Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-22 / 16. szám
TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Inartestliletnek Hivatalos Közlönye. V*' Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GABOR. Fí'numlouárs: RÉVAI KAROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház), ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------------Ad majorem Dei glóriám. Ami Szatmármegye néhány közsc gében Isten legnagyobb dicsőségére, a napokban megtörtént, — az sehol e kerek világon meg nem eshetett volna, csakis nálunk, Magyarországon. Papok, — keresztény papok — által fölbujtogatott nép kiveri a püspöki helynököt a templomból, kiveri a faluból szolgabirástól, csendőröstül együtt. A népet nem lehet hibáztatni, az intelligencia alacsony fokán álló ember rabja lesz a lángra gyújtott szenvedélynek. Vezetői a bűnösök, kik Isten szolgáinak tartják magukat, de gonoszabbak Lucifernél. íme, a magyar nem bánom ság, az élhetetlenség mint boszulja meg magát! Faluk, melyeknek lakói egytől-egyig magyar származásúak, — hisz’ családnevük bizonyítja ezt, — tajtékzó vérszomjas ajakkal tagadják meg magyar nemzetiségüket s föllázadnak csupán gondolatára is annak, hogy magyar görög katholikus püspökség fennhatósága alá kerüljenek. A göiög katholikus magyar püspökséget föláliitották. Debuisset pridem! 40 év előtt kellett volna, mikor még simán lehetett volna. Ma már át van itatva minden rétege e népnek a magyarság elleni gyűlölettel. Gondoskodtak róla a nemzetiségi püspökök, főpapok, hogy a nép a görög katholikus vallásban ne csak hitet lásson, hanem nemzetiséget is. A felekezeti iskolák nevelő hatása betetőzte a papok munkáját: a magyar születésű gyermekekből teljesen kioltotta a hazafias érzést, úgy hogy fanatikus gyűlölettel viseltetnek minden ellen, ami magyar. Ami most Szatmármegyében végbe megy, — az valóságos lázadás a pápa és az apostoli király ellen! A magyar püspökséget a római pápa és az apostoli magyar király bölcs intézkedése állította föl; fölállította pedig azért, hogy megmentsen pár százezer magyart az elnemzetietlenedés örvényétől. S mit tesznek a papok? Engedetlenségre, sőt lázadásra fanatizálják a népet a szentszék és a főpatronus ellen. S e tettükkel megrugdossák a magyar államot is, mely nekik kenyeret ad. Meri-e még ezek után valaki azt hirdetni, hogy a magyar nemzet elnyomja a nemzetiségeket? Meri-e állítani valaki, hogy nálunk magyarosítás folyik? Ha saját véreinket akarjuk visszarántani az örvényből, ha gyermekeink szivébe egyházi — és iskolai téren is hazafias érzést akarunk önteni, — az nem egyéb részünkről, mint jogos önvédelem, mit ha nem tennénk, megérdemelnénk a sorstól, hogy kitöröljön a világ nemzeteinek sorából. S ezen önvédelmi harcunk ellen, támad föl a görög katholikus papság egyrésze s irtó háborút hirdet a magyarság ellen ad majorem Dei glóriám! Vigyázzanak az intéző körök, hogy minő intézkedéseket tesznek a nyugalom helyreállítására! Mert a szél elolt egy kis mécsest, de a nagy tüzet még jobban éleszti. <■» A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“ TÁRCÁJA Magyar dalok * Csönd, csönd, csönd . . . Csönd, csönd, csönd, csak azértis csönd, csönd csönd! Szakadjon meg a húrotok, Verejtékes az arcotok, Hallgassatok; éjfélre jár, Barnaképii cigányok. Csönd, csönd, csönd, csak azértis csönd, csönd, csönd! Kitomboltam már a lelkem, Kigomboltam már az ingem, Nincs egy mákszem bubánat sem Szivemben, a szivemben. Csönd, csönd, csönd, csak azértis csönd, csönd, csönd! Heje-huja, buta zene, Bánja kutya, egye fene! Csak ne sima egyre jobban Valami a telkembe .... *Szerző a megzenésítés jogát magának fenntartja. Csönd, csönd, csönd, csak azértis csönd, csönd, csönd! Némuljanak el a dalok, Minden ajtót bccsukatok, .... Majd lesz úgyis zenebona, Ha egyszer majd meghalok. Járom az utcákat . . . Járom az utcákat, sorba mindahányat. Nagy a bu szivemben, még szörnyűbb a bánat. Teremtő Úristen, árvák örizöje! . • • • Most viszik a babám máshoz esküvőre. Azóta sok idő viharozva elmúlt. Szivemben az érzés dalolása elhunyt. Összetörtén végre visszavándoroltam, De szivem otthagytam a fiatal korban. Kijártam az utcát sorba mindahányat. Megölte a lelkem, megölte a bánat .... Teremtő Úristen, árvák örizöje! Most viszik a babám a temető-szélre! .... Fe/es-Boldisár Ferenc. Az üzenet. — Irta: Innocens Méta. — Borongós, viharos felhők boritják az eget. A Sirály legénysége el van készülve a nagy vili rra, s a szolgálatban levő kis kadét szinte dacosan nézi a tajtékzó, mormogó hullámtörést. Fönn a légben egy csapat vándormadár küzd a dühöngő széllel. Fáradtak, megtörtek, de bizalommal törekszenek egy szebb, egy melegebb hon felé, ahol napsugár, tavasz fogadja majd őket. A kadét elmerengve tekint utánok. Odahaza már ősz van .... süvítő, hideg szél rohan át az avaron és egy nagy, méla szomorúság vonul végig az erdőn, a réteken. Sötét, szürke lepellel borítja be a sárgult leveleket, a lehullt virágszirmokat. Lelki szemei előtt látja az édes anyját, amint a zsámoly előtt halk imát re- beg érte, a fiáért, hogy baj ne érje, zátonyon ne vesszen. Látja a húgát, amint álmodozva áll az ablaküveges veranda legalsó lépcsőjén, kipirulva, könnyesen. És feléje lobogtatja csipkés zsebkendőjét, amig a tovagördülő kocsi el nem tűnik az utolsó kanyarulatnál. « vJ-ulL 1J. .'illái! Cs czzrr-go'J, melyek gyárjegyként n. iLtvIJarálót vicéiül, tartalmazzál! a legjobbnak elismert ,,való:ii 9 :Franck: Kávé-;iótléKot” a Kassai gyárból. Azért óvatosság a bc\ ás úriás n ál! mi im 124/24M:,
