Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-16 / 11. szám
1913. március 16. NAGYBÁNYAI HÍRLAP Kinevezések. A m. kir. posta és távirda vezérigazgató Burján Sándor, Holley Jenő és Ta- káts Sándor posta és távirda segédtiszteket posta és távirda segédellenőrökké, — valamint Burján Sándorné II. oszt. kezelőnőt I. oszt. posta és távirda kezelőnővé nevezte ki. Március 15. A gyönyörű tavaszi nap éltető melege tengerünneplő közönséget vonzott mindkét templomba, hogy lelkesedéssel és áhítattal emlékezzék meg a dicső napról, történelmünk legújabb korszakának legkimagaslóbb eseményeiről! A ref. templomban dr. Ková/s István szatmári lelkész magával ragadó gyönyörű szép szónoklatot prédikált, melynek varázsa napokig fogva tartja lelkünket. — Este a Polgári Olvasókörben diszlakoma volt, a melyen az ünnepi beszédet Török Theofil minorita rendű áldozár tartotta. Részletes referádát jövő számunkban hozunk. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete szerdán d. e. 10 órakor rendes havi közgyűlést tartott. A tárgysorozaton 36 pont szerepelt; ezek közül alig kettő—háromnál fejlődött ki hosz- szabb vita* mégis agyülés 11 '.A órakor ért véget. Több rendbeli leirat tudomásul vétele után a képviselőtestület azzal hagyta jóvá a városi takarék- pénztár 1912. évi, választmányilag approbált záró számadásait, hogy az üzleti nyereségből beszolgáltatandó 65 ezer koronát az 1913. évi üzleti jövedelem terhére még 15 ezer koronával tetézze, minél fogva az 1912. évre a közköltségvetésbe beállított volt 80 ezer korona takarékpénztári nyereség beszolgáltatottnak tekintendő s igy a 15 ezer K-át nem kell pótadóból fizetni. A közgyűlés Moldován László igazgatónak jegyzőkönyvi köszönetén kivül 1912. évre 1200 K jutalmat szavazott meg s elrendelte, hogy az évi zárószámadások — Re ne János indítványához képest — minden városatyának megküldessenek. Steinfeld Sámuel vizi malom felállításának engedélyezése iránti kérését elutasították- A nyomtatvány-szükségleteket a Ná- násy és Hermes nyomdából rendelték beszerezni az árlejtési ajánlatokból kombinált egységárak mellett. Több rendbeli kisebb szállítási ügy elintézése után két nyugdij-ügyet tárgyaltak le, amikor is a tárgysorozat 16. pontjánál Sólyom Ferenc vitatta, hogy Gólya Jánosnak a városi vízvezeték és csatorna esetleges munkálataira vonatkozó ajánlata nem a legjutányosabb, mert Fábián Lajos szakreferens az egységárak átszámításánál tévedett. A közgyűlés paprikás vita után az Ipartestületnek adta ki a beérkezett ajánlatokat átszámítás végett. Bálint Imre erdőügyi tanácsosnak a tűzifa miseria tárgyában előterjesztett interpellátióra adott jelentését kiadták az erdőügyi bizottságnak. Egy rég vajúdó kisebb pert egyezségi utón intéztek el; Salamon Ávrámot pedig a községi kötelékbe felvették. Az első szalonka. Az idén túlságosan is korán lesz a husvét, s tgy megbocsátható, hogy a vadászhagyomány szerinti Oculi helyett csak egy héttel később Laetare vasárnapjára érkeztek meg a várva várt hosszucsőrüek. A „Magyarország“ egyik előfizetője, Melha Kálmán tiszti főügyész tudatja, hogy torbágyi vadászterületükön tegnap sikerült puskavégre hozni az első erdei szalonkát. Remélik a vadászok, hogy viszont már most a „trallarum“ is elhalasztódik egy héttel s Palmarum helyett majd csak Quasi modo búcsúztatja a ritka madarat. Deputációk Budapesten. Dr. Makray Mihály polgármester szerdán d. u. Budapestre utazott s már csütörtökön L. Bay Lajos orsz. képviselővel deputációba ment a kultuszminiszterhez