Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-02 / 48. szám

Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. december 2. rp A T=e .«SS A T-> A T.-TVTT Él SS SZÉPIRODALMI I1I3TZZ.;AI’. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya Vidéki Osztályának és a Nagybányai ipartestüleínek Hivatalos Közlönye. w?*azmsnwemxm ■ laLWiimrw Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50- korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Or. «JTAI N ftGV GÁBOR. Fo munka társ : RÉVAI KAROLY. j Szerkesztősé*: Hunyady János-u. 14. szM hová a laplcözleménvek küldendőit i ------------— ■ Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, H?d-tiíca (Baj-ház í ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----------­Üy oüi&piisái És a társsdaloai. Valahányszor adakozók nevét közli a napi-sajtó, keblünk feszül, szivünkön azt | rezgi a szánakozó érzés húrja, hogy mégis van könyörület a vagyonos társadalom ré­tegeiben, van érző, meleg szive a huszadik század emberének is. Pillanatra ledül a gazdagság, a pompa és gőg emelte magas fal. — A divatos szalon öltözet a daróccal, a selymes bársony ruha a szakadozott ronggyal érintkezik. A munkától kérges te­nyér érzi a jóságos meleget, mi a puha, kis kezekből árad és átszáradt az élet küz­delmében kifáradod, kidagadott ereken. — Tavaszi napfény és semmi egyéb. Szem­fényvesztés és nem igaz dolog. — Minden van, csupán melegség nincsen. Nem is le­het, mert a jótettek rugóját a szivén kivü! kell keresnünk. Hagyjuk azonban ezt. Bármiképen nyilatkozik meg a társa­dalom lelke, könnyörületének akármi legyen mozgatója, a gáncsnak, a kritikának el kell némulnia. A jótétemény mindig dicséretes:, ha halálos ellenségtől jön, akkor a legne­mesebb, de csak a kereszténység szellemé- i ben tekintve. A mélyen gondolkozó léleknek annyi nem elég, hogy van szegény és van ala­mizsna. Látja a siirgést-forgást, az ala­mizsna gyűjtésben kifáradod honleányokat. Megnézi a hajléktalanok házait, a népkony­hák örökké éhes látogatóit. Ma ingyen fa, holnap ingyen kenyér, holnapután ingyen tej és Isten tudja mi jön még ezután ? Csak egyetlen-egy nincsen: ingyen szeretet! Sok az önzés. De kitörődik vele, ha falatot nyújt az éhezőnek, meleg ruhát a szegény iskolás fiúnak ? Minél többet eb­ből az önzésből ! Szeretet hiányában már ez is valami! A jótékonyság zsilipjeit kár volna elrekeszteni. Hozza csak télen a me­legítő fahasábokat, a gyógyító szert, élel­met, mert ijesztő mód nagy a betegek, fázódók és éhezők s^áma. Mi is e/ a divatos jótékonyság? Ez manap némelyeknél eszköz a feltűnésre, sokaknál az elismerés megszerzésének a kulcsa, másoknál a hiúság legyezgetése és igen soknál sport, mit akkor is lehet űzni, mikor nem tippelnek. Nálunk még ilyen­forma. A müveit nyugaton már több ennél, Társadalmi szükség. Az ebnek dobott étel­maradék, mit azért kap, hogy ne harapjon. Szegény állat. Pillanat alatt felfalod és új­ból éhezel. Ne aggódjál. Mást vezet utadba az útja és te újból kapsz valamicskét. Nem szánom sorsodat. Inkább sajnálom azt a társadalmat, melynek ilyen nyomorult ala- mizsna-dobálással kell biztosítania, ha nem is éleiét, legalább ruhája épségét. Durva, sértő lehet a hasonlat, de találó. Ma már vannak testületek, melyeknek szakasztott ilyen a felfogása. Ezek visszautasítják az alamizsnát. Nem alamizsnát kérnek, hanem osztozkodást követelnek. Éheznek, de nem nyúlnak a feléjük dobott morzsákhoz. Zsör­tölődnek, fenyegetőznek és hol nagy a számuk, szivük durvaságát, ferde gondol­kozásukat nem is palástolják. M'óta hódítanak ezek az eszmék ? A pusztításnak, rombolásnak mennyi idő óta vannak apostolai ? Mióta a szeretet Istenétől távozik a társadalom ! Abban a pillanatban, melyben A„NAGYBÁNYAI hírlap“ tárcája Az élet harca. — Irta : Cosbuc György. — Gyermek nem érti, hogy szivén mi dúl, Csak sir esenqve szakadatlanul. Mily hitvány dolog ezen a világon, Mikor a férfit elcsüggedni látom ! Nincs semmi annál nevetségesebb, Mint ha a férfi-szemek könyesek. Harc ez a lét! Azért küzdj életkedvvel S hogy férfi vagy, — azt soha ne feledd el! De vésd elmédbe azt is szüntelen ? Van-e miért az életküzdelem ? Első a gyermek! ám ha senkid sincsen, A közjónak eszméje lelkesítsen. Ki győzelmében lesz halál fia : Annak bukása szép tragédia. S fenséges, dicső hősi költemények Fogják hirdetni emlékét nevének. Akinél könnyen takad a sírás S fut a veszélytől: az komédiás ! Ne nézd soha, hogy mi lesz a harc vége ? A férfiúnak az kötelessége! Ki harcol — él! s annak gyönyör a lét. Csakis a félénk hunyja le szemét. Azért, ha ilyet látsz meghalni tán: Csak hagyd pusztulni őt egymásután! Románból fordította : Révai Károly. Az örültek házában. — Egy elmeorvos emlékeiből. — A lekérd- b, de egyben a legveszedel­mesebb is az o. ■ >>nk foglalkozásai között a pszi­chiáter mesferse . Wippant hidegvért, éles és gyors megfi. 'e' *; pr , főleg pedig végtelen türel­met u é lyri, A modern ^orvostudomány legcsodálatosabb napjai azok, melyek egy-egy pszichiáter valóságos hőstetteiről szólnak. Olyan embereket gyógyítanak, ápolnak, a kik egy más világban élnek, beteg fan­táziájuk külön világában. S az orvosoknak ismer­niük kell mindezeket a fantasztikus; szomorú álom­világokat : ha egy őrültnek az a mániája, hogy ő Napoleon, felségnek kell szólítani, ha a kertben el­hajítja a szivariát és egy őrült rárivall, hogy ne dobáljon el égő szivart a szőnyegen, bocsánatot kell kérni, mert az őrülteknek nem szabad ellent­mondani. Egy híres angol, pszichiáter, a ki húsz évig állott Anglia legnagyobb elmekórházának az élén, most kiadta emlékiratait, melyekben rendkívül ér­dekes, sokszor hátborzongató epizódjait írja le an­nak a húsz évnek, melyet az őrültek között töltött. A legelső napon, hogy az őrültekháza szol­gálatába léptem — irja többek között — és a szobámban ültem, valaki az ajtómat hirtelen nagy robajjal felszakitotta és a következő pillanatban egy ember ugrott az Íróasztalom elé, kiben az in­tézet régi betegére ismertem. A B r%: f k D I Árjegyzéket kívánatra küld a Bihszádi yyjgyiiMj igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve # kitűnő italt szolgáltat. # Kapható mindenhol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom