Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-12 / 32. szám
2 NAGYBÁNYAI HÍRLAP fakultás nevében köszönetét a szakácsoknak és konyhamestereknek, megjegyezvén, hogy ezek nélkül az orvosok koldusbotra jutnának. Mértékletesség az élvezetekben, ez képezi tehát fő és fontos kellékét a hosszú, egészséges életnek, legelső sorban áll ez az alkohol tartalmú italok élvezetére nézve, mely manapság oly annyira terjed. Nincs egyéb eszköz életünk meghosszabitására, nincs más óvszer az aggok gyengesége ellen, mint az okos, észszerű életmód, Az okos és észszerű életmódnak azonban úgy a testre, mint a lélekre kell kiterjednie. A fiziólógusok sok esetben bizonyítják, hogy a szellemi munka a testet sokkal inkább tamadja meg, mint akár a legnagyobb testi megerőltetés. Az észszerű, .okos életmódhoz tehát épp oly arányban szükséges a munka és szórakozás, mint a kellő ismerése a három legfontosabb életelemnek: levegő, világosság és viz. Még egy különös művészet is létezik az emberi élet meghosszabbítására és pedig az önmegfigyelés bölcs szabálya, mely arra tanít bennünket, mi alkalmas, mi pedig alkalmatlan az egészségünk fenntartásához. Az ifjúság képes sok hátrányos befolyást leküzdeni s csak később érvényesül azok káros hatása. Diéta, álom, testi mozgás, ruházat tartandók első sorban szem előtt Ami pedig a szellemi tevékenységet illeti, lehetőleg kerülni kell a gyűlölködést, félelmet, haragot, lelkifelindulást és a szomorúságot. Ha mindezeket szem előtt tartjuk, elérhetünk egy magasabb kort, mely alatt annak nehézségeit tűrhetően viselhetjük. A leányok testi nevelése. A család egészsége, boldogsága és megelégedettsége a jövendő anyán múlik. Csak egészséges anyának lehetnek egészséges leszármazottai. A leánygyermek testi nevelésére tehát szükség van. Mi ámulva nézzük a külföld ezirányu tevékenységét, a hol nem furcsálják a nők sportolását s ] szinte ajkbiggyesztve karoljuk föl ezt az uj divatot. Pedig divatnak lehet-e nevezni azt az áramlatot, mely most az általános testi nevelést, de különösen a leányok testi nevelését veti fölszinre ? Nem. Ez életszükséglet. S a iegfőbh ideje annak, hogy e kérdéssel komolyan foglalkozzunk. Nagyon sokan, a testi nevelésről beszélve, a szorosan vett testi gyakorlást, tornát, sportolást érti rajta. Pedig tévednek. A testi nevelésen az emberi testre vonatkozó mindama hatásokat, módokat, körülményeket értjük, a melyek akár közvetlenül, akár közvetve elősegítik a test mindeni- rányu helyes fejlődését s a már fejlett testet épségben tartják, Tehát a lakás, táplálkozás, életmód, ruházat, testápolás stb. De mert az emberi test fejlődésére fontos hatások közül a testi gyakorlatok talán a legfontosabbak, erre van elsősorban szükséges leánynak éppen úgy mint fiúnak. Mig azonban a fiú ugrándozhat kedve szerint, a leány mozgását mindenféle ósdi fölfogás nagyon korlátozza. Minden okos embernek szivbeli örömet okoz a gyermek vidám szökdécselése, mint ösztönszerü megnyilvánulása az egészségnek, természetes levezetése a fölgyülemlett energiának. Avagy ki dugja be fülét gyermeke vidám, szívből jövő kacajára, mely együtt jár hancúrozásával, s melyre a gyermeknek szüksége van ? Hétéves korukig a leánykák is élvezik a boldog szabadságot, azontúl azonban elnyomják a természet szükséges megnyilvánulását, már nem szabad ugrándozni, fogósdit játszani, mert nem illik. A jó kisleány kézi munka mellett horpasztja be mellét, rontja el szemét, gyönge gerince a zongora mellett görbül el a sok üléstől, de a rossz üléstől is, mert vigyázni kell, hogy ruhácskáját össze rie gyűrje, a miért féloldalra húzza magát s a minek eredménye a rossz tartás. Az iskolai tanulás, a kü- lönórázás fárasztóan, kimerítően hat a szervezetre, pihenés, üdülés nincs, levegőre alig jut, mert az a séta, a mit a bonnal tesz, édes kevéssé üdíti föl a testileg és szellemileg elcsigázott gyermeket. Pedig nem veszítene sokat a kis penészvirág, ha a játszótereken kergetődzne, vagy ha nevelőnője a virágos mezőre vinné tarka pillét űzni, a hol a szellő csókolná pirosra gyönge arcocskáját, csontot, húst, adván cserébe érte. A leányok helyes testi nevelésének kérdései közül első az, üzhetik-e a férfiak által kedvelt sportokat ? Minden néven nevezendő sport,- torna-, atlétikai-játékot űzhet a nő addig, inig az az egészség szolgálatában áll. Mert a tulhajtás, szertelenség és rendszertelenség itt is megbosszulja magát. Nem kell a leánygyermeknek hatalmas erőgyakorlatot végeznie, nem akarunk atlétát, akkrobatát nevelni, hanem egészséges, edzett, ritmikusan mozgó nőt. A szülő is jobban örülne piros-pozsgás, erős- csontu, virgonc gyermekének, mint a lányka egészségével fizetett kézimunkájának. A római anya gyermekeit mutatta be vendégének kincse gyanánt, a mai anyák a kézimunkával dicsekednek, mintha az udvarias vendég nem egyformán dicsérné a kézimunkát, ha jó vagy rossz, vagy mintha a szülőnek haszna volna ez ítéletből. Lássuk be végre, hogy a testi nevelés szükséges. Vessünk el minden előítéletet, s tegyük meg mindazt, a mit a test rendes fejlődése megkíván. Sokan a testgyakorlás közben ért balesetek miatt aggódnak. A mentők szállóigéjét idézzük ez ellen: „Mindenkit érhet baleset.“ Azért, mert a város egyik utcáján valaki elcsúszott, lábát törte, zárjuk el az utcát, ne használjuk közlekedésre ? De meg a tornának és atlétikának oly kifejlett iskolája van, hogy szakszerű vezetés mellett a baleset ki van zárva. Sokan a nőietlenséget írják a testedzés rovására. Inkább legyek nőietlen, mondotta egy orvosnő, csak szabaduljak meg gyötrő idegességemtől, kinzó főfájásomtól. Ellenállóvá edzem testemet, nehogy nőiesen finom termetemet mint gyönge liliomot, törje ketté az élet szélvihara. A testgyakorlásnak alkalmazkodni kell az ember szervezetéhez s mert a modern gimnasztika az ember nemesebb szerveinek fejlesztését, épségben tartását, ellenálló képességének fokozását tűzte ki céljául, ennek elérésére minden módot, eszközt fölhasznál. E tétel maga kizár minden olyan gyakorlást, mely a test ártalmára lehet. Az életben gyakran fordulnak elő olyan körülmények, a mikor szükség van lélekjelenlétre, bátorságra, kitartásra ; de mindé tényezők mellékesek, egyedül az egészség az, melyre mindenkinek mindenkor szüksége van. Ez előtt meg kell hódolnia minden más követelménynek, ledőlnie minden akadálynak. A testi nevelésnek a családból kell kiindulnia, folytatódnia az iskolában, melynek végezte után mindenki maga gondoskodjék teste neveléséről. Mind a három nevelötényezőnek oly gyakorlatról kell gondoskodnia, mely megfeleljen a testnevelés említett céljának. Ha igazán örömet akar szerezni a szülő maruság ; ez pedig nem apad, de mindig nagyobbodik. Józsika egyszer igy szólt hozzám : — Bandika, menjünk az utcára. Ott a sok gyerek között más világ van ám, mint idebenn. — Ugyan milyen ? — Ha én azt megtudnám mondani, azt látni kell. Nagyon kiváncsivá lettem. Másnap aztán mikor otthon senki se vigyázott reánk, kiossantunk az utcára. Egyszerre benépesült az utca. Ahány gatyás pici legényke és inges paraszt dámácska volt a faluban, az mind ott termett, maszatos kezekkel és orrával, de ragyogó szép szemekkel. Először megbámultak, mint a kis borjú az uj kaput; megsimogattak, hogy vájjon én olyan halandó vagyok-e, mint ők, aztán megkezdődött a hancúrozás; folyt a já*ék, a szembekötösdi, itt a farkas, labdázás, kergetődzés, amikor is ha elfogtak, valamennyi inges kis amazon rajtam mászkált s puha, meleg kis szájával csókolt. Este kipirulva, tulboldogan haza érve, csak anyit tudtam engesztelőig a kimenésért mondani : — Anyuka, olyan szépen még sohase játszottam. Anyám rám nézett ragyogó mcsolylyal és csak annyit mondott: — Ez után kimehetsz minden nap, de vigyázz ám, nehogy valami bajod essék. Nem is esett valami nagy baj, csakhogy másnap délután beleveszekedtem a szomszéd Sáriék kútjába. Harmadnapra az úgynevezett templom kútba és egy hétre rá egy másik kútba, mely oly mély, hogy fenekén a vizet emberi szem még sohasem látta. Hogy egymás után háromszor estem kútba, ez oly igaz, mint a mai nap. Hogy mindig a kis sánta Józsi mentett meg, ez is igaz, bicegő lábával háromszor emberekért futott, akik kimentettek. Hogy semmi bajom se történt, ez is igaz, hogy anyám csupa ijedelemből meg szere- tetből mind a háromszor elpáholt, ez a legigazabb, de erre már nem emlékszem, de nagyon fájt, hogy a kis Józsit kitiltották a háztól; szegényt ártatlanul okolták az engem ért veszedelmekért. Ez a büntetés azonban csak egy évig tartott, akkor e- gyüvé kerültünk Józsival ismét az iskolában. Micsoda űröm volt az 1 Aztán nőttünk, testileg, lelkileg fejlődtünk, mint a pelyhes madárfészek fiókái, hogy iia majd kinői a szárnyunk berepüljük, a világot. Tündérvilág a gyermekkor, mely ha egyszer elmúlt, máskép nem, csak az emlékezet szárnyain közelíthető meg. Ezért, amióta Zalár megírta szép kis költeményét, annak ezt a remek strófáját min* dennap eléneklem : Beli szeretnék újra gyerek lenni, Lovagolva füzfasipot fújni Ó boldog kor, jöjj vissza egy szóra Őszi rózsa, fehér őszi rózsa. Négy év múlva megváltozóit a i ép. Én gimnáziumba mentem, Józsit pedig beadta anyja a kasznárhoz mindenesnek. Ja, mindenkinek dolgozni kell, az egyiknek eszével, a másiknak kezével, tá- tott szájjal nem élhetünk. Józsit ezentúl csak egyszer láttam. Anyámtól hallottam, hogy az uraság, aki állandóan Budapesten lakott, egyik látogatása alkalmával megszerette s látván, hogy bicegő lábával nem alkalmas paraszti inunk ra, elvitte ma- j gával inasnak. A nyolc gimnáziumi év hamar leperget számomra s én érettségivel a zsebemben pályaválasztáshoz értem. Szüleim minden áron papot akartak belőlem faragni, de bezzeg az én világnézetem akkor már alaposan megváltozott. Szokatlanul biztató vágy fogott el, valami nagy hivatalra akartam jutni, a reményem fényes szerencsét jósolt. Csakhogy igaza van Petőfinek : Szép reményünk hajnalcsillagánál A szerencse tündérkert gyanánt áll; Csak mikor a tömkelegbe lépünk, Vesszük észre gyászos tévedésünk. Hát bizony hamar észre vettem, hogy nem mind arany, ami fénylik és hogy hoszu, nehéz ut vezet a Parnasszusra. Sokat küzdöttem, koplaltam is, de azért szorgalmasan tapostam az egyetem
