Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-02 / 48. szám
1913. december 2. NAGYBANYAI HÍRLAP 3 pókban intéződik el. A rideg statisztika mondja nekünk azt is, hogy a hideg hónapok szülik a legtöbb vagyon és az ember testi épsége ellen irányuló bűntetteket. A mi vidékünkön tehát a tél beállta jelenti egyúttal egy csomó ínségnek a beálltát is, amely tudvalevőleg minden bűnnek az eredője. A moralisták tehát, akik folyton azt hangoztatják, hogy a szegény ember a lapföldit vegye példakép és cselekedjen úgy, mint az, aki ott fenn mohokból és leölt állatok zsírjából szükösködik — nem találták el a kellő hasonlatot. Azok az emberek hozzáhasonultak a télhez, azok az emberek ilyenekké lettek, ilyenekké fejlődtek, olyan körülmények között élnek, amelyek nekik megkönnyítették az ő különleges erkölcseik betartását, de mi, akik magunk is egy váltakozó éghajlatnak szenvedő alanyai vagyunk, mi bizony egyúttal áldozatai vagyunk ennek a váltakozó ághajlatnak, amelyek közül a tél úgy gazdasági, mint egészségügyi szempontokból a legsúlyosabb. Ám van-e mód rá, hogy eltüntessük mindazt a hátrányt, amelyet tűrnünk kell a tél miatt ? Eltüntetni nem lehet, mert olyan erősek nem vagyunk, hogy bírókra kelhetnénk a természettel, de van akaratunk és vannak eszközeink, amelyek segítségével akaratunkat oly irányban hajthatjuk végre, hogy ezzel megkönynyitsük azoknak a bajait, akiket a tél legjobban sújt. Az isteni előrelátás úgy gondoskodott ebben az évben, melynél nehezebb idők a modern Magyarország felett alig vonultak el, hogy a tél ne korán jelentkezzék. Enyhe, szép őszünk volt, amikor a szegény ember nem szorult meleg szobára, meleg gúnyára. Hogy ez az ősz menynyire hasznára volt az embei éknek, erre nézve legjellemzőbb a múlt hetekben összehívott munkátlanok gyűlése, melyet első Ízben részvétlenség miatt el is kellet halasztani, a második alkalomkor pedig alig gyülekezett több össze másfélszáz embernél. Ez örvendetes jelenség — egyelőre. Hogy mi fog történni a jövőben, hogy a tél olyan enyhe marad-e, mint amilyen a télelő volt, ez o!) an kérdés, amely Istentől függ, akinek a jövő a kezében van. Egyelőre örüljünk neki. A bűnügyi statisztika most még csak szórványosan mutatja a tél közeledését, de már vannak jelek, amelyek azt engedik következtetni, hogy ez a tél nem lesz kü- lömb az elődeinél. Sőt még súlyosabb lesz, mert a krízis ilyenkor mutatkozik majd teljes pőreségé— Bethoven ur — fordult hozzám az igazgató — azzal vádolja önt, hogy ruháit letépte és karját egy borotvával összevagdosta. Én észrevettem, hogy az igazgató hunyorított a szemével, hát szó nélkül vállaltam a dolgot. „Bethoven“ ekkor felém fordult, meleg, ellágyült hangon szólalt meg: — Ha bevallja doktor ur, az egészen más. Akkor megint jó barátok lehetünk. És elérzékenyülve, könnyes szemekkel nyújtotta felém a kezét. Volt egy gyönyörű szép fiatal leány is az intézetünkben, aki mindig, mint Monna Vanna, ruha nélkül akart járni. Nagy erőfeszítésünkbe került erről a tervéről lebeszélni. Mások ruhájukat a béléssel kifelé hordták. Egy volt katonatiszt állandóan egy seprővel az oldalán járt, a mellére pedig egy pár régi keztyüt akasztott érdemrendek gyanánt és azt követelte az összes többi pácienstől, hogy ha vele találkoznak, szalutáljanak neki. ben. A társadalomnak tehát kész a feladata, hogy ezeken a bekövetkező borzalmakon már idejekorán a lehetőséghez képest segítsen. Egy merész szót nálunk kockázatos dolog a nyilvánosság