Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
V. évfolyam. Nagybánya, 1912. február hó 25. 8. szám. NAGYBANYAI TÁRSADALMI ÉS SZÉPIIIODALMI HETILAP. Az-Oeszágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, pegyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. A—------- ----------------------Fe lelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség;: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(Po)-tér 14. ...... hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■■■ A nagybányai g. kaíholikus magyarok. A magyar nemzet minden hű fia és igaz barátja örömmel értesült arról, hogy X. Pius pápa megengedte a magyar görög katholikus püspökség felállítását. Az uj egyházmegyét az eddigi g. kath. egyházmegyék területéből fogják kihasítani, ahol mintegy 250.000 magyar hivő van. Az uj püspökséghez tartoznának tehát a munkácsi-, eperjesi-, szamos- ujvári, nagyváradi g. kath. püspökség g. kath. magyar egyházközségei a székely- földiekkel együtt. A pápa a g. kath. oláh püspököket is megkereste ebben az ügyben. Képzelem, hogy milyen barátjai ezek a jog- egyenlőségnek! Ami szabad a g. kath. oláhnak, az ne legyen szabad a g. kath. magyarnak! így mérnek ők egyenlő mértékkel. Hiszen azért ad lelkészeiknek, tanítóiknak a magyar állam fizetés-kiegészítést, hogy tisztelet a kivételnek, megvessenek mindent, ami magyar és oláho- sitsák el a g. kath. magyarokat? A Pesti Hírlap híradása szerint a a vallás és közoktatásügyi minisztérium kérdést intézett mindazon g. kath. egyházakhoz, amelyben, ha nem is többségben, de tekintélyes számmal élnek g. kath. magyarok, hogy óhajtanak-e az ujonan felállítandó g. kath. magyar püspökséghez csatlakozni. Szatmáron állítólag már megtörtént az a megdöbbentő eset, hogy az oláh szertartásit g. kath. egyház (melynek 5000 hívéből csak 400 oláh) egyhangúan kijelentette, hogy nekik nem kell g. kath. magyar püspökség, mert ők bár nem oláhok, de azok akarnak lenni. Pedig ha valahol, úgy a nemzetiségi kérdésben, nem szabad elnézéssel lenni azok irányában, akik a magyarságot nem engedik érvényesülni! Nem tűrhetjük, hogy a magyart nyomják el lassanként saját hazájában! Minden felesleges kérdezös- ködés nélkül kell tehát a g. kath. magyar püspökséghez kapcsolni az olyan egyház- községeket s magyar papot kell élökre állítani, ahol jelentékeny számú magyarság van. Ahol kisebb számú a magyarság, ott be kell hozni a magyar nyelvet az oláh mellé az egyházi ténykedéseknél. Követni kell a nagykárolyi g.kath. magyarok példáját, mely egyház nyíltan ellene szegült a n.-váradi g. k. oláh püspök rendeletéinek, aki az egyházközséget el akarta oláhositani. 11 évig nem volt papjuk. Végre a sok harc után 1909-ben a küzdő magyarok elérték, hogy Apponyi Albert gr. vallás- és közokt. miniszter a munkácsi hazafias g. kath. püspökség joghatósága alá helyezte egyházukat. A tulajdonképeni Nagybánya városban is többségben van a g. kath. magyarság az egyházban, mert Kőbánya és Feketepatak a fernezelyi g. kath. egyházhoz tartozik. Már 1908-ban beadtak Nagybánya városához a g. kath. magyarok több mint 600 aláírással egy kérvényt, hogy mint kegyúr vigye keresztül, hogy a g. kath. lelkész ezentúl minden második vasárnap s a jelesebb ünnepeken magyarul is prédikáljon, temetéseken, ha a halott hozzátartozói kívánják, magyar beszédet és búcsúztatót tartson, mire az oláhok az egyházi gondnokságból kizárták a magyarokat s helyükbe oláhokat választottak be. Mi történt azóta? Semmi jó sem! A városi közgyűlés bizottsága nem csinált semmit sem. Pedig Nagybánya oláhságtól körülvett magyar nyelvsziget. Ilyen helyen nem kellene aluszékonyaknak lenni a magyarság vezetőinek, de kivált a g. kath. magyaroknak nem, mert ők tudtommal éppen olyanok, mint a reformátusok, elsősorban magyarok és csak azután g. kat- holikusok. Vigye dűlőre a város a szamosujvári püspökséggel az ügyet úgy, mint a nagyváradival! Hasson oda a ministefiumnál, hogy a nagybányai g. kath. egyházat a felállítandó g. kath. magyar püspökséghez csatolja s válasszon görög kath. magyar papot! Nagyon nagy kár volt 1905. végén 29 szóval 9 ellenében kiutalni a gór. kath. adminisztrátornak a plébános illetményeit. Inkább fordított lett volna a szavazatok aránya. A magyar képviselőtestület! A kormány 60.000 koronát adott a nagybányai g. kath. templomra. Felvethető a kérdés, miért nem adta oly feltétellel a kormány a magyar nemzet pénzét, a melyhez az oláhok adóban aránylag kevéssel járulnak, hogy az egyházi beszéd nyelve felváltva magyar és oláh legyen s a magyar nyelv ne mellőztessék az egyháztanácsban sem? Remélem, nem fog megesni az a szégyen, hogy a magyarságára olyan büszke Nagybánya városában a magyarság ügye elbukjék! A folyó sem egy nap alatt mossa alá erősnek látszó partjait és gátjait ! Munkálkodjatok, mig nappal vagyon, mert eljön az éjszaka és nem munkálkodhattok! gk. Portörő-utca 29. és 31. számú ház, mely áll 3—3 szoba, konyha, kamara, gyümölcsös kert és istállóból, azonnal kiadó. A Kaszinó Széchenyi estélye. Tegnap d. u. 5 órakor volt a Kaszinó közgyűlése és este 8 órakor a szokásos Szé- chenyi-est, mely alkalommal a vacsora alatt, a Széchenyi serleggel Révai Károly áldozott a nagy hazafi emlékének. A közgyűlésről, a választások eredményéről s a lezajlott estélyről jövő számunkban részletes tudósítást fogunk hozni. Révai elhangzott beszédét alkalmunk van már most leközölni: Hölgyeim és Uraim ! Súlyos feladatra vállalkoztam, midőn a legnagyobb magyar emlékünnepélyén a szónoki tisztet elfogadtam, mert arra gyöngének érzem magamat; de támogatóul ide hívom nehány percre a megdicsőült honfiú szellemét azzal a könyörgéssel, hogy az ő izzó hazafiságának tüzévei ihlesse meg mindnyájunk lelkét s gyújtsa fői szivünkben - ha netalán kialvó félben lenne, — a honszeretet fáklyáját. Aggodalmaskodtam, midőn engem ez a rendkívüli súlyos megbízatás ért, de oly végtelenül megtisztelő, oly kitüntető feladatnak találtam, hogy vétkeztem volna önmagam ellen, ha el nem fogadom, ki mindig ama nagy férfiú eszményeibe vetett hittel róttam az élet országúját. S most - e kitüntető megbízatás folytán, — úgy érzem magamat, mintha másodvirágzásként visszanyertem volna eltűnt ifjúságom lázas tüzét. Hölgyeim és Uraim! A XX-ik század a modern eszmék százada. Méhében világdöngető csirákat rejteget, melyek kipattani készülnek, hogy uj irányt szabjanak az emberiségnek. A szocialisztikus eszmék — mint egy második Niagara zuhatag, — ömölnek ki a tudósok, a költők, a nagy emberbarátok leikéből s kezdik elsöpörni a régi conservativ világ még megmaradt, korhadt oszlopait, hogy azoknak romjain egy uj világot teremtsenek, az egyenlőség jelszava alatt. Hogy ez a megteremteni szándékolt uj világ jobb lesz-e a mainál? fog-e az emberiség általános boldogitására szolgálni? azt mi — kik a jövőbe be nem láthatunk, — előre meg nem mondhatjuk. De ha a szocialisztikus eszmék azon határok közt mozbgnak, melyek minden gyűlölködés kizárásával, tisztán csak az emberiség boldogi- tását célozzák, ha — s különösen erre fektetem a fősulyt, — azok az eszmék Széchenyi ideáljainak felnek meg, ki a magyar nemzet boldogulásának céljait szolgálta s kinek végső célja a nemzet egészének jóléte volt — akkor „hozánnával“ üdvözölhetjük őket! Rombolni kell, hogy újat építsünk! Ez ma. a jelszó. De azt a kezet, mely a romboló csákányt fölemeli, ne vezesse a düh, az irigység és*boszuállás, hanem csakis az uj alkotások gondolata. Ezek az eszmék jutottak ma eszembe, mikor a halhatatlan nagy magyarnak: Széchenyi Istvánnak emlékezetére kiüritni akarom e serleget. És a mikor ezt teszem, leidézem a nagy hazafi lelkét néhány pillanatra s bocsánatot kérek szellemétől, hogy gyönge, bátortalan szavammal főizaklatom őt, ki már egy félszázad óta álmodozik a cenki sírboltban Magyarország újjászületéséről, dicsőségéről! Széchenyi István a XIX-ik század művelődéstörténetének legkimagaslóbb alakja; különb Lapunls. mai szama 8 Oldal.
