Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-03 / 9. szám
1912. március 3. 5 A hétről. A naptár hiába mutat „nagy böjtöt,“ a kedélyes összejövetelek nem szünetelnek. Nem pedig azért, mert az ember úgy van alkotva, hogy holta napjáig annak az aksziómának hódoljon: Enni kell, de inni muszáj! No amellett egy kis szellemi élvezet is legyen ráadásul, olyan poszpász-féle, mint a nagy ebéd után a sajt. Lezajlott a Kaszinó Széchenyi estélye. Sajnos egyikről sem nyilatkozhat e rovat vezetője, mert mindkettőben ludas volt. Rábízza hát másra, például a szerkesztőre, kit részrehajlással nem vádolhat senki. Annyit azonban e sorok Írójának is szabad megjegyeznie, hogy mindkét estélyen sok szép hölgyet látott. Ennek a kontatálása pedig már az ő hatáskörébe tartozik. A Széchenyi estélyen például oly bájos hölgy- koszorút látott az, úgynevezett „felső asztalnál“ hogy — a legtalálóbb hasonlattal éljek, — úgy ugrott a szeme, mint — mint a bolha. Nagybányát ismét kezdik a költők, irók meglátogatni, úgy mint hajdanta. Ha tovább is igy megy a dolog: irodalmi központ lesz ez a mi kedves városunk. Tegnap Szávay Gyula, a jeles poéta; áprilban kilátásunk van Pap Zoltán látogatására, májusban Zempléni Árpád holt bizonyosan eljön. Nagy sláger mind a három. Valóságos szellemi dorbézolásban lesz részünk. Hát még a nyáron, mikor bevonul ide vagy 100 bányamérnök ? Egy ország figyelme lesz rajtunk! Micsoda bányászkodást fognak azok végezni a nagybányai hölgyek szivében ? Figyelmeztetünk is előre minden férfit, különösen a férjeket, hogy baleset ellen biztosítsák magukat. Megjelentek az első ibolyák, a primulák, a hóvirág, az anemonék és crocusok, továbbá az első tavaszi versek a lapokban. Csak úgy duzzad a lelkünk a gyönyörűségtől, különösen a versek miatt. Mint a hullám ringatja magát a légben a dal; gyönge szellők fohászkodnak ki a Virághegy mögül s esténként az égboltozat ragyog a nyüzsgő csillag sokaságtól. Itt a tavasz ! Fűszál smaragd zöldje bújik ki a mezőkön s hozza szivünknek a vigasztalást. S kezdünk pogányul szerelmesek lenni. Hja! Ez az állapot együtt jár a tavasszal. A kikelet a szerelem bacillusai- nak melegágya. Aki nem hiszi, kérdezze meg az orvosokat. Tavasszal ütnek nyélbe legtöbb szerelmi viszonyt. Még az öregebbek is ilyenkor kezdenek bolondulni. Úti figura docet. A héten az ivászat kedvelőit egy rendkívüli érdekes és idegizgató hírrel leptek meg: a Szalvator-sör megérkezett! Hát bizony ez a hétnek legnagyobb szenzációja ! Mosolygó arccal, csucsoritott szájjal járnak a rajongók a Szalvator- sör forrása felé. Magam sörivó nem vagyok, de azért midenkinek ajánlom a hires italt, mely a müncheni barátok titokzatos műhelyéből kerül hozzánk. Fekete mint a cigány leány szeme és édes, mint a magyar asszony csókja. Mámora pedig százszor külömb a francia pezsgőénél. A mi gyönyörűséges Lendvay színházunkban kevés a páholy. Ezt a tényt állapítottuk meg a tegnapi Teleki estélyen: 19 páholyra 40-en jelentkeztek. Természetes, hogy a jelentkezés sorrendje volt a döntő, s igy a szegény titkárt megfogják tépni azok, kiknek nem jutott. Vigasztalásul annyit mondhatok, hogy a nyári színi idényre Neményi, ez a gavallér színigazgató 14 alsó páholyt fog saját költségén berendezni; amolyan ideiglenes, szétszedhető — de teljes komfoittal berende/ett — páholyt. Akkor majd jut 33 családnak. Én ugyan a földszinti ülőhelyet nem adom semmiféle páholyért, — de hát ez egy kissé a hiúság dolga. E héten indul a város küldöttsége Kolozsvárra, a polgármester vezetése alatt, hogy Dr. Kosutány Ignácnak a díszpolgári oklevelet átnyújtsa. Náci bácsi oly kedves mindnyájunknak, hogy osztatlan örömmel csatlakozunk lélekben a küldöttséghez. Hogy egy pár szép asszony is megy a küldöttséggel, azt