a főgimnázium építése dolgában. Egy népesebb küldöttség pedig, melynek tagjaiul Révész János és Moldován László is Budapestre utaztak s részt- vesznek abban magyarláposiak is, — tegnap járult, esetleg most hétfőn járul a ministerelnök és a szakministerek elé a niagyarláposi vasút építési engedélyének végleges kieszközlése végett. A depntációban Farkas Jenő felsőbányái polgármester is részt vesz. Felolvasás. Ma este 8 órakor az Iparos Ifjak Önképző körében március 15-iki ünnepély lesz, mely alkalommal Révai Károly, lapunk főmunkatársa „Gondolatok március 15-én,“ cim alatt felolvasást fog tartani. Választmányi ülés. Nagybánya város takarékpénztárának választmánya vasárnap d. e. 10 órakor tartott ülésében vette tárgyalás alá a pénztár 1912. évi zárószámadásait s hosszabb vita után kimondotta, hogy a városi házipénztárnak szánt 65 ezer korona jövedelmet 80 ezer koronára egészíti j ki az 1913. évi iizleii jövevelme terhére, hogy az 1912. évi városi zárószámadásokban hiány ne álljon elő, mert az 1912. évi közköltségvetésbe 80000 K takaréki jövedelem volt beállítva. Stoll Béla indítványára utasította a választmány a felügyelőbizottságot, hogy az igazgató fizetésének emelése végett tegyen javaslatot. Egyben felhatalmazta az igazgatóságot, hogy a Kaszinót azon törekvésében mely szerint volt elnökei: dr. Lovrich Gyula és dr. Tóth János arcképeit megfesteti, — 150 K-ig terjedő összeggel támogassa. Emlékeztető. A nagybányai Kereskedelmi Bank r. t. közgyűlése ma d. e. 11 órakor lesz. Áthelyezés. Angermayer Béla a Ganz-cég népszerű üzemvezetőjét a központi igazgatóság Nagyenyedre helyezte át. A szinpatikus tisztviselő ! távozását városszerte sajnálják. Komáromy Gizi öngyilkossága. Értékes és kedvelt primadonnája volt a Neményi-féle színtársulatnak Komáromy Gizi, ki — mondhatjuk -- kedvence volt a nagybányai színházlátogató közönségnek is. Most „A Nap“ róla a következőket Írja: Kiskunhalason nagy riadalmat okozott tegnap Tihanyi Vilmosné, Komáromy Gizi, az ott működő Miklóssy-szintársulat primadonnája. A művésznő öngyilkossági kísérletet követett el, revolverrel meglőtte magát, de sérülése nem halálos. Környezete érthetetlennek tartja tettét s egyáltalában nem tudják, miért akart meghalni. Előző estén igen jó kedvű volt és nagy tetszés mellett Rápolthyné is gyászruhában járt Ilonával együtt. A szép fiatal leány végtelenül szerette atyját, de a hazáért is forrón vert szive- Volt tehát oka gyászolni mindkettőért. A fiatal Heintzelman gyakran összetalálkozott a gyászruhás leánnyal s minden alkalommal mély tisztelettel üdvözölte. De Ilona hidegen fogadta a köszöntést; erős magyar lelke undorral fordult el az osztrák tiszttől, kiben hazája ellenségét, nemzetének hóhérát látta. Ezen érzelmeket édes anyja is ápolta benne. De nem is tehetett másként. A szentmihályi magyarság kitaszította volna azt a nőt kebeléből, ki akkortájban osztrák katonatiszttel elindul az utcán, vagy csak egy szót vált vele. Tudta ezt jól Heintzelmann 1 Pedig minél többször látta a szép leányt, annál hevesebb szerelemre gyuladt iránta. Egy madonna szeríi arc volt az Ilonáé; aranyszőke haja, mint a nyári hajnal ; szeme kék, mint a harangvirág s telistele örökös ragyogással ; alakja karcsú, hajlékony, mint a liliomszál; az egész leányon látszott, hogy egy nyíló félben levő bimbócska, ki csak arra vár, hogy a szerelem forró sugarától, valódi pompájában kipattanjon. Heintzelmann, bár ugyan egy házban lakott velők, még sem mert közeledni Rápolthyékhoz; félt az, elutasítástól. Ó, pedig azt hitte, hogy a szive szakad meg Ilona miatt 1 Egyszer véletlenül egy kis papirkát látott a lányka zsebéből kihullani; szivdobogva vette föl, bezárkózott szobájába s elolvasta. Egy akkortájban közkézen forgó imádság volt e papírra írva, mely igy hangzott: Imádság a hazáért. Ur Isten! ki a népek sorsa felett atyai szeretettel őrködől, tekints irgalmas szemekkel vészéi) éktől környezett Magyar zánkra : terjeszd ki hatalmas védő karodat an- | nak határai felett, és engedd, hogy háboritlan békében megtarthassuk e földet, melyet atyáink áldásodból nyertek és annyi századokon át, szent nevedben folytatott harcok között, híven megőriztek, hol őseink, szülőink, rokonaink, barátaink tetemei pihennek, s várják angyalodnak felköltő szózatát. Jussanak elődbe ellenséges hadakkal sanyargatott fiaidnak fájdalmas fohászai ! Tekintsd az Ínséget és nyomort, mely annyi ezer testvéreinkre nehezedett és tekintsd az ártatlan vért, mely bosszúért kiált igazságos itélő- székedhez! Te ki szent vagy és nem tűrheted az álnokságot, szégyenitsd meg az önkényt, mely fölkelt ellenünk, hogy a törvényt, igazságot és szabadságot letiporja! Áldd meg a jó tanács leikével azon férfiakat, : kik a nehéz napokban, hazánknak igazságos ügyét vezérlik és áldd meg minden elöljáróinkat, hogy a te szent akaratod szerint cselekedjenek mindenekben. Ne engedd, hogy a szerencsés események elbizakottakká tegyék őket, — nem kedvezők pedig elcsüggesszék. Önts egyetértést és szere.tetet e honban lakó minden népek szivébe! Ne engedd megfoganni a gyülölség, egyenetlenség magvát, melyet ellenségeink titkon hintenek és gondosan ápolnak közöttünk! Te vagy a seregek ura és Istene! vezéreld és bátorítsd hatalmaddal az igaz ügyért harcoló seregeinket! Te légy az ő erősségük és fedezd őket a küzdelem napján, hozd el minél előbb a teljes győzelem örvendetes óráját, hogy béke legyen napjainkban és éltünk fogytáig nyugodt és vidám lélekkel szolgálhassunk neked, szabaditó Istenünknek és áldhassuk nagy nevedet most és mindörökké Ámen. Szentmihályon, 1850-ben május 24-én. Rápolthy Ilona. ' Heintzelmann meghatóban olvasta végig az imát, mely, a mint látszott, már régebbi keletű ; föltette magában, hogy azonnal visszaadja tulajdonosának- Elgondolta, mily szerencse, hogy éppen az ő kezébe került; mások, kik a zsarnoki önkény uszályhordozói voltak, mily, könnyen felhasználhatnák ez ártatlan imát, a Rápolthy-család üldözésére. Sietve lépett ki ajtaján s már éppen azon töprengett; hogy fölviszi az emeletre a családnak, mikor a kapun belépett Ilona. — Kisasszony! — szólt a főhadnagy ellágyult hangon, — egy írást találtam, mit ön elhullatott, ime visszaadom s kérem vigyázzon jobban az ilyenféle Írásokra, nehogy kellemetlenségei származzanak ! Ilona arca vérpiros lett, fölismerte az átvett imát, melyet ő még a múlt szomorú évben irt le magának, remegve rejté zsebébe s pár köszönő szót rebegve, gyorsan fölsietett a lépcsőkönHeintzelmann hosszasan nézett utána, s a daliás katonának úgy megdobogott a szive, mint egy fiatal diáknak. Elhatározta, hogy most már legközelebb látogatást fog tenni a családnál. Legközelebbi vasárnapon teljes díszbe öltözött s bejelentette magát Rápolthyéknál az emeleten. Rápolthyné megdöbbenve fordult leányához: — Ismered-e ezt a katonatisztet Ilona ? — Nem ismerem édes anyám, csak látásból ! — S mégis, hogyan merészel hozzánk jönni ? — Nem tudom ! — Menj szobádba, én elfogadom őt; de tudom, hogy többé nem teszi lábát házunkba. (Folyt, köv.)
