Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-22 / 16. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP Városi ügyek. Beható, részletes vita volt a város képviselő- testületének szerdán tartott rendes havi közgyűlésén a főgimnázium építése ügyében érkezett miniszteri leirat felett, amely szerint az építkezés problémája a mai telken nyerne megoldást, ha a város a Deák-térből egy földszallagot átengedne. Lám, a miniszter kér, pedig joga volna kisajátítani is, ami mindenesetre bekövethezhetik, ha a város nem a legmeggyőzőbb érvekkel veszi le lábáról a kulturkormányt, hanem leakarja ütni! Elő hát a legnyomósabb érvekkel, a melyek között aligha szerepelhet a városnak a Klastrom- réti megoldásából származó nagy haszna! Pedig az egész kérdés megfejtése a haszon szempontja szerint igazodik; ez ellen ugyan nem volna miért protestálni, ha az az egy bizonyos nem volna, hogy a dolgok élire állításából mindeneknek lehet előnyük, sőt a városnak is, csak a középoktatásnak nem, amely égetően sürgősnek jelzi az építkezést s amely szempontból már némelyek mégsem ragaszkodnak oly kitartóan az ideális megoldáshoz! A polgármester pedig megnyugtatta a művészeti és szépészeti szempontokért lelkesedő keveseket, hogy a főgimnáziumnak a Klastrom-réten való elhelyezése nem vonhatná maga után az egész — gyönyörűségesen szép — rét és hegyoldalok beépítését is, mert e célra nem adnának építési engedélyt, tehát kár kikezdeni a képviselő- testületnek a kérdésben eddig elfoglalt egyöntetű álláspontját, kár még akkor is, ha az emlitett ígéret beváltása nem éppen csak a polgármestertől, de a helyesebben informált felsőbb hatóságoktól is függ, — a mennyiben a kérdés eldöntésében minden egyébnek nagyobb befolyása lesz, mint a képviselőtestület lelkes állásfoglalásának s ha ez véletlenül egyezni fog a miniszterével, mért ne hitegethetnők egyszer már magunkat azzal is, hogy lájn, a kitartó, céltudatos és egyöntetű akarat mégis csak diadalt arat! * * * A képviselőtestület elfogadta az Istvánt bérlő társaság október 1-re szóló felmondását, nem is tehetett egyebet! Kiváncsiak vagyunk a meghirdetendő árverés eredményére, mert sokan tudni vélik, hogy az ördög se fog a bérletre pályázni! Pedig pályázhatik, mert a társaság csak azért nem boldogult, mivel sok tehetős ellensége magánbérlőt, egyetlen bérlőt óhajt istápolni s igy a kik eddig a város érdekében támogatták a társaságot Istenem, milyen csöndes most az élet odahaza ! Kihalt a rét, üres az erdő. A hold fénye is egyre sápadtabb, a csillagok is mintha távolodnának ... A természetet igy megtépi az ősz, tova űz minden dalt, mosolyt sugarat, Leveri a puha fészkeket, letépi a sárga leveleket, melyek fájukhoz nőttek, onnan fakadtak. Most fölkavarva, messze viszi őket a szél, áztatva sárba, mocsárba, hogy nyoma se maradjon rajta az életnek, az illúziónak. Vájjon az emberi szivén is végig szánt az ősz ? Az álmok, remények, vágyak vájjon onnan is tova szállanak egy szebb, melegebb hon felé ? És kopár pusztaság támad az egykor dúsan sar- jadzott érzemények helyén ? A szív mely egykor lángolt, önmagát felemésztve hamuvá leend ? Mi hát az öröklét, ha porszemmé leszünk, mi hát az örök szeretet, ha folyton csalódunk s újból reményiünk, s ezen uj remények helyébe uj érzések támadnak? Hol marad az örök hűség, ha a didergő, hűvös őszi szél feledni tanít, int az elmúlásra, a végre, hogy semmi sem tarthat örökké! A vándormadarak ime, reménnyel, bizalommal sietnek az uj tavasz felé. Mennek előre, hátra sem tekintve az elhagyott tájra. S ha el is pusztulnak a hosszú, viharos utón, az uj reményt, uj hazát látják maguk előtt, nem a levert, hópihés fészket, az égnek meredő kopasz fákat. Az el nem terhes működésében, a magánbérből az emlitett ellenségekkel együtt fogják pártolni a maguk érdekében,, hogy a bérlő boldogulásával menekülhessenek a pótadótól, mert a palota létesítési költségeit mégis csak kell valamiből amortizálni! * * * A Ganz-cégnek egy kis kérését most másodszor utasította el a közgyűlés dacára, hogy annak teljesitéséből a városnak is, mint haszonrészes társnak anyagi előnye lett volna. Akkor azonban, a mikor kára van a városnak a nagyobb kérés teljesitéséből, a közgyűlés csak szakértőt keres, a ki indokolni tud s menten igazat ad a cégnek, mert senki sem tudja kikalkulálni, hogy mi lehet a város haszna, ha a kérést nem teljesiti / Most pedig komoly szakértők előnyös véleményeire hivatkozott a közgyűlés elnöke és mégis mindenki tudta, hogy mi lehet a városi közönség kára, ha a folyamodás elfogadtatik, pedig a szakértők csakis haszonról emlékeztek meg! * * * Országos képkiállitásunk a városnak a közgyűlésen bemutatott leszámolás szerint mindössze 1500 koronába került és ennél egy sokkal értékesebb illúziójába, hogy t. i. a nagybányai picturát is becsülik annyira, mint egy piripócsi tenyészállat kiállítást, melyet a minister személyesen nyit meg s a miről a fővárosi sajtó hasábokon referál! Még se becsülték s azért kár volt magunkat az illusiótól csak azért megfosztani, hogy azzal áltathassuk magunkat, mikép megérkezik végre vala- hára az állami sübvenció, holott magunkhoz sokkal jobban illenék ürügyek helyett azért támogatni a kolóniát, mert a kultúra koldusainak büszkesége sokkal tiszteletre méltóbb, mint a kulturális feladatok legfőbb intézőinek szükkebbüsége ! Mikor virágot kaszálnak. Fájdalommal nézem a földmivest, mikor csillogó kaszájával rendet vág a tarka virággal behintett mezőn. Micsoda illat száll a levegőben! Csak úgy duzzad a kebel, az orrlyukak tágulnak, a tüdő hatalmasan működik, az arc kipirul! Beteg embert mindig a frissen kaszált fü közé kellene fektetni, hogy a beszivott illatoktól meggyógyuljon. Ezer-féle medicinás füvek kerülnek terítékre s e füvek az éles kaszapenge alatt kisóhajtják lelkűket s illatossá teszik a levegőt; ezt a dögleletes, emberi kigőzölgéstől megfertőzött levegőt. És minő színgazdagság van egy virágos ért után sóvárog a szivük s e sóvárgásban nem érzik a fájdalmat az elveszített után. Elpusztulnak abban a tudatban, bogy számukra adatott még egy tavasz. Mi, ébren álmodok, nem követhetjük vágyainkat. Reményeinkért nem szállhatunk útra. Elpusztulunk meddő várakozásban, vagy élünk a végzettel, hogy számunkra csak egy tavasz adatott! . . . Uj csapat kóvályog a hajó felett, de nem bírván már a széllel, pihenni lecsaptak a Sirály fedélzetére. A kadét szomorúan tekint az ázott madarakra. Gólyák . . . talán éppen az ő hazájából ... Az egyik nyakán mintha levelet látna . . . Leoldja. Papirgöngyöletben egy csipkés zsebkendő és egy ősz hajfürt ... A kadét ráismer. Szeméből előtörnek a szeretet forró könnyei, hogy ajkához szorította a bizonytalanságba küldött üzenet szent emlékeit. Oh, hát van, van az emberi vágynak is szárnya, útja! A végtelenségre rábízott sóhaj megtalálja megértőjét, miként a téli fagyban nem pusztul el minden, s az űrben marad egy fénysugár a csüggedt vándornak! A kadét áhítattal, szelíden ölelte magához az ázott fáradt madarat, szivét a hála, szeretet tölté el iránta, hogy szárnyát adta az anyai vágynak, az üzenetnek. mezőn! Nincs a bokharai szőnyegvilágnak az a színárnyalata, mely vetekedni tudna a mezők virágszőnyegével. Ott egy halomban egymás mellett nefelejts, sárga liliom, piros zsálya, árvácska, aranymáz, szarkaláb, kövi szegfű, vad rezeda, hajnalka, harangvirág, gyűszűvirág, baltacin, bükköny, csüküliő, szulák, farkasbab, szekfü és szi- ronták. Fényes, meleg sziporkák pattogzanak a virágok kelyhéből. 0, ezek a meleg sziporkák, ez a terjengő édes illat letudja fegyverezni az emberi erő és akarat minden szilárdságát! És jön a kaszás. Meghajnailik a vér az arcán, amint végig néz a drága virágszőnyegen. A királyszegfü, harangvirág és pipacs tágranyilt szemekkel néznek a kaszásra; az árvalányhaj magasan lengeti selymes szálait, melyek mindegyikén csillogó csöppekben ragyog a harmat. És suhog az acélpenge! Rend rend után dűl az anyaföld keblére; suttogó sóhajok szállanak a levegőben, az illat terjeng, a virágok lehunyják halálban megtört szempilláikat; a kaszás izzad a nehéz munkában ; néha meg-meg áll, köszörűjével végighuz az acélon s ismét suhint a virágtenger közé s szegénykék úgy feküsznek le egymás mellé a földre, mintha egy koporsóban nyugvó halott szivén pihennének. S a bolondos tavasz végig csókolja a halott virágok szemét. Mire az alkonyodó égre felszökik az esthajnali csillag: simára borotválva állanak a barázdák. A virágkelyhek összetört tükrén az utolsó sóhajok megfagyott lehellete borong. Távolban valahol bús melódiát zokog a tilinkó kigyult pásztortüz mellett s a világ kék, piros, sárga, fehér és zöld csodáira ráterül a szomorú, szürke, alkonyat.. ❖ * * A drinápolyi földsáncokon egy lekaszált virágtenger fekszik: egy gyermekekből összeállított ezred. A bulgár nemzet szine-virága került terítékre a kaszás kezétől, miután az apák vérük hullásával már megfizették tartozásukat a Hazának. Mikor gyermekeket látunk a komoly tettek mezején működni, azt szoktuk mondani: „Pueri puerilia tractant.“ A gyermek gyerekes dolgot cselekszik. A bulgár gyermekekre ezt nem szabad mondani. Nekik egyebet tanítottak az iskolában; azt, hogy „a csatatéri halál az égbe visz“ és hogy „ű halál éjszakájára az örök hajnal bíbora jön.“ A bulgár gyermek-ezred a hazaszeretet mámoros, kéjes sikoltásával rohant a drinápolyi sáncokra, hol a kaszás várta őket bíborra gyűlt arccal. S vágott rendet-rend után, mig simára leborotválta a barázdákat. Ó, pazar bűnös világ! Letarolod lelketlenül a mezők száz szinü illatos virágait s a puszta barázdák fölé kitűzöd a véres lobogót, a világtörténet pirkadó hajnalának jelvényét. . . . Fájdalmasan nézem a földművest, mikor csillogó kaszájával rendet vág a virággal behintett mezőn. De sírva nézem a bulgár gyermekhad hősi halálát. Vérszag terjeng a levegőben s a bulgár anyák zokogását viszi a szél a drinápolyi sáncok fölé. Egy gyermek-ezred fekszik ott, mint a mezőn a levágott pipacsok, szegfűk, hajnalkák, harangvirágok s forró vér bugyog a virágok kelyhéből. Bulgár mezők virágai! Pihenjetek édesen az anyaföld kebelén ! Révai Károly. HÍREK. Április 22. Eijegyzéssek. Dr. Köves Sándor, a szamos- ujvári ügyvédi kar egyik szimpatikus tagja eljegyezte Adler Ábrahám rettegi fanagykereskedő leányát: Gizit. — Dr Erdős Vilmos nagysomkuti ügyvéd jegyet váltott Farkas Mózes polgártársunk leányával Erzsikével. Uj ügyvéd. Dr. Schuck Armand, városunk fia Marosvásárhelyt ügyvédi diplomát szerezvén irodáját városunkban nyitja meg.
