Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-22 / 16. szám

4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP Hirdetmény. Fehivom a haszonállat tartó kö­zönséget, hogy a haszonállatok tavaszi megvizsgá­lása végett azokat/. hó 26-án d. e. 8 ólára a Zrí­nyi Ilona térre szigorú büntetés terhe alatt vezettes­sék elő. Nagybánya 1913. április 19. Smaregla Mi­hály r. kapitány. Bucsuelőadás a moziban. Hat hétre megválunk a mozitól, jönnek a színészek! Letűn­nek egyelőre a kedvelt mozi-alakok, nem gyönyör­ködhetünk pár hétig a bájos Nielsen asszony mű­vészi játékában. Sokan sajnálják: de biztosítha­tunk mindenkit, hogy Heves Béla társulata kár­pótlást fog nyújtani. Csak a szinlaposztó nem tud megvigasztalódni. Őt érinti legérzékenyebben a változás. Ki is bocsátott egy bucsuverset holmi kárpótlások irányában. A vers igy hangzik: Búcsúzik a szinlaposztó. Heves Béla szindirektor Nagybányára azt üzente: „Szeretném, ha valahára A mozinak vége lenne. Vége is van ! Mai nappal Eltűnik már Ásta Nielsen ; Móric, Makszi, Rozália Jó ideig megst' pisszen. Könnyű nekik! Hiszen nem kell Egyiknek semmi enni, inni: De a szegény szinlaposztó Miből él, ha nincs mit vinni! Addig is hát, mig a nyárral Beköszönt a mozi újra : Jól teszi, ha minden ember Adományát most leszúrja. Elő hát a koronákkal! Kinek az nincs adjon nickelt Annak, aki egész télen Hűségesen bevizittelt! A védhimlőoltások. Városunkban ezidén ápril. 27-én vasárnap és május hó négy vasár­napján d. u. 2-4 órakor a felsőbányái utcai áll. elemi iskolában fognak megtartatni. Ez alkalommal mindazon gyermekek fognak beoltatni, kik 1912 márc. l-től 1913 márc 1-ig szüneteltek. Ujitás az ajánlott leveLk feladásánál. Május 1 -ével kitűnő újítást léptet életbe a posta- igazgatóság- Ezután ugyanis a postahivatalon hi­vatalos órán túl is fel lehet majd adni ajánlott leveleket, még pedig egyszerűen úgy, hogy a le­velet bedobják az utczai levélgyűjtő szekrények bármelyikébe. Hogy az ilyen ajánlott leveleket a közönséges levélanyagtól könnyebben megkülön­böztethessék, az ajánlott levelek részére különleges kezelésüknek lehető biztosítása céljából — vörös szegélylyel és 16, illetve 35 filléres frankojegy- benyomattal ellátott borítékokat hoz forgalomba. A bármely postahivatalnál, valamint az érték- cikkárusitóknál beszerezhető borítékok ára az ajánlott levél helyi vagy távolsági rendeltetéséhez képest 17, illetve 36 fillérben állapittatik meg, mely összeg a boríték árán kívül az egyszerű (20 gram­mig) bérmentesítési, valamint az ajánlási dijat fe­dezi. Ha az ajánlott levél a helyi forgalomban sú­lyánál fogva 16 fillérnél illetve a távolsági for­galomban akár súlyánál, akár rendeltetésénél fogva 35 fillérnél nagyobb díjtétel alá esnék, az esedé­kes díjkülönbözetet frankojegyek felragasztása ut­ján kell leróni. A borítékok címoldalának felső része azon célból van a feladó nevének, állásá­nak (foglalkozásának) és lakcímének feljegyzé­sére fentartva, hogy ezen adatok alapján a netán utólag kért feladási igazolvány kiadható legyen. Azon feladó tehát ki a levélgyüjtőszekrény utján feladott leveléről utólag feladási igazolványt szán­dékozik beszerezni, az idevonatkozó jogosultságá­nak igazolására szolgáló ezen adatokat a boríték e célra rendelt részébe már azért is pontosan je­gyezze be, mert ezek hiánya esetén feladási iga­zolvány nem adható ki. A színházi évad kezdete. Mint bennünket értesítenek, Heves Béla jeles színtársulata ápril. hó 28-án érkezik városunkba s már aznap este meg­kezdi előadásainak sorozatát a „Limonádé ezredes“ cimü nagy sikert ért operettel. Ismét katonaság városunkban. A szatmári cs. és kir. 5-ik gyalogezred egy-egy százada május havától kezdve ismét lőgyakorlatokat fog tartani városunkban, mely célból a bódonkuti térségen sátrakat fognak fölállítani. Az első kirendeltség május hó 5-én érkezik városunkba, Az ápolói tanfolyam vizsgálatai. A hely­beli vöröskereszt fiókegylet ápolói tanfolyamán a következők nyertek oklevelet: Berksz Emmi, özv. Bugyi Ferencné, Hegedűs Rózsi, Homola Elvira, Lakner Ernő, Lessián János, Liptay Sándor, Mla- deiovszky Lajosné Obetkó Bella és Zsófy Mi- hályné. Nem lesz világosabb szivar. Szép, pöttyö- getett, világos szivarokért járt a kistrafikosok kül­döttsége Harácsek László miniszteri tanácsosnál, aki a dohányjövedékek igazgatója. Elmondta ez a küldöttség, hogy a kistrafikosok nem tudnak élni, mert helyzetüket sötét alapszinezettel látják el a sötét szivarok. A dohányzó közönség mindig vilá­gosat keres, ezzel szemben a dohányáru egyre sötétebb, mi több; szihatatlan A kistözsdések tehát jobb árut kérnek és kisebb, lehetőleg tizes csomagolást, hogy ezzel fölvehessék a versenyt a speciális áruval. Haracsek igazgató meglehetősen bőven felelt. Beszélt a „világos szivar illúziójáról“, mint olyasvalamiről, amit alig lehet megadni a dohányzóknak, mert a világos Sumatra-dohányböl való fedőlapokból nem lehet eleget termelni, mig a szükséglet e téren óriási. Ellenben a tizes cso­magolás már legközelebb életbelép, sőt uj, olcsó cigarettafajtát is kap a közönség, aranyvégü szi­varkát, amelynek csupán az elnevezése nincs még megállapítva. A horvátok ugyanis régen kívánnak már horvát elnevezésű cigarettát és e körül van­nak most nehézségek. Az igazgató válasza tehát nem sok reménnyel kecsegtet. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye április hó 15-én d. e. tartotta meg rendes évi tavaszi közgyűlését a városháza tanácstermében Széli György avasujvárosi lelkész, esperes és Helmeczy József orsz. képviselő, fő­gondnok elnöklete alatt. A közgyűlés tárgysoro­zatán 62 pont szerepelt, amig előző d. u. és este közigazgatási és fegyelmi bírósági ügyek foglal­koztatták a tanácsbirói kart. Sajnálatos esemény hogy az egyházmegye Koppermann Gyula lelkészt viselt dolgai miatt állásából volt kénytelen elmoz­dítani. A közgyűlést az esperes magas szárnyalásu imája vezette be; majd igentartalmas megnyitó be­szédben folalta össze az egyházmegye nevezete­sebb eseményeit, minek utána Papolczy Zoltán apai lelkész tanácsbiró indítványára a közgyűlés gróf Tisza István képviselőházi elnököt és Dr. Balthazár Dezső püspököt táviratilag üdvözölte azon elévülhetetlen érdemekért, melyeket a lelkészi korpótlék életrehivatásában szereztek. A közgyűlés a megüresedett világi aljegyzői állásra a szavazást elrendelte. Egyházkerületi képviselőkul Soltész Elemér lelkészt és Csaba Adorján tanácsbirót kül­dötte ki. A tárgysorozat érdemét rendkívül gyorsan tárgyalta le a közgyűlés úgy, hogy pont 1 órakor már az István szálló éttermében láttuk az egyház­megyének szinte mindenegyes alkotó tagját s vá­rosunkból is többeket, kik emelkedett hangulatban költötték el a pompás és olcsó ebédet, mely a szálló kitűnő konyhájának hírnevét ismét gyarapí­totta. Az ebéd alatt sok pohárköszönlő hangzott el; beszédet Bay Lajos, Széli György, Helmeczy Jó­zsef, Papolczy Zoltán (2 részben is) Bogdán Lajos, Szabó József tanácsbiró lelkész, Révész János és Sinka Lajos mondottak. — Az egyházmegye tagjai a d. u. vonattal utaztak el. Egyről-másról. A naptár tavaszt mutat, az időjárás pedig fittyet hány a naptárcsinálóknak: mogorva, télies. A virágbaborult barack, szilva és cseresznyefák dideregve ingatják fürtös lombjaikat; az április előre leszüreteli a gyümölcsöt. Szomorú kilátások! Már egy pár év óta gúnyt üz az időjárás a sze­gény gazdákkal. S ha még csak gúnyt űzne! De megkárosítja s koldusbotra juttatja. Havas-eső hull; néha apró jégdara zuhog s leveri a virágot mind. A téli kabátok előkerülnek a szekrényből, a naftalin birodalmából. A hölgyek virágos szalma­kalapja ismét elmerül a dobozok mélyébe. Kár is voít oly korán előszedni őket. Most megint a biberkalap s a boa járja. Ej, nem baj! hadd le­gyen hideg a természetben, csak a női szivek tüzeljenek forrón, lángolón ! Ha fázunk, didergünk : oda húzódunk jó közel az asszonyok szivéhez:, mely önti a kánikulai hőséget. * * * Úgy érzem — végre is — ki kell öntenem epémet! Van az emberi életnek egy olyan meg- mérgezője, ami kivétel nélkül minden embert rabszolgájává tesz, megváltoztatja jellemét, aláássa becsületét, földulja nyugalmát. S ez a méreg nem egyéb, mint az undok pénz! Pedig a megelége­dettség többet ér a gazdagságnál, Ha pénz nem volna, másként nézne ki az emberiség. A vad­állat akkor mutatja ki természetét, ha vért, — az ember akkor, ha pénzt lát. Az ember jellemét pénzkérdésben lehet kiismerni. Egész életünk ez undok méregnek megszerzésében telik le. Minden cselekedetünk, gondolatunk, még álmaink is e körül forognak. S boldognak érzi magát az, ki másnak zsebéből tisztes — vagy tisztességtelen utón pénzt zsarolhat ki- Ha én naplót vezetnék, annak minden lapját azzal tölthetném meg, hogy miként igyekeznek az emberek naponként zsarolni. Néha a nap 24 órája azzal telik el, hogy véde­kezem a becsapások ellen. Nem tudom eléggé nyitva tartani szememet, Ez történik velem, a szegény emberrel. Már most tessék elképzelni, hogy minek van kitéve a vagyonos? A gazdag, kiről több bőrt lehet lehúzni, mint a szegényről! Pénz és becsület nem férnek meg egy zsákban. Nem jó, ha az ember túlságosan ideálista! Az ideális gondolkodású embert még az utszéli koldus is rászedi. Az ideális ember ne menjen vásárolni, mert minden bizonnyal ráfizet s ha kissé ellenkezni próbál, még le is torkolják. S amint tovább megy, utána kiáltják: ostoba! Ki kelle öntenem epémet az undok pénz miatt, mivel e hét egyik napján bármibe fogtam, bárkivel tárgyaltam: mindenki becsapott, De eszembe jutott a nagy német költő, Goethe mon­dása: „mindig szebb dolog tízszer megcsalatni, mint egyszer csalni.“ De hát Goethe is ideálista volt. * * * A napokban egy könyv akadt a kezembe. Érdekes dolgok voltak benne: az asszonyok tit­kairól és a szerelemről. Asszony irta, még pedig francia e cim alatt: „ Tous les secrets de la fémmé.“ Az egész könyv elejétől-végig azt tárgyalja, hogy miként győzedelmeskedhetik az asszony örökké a férfi szerelmén? Hogyan tudja a nő holtig ma­gához láncolni a szeretett férfit, illetőleg férjet, hogy ki ne rúgjon a hámból ? Még akkor is, ha a nő már a nyár delelőjén túl van. Nem tudom helyesen cselekszem-e, ha kitanitom a mi asz- szonyainkat e francia asszony által kieszelt fur­fangosa ? Nem gyül-e meg bajom a kirúgni sze­rető férjekkel? Nem is mondok el mindent, mert nem jó minden fegyvert kiadni a kezünkből. In­kább csak arra szorítkozom, hogy kitanitsam a leányokat arra, hogy mily uton-módon hódítsanak, ha arra alkalom nyílik. Ha egy fiatal leány vala­kit kiszemel magának, soha el ne árulja egészen

Next

/
Oldalképek
Tartalom