Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-02 / 48. szám

2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1913. december 2 kilépett a vallás légköréből, fel kellett épí­tenie a humanizmus házát, palotáit, kény­telen volt bevezetni a humanizmus sportját. Ez a szó : humanizmus, sokaknál valláson kívül álló jótéteményt jelent. Egyelőre jelenthetett. Ma több annál. Eszköz, mellyel a hitéből kivetkőztetett al­sóbb néposztály szemébe port hint a tár­sadalom. Ma fegyver és védelmi bástya, de ha a vallással nem szövetkezik, bomlik és maga alá temeti mindazokat, kik akár féle­lemből, akár önzésből emelték. A Caesárok bizalmas körében megve­tik, lenézik a dologtalan néposztályt, mely éhségének és szive durvaságának a „panem et circenses“ ordításával ad kifejezést. Mind­kettőből juttatnak is annak. A népszerű­séget mindenkor szerették, a nyers és erős tömegtől mindig félt, remegett a hatalom. A huszadik század társadalmára is talal a pogány gondolkozásmód. Most még többen vannak, kik követelnek. A kielégítés után mindig merészebbek. Mi lesz, ha az olcsó népszerűséget nem szerzi meg a humaniz­mus szűk marka ? Isten a tudója. A sze­génységet csupán ideig óráig feledteti az emberszeretet. Eleget adni lehetetlen. Itt egyedül a keresztény szeretet segíthet. Ha gazdag és szegény szivét egyaránt átjárja a krisztusi szeretet, a kárítász, — melen­gető napfénynél, rázkódtatás nélkül fog to­vább haladni az emberiség. Ezzel szemben a humanizmus csak pislogó mécses. Az első nagyobb szél eloltja s a sötét éjsza­ka rémes leszen az ő sötét cselekedeteinek. Vissza tehát az isteni szívhez, annak melegéhez. A drágaság. Ha lapunk minden számában cikkeznénk a drágaságról, még akkor is keveset tettünk e téren. Mert állandó harcot kell hirdetnünk a folytonosan emelkedő drágaság ellen. S le nem tesszük a fegy­vert mindaddig, mig némi enyhülést nem látunk. Minden drága s a családnak adott konyha- pénz egyre kevesebb. Növekszik, nagyobbodik min­dennek az ára. Az élelmiszer tiz év alatt 60 %-kal lett drágább. Az egész világon elterjedt áremelke­déssel állunk szemben s örvendetes jelenség, hogy a bajor asszonyok egyesültek, hogy a piac elvi­selhetetlen drágaságának hadat üzenjenek. Őket utánozták az osztrák gazdasszonyok s most Buda­pesten van alakulóban a piaci drágaság ellen va­ló asszonyliga A piaci drágaság kérdése elsősorban a házi­asszonyokat érdekli, mert az árucikkek megdrá­gulása miatt ők szenvedik a legsúlyosabb gondo­kat, hogyan lássák el a családot, hogyan tudják a konyhapénz fixösszegét beosztani. Mivel a hatóság nembánomsággal kezeli a piaci drágaság nagy kérdését, társadalmi térre kell vinni az ellene való küzdelmet. Arra buzdítjuk Nagybánya közönségét, ne várja meg a budapes­ti asszonyok szervezkedését, hanem a mi viszo­nyainknak megfelelő módon indítsa meg a piaci drágaság ellen való harcot. Bizonyos, hogy egyér­telmű elhatározással sikerre vezet a dolog. Példa van rá elég. Makó városa például a hatósági mé­szárszék felállításával rövid egy hónap alatt 35%-kal enyhítette a húsárakat. Természetes azonban, hogy a gazdasszonyok küzdelme egymagában sikerre nem vezethet, A ha­tóság segítségére', is szükség van. Hívja össze a hatóság társadalmi külömbség nélkül a háziasszo­nyokat s egyetértve intézzék el a kérdést. A moz­galomnak csak akkor lehet sikere, ha minden tár­sadalmi körre kiterjed. Meg kell beszélni, micsoda helyi bajok vannak a piacon s miért van az, hogy bár a termelő olcsón adja áruit, az élelmiszerek, a közvetitő-kereskedelem túlkapása miatt, rettenetesen drágák. Ha a betegség okait megismerjük, a gyógyí­tása is sokkal könyebb. Ha minden háziasszony összefog, a város is sürgősen foglalkozni kényte­len azokkal a hatósági intézkedésekkel, amelyek a piaci árak olcsóbbodására vezetnek. Ha minden egyes háziasszony lelkes tagja lesz a ligának, sze- retnők látni azt a városi hatóságot, mely az áram­latnak ellen tudna állni; ki kell zökkenteni a ma­gisztrátust és kényszeríteni kell, hogy a piaci drá­gaság elleni küzdelemben a ráváró kötelességeket sürgősen és erélyesen teljesítse. Meg kell szabni a piaci árakat, még pedig hatósági rendszabályokkal. Makón két hónapig állt fenn a hatósági mészárszék s a kéthónapi küzde­lem teljesen szabályozta a húsárakat s a mészá­rosok és a hentesek, csakhogy a halósági mészár­szék megszűnjék, készségesen beleegyeztek abba, hogy a húsárakat a hatóság állapítsa meg. Kezünkben van a drágaság elleni küzdelem biztos győzelme, ha nem élhetetlenkediink, hanem szervezkedünk. S a házi asszonyok szervezete még másra is jó lesz, arra, hogy a piaci mizériák or- vosoltassanak. Egy bizonyos. Az, hogyha