Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-12 / 32. szám
Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. augusztus 12. 32 szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETIIjAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona. ! negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. j ____ __ f természetes ásványvíz gyógyA I3 I f / ^ tjL V I hatása hurotos bántalmaknál AJ JL Mm. KJ A m AlJ M páratlan; a legutóbbi termésű Árjegyzéket-------------------------------------------. ... ... .---------77T- savanyu uj borral vegyítve Kapható kív ánatra küld A BlIiSZOdl gyOgyflinlO igazgatósága. « kitűnő italt szolgáltat, « mindenhol. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. flJTfil NAGY GÁBOR. F/-munkatárs : RÉVAI KÁROLY. _______ Sz erkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház), ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ---------Az élet meghosszabbítása. Ragaszkodunk az élethez még akkor is, ha a megélhetés körüli viszonyaink mostohák. És ép ez okból igazolva van ama törekvés, mely az emberi élet meghosszabbítását tűzi céljául. Nézzük csak, hogy e- gyik modern tudósunk, Büchner Lajos dr. tanár, miként vélekedik az emberi élet meghosszabbításának művészetéről. Mielőtt azonban e tárgyat közelebbről szemlélnők, első sorban ama kérdés áll előttünk, vájjon egyáltalán érdemes-e ezen tárggyal behatóbban foglalkozni ? Ha valaki néhány évvel tovább él, mint az a rövid idő, mely — a halandónak adatott — mi annak előnye, ha valaki jár-kel, mint ezt Schakespeare mondja — látás, hallás, érzés, és fogak nélkül, szóval minden nélkül, ami szükséges, hogy életünk kellő értékkel is bírjon. Egészséges tevékeny élet, ez az a- lapföltétel karöltve jár tehát azon művészettel, mely az emberi élet nioghosszabbitására törekszik. És ha valaki 70 éves korában még teljesen jó egészségnek örvend, elég munkakedvvel bir, — míg más valaki már 20 évvel előbb elveszti teste és lelke minden erejét és erélyét, úgy bizonyos, hogy hasznos foglalkozás mindazon körülményeket kutatni, melyek a jó erővel járó előrehaladottabb kort eredményezik. Igaz hogy e téren is fordulnak elő különlegességek és kivételes esetek; Büchner egyes oly eseteket említ fel, hol korosabb embereknél csodála os az ifjúság megújulása, amennyiben egyesek oly korban, a melyben már mások életök végén vannak, uj fogakat kapnak, hajuk újra kezd nőni, arcuk redői elmúlnak, látásuk, hallásuk erősebb lesz. Meg kell jegyeznünk, hogy azon számos titkos szer és mesterséges tanácsok közül az élet meghosszabbítására, egy sem felel meg céljának. Azon kérdés megoldása tehát; hogyan lehet életünket meghosszabbítani, eszerint természetesen csak az lehet, hogy legelső sorban iparkodnunk kell életünket meg nem rövidíteni, másodsorban, hogy életmódunk mérsékletes és szabályszerű legyen. A régi tudósok igy szólnak : „Életünk nem rövid, önmagunk rövidítjük meg.“ — Még erősebben és rövidebben fejezi ki ezt Thomrak P. francia tudós, ki azt mondja : „Az ember nem hal meg hanem megöli magát !“ Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az emberek legtöbbje nem természetes halállal végzi életét, ameny- nyiben céltalan és rossz életmód, avagy a legegyszerűbb egészségtani szabályok mellőzése által idő előtt rövidítik meg életüket. Igaz ugyan, hogy legtöbb esetben szegénység és betegség karöltve jár, de jóval nagyobb számmal vannak és veszedelmesebbek is azon betegségek, melyek a fényűzéssel és dús fogyasztással járnak, mint a milyenek: köszvény, elhájosodás, cukor, máj, vesebaj stb. Salamon, a bölcs azt mondotta: a gége több embert öl meg, mint a kard! Nagyon jelentékeny a bölcs király eme mondása, ha meggondoljuk, hogy oly időből származik, mikor az élet még nem volt oly fényűző, mint manapság. Hasonlóan nyilatkozott a párisi orvosi fakultás elnöke, dr. Helyot híres orvostanár már a 17-ik században. Nagy szatírával mondott az orvosi AJSAÓYBÁNyAI HÍRLAP“ TÁRÁCJA Hogyan lettem pappá. — Irta : Török Teofil. — Édes emlékezet, vigy vissza lágy szárnyaidon gyermekkoromhoz, mutasd meg szülőfalumat, azt az utat, melyen annyiszor, mindennap jártam abba a templomba, melyhez hasonlót hiába keresünk azon a vidéken. Mint a rajzó méhsereg egymásba kapaszkodva, mindnyájan királynéjukat védve, a fa ágán csüng s várják, hogy köpübe raktározzák, hogy dolgozhassanak s kiváló önfeláldozással édes mézzel fizessenek; úgy csüngenek most gyermekkori emlékeim szivemen, eltöltik méznél édesebb érzéssel s várják, hogy leirjam őket, nehogy feledésbe menjenek. Két kicsi testvérem meghalt, mikor már gyü- gyögni kezdett, egyedül maradtam hát s igy nagyon természetes, én lettem szüleim mindene, gondja, aggodalma, öröme, szemefénye. Értem éltek, dolgoztak, fölöttem mosolyogtak, bennem ölelték egymást s miután megtanultam imádkozni s a közeli templomból soha el nem maradtam, jámborságom nagy hatással volt rájuk és hallottam, hogy nagy örömmel sugdossák egymásnak: — Meglásd, ebből a gyerekből pap lesz. Anyám különben is szentül hitte, hogy az leszek, mert ha ellágyulva Kovács kántor-tanitó gyönyörű szép, érces bariton hangjától az öreg esperes reszkető énekétől, felvetettem szememet a főoltár fölött álló nagy kapcsokkal a falba erősített szentháromságra, mely óriási méretekben, de minden szimmetria nélkül, kezdetleges művészettel két kövér, poczakos kis angyalkával van kiállítva, s hozza érve azt mondtam anyámnak : — Anyuka, de szeretnék én azok között a kis pofitus angyalkák között lebegni! Anyám mindig magához őlelt, megsimogatta szöszke fürtjeimet, megcsókolt s igy szólt: — Ott fogsz lebegni, csak pap legyen belőled. Hej de szép derék papocska is lesz belőled kicsi fiacskám ! No de sora van a rendnek. Ne siessünk, tartsuk be a lépéseket. Életem folyására, további sorsomra, sőt azt mondhatnám egész életemre, nagy befolyással volt a kis sánta Józsi, a szomszéd Molnárné egyetlen fiacskája. Nem született sántának, baleset következtében lett azzá, anyja ugyanis feltette a tűzhelyre melegedni, megfeledkezett róla s a kis gyerek feldöntötte a forró leveses fazekat, amitől bal Iába öszezsugorodoti. A viszony, illetőleg gyerekbarátság pedig úgy kezdődött, hogy a szüleim féltettek mindentül, még a napfénytől is, de mert gyereknek gyerek kell, máskép elsat- nyul, félszeg ember lesz belőle, hát a szüleim játszó társul mellém fogadták. A Józsi máskép szemes, kedves okos gyerek volt. Olyan meséket mondott, hogy olyant amióta érett ésszel olvasom a regéket és keleti meséket, soha se hallottam. Honnan vette őket ? Erre nem tudok felelni. Hát még mikor jókedve támadt s elkezdett táncolni. Suta lábával olyanokat ugrott s olyan figurákat produkált, hogy nincs az a ballerina, aki utánna produkálja, mert még apám is, akit máskor sohase láttam nevetni, sirt a kacagástól. De hát nincs az a dolog, mely meg nem változik ezen a világon és én azt hiszem, látom, hogy minden öröm és gyönyör elmúlik, csak egy marad meg, a nyomo-
