Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-21 / 42. szám

1913. október 21. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. tott magasabb illetmények, a fentartó terhére fog­nak, november hó elteltével megállapittatni. Ezen államsegélyek kérvényezésére biztos útmutatást, kérvény mintákat és az ezekhez csatolandó mel­lékleti űrlapokat állított össze és „Óvónői Állam­segély Kérvény“ cim alatt adott ki, melyet 2 K. 50 f. előleges beküldése ellenében bárkinek kész­séggel megküld: Gyerekes Mihály ig. tanító Szé­kelyudvarhely, kinek hason tárgyú munkáját már | előbb a nem állami tanitó kifizetés kiegészitésénél használták az érdekeltek, kiváló eredménnyel. Az illetékes felügyelő bizottságok és óvónők figyelmé­be ajánljuk ezen útmutató segédmunkát. Apad a dohányfogyasztás. A m. kir. do­hányjövedék minden évben többször statisztikát szokott közzétenni, melyben lelkesedő hangon adja tudtul a közvéleménynek, hogy a külömböző faj­tájú hazai szivar és czigaretta fogyasztása fokozott emelkedésnek örvend. Az újságok rendesen „Az elfüstölt milliók“ címe alatt továbbítják a dohány­jövedék örvendezését, a publikum pedig az óriási számtengerből önérzettel veheti tudomásul, hogy a direkt adóktól eltekintve, közvetlen hozzájárulása utján is lényeges summát áldoz a haza oltárára. Azonban a kincstár fölemelte a dohánycikkek árát. Eddig úgy látszott, hogy nem rosszul spekuláltak, mert a tavalyi statisztikák a régiekhez hasonló örvendezéssel konstatálhatták a bevételek fokozatos emelkedését. Az idén azonban e tekintetben kel­lemetlen meglepetés érte a kincstárt. Az első statisz­tika összeállításánál ugyanis kitűnt, hogy a leve­gőbe küldött szivarok és cigaretták száma lénye­gesen apadt, 30 millió szivarral és cigarettával kevesebb fogyott el mint tavaly, A pipa még csak tartotta magát valahogy a stagnálás felszínén, de a többi dohánynemek rutul visszaéltek a kincstár re­ménykedő bizalmával. A dohány fogyasztás nem várt rohamos esése 20 millió korona vesztes­séget okozott szept, 1-éig a kincstárnak, illetve ennyivel kevesebb összeg folyt be a tavalyihoz , képest. A bankjegyek előállításának költségei. Pár nappal ezelőtt kerültek forgalomba az uj husz- koronás bankjegyek. A külsejük művészi szem­pontból nem mondható különösen sikerültnek, a jegybank vezetősége azonban meg van velük elé­gedve, mert reméli, hogy hamisításuk sokkal ne­hezebben fog menni, mint a régi huszkoronásoké. Tudvalevő, hogy az uj bankjegykibocsátásoknak mindig az az oka, hogy a forgalomba levő bank­jegyeket már nagyon erősen hamisítják. Az uj bankjegyek kibocsátása sok pénzébe kerül a jegy­banknak. Ezeket a mostani uj huszkoronás bank­jegyeket még januárban kezdték nyomtatni és az a körülmény, hogy csak most lettek velük készen, szintén amellett szól, hogy az uj bankjegykibocsá­tás, a velejáró elővigyázatos és intenzív munkát igénylő kontrollal kapcsolatban, sok pénzbe kerül. Átlagos előállítási költsége egy ezerkoronás bank­jegynek 9.42, a százkoronásé 9.03, a huszkoronásé 6.8, a tizkoronásé pedig 4,7 fillér. Ezek az ősz- szegek persze csekélyeknek látszanak a bankje­gyek értékéhez képest. De ha tekintetbe vesszük a forgalomban levő bankjegyek óriási mennyiségét és azt a körülményt, hogy például a tizkoronás bankjegyek legfeljebb húsz hónapon át vannak forgalomban, — mivel elrongyolódnak és bevo­násuk után ujjal kell pótolni őket — könnyen meg lehet állapítani, hogy a jegybank kiadási té­telei közt igen nagy összeggel szerepelnek minden esztendőben a bankjegyek technikai előállításának költségei. Egy szegény fiú története Dánielné Len­gyel Laura uj ifjúsági regénye, melynek közlése nemrég indult meg Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapjában, a Jó Pajtás-ban, hét- ről-hétre nagyobb érdeklődést kelt a kis olvasók között érdekes meséjével, tiszta nemes levegőjével a legkiválóbb magyar ifjúsági regények egyikének ígérkezik. A Jó Pajtás legújabb száma közli ezen­kívül FJeki Sándor, Rudnyánszky Cyula és End- rődi Béla verseit, Zsoldos László elbeszélését, Dör= mögő Dömötör a cserkészfiukkal tutajon viselt dol­gainak mulatságos elbeszélését Sebők Zsigmondtól. Egy érdekes angol elbeszélést, cikk, mely a szén keletkezéséről szól, a változatos Kis krónika rovat a legutóbbi napokban a gyermekeket érdeklő ak- tuálitásairól, Zsiga bácsi mókái a rejtvé­nyek, szerkesztői izenetek egészítik ki a szám gaz­dag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 korona 40 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadó- hivatala Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. Csalódni emberi dolog, de nem okvetlenül kell.. Ha e névre „Réthi“ figyelünk, úgy nem csa­lódunk, hanem eredeti pemetefű-cukorkát kapunk 60 fillérért, még pedig egy kedvelt régi magyar háziszert, mely köhögés, rekedtség és hurutos bán- talmak sok ezer esetében oly kitünően bevált. Postán bérmemve küld 5 dobozt 3 koronáért ez egyedüli készítő: RÉTHI BÉLA gyógyszerész, Bé­késcsaba. Arc-szeplőkréme. Az ősz meghagyta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel? Ez okból szüksé­gesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Grémre“, mely­nek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. Egyről-másról. Hát bizony ezek a jótanácsok csak a sze­relmeseknek szólanak; de mit tegyünk mi, sze­rencsétlen flótások, kik küzdünk e sivár életben, hogy csak némi kis megkönnyebbülést — nem boldogságot, — szerezzünk magunknak! A mi egész életünk csak álmodott boldogság, amit föl­ébredéskor elszalasztunk s ami nem tér vissza soha! A legnagyobb boldogság az, ha valaki a boldogtalanságtól megmenekszik. Nehéz a boldog­talanságot elviselni, de sokkal nehezebb a bol­dogságot megtalálni. * Beállott az éjjeli zenék alkonya. Valamikor régesrégen fiatal és kevésbé fiatal gavallérok gyö­nyörű figyelmessége volt az éjjeli zeneadás. Úgy történt a dolog, hogy a szerelmesen dübörgő szív tulajdonosa alaposan felöntött a garatra, aztán úgy hajnal felé maga mellé vette a barna fiukat s egy lefüggönyözött ablak alatt elhuzatta azt, hogy „ Csak egy kis lány van a világon“. S a szép melódiák szálltak, szálltak, befurakodtak az ablak­táblák rekesztékein, a lehellettszerü csipkefüggö­nyökön s bebújtak egy halványlila selyem takaró, alá s megcsiklandozták a szerelmes kis leány . — fülét. És legtöbbször sikerrel. A halkitott zsolozs- maszerü kérés meghallgatásra talált. Egy illatos test lassan megmozdult, két csodaszem kinyillott s egy halk kacaj csilingelt a félhomályban. S a nóta, ahogy jött, úgy el is szállt, finoman, remegőn. . . . A gavallér pedig visszatántorgott a szivarfűs- tös kávéházba s udvarolt tovább a kasszírnőnek Ma már azonban az átkozott divat megfoj­totta ezt a legszebb részét is a mulatozásnak. Ma már — úgy mondják, — nem úri dolog éjjeli zenét adni! Városon a lehető legritkábban esnek meg. Az éjjeli zene tehát menekül oda, ahol még szívesen látják: a faluba. Feljön tehát a vályog­vető cigányoknak a csillagjuk 1 A Dula Jancsik pedig szomorúsággal veszik tudomásul, hogy vá­roson vége az éjjeli zenének! * * * Melyik ut vezet a boldogsághoz ? Sokan és sokszor törték fejőket e kérdés megoldásán. A nagy bölcsek tudósok, életmüvészek különösen, —' de hasztalanul! A megfejtéshez egy lépéssel se’ közeledtek. Öregeket, ifjakat, írókat, költőket, ifjú leánykákat, érett asszonyokat háborgatott sokszor e súlyos probléma, de megoldani egyik sem tudta. Pedig számtalan varázslatos könyv jelent meg e thémáról s azok bűbájos igéi határozottan megje­lölik az utat, melyen a boldogság felé haladni lehet. Haladni lehet, de nem bizonyos, hogy oda érünk-e ? E tekintetben még legkönnyebben ki lehet elégíteni a szerelmeseket. Ha valamelyik fiatal le­ány szerelme tárgyához akar jutni, azt könnyen elérheti egy kis babonasággal. így állítja az ál­moskönyv. Például: a szerelmes leány menjen ki éjféli 12 órakor az utcára, járja körül a házát s ami virágot akkor éjjel először talál, azt 24 óra leforgása alatt adja oda annak, akit szeret. Holt bizonyos, hogy az a fiú az övé lesz ! Csak az a bökkenő, hogy hátha nem virágot, hanem egyebet talál : azt is oda adja-e választottjának ? Erről nem szól az utasítás. Vagy pedig intézze körül­ményeit oly formán, hogy választottjával egyszerre lépjen a templomba s a küszöbön tapossa le a fiú lábát. Ez a legbiztosabb mód ahhoz, hogy szerel­mesét meghódítsa. Arról persze megint nem szól az utasítás, hogy hátha a fiú zsidó, a leány meg keresztény? Miként jutnak azok egyszerre egy templomba ? De aztán a legeslegbiztosabb mód­szer is le van írva. Ennél már kételkedésnek helye nincs, mert sokszorosan ki van próbálva. Ugyanis kerítsen a kisasszonyka egy négylevelü lóherét s juttassa azt bármimódon választottja alsóruhája alá. Pont 3 nap alatt a fiú megkéri az ő kezecs­kéit ! Nagy bányaszerencsétlenség. A Cardiff mellett lévő „Universal“ nevű kő­szénbányában ahol mintegy 700 munkás keresi a napikenyeret, robbanás történt. A jelentések 150 szerencsétlen bányász haláláról adnak számot. A katasztrófa részleteiről a táviratok is szomorú képet adnakfa szerencsétlenség borzalmasságáról. Az „Universal“ bányában történt robbanás folytán eltemetett munkások közül 327 élve került napvilágra. Hat holttestet is kihoztak. Azt hiszik hogy 150 bányász odaveszett. A robbanás reggel hat és hét óra között történt, amikor a nappali munkáscsoport már leszállód a bányába napi fog­lalatosságára. A munkás családok tagjai módfö- lött izgatottak, mert aggódnak, hogy hozzátartozóik élve nem szabadulnak a bányából. A hatóságok erélyesen hozzáláttak a mentőmunkálatokhoz. A kardiffi Universal nevű bányatársaság kő­széntelepein mintegy hétszáz ember dolgozik egy­szerre. Hétszáz éjszaka fejti a szenet, hétszáz pe­dig nappal. Reggel hat órakor van a váltás. Hét­száz embert emelnek fői a napvilágra az emelő­kosarak, s helyüket hétszáz pihent ember foglalja el. A váltás reggel szabályosan meg is történt, az éjjeli munkások mind egy szálig előkerültek, s a nappali munkások fölváltották őket. A nappaliak körülbelül egy fél óráig dolgoztak, a mikor rette­netes robbanás rázta meg a földet. A robbanásra a munkásházakból jajveszékelve rohantak ki a mun­kások családtagjai. A mentés azonnal megkezdő­dött és egész nap nagy erővel folyt. A bányamér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom