Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
2 NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1913. január 5. HÍREK. Január 5. Az újév küszöbén. Mije hiányzik a magyar nemzetnek? Hiányzik az összetartás, a kitartás s a munkára való készség. A magyar nemzet boldogulásának legnagyobb akadálya az, hogy nem tud összetartani. Ez az úgynevezett magyar átok. A nemzet nem tudja kivetni testéből a békerontókat, kik unos- untalan a békétlenség magvait hintik szerte-széjjel; akik a magyar nemzet fájáról az önbizalom gyümölcseit tépdesik. Hányán vannak, akik ábránd-képeket festenek elénk csak azért, hogy m g annak szemléletébe elmerülünk, — addig észrevétlenül lophassák be hazánkba azt a mételyt, mely minden élő-fának megemésztő korhadást okoz. Kivész belőlünk a munkára való készség is, mert azt hisszük, hogy hazánk földje művelés nélkül is megtenni számunkra a gyümölcsöket. Pedig ébrednünk kellene lusta álmodozásunkból! Hiszen a Korán is azt mondja: „Aki alszik, az nem él!“ Nyissuk ki végre szemünket s lássuk meg a valóságnak sivár képét; lássuk meg, hogy összetartás, kitartás és munka nélkül nincsen boldogulás, nincsen boldog ujesztendö! • Eljegyzés. Balogh Sándor az itteni állomásnál alkalmazott M. Á. V. gyakornok eljegyezte Bodenlosz Irma nagybánya-veresvizi állami iskolai anitónőt. Egy asztaltársaság működése. A „Jótékony asztaltársaság“-ró! sokan csak annyit tudnak, hogy néha mulatságot rendez, ahol Sípos Lajos nevetteti, Tréger Lajos szavalatával meglepi a közönséget. Aki többet akar tudni róla, annak ott kellett volna lenni e hó 1-én délután 3 órakor a Polgári Olvasókör nagytermében. Akkor tartotta ez asztaltársaság a szegény, igazán segítségre utalt agg iparosok,.iparos árvák pillanatnyi támogatására a segélyek kiadását. Aki a városi alamizs- násokat egy csoportban látta együtt, előtte a kép. Ugyanolyan, talán ugyanazon alakok. Meztelensége a szegénységnek. A szegénységéből üzletet csináló tolakodónak alakja mellett szerényen, szégyenlősen húzódik meg egy-egy nő, férfi, aki sokkal inkább menne dolgozni, csak ide ne jöjjön. Igen, ha tudna. Jellemző különben, hogy a begyült 40—50 igazán szomorú alak között három férfi volt. Mind nő a többi s aztán egy-két gyermek. S ha az öltözetüket nézzük, itt-ott alig válik ki az ötvenből nehány, aki szegényes ruháját a többitől elütően tisztábban tartja. A szegénység és a szenny, a nélkülözés és a lelki elesés ott volt együtt. Ha én intéztem volna a kiosztást, annak juttattam volna a legtöbbet, aki a lelki erejét, embervoltát abban mutatta meg ott is, hogy szegényes ruháját tisztán tartja. Nagy nélkülözései között is ki törekszik emelkedni, ember akar maradni ott is az ilyen. Éhez pedig kell bizonyos akarat, több annál, ami a koldusban van. A többiek azok, akik rongyaikkal tüntetnek, ilyen esetben is nem egyszer azért teszik azt, mert megkér- gesedett lelkűkből hiányzik az a nemesebb igyekvés, ami emberré emeli a nőt, a férfit, az embert, az emberállatot. Nehányat láttunk közöttük ilyent, akinek már szégyenérzete nincsen, aki talán tudna még dolgozni, de nem tud már, mert a hivatásos kéregetés dologtalan évei alatt kihalt a leikéből minden nemesebbre hajló. Ők csak a temetési menetet, a halálozási eseteket, azokat a mozzanatokat lesik, ahol munka nélkül, szánalmas képpel, szív és jóérzés, önérzet és emberies vonások, tulajdonok nélkül futhat ahhoz, akivel állatéletének fentartásához morzsákat, darabokat, eszközöket kap. De beszélnénk talán a társaságról, a „Jótékonyról“. Nehány nőtlen, vagy nős, de mindenképpen fiatalérzésü lélekifju ember négy esztendővel ezelőtt összebeszélt, hogy hétről—hétre találkoznak. afe iparos ifjúság helyiségében, ahol 1—2 órát együtt eltöltsenek vidáman tréfálva. Az összejövetel egyik alkalmával megállapodtak abban, hogy a találkákat állandósítják s aki a heti vidám együttes órának idejét elmulasztja velük tölteni, adót fizet. Nem sokat, mert nincsen a sok adónak célja. Minden elmaradás 10 fillérjébe kerül az illetőnek. Ez egy esztendőben 5 korona 20 fillér csupán. Nem tudom, nem volna-e helyesebb a Lukács-féle adókat és egyáltalán minden adót ilyen módon és ilyen kulcs szerint megállapítani? Akinek jól felgyűl a 10—10 fillérje, megfizeti. Ha pedig nem fizet, azt jelenti, hogy nem kíván tag lenni. Hát akkor nem tag s punktum. Nem szekálják, sőt nem is kérik tőle. Igazán jószántából fizet, aki fizet. Néha aztán a társaság vacsorára gyűl össze. Ilyenkor egy-egy ötlet, egy fűszeres anekdota nyomán a társaság perselyét körülhordozzák, kiki ad, amit oda szán. A perselybe mindig gyűl; nehezebb és nehezebb lesz. Kívülről, a fogásáról értékelik a tartalmát. Árverésre kerül. A legtöbbet ígérőnek: felnyitják, megszámlálják a pénzt s a mennyivel kevesebb volt annál az összegnél, amit a licitáló mondott, ígért, arra kiegészíti ö maga- Ha több lenne a perselyben, mint amennyire értékelte az árverelő, akkor is csak tesznek hozzá- A hangulat, az ötlet megérdemli, hogy szaporodjék a pénze- És ezt a pénzt szaporítja egy-egy jól sikerült mulatság is, amilyennek a tervével most is foglalkoznak. Negyedik esetben osztottak ki pénzt már- 800 korona alaptőkéjük van s megvan a fiatal kedélyük, az az igazán nagy alaptőke, amely ezreket ér- Nem lehet félteni az anyagi csapástól őket: a társaságot. Akiknek jutott, remélhetik, hogy még többet kapnak Jövőre. 380 koronánál többet adtak ki most- Ha csak fele jutott igazán arra szorult s még emberies érzülettel élők kezébe, foganatja lesz, jó eredménye van. Ez a társaság mindenképpen megérdemli, hogy támogassák — segítsék. — A társaság otthona jelenben a Polgári Olvasókör. Ha a jókedv mellett a polgári, az emberies erényeket igy szolgálja tovább, honpolgári kötelességeket teljesít- Tegye, tehesse ezt mennél nagyobb arányban l Siculus Kirabolták a Fogyasztási Szövetkezet kapniki fiókját. Szilveszter éjszakáján a Fogyasztási Szövetkezet kapniki fiókhelyiségébe, mely közvetlen a bányahivatal mellett van, — ismeretlen tettesek betörtek s mintegy 200 korona készpénzt és sok árut elraboltak. A bányahivatal főnöke azonnal bejelentette a csendőrségnek, mely erélyesen nyomozza a gonosztevőket. alatt Ipartestületünk is átesett a szervezkedéssel és berendezkedéssel járó nagyobb kiadásokon, évi 600 koronában állapíttatott meg, mely összeget évről-évre idejében kérve, eddig minden esztendőben ' folyósítottak részünkre. Iparfejlesztés és iparos képzés. Minden kezdet nehéz. Az ipartestület megalakítása után, bár vezetőségében az összes iparágak képviselve voltak — sok' nehézséggel küz- ködött, tagjai részéről ellenkezéssel, majd nemtörődömséggel találkozott. Iparfejlesztés, valamint az iparosok gyakorlati és elméleti utón való továbbképzése az Ipartestületek legfontosabb feladatát képezi, mindazonáltal a kellő megértés hiányában csak lépésről-lépésre haladva, — sok akadálylyal küzdve lehetett e téren valamire menni. Hozzájárult mindezekhez az Ipartestület szerény anyagi helyzete, mely a vezetőknek az iparfejlesztés irányában meglevő ambícióit igen sokszor a legszűkebb korlátok közé szorította. Intézmények létesítése, mint könyvtár, olvasókör, társaskör, segítő egylet, munkásgymnázium, inas és segédmunka kiállítás, munkásközvetitő, munkásfogadó, nyugdijegylet, szövetkezet, közös műhely, árucsarnok, önképzőkör, továbbképzési tanfolyamok, inas otthon, kirándulások stb. csak mint óhaj, mint vágy élhetnek a vezetőkben, de kellő összetartás, megértés s áldozat nélkül csak igen csekély részben valósíthatók meg. A magára hagyott kisiparosság a legszerényebb anyagi helyzete miatt nem csak arra képtelen, hogy anyagi áldozatot hozzon a közért, de ha megélni akar, még idejéből sem áldozhat. Szervezkedése és tömörülése az egész országban lassan halad s igy nagyon természetes, hogy a létfentartási küzdelemben vereséget szenved a nagytőkével szemben, melynek meg van a módja arra, hogy befolyását a saját érdekében érvényesítse s vereséget szenved a munkássággal szemben, mely a befolyását képes kierőszakolni. Nem kell idegenbe menni, hogy példákat láthassunk. Tekintsük meg egyrészről a gazdasági egyesületek országos szövetségét s másrészről az országos j sociáldemokrata pártot, micsoda hatalom felett rendelkezik mind a kettő és micsoda befolyást tudnak érvényesíteni országos érdekű dolgok elintézésében. Magára van hagyatva a kisiparosság s igy vannak magukra hagyatva a kisiparosok legkisebb érdekszövetkezetei, az ipartestületek is. Így magunkra hagyatva is megtettük az ipar- fejlesztés és iparosképzés ügyében mindazt, a mit a rendelkezésünkre álló erők és alkalmak fel- használásával meglehetett tenni. a) szabad lyczeumok : Közművelődés csoportjából s a szellemi kincsek gyarapítása érdekében már az 1903 év végén és 1904 év elején az Elnökség szabad lyczeum tartását eszközölte ki. E szabad lyceumokon előadók voltak Égly Mihály városi főjegyző, Stoll Béla ügyvéd, Révész János ág. ev. lelkész, Incze Lajos tanár, Dr. Kádár Antal kerületi főorvos, Pólya Sándor építész, Bencsik János tanár, Gurnesevits Lajos tanár, Dr. Vass Gyula ügyvéd, Dr. Winkler Jenő orvos, Szabó István tanár, Risz- dorfer Imre vasúti főnök, Halmai József tanár, Bálint Imre erdőtanácsos, Szellemy Géza bánya- tanácsos, Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd és Alexy Kornél áll. el. isk- igazgató. E kiváló előadók névsora igazolja, hogy a szabad lyczeum előadásai magas nívón állottak s előadásaik a kellemes szórakoztatást a hasznos ismeretekkel egyesítették s ez volt az oka annak, hogy úgy önálló mestereink, mint segédmunkásaink igen nagy számmal keresték fel ezen előadásokat. b.) Tanfolyamok: Az iparosok és iparos munkások továbbképzése czéljából a debreczeni kereskedelmi és iparkamara kérelmünkre több Ízben szaktanfolyamot eszközölt ki a kereskedelmi miniszter úrtól. E tanfolyamok a következőleg tartattak meg: 1906 ápril- 17-től május 17-ig czipészipari szaktanfolyam; 1906. ápril. 17-től május 17-ig szabó ipari szaktanfolyam. A czipész ipari tanfolyamon részt vett 15 mester és 5 segédmunkás. A szabó ipari tanfolyamon részt vett 10 mester és 6 segédmunkás. 1909. január 5-től február 5-ig czipész ipari tanfolyam. 1909. február 1-től február 28-ig szabó ipari tanfolyam. A czipész ipari tanfolyamon részt vett 6 mester és 14 segéd. A szabó ipari tanfolyamon részt vett 6 mester és 10 segéd. (Folyt, köv.)
