Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-30 / 52. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP A mozgófényképek és a gyermek. Társadalmunk egyik legérdekesebb jellemvonása, hogy minden hatalmas fejlődő intézményben igyekszik hibát keresni és ha talált, vagy csak sejt is ilyet, siet a halálos ítélet kimondásával. A moz- gó-szinházak sem kerülhették ki ezt a sorsot. E- zeknek kritizálására a gyermekek káros behatásoktól való megmentésének gondolata napjainkban oly hatalmas impulzust adott, hogy sohasem volt aktuálisabb és mert a gyermekekről van szó, sehol se helyénvalóbb e kérdés alapos megvitatása és tisztázása, mint a nagy nyilvánosság előtt. Ápriori Ítéletektől különösen a pedagógusoknak kell tartozkodniok s épp ezért nem helyes, ha a mozgókról irt hírlapi cikkek, miniszteri rendeletek és a külföldi hasonló sajtó s egyéb mozgalmak befolyásolják véleményüket. Pedagógus előtt csak az az ut állhat, hogy tanulmányozza a mozikat, a képeket szemlélő gyermekeket s hogy kipuhatolja azokat a hatásokat, melyeket a képek a gyermek lelkében okoztak. Mikor ezt elvégezte, akkor tapasztalatairól beszámolva, már mondhat véleményt s ha hibát talált, ajánlhat reformokat. A napilapok a mozgók egyik káros hatását abban látják, hogy a züllött környékek gyermekeit mozgóképek tanítják meg a lopásokra, betörésekre és erkölcstelenségre. Ez a körülmény arra késztetett, hogy a városliget környékén levő alsóbbrendű mozgókat sorra látogassam. Helyemet mindenkor a gyermekek között igyekeztem elfoglalni. A mozgófényképek figyelmet lekötő hatalmas erejükkel megakadályoztak a gyermekek megfigyelésében, erre csak akkor lettem képes, mikor már másodszor mutatták be a műsort. Hogy impresszióimról helyes tájékoztatást nyújthassak, a sok közül egy érdekfeszitő képnek leírását és a gyermekekre tett hatását leszek bátor bemutatni. Rablók megtámadnak egy kapitányt, elveszik ruháját, leviszik egy barlangba, erős kötelekkel a sziklafalhoz kötözik és egy puskaporral telt hordót tesznek eléje, melyre egy égő gyertyát állítanak. Az egyik rabló a kapitány ruhájába öltözködik, társait, mint álkapitány, hatalmas ládákban az elfogott kapitány hajójára csempészi s azt elfoglalják. 27 gyermek között a ponyva előtt ülök. A gyermekek nyitott szájjal figyelik az előttük lejátszódó cselekményeket. A kapitány kegyetlen kikötésénél ökölbe szorítják kezüket. A legnagyobb részvéttel nézik a magára hagyott, összekötözött ember tehetetlen vergődését. Tudják, ha a gyertya elég, felrobban a puskaporos hordó s elpusztítja a kapitányt. A gyertya kísebbedik, a gyermekek ijedtsége folyton nő. Mikor már nagyon kicsi a gyertya, hirtelen felugrik 4—5 gyermek és el a- karják fújni. Ugyanekkor nagy előfeszitéssel kiszabadítja magát a kapitány s leveszi a gyertyát a hordóról. A gyermekek megkönnyebbülnek, örömük leírhatatlan s ennek hangos kifejezést is adnak. Boldogságtól sugárzik arcuk. A kiszabadult kapitány egy repülőgépen a hajó után indul, azt megtalálja és gépéről bombákat vet a hajóra. Újra nagy az örömük, mert már látják, hogy a repülőgépet követő hajó eléri a levegőből bombázott rablók hajóját. A rablók kétségbe esnek, megadják magukat. A gyermekek lelkesen tárgyalják egymás között a képet s egy sem akadt a 27 között, ki a kegyetlen rablóknak fogja pártját. A különböző mozgókban kb. 150 képet láttam a gyermekek között. A képek hatása az említett képhez hasonlóan bámulatos volt. Mindegyik képet feszülten figyelték, kritizáltak, a szenvedővel együtt szenvedtek, a humoros képen mulattak, a a szép tájakat gyönyörködve szemlélték, a tenger hullámzásán, a hadihajókon, repülőgépeken, szóval a fenséges természeten és technika csodáin olyannyira elbámultak, hogy ezt még csak megközelíteni sem tudjuk semmiféle más eszközzel. A gyermek lelke összeolvad a képpel, szemlélet közben nem is gondol arra, hogy ez csak kép, hanem minden megelevenedik előtte. Keressük csak ezen nagy érdeklődésnek okait. A mozgóban sötét van, csak a ponyva világos, s már maga ez a körülmény szinte kényszeríti arra, hogy minden figyelmét a világosság felé koncentrálja. A képek szinessége, mozgékonysága, változatossága, sokszor groteszksége pedig megerősíti, megfeszíti a figyelmet. Az élet nem tudja azt produkálni, a mit a mozi. Hogy is tudná, hisz az említett képen a gyermek 10 perc alatt látott egy szép kastélyt, gyönyörű erdőt, barlangot, egy kikötő várost, tengeren járó hatalmas hadihajókat és repülőgépet. Ilyen cselekményt és ennyit egyszerre sohasem láthat az életben, ez tehát csodás elölte. A csodálatos dolgok mindenkinek a figyelmét megragadják, természetesen a gyermekét legjobban. Ezért figyel, ezért bámul a gyermek annyira. Nem osztozhatunk Wallace Wallin amerikai pedagógus véleményében, ki a gyermek mozgóképek iránti nagy érdeklődésének okát abban látja, hogy az életet állítjuk eléje. A gyermek figyelmét nem az élet köti le, hanem a különböző helyzetek csodálatos gyors változása. Én azt hiszem, hogy a hatalmas természetet és a szövevényes életet a maga eredeti nagyságában nem is tudja átlátni és felfogni a gyermek az ő kis látóköre miatt, de a moziban gyönyörködni tud, tanulni képes, mert egy darab vásznon egyszerűsítve, de mégis változatosan láthatja a Himaláját, a hullámzó tengert, az égő petroleumforrásokat, s a nyüzsgő emberéletet. Nemes Lipót. HÍREK. December 30. B. u. é. k. Boldog újévet kívánok! Ugy-e, milyen sablonos, milyen üres, milyen semmitmondó szólam, amikor ezt tisztán társadalmi szokásból, vagy pláne baksisért mondják. Nem tudok elképzelni ostobább, észszerütlenebb szokást, minthogy nekem fizetnem kell tekintélyes összegeket azért, mert nekem a kéményseprősegéd, a pincér, a házmester, az utcaseprő, a szemétkihordó, a boltiszolga, a hivatalszolga és még a sintérlegény is boldog újévet kíván. Érthetetlen ennél a rossz szokásnál a társadalom konzervatizmusa. Mert amikor én az egész esztendőn keresztül megfizetem mindenkinek a fáradságát, amit érdekemben tesz, ha mindenki megkapja azt, ami neki jár, akkor érthetetlen előttem az a gavallérkodás, hogy az egész éven át adott borravalókon kívül még egy külön ujeszten- dei borravalót adjak azért, mert valaki nekem boldog újévet kíván. Vagy pedig megírjak ötszáz névjegyet és kidobjak ötszáz bélyeget, hogy viszonozzam az ismerőseim jókívánságát, akik nekem legnagyobbrészt csak papíron kívánnak jót, de egyébként teljesen közönbös rájuk nézve, hogy Egy fiatal, de túlérett erkölcsű leány, hogy- j hogynem egy fiatal ember karjai közé engedte 1 magát esni és hogy megbosszulja magát szeretőjén, j kinek szive úgy látszik csalfa, jövedelme pedig végtelen volt, revolverrel négyszer reá lőtt. Két golyó a fiatal embert mellben, egy a vállbán, egy másik pedig a csípőben találta. A fiatal űr nyomorék maradt egész életére. A fiatal leányt a tömeg helyeslésére fölmentették és a lap erősen méltatlankodott a hűtlen csábitón. Ezúttal az éltes nagyszüle egészen fellázadva, reszkető hangon tört ki: — De ti bolondok vagytok manapság, bolondok vagytok! ... A jó Isten a szerelmet adta nektek, az élet egyetlen csábszerét; a férfi udvariasságot vegyitett közzé, mi óráinknak egyedűii szórakozása; és ime ti vitriollal meg revolverrel álltok elő, mintha csak sarat kevernétek a legfinomabb spanyol borba! Berta nem látszott megérteni nagyanyjának felindulását. — De nagymama, ez az asszony megbosz- szulta magát; gondold meg csak, ő férjes nő volt és a férje megcsalta. A nagymama majdnem felugrott székéről. — De miféle gondolkozásokra szoktatnak titeket, mai fiatal lányokat ? Berta feleié: — H'sz a házasság szent dolog, nagymama! A nagyanyának, még a dicső „múlt század“ szülöttjének női szive összerezzent. — A szerelem az, ami szent, mondá. Figyelj leánykám egy elagottra, ki három nemzedéket ismert és ki sokat, nagyon sokat tud ám a férfiakról és a nőkről. A házasságnak és a szerelemnek semmi köze egymáshoz. Az emberek megházasodnak, hogy családot alapítsanak s az ember családot alapit, hogy társadalmat alkosson. A társadalom nem nélkülözheli a házasságot. Ha a társadalmat egy láncolatnak tekintjük, abban minden család egy-egy láncszemet képez. Hogy e szemeket ösz- szeforrasszák, az emberek megházasodnak ; összeegyeztetniük kell az illendőséget, ősszehozniok a vagyont, egyesiteniök az egymásho2 illő fajtákat és dolgozniok kell a közös érdekért, mi a gazdagságban és a gyermekekben áll. Az ember csak egyszer házasodik lánykám és azért, mert a világ ezt megköveteli; de szeretni húszszor is lehet az életben, mert a természet ilyennek alkotott. A házasság, látod, törvény, mig a szerelem ösztön, mely majd jobbra, majd balra vonz minket. Törvényeket alkottak, melyek leküzdik ösztöneinket; ez kellett; de az ösztönök mindig erősebbek és nem is igazság nekik ellentállani, mert az Istentől erednek, mig a törvények csak az emberektől származnak. Ha az életet nem hintenék be szerelemmel, a lehető . legtöbb szerelemmel kicsikém, miként megcukrozni szokták a gyermekek orvosságát, senki se venné azt olyannak, a milyen. Berta megrémülve mereszté szemeit nagyanyjára. — Oh! nagymama, nagymama, hiszen szeretni csak egyszer lehet. A nagyszüle ég felé emelte reszkető kezeit, mintha csak a lovagiasság elköltözött istenét akarná segítségül hívni és feháborodással kiáltá : — Nyomorult, közönséges fajjá kórcsosul- tatok 1 Nem ismerek rá többé a világra. Nagy szavakat alkalmaztatok mindenütt; hisztek az örök szenvedélyben. Emberek verseket csináltak, hogy A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75*/o árammegtakaritás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanyteiepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-körut 36. Syár-utcza 13.
