Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-23 / 38. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1913. szeptember 23 Ezenkívül tervbe van véve a „járás- bizottság“ szervezése. Ennek a bizottságnak, amely mintegy közbeeső fórum lesz a községi képviselő-testületek és a vármegyei közgyűlés között, hatáskörbe lennének utalva a kulturális, az iskola-, az utügyek és ezen kivül a községek költségelőirányzatának és zárszámadásainak felülvizsgálata. Ezek a községi előirányzatok és számadások eddig jóformán csak számszakilag lettek felülvizsgálva; meg a megyei közgyűlés legtöbb esetben en bloc végzett a községi számadásokkal. A jövőben a járásbizottságnak lesz a feladata a községi számadásoknak behatóbb felülvizsgálása. A járásbizottság tagjai ugyanis ismervén a körzetükbe tartozó községeknek ügyeit, nemcsak érdeklődéssel viseltetnének azok iránt, hanem közvetlen tapasztalataik alapján behatóaban is tudnák mérlegelni a községek igényeit és szükségleteit. Tehát mégis történik valami ezen a téren. Nem sok. Csak egy terv. A járásbizottság szervezése ugyan még nem lehet betetőzése a teljes reformnak, de mindenesetre egy olyan fokozata ez az előrehaladásnak, amit örömmel kell a további fejlődés érdekében üdvözölni. Nagy magyarok. Irta: Hankó Vilmos. A magyar faj tele van erővel és tehetséggel. Ereje legerősebben nyilatkozik meg a matematika, a földrajz, az orvos- és természettudományok, meg a technika terén. Ezeknek a mezőknek a művelésére a magyar föld olyan tehetségeket termelt, hogy í velük büszkén állhatunk oda a világvezető népek | sorába. Olvasóim okulására megismertetem azokat a magyar munkásokat, kik a matematika, a földrajz, j az orvos- és természettudományok, meg a technika | terén az egész emberiségre kiható munkát végeztek. Mióta az emberiség eszmél, meg van benne a törekvés, hogy hatalmába kerítse a levegőt is. i vas ? Pár perc múlva visszajött a küldönc s jelenté, hogy Cervantes Don Quixotéját olvassa. — Tudtam ! — feleié a király, — aki úgy tud kacagni, az vagy megőrült, vagy Don Quixot- tot olvassa. Mialatt ez a dolog az Escuriál előtt történt, azalatt Madrid egyik elhagyatott szomorú utcájában, egy rozoga viskóban, fájdalom és nyomorúság közepette haldoklott egy öreg ember, kinek egész élete szakadatlan szenvedés és nyomor vala. Ez az ember Miguel Cervantes volt, Spanyol- ország költő óriása. III. Biancoletti. A múlt század elején a párisi olasz színháznak leghíresebb komikusa Biancoletti volt. Mikor ő játszott, ezrenként tódultak a színházba, hogy láthassák bohózatos, kápráztató játékát. Ez a Biancoletti a magán életben szomorú, melánkólikus alak volt. Soha senki még mosolyogni sem látta ; embergyülölő volt a szó-szoros értelmében, kimondhatatlan sötétségü kedélybetegség uralkodott rajta. Barátai unszolására egyszer aztán elment Páris leghíresebb orvosához, hogy tanácsot kérjen tőle s megvizsgáltassa magát. A doktor és a komikus közt a következő párbeszéd folyt le : Evégből mechanikai szerkezeteket konstruáltak, hogy segítségükkel a test lerázza a röghözkötött- ség bilincseit s a madár módjára ide-oda repüljön. Hogy Magyarországon is voltak mindig emberek, kik önállóan kutattak ilyen szerkezetek után, hogy voltak, kik az ilyen irányú európai mozgalmakban részvettek, kik a Mongolfier testvérek és Charles sikeres kísérleteit mindjárt utánozták, erről egykori újságok közlései tanúskodnak. Dömsödön egy kádár magának nagyon vékony fenyőfadesz- kaszárnyat formálván és azt valami vékony vászonnal bevonván, a repülést megpróbálta és ,oly szerencsés volt benne, hogy első próbájának alkalmatosságával is, a réteken egy szénaboglyáról a másra 15—20 ölnyi távolságra, ^as módjára repdesett. Talán nagyobb tökéletességre is vitte volna ezt a tudományt, de mivel némelyek szárnyas-embernek csúfolták, megharagudott és szárnyait összerontotta. Nem ama bécsi órás — Deegen ur — volt az első, aki próbát tett mesterséges szárnyak segedelmével magát a levegőbe felemelni, hanem ő előtte jó idővel, sőt a levegői golyóbisnak föltalálása előtt jóval, a veres klastrombán, Szepesvár- megyében, egy Cíprián nevű fráter tett legelőször próbát a Kárpát-hegyeken mesterséges szárnyakkal a levegőbe repülni. Sokkal többre is ment ebben a próbájában, mint Deegen ur, mert ő nem szorította magát egy lóiskolába, mint ez; és nem vett maga segedelmére egy kis levegő golyóbist, hanem a szabad levegőben a veres klastromtól egy jó távol levő Korona-nevü hegynek bércéig repült jó magasan. Egykorú feljegyzések szerint a barát éveken át dolgozott a klastrombán levő laboratóriumában a két szárnyon, amelyet karjára csatolt, de amelynek két nyúlványa is volt, amelyeket óraszerkezettel a két főszárny hozott mozgásba. A kísérlet egy holdvilágos estén történt; a klastrom magas kő- falkeritéséről indult el a barát s hogy mind föl- lebb és föllebb emelkedvé a