Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-02 / 9. szám
1913. március 2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 3 / dón való biztosításával koronázza meg. Tudjuk, j hogy a német város az önkormányzat egyik legfőbb feladatának és egyben a városfejlesztés egyik leghatásosabb eszközének tartja az építkezési hitel szerzését. A német város telket vásárol, hogy azt polgárainak eladja, a házépítéshez szükséges épit- kesési tőkét pedig kölcsön adja. Nem ritka eset, hogy a város az építkezéshez és telekvételhez szükséges összes költségek 80 százalékát adja kölcsön (Bielefeld. Lüdenscheid), i az esetek leglöbbjében pedig második helyen való betáblázás mellett nyújt kölcsönöket. Természetes, hogy ennek, a banktechnikától lényegesen különböző hitelszervezetnek meg vannak a maga problémái- Eberstadt kevesli mindazt, ami városok részéről ezen a téren történt. Mindenekelőtt a íör- lesztéses kölcsönök bevezetését követeli. Megállapítja, hogy Németország pénztinfézetei a kisebb tőkék felszívására kitünően vannak berendezkedve, de a tőkék kihelyezésében csak a nagy j tételeket szeretik. Ennek a bajnak az orvoslására, amelytől egyébként a kisebb családi házak kérdésének javulását várja, kommunális jelzálog- j hitelintézetek felállítását indítványozza. Ezekben a jelzáloghitelintézetekben egyesül község és magántőke, ám a község anyagi részesedése nélkül, Ezek az intézetek tisztán csak magántőkékkel dolgoznának, mig a vezetést a község tartaná a kezében. Eberstadt a jegybank analógiájára támaszkodik. Freund ennek a kérdésnek a megoldására is alkalmasabbnak tartja a vegyes gazdasági vállalatot, amiben Freundnak alighanem igaza is van. Eberstadt ugyanis nem jelölte meg azokat az előnyüket, amelyek a magántőkét ilyen kétes ered- i ményü befektetésekre csábíthatnák. A magántőke csak akkor fog ilyen vállalkozásba belebocsát- ; kozni, ha a vezetést a kezében tartja. Eberstadt pedig épen ezt veszi ki a kezéből. Freund tervezete meghagyja a tőkének a vezetést és egyúttal biztosítja azt, ami a tőkének végeredményében mégis csak a leglényegesebb : a hasznot. Fiabár ez a lex Freund a mindinkább izmosodó községi szociálizmus fékezésére is van szánva, egy üdvös hatása tagadhatatlanul lesz : a csökönyösen konzervatív városokba szociálisan nevelő hatást visz. Amennyiben gátat rak a községi szociálizmus tuláradása ellen, ugyanannyi utat épit a szociális gondolkodásnak az ettől elzárkózott tájakhoz. Freund felelős állásban van és a porosz törvényelőkészités tevékeny részese. Megnyilatkozásai tehát kétszeresen is figyelmet érdemelnek, mert szaktudásán kívül a porosz állam álláspontját is képviselnie kell. Feljegyzésre méltó, hogy a porosz állam a községek szociális irányú tevékenységének, habár szabályozóig és egyensulyozólag, de íindenesetre program mot kíván adni. — Városok Lapja — Szanatórium kérdése. — Kosutány István dr. memoranduma. — Egy régi vágyódásunk, határozatlan vonalakban szétfolyó álmunk kezd a megvalósulás előkészítő stádiumába kerülni s minket is őszinte, nagy öröm fog el, hogy Kosutány Ignác dr. városunk díszpolgára csakugyan szivén viseli városunk jövőjét s annak ideális és széles látókörben gondolkodó polgáraival karöltve arra törekszik, hogy a lakosság kereseti forrásai megbővüljenek s a megélhetés szorongatóan nehéz viszonyai kedvezőbben alakuljanak ki. Egy szanatórium létesítésén tűnődik rég dr. Kádár Antal kincstári kerületi főorvos is s Kosutány Ignácnak városunk iránt táplált nagy szeretetében s érdekei őszinte istápólásában oly segítő erőre akadt, kinek tapasztalatai, ember- és ügyszeretete és sociális gondolkodása a kérdés megoldásában csakugyan nélkülözhetetlenek. Dr. Kosutány István székesfővárosi orvos, díszpolgárunk fia s intencióinak letéteményese hétfőn egy hirtelen összehívott, lelkes városatyákból állott értekezleten memorandumban ismertette a létesítendő sana - tórium tervét. Ez alkalommal csak a memo • randumot közöljük s egyben felhívjuk olvasó közönségünk figyelmét vezető cikkünkre is, mely a megoldás mikéntje tekintetében készen tárja elénk feladatunkat. A memorandum igy szól: Nagybányát az Istenek is nyaraló-fürdővárosnak teremtették. Csodaszép, védett fekvése, páratlan tiszta levegője, a város fejlett intelligen- tiája, társadalma, magyar kultúrája, gyógycélokra kiválóan alkalmas terepviszonyai, ásványvizei, iszapja, eddigi egészségügyi berendezései valóban praedestinálják arra, hogy országos jóhirü nyaraló és gyógycentrum lehessenAz utóbbi években, talán eltekintve az egyetlen tavalyi rossz szezontól, melyet azonban csupán egyes kisebb fürdő-nyaralóhelyek éreztek meg, szerte az országban hatalmas fellendülés észlelhető éppen a magyar nyaraló-fürdőhelyek felkarolását illetőleg. Fürdő intézmények, gyógytelepek, sana- toriumok valósággal egymással vetélkednek a fejlődés és modern kibontakozás irányában, százezrek és milliók mennek ily nemű építkezésekre, berendezésekre és reklámcélokra (pl. Pöstyén, Trencsénteplic, Balatonfüred, Siófok, Vízakna, Sárosfürdő, Lukácsfürdő, stb. stb.) s a végén mindmind fényesen beválnak, kitünően prosperálnak. Hatalmas számok fejezik ki azon pénzbeli forgalmat, melylyel a nyaraló-fürdő publikum az illető város vagy gyógyhely iparának, kereskedelmének, termelőinek s piacának adózik. Hisz köztudomású s nyílt dolog, miszerint a nyaraló-fürdő publikum pénzzel jön, s nem pénzt visz magával, de pénzt hagy maga után, melynek úgyszólván minden fillére az illető gyógyhely polgárainak zsebébe vándorol, azok existentiáját, azok boldogulását biztosítja! Egyes gyógyhelyek látogatottsága ezmert Éger Pista csak egyszer szeretett igazán, őszintén. Hallgasson engem ! Ma augusztus 5-ike van. Amikor még egyszer 5-ben fog végződni a nap száma, maga nagyságos Asszonyom szivét tépve, fogát csikorgatva, égve, könyörögve fogja kívánni' Éger Pistát. Esküszöm ! — Enyje de büszke ! — szólt az asszony, de mintha egy kissé elsápadt volna: — halványabb lett. Éger Pista pedig meghajolt és elment. II. Égar Pistát azonban nem hiaba nevezték intim körökben a város büszke Don-j liánjának» nem azért volt ő a hódítás speciálistája, hogy még útközben meg ne született volna tapasztalatteli agyában a taktika, mellyel azt a kis megenni való erős asszonyt meg kell hajlítania. Züllött egy nagyot pezsgővel, asszonnyal és másnap csomagolt. Leveleket. Ötöt-hatot. És ordított az inasának: János! ezt a kis csomagot elviszed 11-kor Istvándy nagyságos urékhoz. Az ur hivatalban lesz, az asszony veszi át és csakis az asszony veheti át. Érted? János hogyne értette volna, János már mindent értett. Meghajolt és kilódult. Egy hétig mindennap vitt egy ilyen kis csomagot. Ezekben a levelekben Éger Pista volt megrajzolva asszonyi kezek által. Mert ezek a levelek azok voltak, amiket a meghödolt rajongó asszonyok írtak neki. Forró szerelemmel, tűzzel és csókkal teli sorok. És Istvándyné olvasta azokat este, délután, reggel, mindig.' Látta azokban a levelekben a város legelső, vaskalapos erkölcsűnek hitt asszonyait titkos szerelmi szavakat zengeni, látta a lányokat j szinte könyörögni és látta az Éger Pista varázsos | alakját. És alig vette észre, hogy esténkint álmatlanul harapdáija selyem párnáit és hogy a szivét irigységgel fűszerezett valami szállotta meg. Az erős kis szőke asszony megingott és a/1 I szive bolondult . . . 111. Este volt, fekete este. Éger Pista otthon ült és el volt keseredve. Íme itt a 15-ike és arról az asszonyról semmi hir, egy betű sem. Szidta, lebecsülte önmagát: — Régi hatalmad Pista beleveszett a múltba. És fújt dühében. Ekkor ugrott be János, az inas. Vigyorgott, mint egy jól faragott jókedvű fakutya: — Egy hölgy kér bebocsátást nagyságos Ur. — Ereszd be ! Sürjen lefátyolozott sötét ruhás alak lépett be. Éger Pista elmosolyodott és büszke lett. — Éh ! — gondolta magában — még ér valamit éger Pista és megszólalt: ■ — Kezét csókolom nagyságos Asszonyom ! Hát mégis ?! Ugye igazat mondtam. A vendég pedig szótlanul lehajtotta fejét és zokogott. Pista közeledett és beszélt: — Ugy-e mégis eljött; elhozta kicsiny száját, melyet oly’ rég’ vágytam megcsókolni és derekát, melyet most édes mámorral, erősen fogok átölelni. No csak, vessük le ezt a fátyolt . . . A fátyol lehullott és Éger Pista láthatta az áhítozott selyemtestü kis szőke asszony férjét, ki egy jól irányzott legyintéssel kuruc ütést adott a büszke Don-Juán finom, gondozott arcára . . . * Azt pedig talán már — uram Istenem ! — felesleges ideírnom, hogy az Istvándyné férje, szóval Istvándy nem is olyan rég’ még a pesti Vígszínház nem éppen tucat-tagja volt. Persze akkor másképp’ hívták. •A V• Csak azon ládikák és csemrgalt, melyek gyár‘e^yként a kávédarálót viselik, tartalmazzák a legjobbnak elismert ,,valódi $ jFranck: kávé-^ótlékoi.” a kassai gyárból, Azért óvatosság a bevásárlásnál 1 mg im 124/21935 ■ ■