igazán irigyeljük tőle. Portörő-utca 29. és 31. számú ház, mely 3—3 szoba, konyha, kamara, gyümölcsös kert és istállóból áll, azonnal kiadó. Nagybányai Hírlap Tánctanfolyam. A Polgári Olvasókörben március 6-án tánctanfolyamot nyitok. Felhívom a szülők és a tánckedvelő ifjúság figyelmét ezen tanfolyamra, melyben a mai kor divatos táncai és a klassikus táncok is tanítva lesznek. Tandíj: 16 K. Tanítás két csoportban fél 5 -7-ig tanulóifjúságnak, este, hogy a kereskedő ifjúság is teljes számmal részt vehessen, fél 9-től fél 11-ig. A tanfolyamok zártkörűek. Beiratkozni lehet addig is, mig megérkezem Morvay Gyula könyvnyomdájában II. Rákóczi Ferenc-tér 14. szám. Tisztelettel Rád Ruben okleveles táncmester. Bányászat és művelődés.*) — Irta: Kápolnai Pauer Victor m. kir. bányamérnök. — Mikor az első ember lehajolt a földre, hogy valami okból követ emeljen fel, mikor az a lény, mely talán még egészen embernek sem volt nevezhető, ismét és ismét visszatért arra a helyre, hol éles élű tűzköveket már több Ízben talált, — akkor ő az első bányász lett ezen a földön. De nem csak bányász — hanem magasabb kultúrájú ember is - mert hiszen mi is az ember voltaképen ? Szerszám-készitő állat! Mert haladását, sikereit, mind, de mind szerszámainak köszönheti. És hogy ismét csak kérdezzünk, mik is azok a szerszámok? Nem egyebek-mesterséges testrészeknél. A tökéletlen emberi szervezet nem volt már elégséges annak a lénynek, kiegészítette azt, keményebbé tette öklét úgy, hogy követ ragadott fel s azzal sújtott, meghosszabbította pedig karját azzal, hogy csákányt ragadott. így lett állatból emberré. Kőkorszakbeli bányák ismeretesek most is Franciaországban, Angliában és Belgiumban. Itt szerezték az őslakók a művelődésükhöz mért iparuk nyers anyagát, a tűzkövet, hogy abból szerszámokat készíthessenek. Állatból emberré a szerszám tette azt az intelligens lényt, primitiv emberből kulturem- berré azonban szintén csak szerszámainak folytonos tökéletesítése emelte. Nem volt már a kő az egyedüli nyersanyag, lassan megismerkedett az ember a fémekkel s a kőkorszakból ismét a bányászat és kohászat vezeti át őseinket a művelődés magasabb fokára. Fémeket bányászott, olvasztott és készített belőle kitünőbb fegyvereket, mint a milyeneket a tűzkőből volt eddig lehetséges. Századok múltak, sőt évezredek is és a nyughatatlan emberiség mindig uj és uj tapasztalatokhoz jutott. Bányászata, mely a nyersanyagokhoz juttatta fejlődött, kohászata tökéletesbült és végre belátta, hogy számára a legalkalmasabb fém, melyből szerszámait legcélszerűbb készítenie: a vas. Megismerte már előbb a fémek legszeb- bikét: a csillogó aranyat, hogy igy örökre boldogtalanná legyen. Vágyott és sóvárgott utána, az ördögi fénye elvette nyugalmát s ösztökélte vérontásra és gaztettre. De ösztökélte jóra is, megfeszítette elméjét és a pénz, ez a csodálatos találmány, a kohászat egyik terméke született meg s vitte ismét előbbre az emberi nemet a fejlődés lépcsőjén. Kincsei közt az arany démoni fényén kívül a gyémánt, a rubin, a smaragd ragyogása is örömmel sugározta be telhetetlen lelkét s keltette fel irigyeinek féktelen szenvedélyét. A gazdagság utáni vágy felkutatta mindenfelé a világon a kincseket. Az aranygyapju után vitorláztak az argonauták, Ophirba küldte Salamon király Jeruzsálemből embereit a kincsek után. A bányákban pedig rabszolga seregek dolgoztak s a legtöbb országban bent laktak sokszor a föld mélyében, piszokban, rongyok*) Felolvasta szerző a Teleki Társaság március 2-iki ülésén. bán s az embertelen felügyelők ostorcsapásaitól véreztek sőt sokszor kimúltak. Asszony, gyerek, aggastyán össze vissza. Nem csak gonosztevők, de újítók, politikailag megbízhatatlan elemek is ott senyvedtek a tárnák és