Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-02 / 9. szám

2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. március 2 uj társasági formában a közérdeket képviselni. Kétségtelen azonban, hogy a vétójog a haszonra törekvő magántőkét elriasztani képes. De ezzel szemben olyan előnyöket nyújt a szövetség a tőkének, hogy olyan indusztriális or­szágban, mint Németország, lesz vállalkozó tőke és Freund aligha fog csalódni számításaiban Ezeknek az előnyöknek elseje az, hogy a község maga is haszonra törekszik. A községnek ép úgy célja a nyereség, mint a tőkének. Kétség­telen, hogy a községre nézve a nyereség nemcsak készpénzben jelentkezik. Ha bérházépités céljára történnék ilyen társulás a magántőkével, a község az egyenes haszontól eltekinthet, mert uj adó­alanyok keletkezésével már közvetett módon ha­szonra szert tett. A magántőke természetesen köz­vetlen nyereségre törekszik s itt előáll egy ütköző­pont, amely miatt szükséges lesz a magántőkét a „nyereség“ ilyen értelmezése ellen biztosítani. Egy másik előny, amely a magántőkét csá­bítani fogja, hogy ezek a vállalkozások nagyobb­részt monopoltermészetüek. A kizárólagossági joggal alapított vállalatok rendszerint jól jövedel­mező vállalatok, ezt a tőkések tudják és a válla­latnak ez a tulajdonsága nem is fogja hatását eltéveszteni. Harmadik előnye a hitel, a községi hitel Németországban jelentős. A német város hitel- képessége nagy s eltekintve attól, hogy minden városnak van kómmuniális takarékpénztára, a né­met községi kölcsön kamatlába átlagában jóval alacsonyabb a rendes üzleti kamatlábnál. Az ol­csó forgótőke tehát nem utolsó sorban bgja a csábitó hatását kifejteni. A község a maga tisztviselőit engedi át a közös társaságnak. Ez volna a Freund által vélel­mezett további előny. Joggal kérdi Gierke, a Freund-féle javaslat ellenzője, hogy meddig, mi­lyen mértékben adja a község ingyen a saját tisztviselőinek munkaerejét Ez a megoldás nem jó, különösen ha arra gondolunk, hogy a most a községi üzemeknél érzett nehézségek épen abban állanak, hogy a hivatalnoki bürokrácia az üzlet szférájában alkalmatlannak bizonyult.“ Ha visszamegyünk azokhoz az okokhoz, a- melyek miatt Freund az uj vállalkozási formát tervbe vette, első helyen épen ezt a bürokratiz­must fogjuk találni, amelyre Gierke hivatkozik. Freund meg akar szabadulni ettől a bürokratiz­mustól, mert a legtöbb községi üzem olyan ter­mészetű, hogy nem tűr bürokratikus intézést. Gierke azt mondja erre, hogy ha a község adja a vállalathoz a munkaerőt, megint csak bevonul oda a bürokratizmus. Itt azonban Freundnak van igaza és ezzel a községi üzemek pszihológiájának egy érdekes momentumához jutottunk. Gierke azt a tanácsot adja, hogy ha meg akarunk szabadulni attól a rossz, hozzá nem értő kezeléstől, amelyet összefoglalóan bürokratizmus­nak nevezünk, akkor egyszerűen változtassuk meg a városi törvényt, vegyünk fel olyan rendelkezést, amely az ügyek könnyebb intézését lehetővé teszi. Ez okból nincs szükség az uj társasági for­mára. Freund erre azt válaszolja, hogy a városi szervezet ilyetén megváltoztatását nem helyeselheti, mert ez a különleges ügykezelési szabály a város- igazgatás tiszta egységességében veszedelmes dualizmust teremtene, másrészt azonban nem ol­daná meg a magántőkével való együttműködés kérdését, melynék lehetővé tételét a bürokratiz­muson kívül fekvő okok is indokolják. Freund amellett, hogy a község érdekeltsé­gével megindult vállalkozásból kiirtja a bürokratiz­must, az uj alakzat megalkotásával azoknak a községeknek siet segítségére, akik eddig akármilyen okból távol tartják magukat a szociális irányzatok­tól. Utat épit továbbá olyan vállalkozások szá­mára, amelyek természetüknél fogva nem alkal­masak községi kezelésre. Freund az uj társasági alakzatnak különösen a telekpolitikai, jelzáloghitelezési és a forgalmi és közlekedési vállalatok különböző fajtáit szánta. Abból indult ki hogy leginkább a telek- és lakás­kérdésekben van község és magántőke egymásra utalva. Olyan kérdések kerülnek itt megoldásra, asszonyt. Enélkül rombadül a múlt és talán a jövő is. Éger Pista ez egyszer valóban szerelmes volt. — Hát mi az Pista? Miért hallgat oly na­gyon, mintha fájna a szive? Beszéljen hát vala­mit. — Zavarta meg a férfi színlelt ábrándozását az asszony. A megszólított előrehajolt. — Ó igen, beszélek. Olvastam egyszer egy mesét, elmondom. Meghallgatja nagyságos asz- szonyom ? — Már is hallgatom. — Tehát! Volt egyszer, már nem emlékszem hol volt, volt egyszer egy férfi, ... ki ezerszer játszott az asszonyi szivek forró füzével és soha sem égette meg magát. De jött egyszer egy asz- szony, ki még talán álmában sem játszott a férfi szivek melegével és mégis kinzóan, kegyetlenül