Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. március 16 Virágvasárnapon. Az Istenember tragédiájában nem az egyetlen, de a legfölségesebb jelenség — a tömegszenvedély változása. A fölhevített tömeg csodás lelkesedése a virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulást a világ legelsőrendii fogadtatásává tette. Ezt a nagyszerű fogadtatást, a nagy küldetés szerint, Jézusnak el kellett szenvednie, bár minden emberi érzésünk azt súgja, hogy a velejáró zaj és csődület csak kellemetlen lehetett Neki, ki az ünneplés középpontja volt. Kellemetlen és terhes, de azoknak, akik az ő eszméit hirdették, a külsőleges hatások nagy erejét is mozgósitaniok kellett. S az Istenember, aki arra volt hivatva, hogy a keresztyén ség eszméit az egész földön elterjessze, a virágesőből, a pálmaágakat hintő tömeg ünnepléséből nem vonhatta ki magát. Az ő fenséges marti- riuma nagy tanulság, hogy ugyanaz a tömeg, mely virágvasárnapján hozsannát kiáltott, néhány napra rá már a „feszítsd meg!“ terrorizmusával szorította Pilátust, hogy az Úr fiában felségsértőt lásson és mint a római imperium gyalázóját halálra ítélje. Tizenkilenc századot fordult azóta az idő kereke. Tizenkilenc századot s ez elatt a végtelen hosszú idő alatt hányszor megismétlődött a tömegrajongásnak gyűlöletté való átváltozása ! Uralkodók, próféták, filozófusok, államférfiak és más, egyetemes boldogítók hányán érezték azóta, hogy a tapstól, az ünnepeltetéstől mily rövid idő alatt lehet megfutni a vesztőhelyig vivő utat! Mert a tömeg lélekrajza mindig kiszámíthatatlan, mindig kifürkészhetetlen. Mindig más a tömeg érzése, mint az egyéné. Százezer ember lehet a legjobbakból összetömöritve, de ha sikerül az aljasabb szenvedélyt feluszitani, sohasem lehet tudni, hogy a népitélet micsoda nagy, végzetes tévedésekre és bűnökre vetemedhetik. Van azonban épen korunk, hazánk történetében a tömeghangulat megváltozásának egy másik, érdekes változata is. És épen politikai életünkben, melyben a kölcsönhatások mindig kiszámíthatatlanok, melyben csak meglepetésekre lehetünk elkészülve mindig. Senki akkora felelősséggel nem tartozik önmagának és a történelem itélőszékének, mint az az ember, akit tehetsége, hivatása vagy a véletlen a tömeg vezetőjévé tesz. Amilyen bizonyos, hogy a tömeg lelkét ő alakítja, ép olyan bizonyos, hogy a virágvasárnapi hozsannát s rá a legfenségesebb eszméket hirdető Istenember kivégzését is egy-két, a tömeget vezető demagóg csinálta. Óriási katasztrófák történtek emiatt, mert a tömeg vezetői nem a vezetésre alkalmas emberek voltak. Kobespierre és Marat nélkül mennyi vér kimélődött volna meg, mennyi gaztett maradt volna el! — Ha Dante most irná meg a Divina Commediát, vájjon ezeknek s más, tömegszenvedélyt mozgató alakoknak a pokolbeli szenvedését hogyan irná meg? Volna-e olyan gazdag képzelet, mely az ö tetteiknek pokolbeli szenvedését el tudná képzelni?! . HÍREK. Március 15. Palmarum. Tavaly „Palmarum“ napján már alig volt szalonka, elhúzódtak észak felé a havasok aljába. Akkor ellehetett mondani a vadászverset, mely találó volt: „Palmarum, Az erdőt már hiába járom !“ Az. idén úgy áll a dolog, hogy jó formán még meg sem érkeztek. Tavaly már március elején verőfénnyel sütött a nap s nevető mosolyával beragyogta a hegyeket- Most lassan melegszik; az esték még mindig fagyosak s a hótakaró mozdulatlanul áll. Az első tavaszi lehelet még nem suhant végig az erdőn és mezőn, még nem hozott uj életet. Nincsenek rügyező ágak, hol a szellő nesze surranjon át, mint az erdők sejtelmes moraja. Ilyenkor a természet olyan, mint a szerelmes szűz — és szeretője a nap. A napokban már megérkeztek a seregélyek ; a pacsirta megelőzte a seregélyt. Pár nap múlva jön a kék vadgalamb s nyomon követi az örvös. Ahol zsombikos helyek vannak, ott letelepszik a bíbic s vele egyidejűleg érkezik a szalonka is a barázda billegetővel egyetemben. Jön a tavasz ! Virágos kocsin érkezik meg a kikelet s az első gyöngéd hóvirágok kelyhét hinti szét az avaron : a szerelmesek szemébe pedig könyet fakaszt. Eljegyzés. Tordai Kádár Árpád szinérváral- jai bírósági végrehajtó eljegyezte Gerber Irnuiskát Szatmárnémetiből. Esküvő. Kiskoltói Mikszáth Kálmán földbirtokos, a fiatal jogásznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, Mikszáth Kálmán, a nagy iró fia kedden délben 12 órakor vezette oltárhoz a budapesti fasori ág. ev. templomban Földes Líviát, Földes Béla, a kiváló tudós és politikus, népszerű orsz. képviselőnk leányát. Mint tanuk szerepeltek a menyasszony részéről Gaál Jenő főrendiházi tag és Grubiczy László m. kir. testőrkapitány, a vőlegény részéről Benczúr Gyula főrendiházi tag és Horánszky Lajos. A templomot előkelő közönség töltötte meg, ott láttuk a többek között báró Dániel Ernőnét, gróf Batthyány Tivadarnét és leányát, báró Láng Lajosnét, Beöthy Zsoltnét, Roskoványi Dezsőnét, báró Perényi Pétemét stb., továbbá Batthyány Pál, Herczeg Ferencz, Justh János, Esterházy Mihály gróf, Manndorf Géza báró, Jaczkó Pál, Ráth Endre, Sümegi Vilmos, Ábrahám Dezső, Vertán Etele képviselőket, Concha Győző, Kmety Károly, Klupáthy Jenő egyetemi tanárokat, Bállá Aladár és Miklós Gyula ny. főispánokat, Gajári Ödön szerkesztőt, Fellner Frigyes bankigazgatót stb. Esküvő után szükebb családi körben folyt le a dejeuner az Országos Kaszinóban és utána a fiatal pár hosszabb külföldi útra indult. — Városunkból töméntelen távirati üdvözlet tanúsította a választó közönség őszinte örömét, a melylyel a kiváló képviselő családi ünnepében osztozkodott. beözönlött mindenféle csőcselék polgári hivatalnokokat vadságban felülmúlta a katonaságEnnek a katonaságnak szemenszedett tisztikara volt; hősök mindannyian, kik a magyar szabadságharc alatt a futásban gyakorolták magukat ; tudtak nagyon jól védtelen városokat, falukat kirabolni, leégetni, nőket bántalmazni és meg- vesszőzni! Nagyrészt ilyenekből állott a hadsereg tiszti kara, kik a vérbe fojtott magyat nemzetet csak idegen segítséggel voltak képesek leigázni. Szentmihályra is került ebből a jeles ármádiából egy zászlóalj. A legénység maga is szedett- vedett emberekből állott; valahonnan Bukovinából hozták a magyar nyakára; volt abban cseh, morva, polák, oláh és cincár, csak éppen magyar nem ! A szegény magyart elvitték olasz földre, jó távol a hazától, nehogy az édes hazai levegő, a fakadó virágok mámoritó illata, vagy a temetőkben domboruló sirok látása megmozdítsa szivüket, lázba hozza vérüket újra. A szentniihályi katonaság tisztikarával együtt a durvaságban a lehető legmagasabb szintájon állott. Kimondhatatlan nevű granicsárok, hencegő morva ficsurok viselték a császár kard boltját, kik minden magyarnak halálos ellenségei voltak. Maga a zászlóaljparancsnok, Boguszávlyevics Milutin olyan vad granicsár volt, hogy még az iskolába járó apró gyermekeket is letaposta lovával. — Hadd pusztuljon el ez a kigyó fajzat! — kiáltotta nem egyszer a durva őrnagy, s ficánkoló lovával közéje ugratott a gyerekhadnak. Méltó társa volt e tekintetben Jagodics Péter kapitány, ki különösen a nők bántalmazását tűzte ki életcélul, s gyűjtötte is a babérokat egyre-másra. A többi tisztről sem lehetett semmi jót mondani. Az egyetlen, ki kivételt képezett közöttük, a német származású Heintzelmanu Oszkár főhadnagy volt; bécsi ember létére több műveltséget, szelidebb érzést hozott magával a hadseregbe. Természetesen a granicsárokkal való folytonos egyíittlét reá is hatással volt, habár a magyarok elleni gyűlölete nem lobogott oly pusztító lánggal szivében, mint dicső társainál. Szelidebb természetéért, udvarias, finom modoráért csipkedték is társai elégszer; sőt Boguszávlyevics őrnagy ur egy Ízben ki is fejezte elégedetlenségét. — Főhadnagy ur! Ön nem tudja felfogni tiszti állásának méltóságát! Gondolja mog, hogy ön a császár katonája! Nem szabad semmi elnézést tanúsítani a vad magyarokkal szemben! Tudja-e, hogy a mit ön cselekszik, az határos a felségárulással ? Vigyázzon minden lépésére, mert keserűen meg fogja bánni! Heintzelmann katonásan tisztelgett parancsnoka előtt s mélyen elgondolkozva, lehajtott fejjel távozott. Nem tudta felfogni, hogy tulajdonképpen mi az ő vétke ? Hogy a polgárságot nem inzul- tálja ? Hogy az iskolás gyermekeket nem tapossa le lovával ? Hogy nőket nem sérteget ? Ezek lehetnek bűnök az elöljáró szemében, de ő ezeket a dolgokat megcselekedni nem képes. Ő tisztán csak katona! Előtte bármely nemzethez tartozó egyén egyforma. Azt nem tagadja, hogy szivében meg-megrezdül egy húr a szegény leigázott, meggyalázott magyar nemzetért; de az az érzés is inkább más forrásból fakadt. A mióta a Rápolthy- házban vett magának lakást, azóta érez melegebben a Magyarok iránt. A Rápolthy család a legelőkelőbb volt Szent- mihályon ; a családfő a segesvári csatában elvérzett, csak az özvegy élt leányával, az alig 17 éves Ilonával. Történetünk idejében, 1851-ben [özvegy Rá- polthyné még erőteljes, mondhatni szép asszony volt, ki nagy gazdaságát férfiúhoz méltó kemény kezekkel vezette s ebben a bájos fiatal leány is segédkezett. A szabadságharc után az ütött sebek sokáig nem tudtak beheggedni ; évekig tartott a nemzeti gyász; különösen a nők tüntettek mély gyászruhájukkal, kik nemcsak a családtagokat, de a hazát is siratták. ____ f természetes ásványviz gyogyA BJ W I hatása hurotos bántalmaknál ELß A Am. VJP mLj X 1L A páratlan; a legutóbbi termésű Árjegyzéket------------------------ZT7T-------. ... J .--------777“ savanyu ui bOTral-7.gyilve Kapható kí vánatra küld 3 BlkSZfllll pgyM pZgfltOSip. « kitűnő italt szolgáltat. « mindenhol.