levegőben, valósággal úszott az űrben, miglen elérte a Koronahegy tetejét. A környékbeli nép, látva a levegőben úszó emberi alakot, csodát vélt és valóságos búcsújárás volt a klastrombán, ahol utóbb megtiltották Cipriánnak a kísérleteket; szárnyait pedig megsemmisítették. Ezen a téren egy igazi alkotásról is számolhatunk be. Martin Lajos, a kolozsvári egyetemen felejthetetlen emlékű tanárom, a repülőgépek uj típusával : a lebegő kerekes repülőgéppel megalkotta a jövő dinamikus repülőgépjének azt a típusát, amelynek kultiválására az aeroplán tuthaladá- sával rá fogunk térni. Kötelességünk Martin találmányát nyilvántartani; ezt megtehetjük, mert a repülőgép a család birtokában megvan s reklamáljuk a zseniális föltaláló számára a prioritás dicsőségét. Ezen a helyen említjük fel Verancsics Ferencet, az ejtőernyő feltalálóját, a legnagyobb magyar feltalálók egyikét. Ejtőernyőjét 1604 körül próbálta ki, midőn Velencében egy torony tetejéről minden baj nélkül leereszkedett. Volt idő, midőn korának egyik legelső, hazájának eddigelé legnagyobb matematikusa, Bolyai Farkas, hirdette a marosvásárhelyi ev. ref. gimnáziumban a tudomány igéit. Milyen idők is voltak azok (1804—1851), midőn a tudomány fejedelmei keresték fel levélben a kis Marosvásárhely szerény kollégiumának nagy professzorát, hogy tudományos kérdésekben nézeteit hallják. Híres munkáját, a Tentamen-t, latin nyelven irta; ehhez hozzákötve jelent meg fia és matematikai lángeszének örököse : Bolyai János neve alatt a világhírű Appendix. Ez a munka tette a Bólyai-nevet világhírűvé. Bolyai Jánosnak ez a munkája, — mely a- lapja az abszolút geometriának, — nagyjában már a szerzőnek huszonegy éves korában készen állott. A szinte páratlan matematikai lángelme ezzel ki is merült. Poincaré, a jelenkor egyik legnagyobbb matematikusa, a következőképen nyilatkozik Bolyai Jánosról : Bolyai az imaginarius mennyiségekről, különö- j sen pedig a nem Euklides-féle geometriáról közzétett fölfogásával átalakította a matematika filozófiáját. Ez a két felfogás volt kezdete annak a fellendülésnek, melyet az analízis és a geometria terén a következő időszakban tapasztalunk. Nem mondható, hogy Bolyainak hatása a matematika fejlődésére olyan volt, mint amilyen érdeme szerint lehetett volna. Munkái sokáig az ismeretlenség homályában maradtak és utódainak, anélkül, hogy követői lettek volna, olyan tételekre kellett magoknak rájönniük, amelyeket ő már ismert. Ez azonban egyáltalában nem csökkenti az ő érdemét, ezért ő nem kevésbbé előd és igazi feltaláló, mert ídőszerint első. Ez a hatalmas szellem korát megelőzte. Bolyai Farkas a matematikán kivül technikai kérdésekkel is foglalkozott. Különösen jó fütő és főzőkemencét talált fel, mely nemcsak a fűtés, hanem a szoba levegőjének tisztántartása tekintetében is kitűnő volt. A Bólyai-kemencék annak idején Marosvásárhelyt és környékén híresek voltak. A mai draisine-t (olvasd : dreszint) is már 80 évvel ■ — Igyék sok jó bort, akkor helyre áll jókedélye. — Megpróbáltam, nem használ; pedig kitűnő boraim vannak. — — Menjen hát utazni 1-• Egész Európát bejártam s kedélyem még szomorúbb helyzetbe sodort. — Akkor csak egy mód van, hogy kedélye felviduljon : menjen el az olasz színház előadásaira, mikor az a híres Biancolatti komikus játszik. Az a művész még a holtat is megnevetteti. — Úgy ? Akkor végem van 1 Rajtam nem segit semmi, mert én magam vagyok Biancoletti, — szólt a művész s lehorgasztott fejjel, busán távozott az orvostól. IV. Életmentő tájszólás. Magyarország egyes vidékein külömböző tájszólások vannak divatban úgy annyira, hogy néha egyik vidék a másiknak szólásformáit alig-vagy éppen nem érti meg. Például Sárospatakon ez a szó „lecsaptam“ azt jelenti, hogy „leírtam“, hirtelen lemásoltam. Ez a „lecsaptam“ szó mentette meg Fodor tiszteletes uramat a hóhér kezétől. Ugyanis a Mar- tinovics-féle összeesküvés idejében egy úgynevezett „kátékizmust“ terjesztgettek, melybe ha csak bele is pillantott valaki, már életébe került. Németh János, a nagyhírű szeptemvir vallata a befogott rabokat, köztük Fodor tiszteletes urat is, kikről azt jelentették, hogy a kátékizmus terjesztői. A szeptemvirek között volt ludányi Bay is, ki egykor a sárospataki kollégium növedéke s később főkurátora volt. Bay nagy részvéttel viseltetett az elfogottak iránt s különösen Fodor tiszteletes uramat szerette volna megmenteni. Németh János azt kérdé a nyakik vasban előtte álló paptól: — Hát tiszteletes uram, látta-e a katekizmust 1 Fodor egyenes lelkű, bátor hazafi volt, ki soha életében nem hazudott. Minden ingadozás nélkül feleié : — Láttarr.J és le is „csaptam 1“ — Bay mint egykori sárospataki növendék értette a tájszót s azért hirtelen közbe vágott: — Ugy-e a földre? — — Oda 1 — válaszolt Fodor. Németh szeptemvir egyetlen megjegyzés nélkül fölmentette s rögtön szabadlábra helyezé a bátor papot.