olvasóink taná­csunkat megfogadják, legalább egynegyedével ol­csóbbá tehetik háztartásukat, mint a milyen ma. A piaci drágaság miatt a legtöbb ember hitványán táplálkozik s a silány táplálkozással különféle be­tegségeknek nyit ajtót. Nagy nemzeti érdeket érint tehát ez a helyi, vagy helyesebben ; országos seb végleges beheggesztése. A tél borzalmai. Az időszakok közül a tél a szegény ember réme. Minél följebb megyünk a földtekén, annál szegényebb, szükölködőbb a természet azokban a javakban, amelyeket az emberek maguk fenntar­tásához munkát fejtenek ki. Az eszkimó és a lap­földi már nem is vehetik igénybe azokat a ter­ményeket, amelyek nálunk főtáplálkozását képezik az embereknek. Búza nincs arrafelé, még a hű­vösebb időjárást is elviselni tudó árpa és zab sem nő meg ott fenn, ahol éppen ezek a körülmények az embereket sajátos kultúrára késztették. Ezekben az országokban az álattenyésztés a fő forrása az emberek életföntartásának. Itt nem látunk mást az év túlnyomó részében, mint havat és a hó között iramszarvasokat és apró, bőrbe bujtatott emberkéket, akikből hiányzik mindama lendület és a szép iránti érzék, mely pedig a dé­libb részeken lakó emberiséget annyira jellemzi. Ezekben az emberekben egy más morál él, az életük berendezése olyan, amely a téli időjáráshoz aklimatizálódott, ezt az életet ráalkalmazni az eny­hébb tájon lakó népre teljesen lehetetlen, úgy hogy még az átmenet is a hideg évszak felé bi­zonyos testi megpróbáltatással jár. Ilyenkor van a legtöbb hülés és a statisztikából tudjuk, hogy a gyermekhalandóság nagy hányada az őszi hóna­— Mi újság kedves Higgins ur — szóltam hozzá, mert véletlenül tudtam a nevét. Pár pilla­natig zavaros tekintettel meredt az arcomba, azu­tán hirtelen mélyen meghajolt. — Bocsásson meg, hogy zavartam — szólalt meg alázatos hangon — nagyon megtisztelve érez- ném magamat, ha eljönne a ma este rendezendő vacsorára, amelyet lakosztályaimban, a mexicói ki­rály tiszteletére rendezek. Tudtam, milyen veszedelmes egy őrültnek el­lentmondani, azért rögtön elfogadtam a szives meg­hívást, megígértem, hogy jelen leszek az estélyen. — Frakkban ha lehet — mosolygott a ven­dégem. — Kérem azonkívül az engedélyét arra nézve, hogy a személyzetemnek kiadjam a paran­csot, hogy egy terítékkel többet készítsenek, mivel doktor ur is meg fog tisztelni jelenlétével. Mikor este szobájába mentem, avval volt el­foglalva, hogy két másik beteget tanított cake-wab kot táncolni. Mikor engem meglátott, othagyta őket, belém karolt és komoly arccal súgta a fülembe: — Az estély elmaradt, a mexicói királyt meg­ölték egy fél órával ezelőtt. Egy másik szerencsétlen páciens elméje egy villamos szerencsétlenség alkalmával borult el az összeütközés következtében. Mikor az eszméletét visszanyerte-az első ember, akit maga mellett észrevett, egy rendőr volt. Ettől a pillanattól kezdve rendőr­nek képzelte magát. Az intézetben azután ha a legkisebb veszekedést is meghallotta, közbelépett és a törvény nevében csendre intette a veszeke- dőket. A legérdekesebb azonban az, hogy fellépé­se a legtöbb esetben sikerrel járt, Nem egyszer veszedelmes verekedéseket csillapított le erélyes és szigorú rendreutasításaival. A legrettenetesebb epizódja orvosi pályafutá­somnak azonban a következő volt: Egy szegény éhező fiú elhatározta, hogy zongoravirtuózzá fogja kiképezni magát. Zongoráján éjjel-nappal gyako­rolt. A mi kis pénze volt, azon kottákat vásárolt, amellett éhezett, Ez az életmód megőrölte idegze­tét, szelleme megtört, behozták hozzánk. Az volt a mániája, hogy ő Bethoven. Meg­rázó kép volt nézni, amint reszkető újakkal a zon­gorán kalimpált. Az igazgató megengedte, hogy naponta egy óra hosszat játszhasson, mert nem tudott ellentállani a szörnyű, zokogó könyörgésnek. A mikor a zongora-órának vége volt, felhívtam, hogy hagya abba a zongorázást, majd holnap foly­tathatja. Mikor megértette, hogy miről van szó, fel- sikoltott és zokogva ölelte át a zongoráját. Mikor végre mégis sikerült elszakítani a zongorájától, vér­be borult szemekkel fordult felém, öklét magasra emelte és úgy ordította: — Ezt meg fogod keserülni. Ezt a pillanatot soha életemben nem fogom elfelejteni. Pár nap múlva történt, hogy egy éjjel fel­költöttek és sürgősen hivattak az igazgatóhoz. Ma­gamra kaptam a ruháimat és siettem az igazgató szobájába. Ott találtam már ekkor Bethovent le­szaggatott ruhában, meztelen karja több sebből vérzett. A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakaritás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜYEK-nél, Budapest, VI., Teréz-korut 35. Gyár-utcza 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom