Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-03 / 44. szám
TÁRSADALMI ÉIS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség;: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. 1 hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ———— Ünnepnapok. Már csak megmaradunk e mellett az epiteton mellett, mert kulturális viszonyaink közepette mindenkor ünnepnap számba megy, ha a magyar közművelődés terjesztése érdekében városunkban összejövetel s különösen oly magas színvonalú irodalmi estély zajlik le, a minőben bennünket a Protestáns Irodalmi Társaság részesített. Országos nagynevű emberek tisztelték meg megjelenésükkel a műveltség terjesztéséért mindenkor áldozatkész városunkat s egyben tevőlegesen működtek közre az említett nagy cél nagyarányú előbbrevitele érdekében. Az a körülmény, hogy a nehéz és évtizedek óta páratlanul álló, rossz gazdasági viszonyok, az életnek felszaporodott súlyos gondjai közepette a kiváló látogatás nem váltott ki közönségünk körében hasonló nagy érdeklődést: mit sem von le a Társaság kirándulásának nagy jelentőségéből, a mit mi különösen a felekezeti egyetértés és a magasabb célokért való egyetértő közreműködés erősítésében és fokozásában észlelünk. 9 nagybányai Hírlap tárcája. A város. — Irta: Isac Emil. — A nagy város az élettol beteg Utcáin némák mind az emberek; Minden utcasoron Mély fájdalom. Lakói sírva várnak valamit, Egy nagy esemény fény villámait. S egyszerre csak nyugatról kelten, A napfénytől megmérgezetten Jön egy szekér friss, illatozó széna. S a városban többé senkise néma!. . . Románból : Révai Károly Az érdeklődés mértéke hasonló volt Szatmárnémetiben is, pedig ott egy másik nagynevű püspök: Antal Gábor is megjelent ; hasonló volt legközelebb egy irodalmi estélyen Nagykárolyban is, mindazonáltal mi ünnepnapnak tekintünk minden kulturális összejövetelt, mely az okuló résztvevők hálás köszönetét váltja ki a nagynevű közreműködők iránt, a kik fáradhatatlanul küzdenek ideális, nagy célok általánosításáért s igy azok mielőbb való megvalósításáért! Előljár a kulturális misszió betöltésében Baltazár Dezső dr., a tiszántúli ref. egyházkerület rajongásig szeretett, lánglelkü püspöke, a ki előttünk különösen kedves, mert a mi törekvésünket becsületeseknek, működésűnket a város hagyományos hírnevéhez méltónak, a ref. egyháznak , itt, e végvidéken betöltött hivatását magasztosnak s annak Soltész Elemér ref. lelkész szemé' lyében való megtestesülését sziklaszilárdnak 1 találta. Nagy a mai örömünk azért, hogy ismét megsokasodott azoknak a száma, a kik nehéz körülmények között vívódó városunk iránt rokonszenvvel lelkűkben állanak melHogyha én meghalok . . . Hogyha én meghalok, nem lesz, ki sirasson, A temetőföldbe csak ki visznek lassan. Harangot se’ húznak, meg sem énekelnek, Csak a jó pajtások vállukra emelnek. Nem ültet virágot sirhalmomra senki, Örökös felejtés, ami azt belengi : Énekes madár is elkerüli messze, Megdermedt szivemet nehogy felébressze. Ne is jöjjön senki sírom közelébe Édes karjaibah ringasson a béke. Ami itt a földön nem volt más, csak álom, Az örök nyugalmat, tudom — megtalálom. Torjai Lajos A férjhezmenés uj divata.----Arányok; vagy-tatán egyelőre még inkább a ma mák között uj divatja kezdődik a férjhezmenés idejének. Eddig az voit az általános szokás, hogy tizenkilenc-husz esztendős leányt (sőt fiatalabbat is) minden aggódás vagy lelkifurdalás nélkül férjhez adtak a szülők, különösen, ha a vőlegény személye megbízhatónak látszott. A lányt, ha ellénk segítvén istápolván nemes törekvéseinkben! * * * A nevezetes napról részletes referádánk a következő: A szatmári ünnepségek lezajlása után az Irodalmi Társaság hozzánk is ellátogatott, hogy fölolvasást rendezzen a Lendvay színházban. A nagybányai kirándulást nem előzte meg nagy reklám, de azért mégis általános érdeklődéssel várta mindenki az illusztris társaság tagjait, kik között országos nevű férfiak is voltak. Hétfőn reggeli 9 órakor érkezett meg a Társaság a rendes személyvonattal és pedig: Zsilinszky Mihály v. b. t. t., dr. Baltazár Dezső püspök, György Endre v. b. t. t., dr. Kovács István, dr. Erdős József, Zoványi Jenő, Novák Lajos, Sebestyén Jenő, Szöts Farkas, Papolczy Zoltán, Murányi János, Andrássy Kálmán, Nagy Lajos, Csomasz Dezső, Sátor Dávid, Bogdán Lajos, Szabó József, Kiss Sándor, Tóth Móric, Helmeczy József, orsz. képviselő, Széli György, dr. Gergely György, Söröss Béla, Szemes László, Oláh Sándor. A vasúti állomáson nagy közönség jelent meg a vendégek fogadására, hol Égly Mihály városi főjegyző ékes szavakkal üdvözölte Zsilinszky Mihályt és a vele érkezett vendégeket. HosSzu kocsisorban kisérték a városba a vendégeket az István szállóban előkészített lakásukra, honnan rövid villásreggeli után Fernezelyre rándultak a kohók megtekintésére. Az illusztris társaságot Oblatek Béla főbányatanácsos és Hullán múlt tizenhét-tizennyolc éves, már eladó lánynak mondták és husz-huszonegy esztendős menyecskéket láttunk már dadával és gyermekkocsival az utcán. Mostanában mintha ez a nem épp nagyon korai, de nem is igen kései férjhezmenés kezdené a divatját múlni. A lányok, de talán még in-í kább az anyák között egyre tért hódit az a föR° fogás, hogy a hajadonnak elég ideje van húszon1“ három-huszonnégy-huszonöt esztendős korában ms^ férjet választani. Addig élvezze zavartalanul atzoipi juság ártatlan és ártalmatlan örömét s huszohnégjh’ éves korában is még mindig eléggé jókori vbsziö magára a háztartás, meg az anyaság tgoWdjáfvg Azonkívül — hangoztatják az anyák -A tarszon“1 négy esztendős korában a leány már jobbafamaeg-“ fontolja, hogy kinek legyen a felesége? ‘mittt“tizen- ‘ kilenc esztendős ésszel. így a későtefcl években“ történő férjhezmenésben az uj fölfogás 'kevesebb eshetőséget lát arra,; hogy a házasság - -böldogta1; lanná, sőt talán szerencsétlenné-válhássékíúÉbamD a legérdekesebb a dologban,^,epekej az ejveket nem csupán olyan anyák hangoztatják. .akikppk a, lányai talán kenyérkereső pályán vannak, s igy önálló keresetű nő létükre-; nem kénytelenek gazdasági szempontból biztosítani mentül hamarább a jövendő existenciájukat. Mert az önálló, ■foglalkozású hajadon nőkben már amúgy is. megvan I I Lapunk mai száma 6 oldal.
