Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-03 / 9. szám
E 6 Gyarmatokat szereztek a spanyolok, portugálok, később a hollandok s végre az angol íaj emelkedett fel hihetetlen magaslatára. Háborúkat viseltek akkor is bányászatukért, nevezetes országokért, úgy mint az angolok Transvalért s a spanyolok Marokko egy részéért. Még nem is oly régen, a jelenkor egyik legértékesebb ásványa: a szén az emberek figyelmét sem volt képes felkelteni. Most a fekete gyémánt, a szén az, mi a vas mellett kultúránk egyik legfontosabb nyersanyaga. Szerszámot ugyan nem készítenek belőle, de egyrészt szerszám készítésnél nélkülözhetetlen, mert korszakunk szerszámainak fő anyaga a vas-, sőt egyéb fémek kohósitásánál is szükséges, másrészt és főleg a gépek hajtásához hihetetlen mennyiségben kell kibányásznunk. Angolországban ringott a modern ipar bölcsője. James Watt a cornwallisi bányák számára tökéletesítette a gőzgépet, az uj ipar vas rabszolgáját. Bányászatnál volt az első gőzgép, ott volt az első vasút is, tehát a modern kor két legnélkülözhetetlenebb kelléke. Mert 1500 körül a harzhegységi, érchegy - ségi és tiroli bányák már bányavasutat használták kis csilléik számára. A harzhegységi bányászok közül Erzsébet angol királyné nehányat országába hitt s rövid időre rá már Angliában is voltak bányavasutak. A vasút születési helye New Castle on Tyne. A tizenhetedik század elején ott a kőszenet a bányáktól egészen a Tyne folyó hajó rakodójáig zsákokban, teherhordó állatok hátán szállították. Később szekereket raktak meg a szénnel s hogy ezek a rósz utón könnyebben mozoghassanak, hossztalpfákat fektettek le a kerekek alá. Azután tökéletesbitették ezt a primitiv berendezést úgy, hogy a hosztalpfák belső élére faléceket szegeztek s igy megakadályozták a kerekek lecsúszását. Lapos vasakat is próbáltak felszegezni, de ezek a kísérletek sikertelenek maradtak. Végre 1767-ben egy szerencsés véletlen erős lökést adott az ügy előbbre vitelének. A szomszédos vasgyár, a rósz üzleti év el nem adott vasan3'agát felhalmozta s ez az igazgatót: Reynoldsot, ki a szénbányák vezetője is volt, egy jó gondolatra vezette. A helyett, hogy a vasat az olvasztók udvarán hevertette volna, egyelőre az előbb említett bányavasut hossztalpfáira fektette le. A vasrudak felül homoruak voltak, hogy a szekér kereke belemélyedhessen. Itt e bányavasutnál látjuk tehát az első kezdetét a mi modern vaspályáinknak, melyek a távolságokat legyőzni tanították. Megint a bányászatnak köszönhetett valamit a kultúra, köszönhette pedig két legvitáli- sabb szervét: a gőzgépet és a vasutat. Az ázsiai steppéken át, Amerika prairie vidékein, az australiai partvidéken, az északi sarkkört átszelve robognak most a nagy gőzva- sutak s a trópusok óriás pálma levelei is átívelik az uj vaspályákat. Már több pacifik vasútja van Eszakamerikának, mely a Csendes óceánt az Atlantival összeköti; most épült még egy Dél- amerikában s a Kordillerák égnek meredő bércein, a Montblanc magasságánál sokkal feljebb még a locomotiv sípját hallja a kondor madár. A glecscserek fölé vezet a Jungfrau vasút s a sziklába vágott barlangokban levő, jól fütött, állomásokból kisétálhatunk az örök jég és hó világába. Ilyen jól használhatja már a modern ember a vasutat, melynek lokomotivja gőzgép. Ez dolgozik még most is minden iparban legtöbbet s acéltagjainak szédítő játéka elvégzi ezrek és ezrek munkáját. Uj világ virul - de az uj kultúra háládat- lan, nem gondolja meg, mit mindent köszön a szerény bányászok csendes, zajtalan tevékenységének. Ha most látunk gépóriásokat, melyek erejét a mondák óriásai sem közelitik meg s azokat, mint ernyedetlen szorgalommal dolgozó rabszolgákat alkalmazzuk minden terén az iparnak, úgy jusson eszünkbe Anglia gyönyörű vidéke: Cornwallis, azok a kék hegyek, az a zöld tenger ott, hol először egy sötét bánya vizeit emelte a mélységből napvilágra az első igazi gőzgép. A gőzgép után egy rejtelmes természeti erő lett munkába állítva. A villamos áramok lettek segítőtársai az emberiségnek; dynamó Nagybányai Hírlap gépek és motorok szédületesen forognak aknák és tárnák mélységeiben, az elektromos áram a vad bányavidékeken lesz végig vezetve s kábelekben fut le a föld ölébe. A legújabb idők gázgépei, melyek egyike a vasolvasztók gázait óriás munka végzésére használja vagy a petróleum-, szivógáz-, benzin robbanó hatására alapított gépek, mind széles körű alkalmazást találtak a bányászat és kohászatnál. A gépek legjobb vásárlói közé tartozik a bányász, mert óriás tömegek szállítása, rengeteg víz kiemelése mindennapi feladatai közé tartozik. A hegyvidékek vadpatakainak vize mesterséges tavakban, völgyzáró gátak mögött gyűl össze s hajtja a modern turbinákat s ezek ismét a villamos dynamokat. Az áram pedig a földalatti folyosók, aknák hálózatában vezetékeken lesz le küldve a szivattyú motorokhoz, szállító-, fúrógépekhez, dolgozik a pörölyökben, mágnesező hatásával hatalmas vastuskókat emel fel s rendez össze. A tökéletesbitett gőzgép: a gőzturbina is be lett állítva a bányák és kohók szolgálatába s mondhatni alig van gépfaj, mely itt ne volna megtalálható. A kultúrának adott lökést-, de annak megérlelt gyümölcseit is képes tehát élvezni a bányaipar. Nemcsak az anyagiak terén volt a kultúra faktora a bányászat, de a tudományok is megérezték hatásait. A legújabb tudományok egyike: a geológia a bányászat viruló gyermeke. A föld kérgének vizsgálata közben lettek alapelvei lefektetve és híres bányászok fejlesztették előkelő magaslatra. A németek legnagyobb polyhistorjainak talán legnagyobbika: Humboldt Vilmos a világhírű utazó, a Kosmos szerzője, bányász akadémikus volt s ifjan még mint bányatanácsos működött. Ifjúkori jóbarátja Buch Lipót is a bányászat főiskoláján nevelkedett vele s vitte tovább a geológiát egy lépéssel. Ha most e tudomány képes szemeink elé varázsolni a millió évek előtti állapotokat, az ilyen nagy férfiaknak érdeme. Ha látjuk gondolatban az őskor gőzbe burkolt, forró tengereit s azok fenekén a csúszó ősi rákokat, vizében az úszkáló porcogós halakat s később már megpillantjuk a kibukkanó szárazföldet s a lassanként azt elborító páfrányokat, a rémséges sárkány világot, úszó-, repülő-, járó szörnyetegeivel s megértjük, hogy a kőszén millió évek előtt zöldelő erdők fáiból keletkezett, melyekben madár nem dalolt, pillangó nem repkedett s ember nem járt, ki arról mesélhetne s még is oly jól ismerjük úgy ezeknek, a világfelfogásunk megváltozását jelentő ismereteknek első biztos alapozásánál ismét csak a bányász kalapácsának ütései hallatszottak. Most pedig az uj tudomány, melynek szö- vétnekét a bányákban gyújtották meg, mindig jobban és jobban világítja be azok földalatti térségeit. Ő mutatja az utat a bánya kutatásoknál és a feltárásoknál s vezeti a mérnök kezét, hogy helyes mesgyén haladhasson. A kultúrának tett szolgálatot tehát újból hálásan viszonozták és nem csekély az a haszon, melyet ez az uj rohamosan haladó ága tudásunknak a gyakorlati élet terén hozott. Régen elpusztult kis csiga vagy kagyló kerül a bányász kezébe s ime arca felderül, mert ennek az ős időkben élt kis lénynek háza megmutatja neki mily korban rakodott le az a réteg, melyet tárnája érint s hogy mily mélységben ez alatt remélheti a szén telep felkutatását. A földalatti útvesztők kitűzése nem könnyű feladat. Nehéz problémákat kell itt megoldani és finom műszerekkel dolgozni. Régi évezredes tudomány ez is. Már a Nílus gyönyörű völgyében s az ókor egyik legműveltebb városában Alexandriában jött alapelveire az emberiség s a híres turini papirus egy bibliai időkből való bányatérkép. A kínaiak találmánya: a delejtü lett sokáig a bányák méréseinél használva s csak sokkal később lett a theodolit, ez a csillagászoktól eltanult mérő eszköz használatba véve. A bányászok különleges helyzete lelkűkre is rányomta bélyegét. Sokszor távol a kultur vidékektől, vad völgyekben él családjával és 1912. március 3. életének nem csekély részét tölti a föld alatt. A borongós mystikus világnézet, főleg azelőtt, mikor még jobban el voltak zárva a világ eleven lüktetésétől, egész természetes tükre volt a környezetének. Az egyedüli bányász filozófus, Svedenborg is ilyen rejtelmes tanokat hirdetett, sőt vallási szektát is alapított. Tanitásai még a legnagyobb német filozófusok figyelmét is megragadták. Egymásra utalva kizárólag, hamar kifejlett a bányászok közt a kölcsönös segélyezés gyönyörű szokása és mondhatjuk, a szociális intézmények terén is a bányászat volt a kultúra fáklyavivője. Már réges-régen léteztek a bányásztárs- ládák, mikor még szakszervezetekről szó sem volt. Már évszázadok előtt kapott a bányász | öregségére nyugbért, betegsége esetén pedig | segélyt. A most oly viruló munkás jóléti intézmények alapjait a bányászat rakta le s büszkén tekinthet vissza e téren elért sikereire, melyek sok tekintetben most is mintául szolgálhatnak. A munkás kérdés árnyoldalai is régen mutatkoztak a bányászatnál. A sztrájk ős időkben talán legelőször a különböző iparágak között a bányászatnál figyelhető meg. Bérmozgalmak legheterogenebb fajai ismeretesek már a középkori bányáknál is. Most, hogy az ipar oly szédületes magaslatra hágott, vele együtt a munkás kérdés is szertelen dimenzióival sokszor megdöbbent. Micsoda ipari központok vannak e világón s mily embertömegek.lesznek ott foglalkoztatva! Nézzük az Egyesült Államok pár év alatt felépült legnagyobb gyárvárosát, Pittsburgot, ezer és ezer kéményével, a munkás hadseregekkel, gázkutakkal, éjjel pokoli fényben világitó nagy olvasztóival s látjuk, hogy ehhez fogható méretű ipartelep se az ókorban, sem a középkorban nem is volt képzelhető. A legimpozánsabb, de egyszersmind legfontosabb nagyipar a vaskohászat, mely ellátja a világ gépgyárait, vasutait, hidait, hatalmas épületeit hadseregét vasanyaggal. Aki az esseni Krupp gyárat valaha, ha csak kívülről is látta, vagy a vestfáliai iparvidéket beutazta, nem feledi el soha azokat a titáni müveket, melyeket az emberi tudás és szorgalom létesített. De nem csak fémek vagy szén után tori magát a bányász, lefur mély rétegekbe s petróleumot, földgázt stb. kutat fel. A bányászat helye mellékes, az alaskai dermesztő hidegben épen úgy látjuk a bányászt dolgozni, mint a forró égöv észbontó hőségében. A spitzbergák szene és az egyenlítő alatt fekvő borneoi ón, a mint ismeretessé válik, már a bányász csákány ütéseit érzi. A legújabb időben a Csehországi Joachimsthal uranszárokércéből egy csodálatos elem lett előállítva: a rádium. Hihetetlen tulajdonságai egész világnézetünket megváltoztatják s beláthatatlan teret nyújtanak újabb kutatásokra. Folyton nagyobb igényeket támasztó korunk a bányamérnök kiképzését is gyökeresen megreformálta. A kipróbált szolid alapokat azonban mégis megtartották, hiszen a legrégibb technikai főiskolák épen a bányászakadémiák voltak. Selmec és Freiberg nevezetesek, mint első alma materei a bányász ifjúságnak. Világhírű emberek adtak elő katedráikon s az ott hirdetett igék vezették a bányászt a Cordillerákon, a kaliforniai völgyekben, Délafrika gyémántmezőin és Austrália aranybányáiban. A bányászat jövője beláthatatlan; mindig újabb és újabb technikai vívmányok állanak rendelkezésére, a kohászat folytonosan olcsóbb eljárásokat eszel ki, vagy a fémeknek érceikből való kivonását tökéletesbiti. A régi idők bányász emberei között, már említettem, milyen karszellem fejlődött ki, ennek következményei a festői-bányász viselet, a speciális bányász-szokások, melyek egyike a jól ismert bányász köszöntés „Glück Auf!“ „Jó szerencsét!“ A német bányász műszavak minden nemzet között elterjedtek s igy most is mutatják, kik voltak az európai népek bányásztanitói. A poetikus bányász mondák mindenkinek a tetszését megnyerik s a bányász babonák: a kincset őrző manó stb. szintén széles körben ismeretesek.
