Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 38. szám
2 Nagybányai Hírlap 1912. szeptember 22. a városi pénztárba beszolgáltatandó jövedelem érdekében nem fognak a nagy pénzintézetek kasszái ' megnyílni, hogy pótadónkat onnan leolvashassuk! Olyan polgárt pedig el se tudunk képzelni — régen se volt olyan, — a ki polgártársa helyett volna hajlandó annak közterheit hordozni! Ha pedig a közjövedelem apad, a hiányt még a súlyos hitelt igénybe vett egyén maga is kénytelen lesz hordozni, pedig egyébként mentesülne akkor, hogy ha csak a magasabb kamatláb zúdulna a nyakába, hisz az ebből és ebül gyűlt közjövedelem a közterhek fedezetére elég volna! Az, hogy csakugyan elég is lesz, más kérdés! Ne igyekezzék tehát a mi nagyon tiszteletreméltó bölcs belátásunk és álszemérmünk apáinkhoz méltó jámborságban rövidlátó rendszert observálni, mert az élet minduntalan más és más typusu helyzetet teremt s ne adj Isten, hogy azt egyedül a morál szerint lehetne megitélni s nem egyszersmind a rideg üzleti érdekek szerint is! Szomorú számok. Egy felette érdekes, a sok lesújtó adat folytán, valóban szomorúan érdekes munka jelent meg az imént a magyar könyvpiacon. A munka szerzője több szociális munka kiváló Írója, a radikális reformtörekvések egyik lelkes harcosa : Jászi Oszkár. Az érdekes és értékes munka telve van a számok nagy tömegével jó részben az országos statisztikai hivatal összeállítása alapján. Tehát hivatalos s igy megbízható, sok tekintetben biztos adatok. Ezek közül ragadunk ki néhányat — a legérdekesebbeket és legjellemzőbbeket, melyek szomorú dolgokról beszélnek nekünk nem mesét, hanem valóságot, tényeket. A gazdálkodás terén a magyar földbirtokok 0'09 százalékának kezében 31*18°/® megművelt terület van. Vagyis más szavakkal 1945 nagybirtokos (olyan, aki 575 hektárnál nagyobb földet bir) 7.241,640 hektár terület tulajdonosa. Átlag egy személyre 3631.2 hektár jut, mig ezzel szemben 1.356,875 kisbirtokos fejenkint átlag csupán csak 1.1 hektár területet mondhat „tengeren“ vagy a partok közelében s valahol messze Tihanyon túl, Földvár felé, mint egy nagy fekete sas, hasítja a hullámokat a gőzhajó; nyomában egy hosszú fekete sáv látszik, mint egy gyászfátyol: a kőszén sötét füstje. Egy másik gőzös egyenesen Siófoknak tart, melyről csodákat mesélnek a látogatók. Kereken, a merre csak elér tekintetünk, mindenütt házak, villák, fürdőtelepek a szőlőhegyek lábainál, csak Kenese felé a Balaton végpontjánál fehérlenek a kenesei mészkő partok. A többi mind zöld. Balaton-Almádi. Ez volt utazásom végpontja, illetőleg letelepülési helyem, honnan aztán rendeztem kalóz-kirándulásaimat. Első sorban tehát Almádiról kell írnom. A szelíd, lejtős oldalon szőlőtáblák közt száz meg száz modern * villa; zászlós tornyaik ragyognak az aláomló fényes napsugárban; a fürdő-sétányon harsog a zene, a Petőfi és Kossuth szobrok körül hullámzik a közönség, a habfehér vízben száz és száz szép asszony, leány, fiatalember lubickol, sikoltoz, úszik; a fehér vitorlások egész raja ring a kikötő-hidja körül s a sásos részben elbújva egy csolnakon halászik valami „vadorzó“ legény, mert hát „tilos a halászat!“ A csillogó napfényben, mint a gyémánt ragyog a Balaton végtelennek látszó tükre; néha a kisebb hullámok magasan fölcsapnak, a tükör megfodrozódik s akkor zöldes szint vált. Messze Siófok irányában azonban már olyannak tűnik fel, mint egy gyémántmező. saját tulajdonának. Ez a hallatlanul aránytalan birtokmegosztás még annál szembetűnőbb s annál súlyosabb megítélés alá esik, mivel a latifundiumoknak csaknem fele hitbizomány, nevezetesen „holtkézi“ birtok. Ennek feltüntetésére szolgáljon érdekes adatként az igazságügymi- niszterium hivatalos kimutatásából a következő néhány tétel: A hercegi és grófi Eszterházy család 516.000, a gróf Shönborn 341.000, a gróf Pállfy 104.000, a gróf Zichy 66000, a gróf Palla- vicini 66000, a herceg Kóburg 60.000, a gróf Barkóczy 52000, a gróf Almássy 40000, a gróf Festetich család 36000 katasztrális hold hitbizományi földbirtokkal bir. A többi „szegény,, grófokat nem is említjük néhány 10.000 holdas hitbizományi birtokaikkal. Eme középkori birtokmegoszlás szomorú eredménye az, hogy körülbelül (6) mond hatmillió földmives munkás van hazánkban, akinek egy talapalatnyi tulajdon földjük nincs. E rengeteg tömeg a legszegényesebb megélhetési viszonyok között él örökös gond és aggodalom közepette a mindennapi kenyérért. Eme szomorú körülménynek oka az is, hogy fejlett iparunk nincs. Mily hátravagyunk e téren, legjobban igazolja és bizonyítja az a tény, hogy hazánk ezer lakosa közül 684 még mindig földmiveléssel foglalkozik. Az teszi érthetővé azt is, hogy az aratási időszak fontos napjaiban miért áll az állami földbirtokokon esetleges sztrájk esetére annyi ezer meg ezer éhező tót, ruthén és román munkás rendelkezésre. A feudális birtokmegoszlási viszonyok és a gyáripar hiánya folytán az 1902-1906. év alatt 657.646 ember vándorolt ki az országból. És e nagy szám — dacára az amerikai brutális rendszabályoknak — folyton folyvást emelkedik. Könnyű megállapítani, hogy a mi szerencsétlen hazánkból az 1890-ik év óta legalább is 1,500.000 ember vándorolt ki. - A magyar gazdálkodási viszonyok nyomorúságosán beteg állapotát az a szomorú tény is elősegíti, hogy mig az elmúlt XIX-ik század első 3 évtizedében a 463.000 katasztrális holdnyi hitbizomány 2,400.000 holdra szaporodott s a „holtkézi“ birtok 1,288.000 holdról 1,500.000 holdra emelkedett, addig ugyanazon idő alatt 218.000 önálló kisbirtoko's ment teljesen tönkre, elvesztvén kicsinyke földbirtokával önállóságát. Évről-évre felette mód szaporodik a hivatalnokok száma. 1907-ben 229.000 volt, 7 évvel később e szám már 300.000 emelkedett. És mig Tihany felől egy kis gyönge szél indul meg s felbodoritja a hullámtömeget, mire a vitorlások is kezdik magokat hajlongatni s ragyogó fehér vásznaikkal integetni felénk. Hatalmas testű, kövér asszonyságok 120 — 130 kilós alkatukat mutogatják a fürdőház lépcsőin. Rövid fürdő ruhájuk alul élénk vonásokkal kitűnik a derékvastagságu combok kontúrja s a kivágott ruhából kicsillan a hatalmas mell Tihanyi-félszigete. A látvány nem épen mámoritó, de van körül más szebb nézni való is: egy-egy őztermetü fiatal leány fejugrása a deszkáról, kiket nyomon követ 3-4 gavallér, kiken — szó ne essék, mondván — egyéb sincs, csak egy vékony kis fügefalevél. A XX-ik század modern fürdőzése! Olimpiai játék. Visszafordulok a villák felé. Gyönyörködöm a paradicsomi kertekben, a „Szanatórium“ palotájában, a gyermekcsoportokban, — de megint csak visszahúzza tekintetemet a magyar tenger végtelen vize. Nem tudok megválni tőle! Úgy érzem, halálosan beleszerettem a Balatonba ! Micsoda gondolatok ébredeznek bennem ! Ha én azt mind letudnám Írni! De megroppan képzeletem szárnya, fáradtan aláhanyatlik s mint a szivenlőtt sirály bukik alá a vízbe, melyre már teregeti az alkony sötétes szürke palástját. Naplemente van. A szürkés hullámokra utolsó sugarait szórja a leáldozó nap s aranycsikokat szövöget reá. Az ég ámetiszt szinü, ami lassana főbb állásban levő hivatalnokok fizetése tűrhető, sőt sok esetben jónak mondható, addig az alacsonyabb osztályban levő hivatalnokok csekély fizetés folytán a legnagyobb mértékben küzdenek a megélhetési viszonyokkal, igen sokan valósággal nyomorognak. Évenként 1,200.000 tanköteles gyermek nem jár iskolába. 43 évvel az általános iskolakötelezettség kimondása és törvénybeiktatása után hazánk összes — 1900. évi népszámlálás adatai szerint kitüntetett — 16 millió lakosából csak 8.5 millió tudott írni és olvasni. Az adózási rendszerben a fordított prog- ressivitási irányzat dominál s azon a köztudomású hamis számítási módon alapszik, hogy ezen ipar és kereskedelem téren elmaradt szerencsétlen országunkban az önálló iparos, kereskedő, hivatalnok stb. jövedelme 11.000 millióra van értékelve, mig ezzel szemben a nagybirtokosok évi jövedelme ez agrárországban csupán csak 274 millióra. Az adózási rendszer igazságtalanságát még súlyosbítja az a körülmény, hogy a kisbirtokos aránytalanul nagyobb adóval van megróva, mint a nagybirtokos, Kézzelfoghatólag bizonyítja ezt az a tény, hogy mig az alföldön a kisbirtokos 1-1 hold földje után 10-30 korona adót fizet, addig a nagybirtokos mágnás ugyanott levő nagybirtok után holdankint csupán csak 0'5 —1*5 koronát. Az állam kiadásait csak egyhatod részben fedezi a direct adókból, mig az indirekt adózás súlyos terhe a birtoknélküli néposztály vállaira nehezül. Ezzel szemben a nagybirtokos mágnások rengeteg jövedelmeik után alig 6 — 10 millió adóval járulnak az állam fenntartásához ! íme néhány szerencsétlen országunk szerencsétlen helyzetét s viszonyait feltüntető adat. Mindez hangosan hirdeti, hogy nemzetünknek mennyi égető sebe van, amely mind orvoslásra, gyógyításra vár ! A magyar közönség előtt eléggé ismert volt eddig is a Kolozsvári (Heinrich-féle) gyógy- szappangyár kiváló hírneve, de mégis nagy rekordot jelent, hogy egy élelmes nagy amerikai cég évi 100.000 korona értékű szappan átvételére kötelezte le magát. lassan mind sötétebbé válik, mig egyszerre megjelenik a teljes hold az ég peremén s egy hosszú ezüst vonalat húz a Balaton tükrén keresztül. E pillanatban kigyulnak a villanylámpák a füredi és siófoki partokon s mintha szentjános bogár lepné el kereken a hegyeket: föllángolnak a pásztortüzek is. Bent a Balaton síkján ezernyi fénysziporka szórja tűzkévéjét: az a „Baross“ gőzhajó kéménye. A nagy fekete alkotmány siet éjjeli szállásra a siófoki kikötőbe. S a mig merengve nézem a közeledő éjszakát, mellettem a sás birodalmában ezernyi pergő- rüca kezdi meg kedves hangversenyét, mit néha lepisszeget a fészkére szálló sárszalonka. Jó éjszakát! Napkelte a Balatonon! Micsoda fejedelmi élvezet! Egy nyugtalan éjszaka után már hajnalban talpon voltam. Az éjszakámat megzavarták bohó leányok, kik rogyásig verték a zongorát a szalonban s táncoltok mellette. Sebaj! Ezt kiheverem még. Még csak alig dereng a hajnal; futok a hegycsúcsra, hogy lepillantsak a Balatonra, az én drága szerelmesemre. Mit látok ? Egy hótengert. Sürü fehér köd ül a Balaton végtelen síkján. Ilyen lehet télen, mikor be van fagyva s hóval van borítva 80 kilométer hosszúságiján. Mozdulatlanul ülök egy sziklán s le nem veszem szememet róla. Egyszerre kibukkan a nap; kezd a ködpára megmozdulni, kavarogni. Az első sugár fölébresztette a nagy alvót s ledobja magáról a fehér takarót. Amint főlszáll a pára, ott kékül alatta a víztükör simán, mozdulatlanul. A hajók,