előtt kiejteni, de mi megmondjuk anélkül, hogy ez fenyegetődzés lenne, hogy a segítő aktióval jó lesz sietni, ebben az esztendőben. Mert a gazdasági pangás következtében bizonyos, hogy nagy lesz a munkanélküliség és a korgó gyomruak nem nézik a paragrafust. Mig a jómódúak újabb, újabb és újabb téli szórakozás után néznek, addig egy nagy tömeg sétál Budapest utcáin, vészes gondolatokat táplálva agyában. Ingyen kenyériéi és ingyen tejjel ideig-óráig el lehet né- mitani a népet, de a télnek egyéb kívánságai is vannak. Angolországban Lloyd George miniszterelnök mondta a múlt napokban, hogy a felső tízezrek egészen elfelejtik,hogy alattuk egy tömeg nyüzsög, mely csak vár a vezényszóra, hogy megmutassa a hatalmát. A felső tízezrek uj sportfajtákat találnak ki és a divat esztétikájáról csevegnek és elfelejtik, hogy vannak emberek, akik csak dolgozni és újra dolgozni szoktak és akiket nem érdekel semmiféle divat, tisztára a maguk és hozzátartozóik táplál- I kozása érdekel. Mi lesz majd — kérdezi a miniszter — ha kitőr ezekből az elemekből a kérdés: nem egy Isten teremtett-e mindnyájunkat ? A kérdés pedig meg fogja remegtetni Anglia korhadt társadalmát és ki tudja nem dől-e romba az a rendszer, amely egyesek számára a föld minden javát biztosította, másoknak pedig még kenyérre valót sem juttat. Kemény, de igaz szavak, melyek minden modern társadalomra alkalmazhatók. Igyekezzünk tehát és legyünk azon, hogy bennünket ez a kérdés ne ijjesztgessen. HÍREK. December 1. Esküvő. Szentpéteri Ferenc kir járásbiró szombaton tartotta esküvőjét néhai Halmai József főgimn. tanár leányával: Arankával. Tanúként Km. Papp Sándor táblabiró és Halmai Imre rendőr- alkapitány szerepeltek. Névnap. Neubauer Ferenc miuiszteri tanácsos, kerületi bányaigazgató mai névnapi előestéjén a bányászzenekar este 8 órakor szerenádot ad. A kerületbeli tisztviselők testületileg holnap délelőtt üdvözlik a közbecsülésnek és szeretetnek örvendő igazgatót. A bányaigazgató ma este fényes vacsorát ad tisztikarának, vendégszerető házánál. Kamatláb-leszállítás. Az Osztrák-Magyar bank a kamatlábot r/a százalékkal leszállította, amiből pénzügyi körökben a helyzet javulását remélik. A függetlenségi eszmék ideális, törhetetlen bajnoka, nyug. m. kir. honvédezredes, mekszikói volt császári gárdista, gyöngyösi Farkas Sándor dhunyt. Mint fiatal hadapród részfveft a kőnig- réczi ütközetben. A honvédség felállításakor a honvédség tagja lett s hosszú ideig Máriássy altábornagy beczézett adjutánsa volt. A honvédségnél alezredességig vitte föl, mikor pedig ezelőtt 15 évvel nyugalomba vonult, őfelsége a király ezredessé nevezte ki. Nyugalomba vonulása után előbb Medgyesen telepedett le, majd két évi ottlakás után Nagybányára jött. Mint nyugdíjas, résztvett a politikai mozgalomban is s erős függetlenségi érzelmű politikát követett. Elnöke volt a r gybányai független 48-as pártnak is. Résztvett a közügyekben s a közönség bizalma két Ízben is városi képviselőséggel tüntette ki. A boldogult felsőbányái ember volt, szülei is ott nyugosznak s a saját ó- hajára őt is ott helyezték örök pihenésre. November 27-én volt temetése a város általános részvéte mellett. A vármegyei függetlenségi párt óriási nem- zetiszin szalagos babérkoszorút küldött ravatalára, melyet Tóth Mór, — ki a megboldogultnak unokaöccse volt, — helyezett a koporsóra. A holttestet beszentelés után Tóth Mór és Révai Károly, mint rokonok Felsőbányára szállították. Felsőbányán szintén nagy közönség várta a halottas menetet s általános részvét mellet helyezték nyugalomra. A család a következő gyászjelentést adta ki: Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a forrónszeretett testvér, nagybátya és rokon, gyöngyösi Farkas Sándor nyug. m. kir. honvédezredes, mekszikói volt császári testőr, a katonai érdemkereszt tulajdonosa, Nagybánya város képviselőtestületének tagja folyó hó 25-én d. e. 1 órakor, életének 74-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult hamvait folyó hó 27-én, d. e. Va ll órakor fogjuk a felsőbányai-utezai gyászházban a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és Felsőbányára szállítani. Lelkeért az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 28-án d. e. 9 órakor fog a helybeli plébánia templomban bemutattatni, Nagybánya, 1913. évi november hó 25-én. Legyen emléke áldott! Felsőpelsőci Tóth Mór, Farkas Jenő, Riesenberger Ilona Kende Dánielné, Riesenberger Gabriella Dr. Csausz Károlyné, Lir Irén Zarándi Knöpfler Gyuláné, Lir Etelka Révai Károlyné, Köss Erzsébet Soltész Gyuláné unokaöccsei, húgai és családjaik. Özv. Lir Istvánná Farkas Szidónia, Özv. Köss Józsefné Farkas Angela testvérei. Hivatal-áthelyezés. Nagybánya város mérnöki hivatala Kossuth Lajos utcza 17 (Marosffy Dezső házába) költözött át. Mozi. Gyönyörű Pathé-képek sorozata uralta az elmúlt héten a Lendvay-szinházat. Különösen ki kell emelnünk a csütörtöki előadást, amikor a IX-ik parancsolat cimü nagyhatású 6 felvonásos dráma került a vászonra, Úgy értesülünk, hogy december hó folyamán „Bizánc végnapjai“ cimü filmet mutatja be az igazgatóság, melyet nagy áldozatok árán sikerült megszereznie. Itt van a tél. Megjött a hó. Pár nappal ezelőtt szürke hályog borult a városra és a mindent átfogó nehéz pára ólomsullyal nehezedett ennek a lélegző városnak beteg tüdejére. Aztán kitisztult a légkör s tegnap már hullott a hó, az első téli hó. Verőfényes szép tavaszi napok után minden átmenet nélkül beköszöntött a hideg tél. Zord, fázós napok, a nélkülözésnek és nyomornak kétségbeejtő napjai közelednek és nincs segítség s nincs menekülés ebből a rettenetes helyzetből. A két éves gazdasági válság, az esztendők óta tartó üzleti pangás most érezteti legbrutálisabban gyilkos hatását és a tél küszöbén állva, ezerszeres fájdalommal sújt most mindannyiunkat, ennek az országnak minden betegsége, minden nyomorúsága. Kabaré az István-szálló kávéházában. Csütörtökön és pénteken este Va. 9 orakor Bocskay Béla kabaret-igazgató társulata az István-szálló kávéházában előadást tart. A jó nevű társulatot melegen ajánljuk a közönség figyelmébe. A kibocsátott műsor a következő: Bocskay Béla kabaretje. Ma tartja kitűnő uj műsorából álló remek előadását, melyet hölgyek bátran meghallgathatnak. Fellép az országszerte ismert jellemszinész gramo- fonénekes Göndör Aurél mint t-ső zsidó honvéd- tüzér, mint hajdúnánási bakter. Végül Bihari Sándor a „biró előtt“ cimü képének megelevenitésé- vel Réthi Irén előadó szubrett, B. Rónay Ica ka- baret-müvésznő, kupléénekesnő uj slágerekkel. Színre kerülnek: Szatírák, Magánszámok, Tréfák, kitűnő uj kupiék ; kezdete 8 és fél órakor; helyárak 2 és 1 korona. Ösmerve a n. é. vidéki közönség jobb ízlését, az előadást nivós művészi értékkel biró decens műsorból állítottam össze, mely kellemesen szórakoztató. Miért is szives jóindulat pártfogásokat kérve maradtam kiváló tiszteli t I Bocskay Béla cabaret-igazgató. Farkas Sándor.
