Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-02 / 48. szám

Haláleset. Vettük a következő gyász jelen­tést : Alulírottak úgy a magunk, valamint az ösz- szes rokonság nevében szivünk legmélyebb fáj­dalmával tudatjuk, hogy a forrón szeretett gyermek, kedves jó testvér és unoka Pásztorkay Jolánka életének 11-ik évében folyó hó 29-én este 8 óra­kor rövid, de kínos szenvedés után szeretteitől az Urban eltávozott. Drága halottunk földi marad­ványait folyó hó 30-án délután 3 órakor fogjuk a helybeli református temetőben örök nyugalomra helyezni. Nagybánya 1913. november hó 30-án. Szeretteid fájó szívvel gondolnak te reád! Pásztorkay József és neje szül. Kardos Ilonka sze­rető szülei. Özv. Kardos Gyuláné szül. Szabad- szállásy Lila szerető nagymamája, Pásztorkay Er­zsiké, Pásztorkay Ilonka, Pásztorkay Mariska, Pász­torkay Giziké, Pásztorkay Laczika szerető testvérei. A mélyen sújtott család iránt általános a részvét. A Nagysomkut-nagybányai távbeszélő. Ma nyílt meg az uj nagysomkut-nagybányai táv­beszélő. A beszélgetés dija 2 korona, kivéve Má­tészalkát, hová egy koronáért lehet összeköttetést kérni. Eddig 22 előfizető jelentkezett. A „Darvin“ Dr. Fülöp Zsigmond ilyen cí­mű népszerű természettudományi folyó-iratának dec. 1-i száma a következő tartalommal jelent meg: Wallace-ról, a most elhunyt nagy természettudós­ról emlékezik meg a szerkesztő. Cserni Dezső : Az érzékszervek működése újabb megvilágításban. Dr. Balassa Géza : A révi Zichibarlang. Dr. Szerényi Nándor : Szervezetünk önvédelme. Érdekesebb cik­kek még: A majomkérdés. Amundsen tervei; Tűz­biztonsági berendezések a hajókon, stb. A folyó­irat előfizetési ára a Darwin-könyvtár köteteivel együtt fél évre 5 kor Mutatványszámokat küld a kiadóhivatal ; Budapest VI. Andrássy-ut 60. A zoltán féle csukamájolaj, minőség, hatás és iz tekintetében felőlmuihatatlan. Nem tai- talmaz se gummit, se glycerint, mint az eniulsiók és ezért ezekkel ne tévesszük össze. Ha tejszerüt kínálnak ne fogadja el, mert a Zoltán-féle csuka­májolaj .aranysárga Kapható Zoltán B. gyógyszer- tárában, Budapest, Szabadság-tér. Egyről-másról. Csodálatos érzés az a patriotizmus ? Az anya­földhöz való ragaszkodás. Az ember olyan, mint a vándor madár: itt is, ott is felüti tanyáját aszerint, amint boldogulásának eszközeit valahol föltalálja. De végperceiben visszahúz arra a földre, hol bölcsejét ringatták. Magyarázza meg nekem valaki, hogy mi az az érzés, ami arra ösztönöz, szülőföldem himnuszába temetkezem ? Hát nem mindegy annak a halottnak, hogy hol ássák meg sírját? Tud-arról a halott? Érez-e? Nem! És mégis a legtöbb ember utolsó óhajtása az, hogy szülőföldjén temessék el. Az élő elkívánkozik a nagy világba; fényesebb, zajosabb életviszonyok után vágyik; a haldokló pedig zokogva kéri kör­nyezetét, hogy csak vigyék vissza oda, hol meg­látta a napvilágot. Van szomszédunkban egy elszegényedett, hanyatló város, mely egykor fényes napokat látott. Ennek a városnak fiai — akik csak tehetik, — kihajóznak a nagy világ tengerére. Időnként aztán az otthon maradottak látnak egy-egy koporsót hazakerülni. Hazatérnek a vándormadarak a hazai földbe pihenni. S ott fenn, azon a szép kiiátásu dombon egy uj város keletkezik, ahová a hazatér­tek települnek : a holtak városa! * ❖ * .Mikor pgy agglegényt temetnek, jő lenne ha az összes agglegények megjelennének a te­metésen. Sőt legjobb lenne oda vinni őket a hal­dokló betegágyához, hadd lássák: mit tesz az, szeretőcsalád nélkül meghalni. Rideg élet után, — sivár halál. Bármily szerető testvérek, rokonok legyenek is környezetében, azok nem pótolják a hitvest és a gyermeket! Hitvesi szó és gyermekkacagás nélkül nem képzelhető boldogság. Az agglegény előtt üresen állanak az életbarázdák. Ahol nincs vetés, ott ara­tás sincs. Jegyezzék meg maguknak az agglegé­nyek, hogy a nő, szelíd aranyos holdsugár a férfi alkonyodó egén; arra pedig nagy szüksége van a téli éjszakának! t?" ^ j BÁNYÁSZÁT. Jj Az ón — Irta : kápolnai Pauer Victor. Folytatás és vége. A legrégibb fémeszközök sokak állítása szerint tiszta rézből voltak. Később megtanultak a rezet összeolvasztani : ötvözni ónnal, hogy igy bronzot készíthessenek a sok ezer év előtti em­berek s e kor a bronzkor. Keletázsia ős népei ismerték meg talán leg­először tudtunkkal az ónt; már négy ezer év e- lőtt gyártottak a kínaiak bronzot. Házi edényeiket már ónozták, mig Európa erre csak háromszáz év előtt jött rá. A kínaiak hátsó Indiából szerezték be kohó­ik részére az ónérczeket, melyek toriatokból szár­maztak, Hátsó Indiából a Malakka félszigeten (Straits-Settlements) át, a szomszédos Banka és Biliton szigeteken keresztül s valószínűleg az In­diai óceán fenekén, folytatódik az ónércvonulat Délausztrália parthegységeiben, egészen Tazmáni- áig. Főleg a toriatokat fejtik itt le. — Európában Cornwal félszigete, Angliában fontos. E hely múltja elvész a történelem előtti idők homályában. Innen nyerték az ónt a gallusok ér­meik és eszközeik számára, Később a föníciaiak kereskedtek az angol ónnal s hozták az észak „ón szigeteiről“ —* Angliából kereskedelmi, vitor­lás és evezős hajóikon. A római világuralom alatt Marseille volt az angolországi ón főpiaca, honnan a fontos fémet szét hordták az egész civilizált világban. A 12-ik században időszámításunk kezdete óta a cseh-szász érchegység kezdte ontani az ónérceket: Zinnwald Altenberg és Schlackenwald. Három évszázad után ezek az ónérc telérek — mert ezek épen úgy, mint a cornwalli előfor­dulás — nem toriatok, de telérek, tehát az eredeti képződés helyen található ónércz előfordulások, kezdenek kimerülni. Az angol ónérc bányászat is már óriás mélységbe húzódott le s ezek a szász bányákkal együtt épen a rentabilitás határán álla­nak. Banka és Billiton szigeteken, az egyenlítő tájékán fejtik a legtöbb ónt s negyven év óta Ausztrália termelése is nagyobbodik folyton Az ónércekkel együtt sokszor egy ritka ás­vány is előjön : a Wolframit, mely iránt mindig jobban érdeklőknek, wolfrámot tartalmaz, mely fém az acélfajták egyikénél fontos alkotórészt, de főleg a villamos izzólámpák gyártásánál domináló sze­repet játszik jelenleg. Hogy mi mindenre használják az ónt, szinte nehéz elsorolni. Ez a fém, mely az emberiség tör­ténetében oly fontos szerepet játszott, még mindig nagyon értékes. Pépz és fegyver lett belőle a nagyravágyó emberek részére s az a bronz szobor, melyet ne­kik emeltek, szintén ón és réz ötvözet volt s ál­dozataikat is bronz harangok kongása kisérte utol­só utjokra. Tudjuk már, hogy ott a föld titokzatos méhé- ben keletkezett. A pokol tornácában találkozó li- dércek gyermeke : üdére lett, — mi más lehetett belőle ? BÁNYÁSZATI HÍREK. Meghívó Az orsz. magyar bányászati és kohászatiegyesület Nagybánya vidéki osztálya 1913. évi december hó 6-án, (szombaton) délután 5 órakor Nagybányán a m. kir. bányaigazgatóság tanácskozó termében osztály-ülést tart, melyre a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Tárgy: 1. Elnöki bejelentések. 2. Dr Kádár Antal bányaker. főor­vos emlékbeszéde: idősb, római szentbirodalmi széki gróf Teleki Géza egyesületi elnökünk felett. 3. Indítványok. Este 8 órakor társas összejövete a Kaszinó helyiségeiben hölgyek részvételével. Vendégek szívesen láttatnak. Étel- és italról Rum- pold Gyula kitűnő konyhája gondoskodik, mig a zenét Ádám Józsi szolgáltatja. Nagybánya, 1913. november 25-én. Neubauer Ferenc elnök. György Gusztáv titkár. Kinevezés. A kir. pénzügyminiszter Muntyán Izidor itteni bányabiztost főbányabiztossá nevezte ki. Bányász-estély. Azt hisszük, nem tévedünk, ha azt mondjuk hogy örvendetes hírrel szolgálha­tunk. Bányász estély lesz a Kaszinóban december hó 6-án este 8 órakor, tehát mindenki, aki a bá­nyászatot szereti, vagy a bányász családokkal is­merős, mulatni készül. Mert hol lehet jobban mu­latni, mint ott ? Mindenki megtalálja a neki meg­felelő társaságot vagy szórakozást. A fiatalság — sugjuk meg de csak halkan — táncra perdül; Ádám Józsi már előre hangolja hegedűjét. A ma- mácskák összebújnak egy kis tracsra, a lányok vígan lejtik a bostoni, two stepp-et s talán a tan­gót is .... Az öregebb urak kocintgatnak s Rumpold borának és sörének meg lesz a keletje. Felhangzanak a régi bányász és burs nóták s köny- be lábbad nem is egynek közülünk a szeme .... Csörömpölnek a tányérok s ismét Rumpold az, ki a társaság testi erőinek csorbulását, ízletes éte­leinek segítségével megakadályozza. Ami a legér­dekesebb, meghívókat nem bocsájtottak ki — ha­nem mindenkit szívesen látnak. Aki csak kedveli az ék és kalapács jelében álló családokat, annak azt tanácsoljuk menjen el — ne is gondolkozzon. Családias, kedélyes mulatság a bányász estély — aki már ott se érzi jól magát, az orvosi segélyhez forduljon. Mi többiek bizony elmegyünk s minden­kinek igaz szívvel azt sugjuk: fel a bányász es­télyre ! — Szerencse fel! — Arc-szeplőkréme. Az ősz meghagyta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szüksé­gesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Grémre“, mely­nek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. Felelős szerkesztő: dr Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda. 5035—1913. tkv. sz. Árverési hirdetmény kivonat. A nagybányai kir. járásbíróság, mint telek­könyvi hatóság közhírré teszi, miszerint a nagybá­nyai részvénytakarékpénztár végrehajtatnak Bráz Sándor, Kosztin Mihály és Nagy Botos Bertalan misztótfalusi íakosok végrehajtást szenvedő elleni 220 korona és járulékai iránti végrehajtási ügyé­ben az árverést elrendelte, minek folytán a szat- márnémeti-i kir. törvényszék és a nagybányai kir. járásbíróság területén fekvő és a miszmogyorósi

Next

/
Oldalképek
Tartalom