megperzselte annak a büszke Don-Juánnak a szi­vét. Megperzselte, de gyógyítani nem akarta . . . — Jaj, ez nagyon érdekes lesz! Tovább tovább ! — kacagott Istvándyné. — Nincs tovább! — felelt Éger Pista. — Micsoda? Hát hol itt a mese? Nem értem! — szólt nagy ártatlansággal az asszonyi Éger Pista az ajkába harapott és felállt. — Ne kínozzon édes nagyságos Asszonyom! ügy legyek én, — a hiú ember, — kórház meg­tört, nyomorult lakója, mint ahogy maga ezt nem érti. — Mily alapon kételkedik maga az én sza­vaimban ? Éger Pista ismét az ajkába harapott. — Jó, hát megmagyarázom magának ezt a mesét. Az a férfi én vagyok és az az asszony maga. Maga meglopta a szivemet, láthatatlan’ va­lamit borított az eszemre is, megrázkódtatta egész lényemet, tehát gyógyítson meg. Mondja, hogy szeret egy kissé. — De Éger, mit akar ? Hát a férjem ? Pista most már elvesztette régi hidegvérét, széles melle gyors tempóban mozgott és könyörgő szemekkel közelgett az asszony felé. — A férje most harmadik személy, a hely- l zetet most csak ketten uraljuk. Adja nekem az enyémért a szivét aranyos asszonyom és meglátja meg fogom becsülni. Kérek, könyörgök, rabszol­gája leszek ... — Nem akarom! — Maradjon hü a férjéhez, legyen aki volt, a szerény, a félős, a szent asszonyka, csak azt mondja, hogy egy kicsit szeret, csak egyszer en­amelyek megoldására sem a község, sem a ma­gántőke egymagában nem alkalmas. Az érdekek is ellentétesek. A magántőke pl. a telek jó kihasz­nálása érdekében bérkaszárnyákat építene, a köz­ség azonban szociálpolitikai okokból akadályokat gördít a bérkaszárnya-rendszer elé s arra akarja a vállalkozó tökét kényszeríteni, hogy a telket ke­vesebb haszonnal értékesítse. Ezek az ellentétes érdekek Freund véleménye szerint közös érdekekké válnak, mihelyt község és tőke jövedelemszerzés céljából közös vállalatra egyesül. Freund az adott esetben a telek gyengébb kihasználása folytán elő­álló lucrum cessans-t akként véli kárpótolhatónak, hogy a vízvezeték, csatornázás, világítás, úttest- létesítés költségeinek kérdésében nyújt pénzbe át­számítható kedvezményeket. További kárpótlást nyújt a község a közös vállalatnak avval, hogy a saját telkeit önköltségi áron engedi át a társaság­nak s mivel ezeket a telkeket a község pénzén, vagy talán hitelén veszi meg a községtől a vegyes gazdasági vállalat, itt alighanem egészen elfogad­ható üzlet jelentkezik a magántőke részére. To­vábbi előnyt biztosit Freund szerint a község a közös vállalatnak, hogy a telekpiac alacsony ár­folyamjárásakor a közös vállalat folyton vásárolná a telkeket, természetesen a község hitelére köl­csönvett pénzzel. Gondoskodik azonban a község arról is, hogy ezek a telkek ne sokáig terheljék holt tőkeként a vállalat mérlegét. A szabályozási terv megállapításával, a közúti közlekedési hálózat megfelelő kiterjesztésével a község a telektömbök í gyors és jó értékesítéséről gondoskodhatik. Amikor a község nagy és beépítésre alkal­mas telekkomplexumokról ekként a vegyes gazda­sági vállalat utján gondoskodott, egy más tőkések­kel állapítandó közös vállalattal gondoskodik egyúttal az uj városrésznek közúti közlekedés ut­ján a város központjával való összekötéséről. Itt a tarifális politika megfelelő kezelése utján gondoskodnék a község üzlettársának, a magán­tőkének üzleti érdekeiről. A háztelek és a jó közlekedés biztosítása után a község müvét a jelzáloghitel hasonló mó­gedje megcsókolnom piros ajakát — és nekem elég. Csak ezt a kívánságomat teljesítse és aztán, ha kívánja el fogok utazni és emlékemben csak a maga édes alakja fog élni. — Nem ! Menjen ! Szünet. A hódolattal könyörgő Éger Pista megállt, megrázkódott és ismét a régi lett: a büszke Don- Juán. Bariton hangjába most már kábító erő, hatalom, inger, titok, forró tűz vegyült. A szemeit némi lenéző büszkeséggel húzta össze és a jobb­kezét zsebre dugta. így nézve szemtelenül szép volt. — Asszonyom! — kezdte — Éger Pista életében egyszer hajtotta meg fejét asszony előtt, Éger Pista csak egyszer akart akár hü kutyája is lenni egy asszonynak és maga akkor is elutasí­totta. És miért? Mert meg akarta ismertetni magá­val a mámort, az igazi, forró, fiatal vérü szivek mámorát, amit maga soha nem érezhetett, amitől magát megfosztotta a Sors. Csak egy percre akar­tam belehelni magába az ifjú élet gyönyörét, amihez magának is joga van, mert azért is lett teremtve. És ellent mondott önönmaga szivének is és távozásra parancsolt. Jó ! nagyságos asszonyom. De Éger Pista ezt megtorlatlanul nem hagyja, A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Bihszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve % kitűnő italt szolgáltat. # Á A AA AA Kapható mindenhol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom