Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-23 / 38. szám
Nagybánya, 1913. szeptember 23. AGYBANYAIH TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetés! árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fömunkatárs : RÉVAI KÁROLY. vaai ií snms&K.1 i b« Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház) ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ...- -■ — il v ármegyei Közigazgatás reformja. Bármerre tekintünk a technika terén, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és az ipari foglalkozások körében mindenütt erős törtetést tapasztalunk olyan irány felé, a mely a közre és kereseti közületek vezetői és a vele foglalkozók számára előnyös. Minden téren újításokat látunk; látjuk, hogy az üzleti és üzemi körzetek mint tágulnak, mint alakulnak, mint javulnak. Az állam is, különösen azokon a pontokon, a hol gazdasági érdekei forognak kockán, lépést tart a magánüzemmel és intézményeiben mindenütt odatörekszik, hogy hatalmas aparátusával versenyezzen a magánosok ügyességével, ötletességével és vállalkozó kedvével. Monopóliumai, kincstári birtokai, bányái és közlekedési szervezkedése megannyi hatalmas vállalkozás, mely fejlődik, tágul, reformálódik és nem engedi magát háttérbe szorítani a külföld hasonló üzemei által. Másként áll az ügy a közigazgatás terén. A technika és mindaz, amiben az emberi agyvelő és kéz hasznosat és praktikusat alkotott, ezen a téren nem jutott érvényre. Nem törődött vele sokat sem az állam, sem a közvélemény és azért a közvélemény mai állapotában nem különb, mint amilyen volt egy évszázaddal azelőtt. Az egyetlen érv a régi állapotok fen- tartása mellett, hogy nem engedhetjük meg- csorbitani autonómiánkat, nem engedhetjük, hogy ügyeinkben kinevezett állami tisztviselők döntsenek; nem tűrhetjük, hogy mindenre felsőbb helyről jöjjön a szankció. Nohát ez nagyon gyönge fegyver a köz- igazgatási ortoxia mellett. Mert az egyáltalában nem baj, hogy ki dönt ügyes-bajos dolgainkban: kinevezett vagy választott tisztviselő-e. Ez csak a tisztviselő szempontjából fontos és rá nézve az előbbi állapot, a kinevezettség mindenesetre előnyösebb, mert biztosítja az exisztenciáját, nem teszi ki törvényhatósági bizottsági tagurak kénye-kedvének. nem kell választások előtt megalázkodva . k lincselnie a szavazatokért. De a közvélemény szempontjából is fontos, hogy szilárd egzisztenciák irányítsák a közigazgatást. Akiknek nincsenek protektoraik és akik nem reszketnek az állásuk miatt. Aki nem protektor és aki nem bizottsági tag is nyerje ei az igazat. És mindenekelőtt fontos, hogy gyors lebonyolítás jegyen a közigazgatásban, amit mostanában bizony keservesen nélkülözünk. Nem egészen uj az a kívánság és fönt a belügyminisztériumban már egy évtizede foglalkoznak intenziven ezzel a kérdéssel. Javaslatot javaslat után készítettek el, de az ügy kellő lépést előre nem tett. Nem tett azért, mert a vidéken még mindég uralkodik a copf. Báró Perényi Zsigmond államtitkár, aki hivatalbalépésekor már programm- szerüen foglalkozott a közigazgatás reformjával, a vidéki rendőrség és a körjegyzők államosításával, egy ponton megakadt. Tudniillik a törvényhatóságok automoniáján, amelyre megyéink és városaink féltékenyen őrködnek. Amikor a minapában egy ujságiró a belügyi államtitkárnál érdeklődött a köz- igazgatás államosítása felől, báró Perényi e kérdésre, hogy milyen irányban történik az autonómia fejlesztése, ezeket mondta : „Tervbe van véve, hogy a jövőben sok olyan ügy, a melyben eddig a végső szót a belügyminisztérium mondotta ki, ezentúl magában a törvényhatóságban végérvényes befejezést nyerhessen, vagyis a törvényhatóság határozata ezekben az esetekben nem igénylené a miniszteri jóváhagyást. A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“TÁRCÁJA Történelmi apróságok. Összegyűjtötte: Révai Károly. I. Nagy Sándor és I-ső Napoleon. Nagy Sándor ádáz harcok után kifáradt seregével egy végtelen puszta sivatagján vonult keresztül. Ember és állat a szomjúságtól eltikkadva dűlt ki a sorból. Maga Nagy Sándor is már két nap óta egy korty vizet sem ivott s a belső forróságtól a láz jelei mutatkoztak rajta. Ekkor egy katona engedelmet kért, hogy mig a sereg pihen, ő kutatni mehessen, hátha valahol forrásvízre találna ? A harcos fáradságát siker koronázta. Valahol egy árokban annyi vizet talált, hogy sisakját félig megtölthette. Nagy diadallal vitte az italt a császár elé, ki kimerültén, eltikkadtan feküdt sátorában. A császár kezébe vette a sisakot s igy szólt: — Nincs több? — , — Nincs! — felelt a katona, — utolsó cseppig kimerítettem ! — — Nekem ez igen sok, hadseregemnek igen kevés ! — felelt a császár s a sisak tartalmát ki- önté a földre. I-sö Napoleon a wagrámi csatában órák hosszáig étlen-szomjan vezette az ütközetet. Mikor már a szomjúság annyira kínozta, hogy alig volt képes torkán egy hangot kiadni, — parancsolá, hogy vizet kerítsenek neki, ha föld fenekéből is. Mert — igy szólt környezetéhez., — a sereg nálam nélkül nem ér semmit, de én a sereg nélkül is felérek egy félvilággal! — II. II-ik Fülőp és a Don Quixote. II-ik Fülöp spanyol király egy nyári délután künn állott az Escurial erkélyén s mélyen elgondolkodva nézett szét az előtte, elterülő Madrid gyönyörű palotáin. Gondolataiból harsogó kacagás verte föl. Kíváncsian tekintett körül, hogy lássa, honnan jön a kacagás ? Egy árnyas fa alatt egy fiatal diákot pillantott meg, ki hason fekve könyvet olvasott s időnként harsogó kacajban tört ki. Minél tovább lapozgatta a könyvet, annál zajosabban tört ki belőle a kacagás. A királynak rendkívül megtetszett a jó kedvű diák s kíváncsisága mindegyre fokozódott. Egyszer aztán a diákból, mint a vulkán tört ki a kacaj; földhöz vágta a könyvet s őrült módon henteregni kezdett a földön s kacagásával egész népcsődületet idézett elő. A király rögtön leküldé egyik udvari emberét, hogy kérdezze meg a diáktól, mit ol___ v természetes ásványvíz gyógyA l. ^ W rM PL I I hatása hurotos bántalmaknál A I IV JL^ Ji V mJ M páratlan; a legutóbbi termésű-——------TT“------------------------------------------------------------------------- savanyu uj borral vegyítve ganhntn 'k ívánatra küld' a Biliszádi gyógyfürdő igazgatósago. 0 kitűnő italt szolgáltat. # I mindenhol. I