aknák pince világában. Sőt egy későbbi pápa Szt. Kelemen is bányarab volt, mint a kegyeletes utókor felkutatta. Voltak nemzetek, hol szabad emberek kezébe volt téve ez a nemes ipar, mely a művelt emberiség szerszámaihoz a nyersanyagot megadja. A bércek mélységeiben fejtett ércek a primitiv kohókba kerültek s fegyver vagy ékszer lett belőlük. Avagy pénzt vertek s az forgott a művelt ókor népei közt s öröm és bánat tapadt hozzájuk, vér ömlött rájuk, vagy boldogságot hoztak egy becsületes ember rég porló szivébe. Uj idők lehelete csapta meg a korhadt világot. A szeretet apostolai járták be a tulfinomult, kéjekben fetrengő, de művelt országokat, sőt a vad vidékek barbár lakói közé is eljutottak s a kereszt jele egy uj kultúrát honosított meg földünkön. - Nehezen haladt előre, elpusztított sok nemeset és nagyot, elvonta a népek lelkét e földi élettől s az igéinek hallgatásához még nem eléggé nemes kedélyeket, valljuk meg őszintén, nem valami magas fokra emelte. Sivár világ tenyészett az antik romokon, sok kincse a művelődésnek örökre elveszett s másfél évezer alatt kevés uj eszme pattant ki a búskomorságban élő emberek elcsigázott agyából. Nem nézett az ember a földre, de az égre, nem innen várt a föld mélyéből segítséget — ott csak a pokol tüzét sejtette félelembe ejtett lázas elméje. A germán faj fejlesztette tovább a bányászatot, lassanként a szabad emberek társas szövetkezései adtak neki szervezetet s ők terjesztették tudományukat Europa minden részébe, igy hozzánk is. Ismét kiszállt az antik világ sírjából s még oly üde volt az az ital, melyet gyöngyörii serlegéből az ámuló emberiségnek nyújtott, hogy újjá született, megrészegült a szépségtől, melyet ebben az eddig feketének, véresnek, kinzottnak látszó világban, a rémes álomból ébredő szemeivel meglátott. Újjászületés volt: renaissance. Körülnézett az uj ember, elfogadott minden néptől valamit. Uj szerszámokat eszelt ki. A lőport, a könyvnyomtatást. Tökéletesítette a delejtüt és megacélozta lelkét. Az óceán irtózatos pusztaságának, nekünk ladikoknak tetsző, hajókon a kompaszra: a kínaiaktól feltalált csodatüre figyelve vágott neki: sarkalva nem csak a tudásvágytól — de a gazdagodás démonjától is.' Columbus útja arany kutató expedíció, épugy, mint a mondák világában elvesző legrégibb ut, az argonauták útja. A temérdek arany, mely az uj világból ömlött, felkeltette a kalandorok féktelen vágyait és egyik flotta a másik után vitorlázott Amerikába. Ott látjuk a spanyol katonákat Mexiko fen- sikjához vezető ütukon, mikor megpillantják Te- nochtitlant, a fővárost, melyből már oly sok arany tárgyat kaptak ajándékba. — Az arany, ez volt az emberek legnagyobb mágnese. Ott állt a büszke város egy tó közepén mesés piramisszerü templomaival, vásárterekkel, palotákkal s nehány hónap múlva romok jelezték az előbb virágzó főváros helyét. Az igaz, hogy nem áldoztak emberi sziveket többé a hadistennek, de az inquisitio kinoz- tatta, vérpadra vonta a mexicoi előkelőségeket, sőt a királyt is és több ember pusztult el a nehéz munkában és harcokban pár év alatt, mint addig egy évszázadban. Aranyért másztak az Andesek meredek gerincein vezető mesés hadi utakra fel Pizarro emberei, hogy az inkák birodalmának kincseit elrabolhassák. Az arany virágokat rejtő kertek, a gazdag paloták és a még több arany kibányá- szására alkalmas bányák elfeledtettek minden fáradtságot és veszélyt. Elgázoltak ismét egy magas kultúrát azok a rablóbandák, melyek a kereszténység hirdetésével leplezték gazságukat. Minden tengeren megindultak a felfedezésre küldött hajórajok. Özönlött az arany Európába s az újkor nagyszerű fejlődéséhez milliók vérénék kiontása, millióknak a rabszolgaság túlfeszített munkájában elröppent jajkiáltása tapad.
