Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 38. szám
1912. szeptember 22. Nagybányai Hírlap 3 HÍREK. Szeptember 21. Személyi hírek. Dr, Makray Mihály polgár- mester és Bálint Imre erdőtanácsos a héten az ipar- vasut ügyében Budapesten jártak. - Baráti Lajos, a Bolond Istók szerkesztője pár napot városunkban töltött. Uj reáliskolai igazgató. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Deli Géza főgimnáziumi tanárt Ungvárra helyezte át az ottani főreáliskolához és megbízta az igazgatói teendők ideiglenes vitelével. - Az itteni állami főgimnáziumhoz pedig Nagy Elek szentendrei polgári iskolai rendes tanár neveztetett ki. Dr. Kosutány Ignác. Az Erdélyi Irodalmi Társaság folyóiratának szeptember 14-iki száma közli Kosutány Ignác arcképét és életrajzát. Az „Erdélyi Lapokéból vesszük át a következő rövid ismertetést: „A kolozsvári tudomány- egyetem jogi karának már egy ízben dékánja, két Ízben prodékánja volt; ez évben az egyetem rector magnificusa. Ez a méltóság, mely professzortársai bizalmából jutott Kosutány Ignác részéül, a maga szerény elvonultságából a tudományos világ érdeklődésének középső pontjába helyezte. Tudományos működésével és közéleti tevékenységével úgy is kiérdemelte már régen Kosutány tanítványai becsülését és polgártársai tiszteletét. Igazi tanárember, aki nem áll elérhetetlen magasságban tanítványai felett. — Tudásával gazdagítani, egyéniségének hatásával nevelni igyekszik őket. 1901 óta rendes tanára Kosutány Ignác a kolozsvári egyetemnek. Széles körű tudományos munkássága nyitotta meg útját az egyetemi katedrára, melyet imponáló tudással tölt be. Az egyházjogot tanítja. Olyan tárgy, mely napjainkban sokat vesztett jelentőségéből; Kosutány egyénisége azonban meg tudja adni neki a vonzó erőt. Egyházjogtana nemcsak alapos ,mű, hanem világos előadásával is kiválik. Most már második kiadásban forog közkézen. Kosutány igen jelentős tevékenységet fejt ki a közéletben is. Elén áll a Kossuth-szobor bizottságnak, mely éppen a napokban készül nagyobbszabásu mozgalomra, hogy végre egybegyüjtse azt az összeget, melyből Kolozsvárhoz méltó szobrot emelhessen. Bár lelkes és buzgó dolgozótársai vannak, a munka terhe mégis az ő vállaira nehezül. De Kosutány fáradhatatlanul végzi feladatát s remélhető is, hogy a régen vajúdó szobor ügye végre megvalósul. Tagja Kolozsvár kommunitásának a motorcsolnakok, a vitorlások még alusznak. Sehol semmi mozgás, még egy madár sem ébredt föl. Első, ami szemembe ötlik, a tihanyi templom kettős tornya a hegycsúcson, melynek aranykeresztjét már csókolja az első napsugár. Eszembe jut Garay János: „Két tornya s a kereszt, Mint két imádkozó kéz A menyekhez fölesd.“ Készülődöm a kirándulásra. Alsó-őrs, Balatonfüred, Aszófő, Tihany. Kis térképemen ezeket a helyeket jelöltem ki mára. Füredig vasúttal, onnan Tihanyig jó kocsival, pompás utón lehet közlekedni. Röpít is a vonat Füredig, honnan pompás ebéd elköltése után kocsival indulok Tihanyra. Az almádi felé vezető útról még visszakacsintgatnak ‘Alsó-őrs, Lovas, Csopak, Arács fehér házai, tarka villái, bádogfedelü tornyai. Amint Aszófő felé közeledünk, pompás látványt nyújt Balatonfüred tornyos fürdőháza, a hercegprímás palotája s az élénk forgalmú kikötő. Délfelé elzárja a kilátást a tihanyi félsziget. A magas hegyek hátát szántóföldek, rétek, erdők tarkítják. Egyszerre a hegy lábához érünk, hol a nagy villanytelep épül. Onnan már a keskeny földnyelven csak lassú lépésben haladnak a fáradó lovak. Egy-két autó robog el mellettünk fecske sebességgel; azoknak semmiség ez a kis hegy föl a bencések rendházág s a világhírű templomig. Egy óra alatt mi is fönt vagyunk s áhítattal lépünk be a gyönyörű templomba. Az uj is. Rajong a szabadságért és a nemzeti jogokért. De úgy látszik többre becsüli ezeknél amazt, mert csak igy magyarázhatjuk, hogy nemcsak szimpatikusán elősegítette JásziOszkárnakmagán- tanárságát épp a kolozsvári egyetemen, ahol annyira ellentétes érzelmű ifjúság gyűl össze, hanem szükségesnek tartotta büszkén is hivatkozni reá.“ Ministeri elismerés. A vallás és közoktatásügyi minister a jubiláris képkiállitás rendezésért elismerő levelet küldött a festő kolóniának s Nagybánya város közönségének. Újabb ideiglenes kölcsön. A polgár- mester közbenjárása folytán a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület ajánlatot tett városunknak, hogy hajlandó 600.000 koronát 1 Vs évre kölcsön adni. Kamatláb az Osztrák-Magyar Bank mindenkori váltóleszámitolási kamatlábán felül 1 V4% (ma tehát 6 3/4°/0); ezenfelül 1 °/0 folyósítási jutalék. Az intézet folyó évben 300.000 koronát, jövő évben pedig ugyanennyit folyósítana s a folyósításig az egész kölcsönt 4 V20/o'kal kamatozó külön számlán kezelné. A terhes kölcsönt a gazdasági és pénzügyi bizottság a rendkívüli körülmények folytán elfogadásra ajálja s minthogy az ügy sürgős, holnap e tárgyban a képviselőtestület rendkívüli közgyűlést tart. Vájjon elkövetkezik-e az a boldog idő és a gondos pater familias életében rendszerint szokásos eljárás a város életében is, hogy ha súlyos és keserves terhek zúdulnak is nyakunkba, legalább tisztán lássunk s azt mondhassuk: minden a legszebb rendben megy! Ebbe az örökös kapkodásba a rendesebb ember megőszül, a legrendesebb pedig meg is bolondulhat! Szenzációs előadás a villamos szín-* házban. Csütörtökön, szeptember 26-ikán a Budapesti Filmkölcsönző intézet óriás hatású képei kerülnek bemutatásra. Jelezzük előre olvasóinknak, hogy helyekről jóelőre gondoskodhassanak. A csütörtöki estén 1600 méter film fog játszani, melyből a „Halálugrás11 cimü 3 felvonásos dráma magában 1000 métert tesz ki. Lesz ezenkívül 2 humoros, egy természetes kép és egy vígjáték. A Halálugrás dráma mint slágerdarab nagy feltűnést keltett Budapesten. A felettes hatóság. A napokban levelet kaptunk egyik munkatársunktól, — ki közbevetve legyen mondva, állami szolgálatban áll, — s azt írja, hogy felettes hatósága egyenesen fölszólította őt, hogy hagyjon föl az irodalom kultuszával. Midőn a legmélyebb megbotránkozásunknak adunk kifejezést e tény fölött nem tehetjük, hogy pár megjegyzést ne csatoljunk hozzá. Ha igaz az, amit a levélíró mond — s nincs okunk kételkedni szavában, - akkor úgy hisszük, egy kis tévedés lehet a dologban. Igenis jogában, sőt kötelességében áll a felettes hatóságnak alantosát eltiltani politikai cikkek írásától; de szépirodalmi művek, versek, elbeszélések, aesthetikai dolgozatok nyilvános publikálásába bele nem szólhat; mert ha beleszól és eltiltja, arról tesz tanúbizonyságot az a felettes ur,^ hogy - enyhén szólva, — szarvasmarha! És megérdemelné, hogy nevét a nyilvánosság előtt meghurcoljuk s pellengérre állítsuk. De még egyebet is érdemelne; azt t. i. hogy olvasatlanul huszonötöt verjenek a déli oldalára. A helybeli magyar kir. főerdőhivatal- nak gyásza van. Masztics Ádám m. kir. fő- erdőmérnök szerdán reggel agyonlőtte magát. Mély szomorúsággal és megdöbbenéssel regisztráljuk a gyászos eseményt. Egy nagy tehetségű, a szó szoros értelmében geniális épitészmérrök volt ő, kit szakmájában mindenki elsőrangú tekintélynek tartott. Eldobta magától az életet s itt hagyott 4 árvát és özvegyet a küzdelmes élet forgatagjában. — Masztics 1867-ben született a sárosmegyei Láposon; a selmeci főiskolát 1888-ban elvégezvén Bustyaházán kezdte meg állami szolgálatát, majd Liptóujváron és Máramarosszigeten szolgált, honnan 1910-ben helyezték át Nagybányára.- A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Masztics Adámné szül. Koschier Etelka neje, Miklós, Melánia, Ernő és Aladár gyermekei, Masztics Elemér testvére, Koschier Mariska, özv. Kretter Antalné, Fojtik Gyula és neje Koschier Luiza, Virsik István és neje Koschier Carolina, Koschier Antal és neje Kubinszky Irén sógorai illetve sógornői, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatják, hogy a felejthetetlen jó férj, drága szeretett édes apa, jó testvér és sógor: Masztics Ádám m. kir. fő- erdőmérnök f. hó 18-án reggel 9 órakor, tevékeny életének 45-ik és házassága 21-ik évében váratlanul elhunyt. Kedves halottunkat f. hó 20-án délután 3 órakor fogjuk ág. ev. vallás szerint Postarét-utca 28-ik számú gyászházból örök nyugalomra helyezni. Nagybánya, 1912. szeptember 18. Legyen áldott emléke! — Haláláról a nagybányai kir. főerdőhivatal külön gyászlapot adott ki. A temetés pénteken d. u. 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett. A távollevő Révész János ev. lelkész helyett Duszik Lajos szatmári ev. lelkész funkcionált, ki a háznál oly magasan szárnyaló gyönyörű beszédet tartott, hogy egyetlen szem sem maradt szárazon. A temetésen az összes állami hivatalok képviselői megjelentek. Masztics Ádám. templomnak Lotz és Székely Bertalan festőművészek által készített freskói csodálatra ragadnak! De hát még az oltárok faragványai! A főoltár emelet magasságban ragyog az aranytól; valóságos kincstár. A sekrestye ruhatára minden képzeletet fölülmúl. Ott láttam Mária Therézia nagy királynőnk kézi munkáját: egy misemondó ruhát. A főoltár alá lépcsők vezetnek a régi templomba, melyet I. Endre magyar király épített s hová őt magát is temették. Kilencszáz esztendő emléke lebeg az oszlopos templom boltivei alatt. Mire kijövök a templomból, már vár egy gyermekcsoport „kecske körömmel“, ami úgy látszik valami kihalt tengeri kagylónak kövülete. Most aztán jön a legnagyobb élvezet: a kilátás! A templom mellett ősi várfalakról lenézni a Balatonra: fejedelmi élvezet. A magyar tenger sima, mint a tükör és olyan sötétkék, mint az abaposztó. Élesen válik ki tükréből a ringó hófehér vitorlások raja. Lent, közvetlen a hegy lábánál a nagyszerű móló, az uj park, a fürdőház, a vendéglő, a tarka villák. Egy hatalmas gőzős ép akkor fut be a kikötőbe s ontja magából a kirándulók tömegét. Tihany és Szántód közt alig 1500 méter széles a Balaton, de a legmélyebb. A túlsó partról idáig látszik a szántódi rév csárdájának hófehér fala; fedelén valami piroslik: az a magyar nemzeti szinü lobogó. Valamivel Szántódon alább, Balaton- Földvár palotái villognak egy tündérkert közepéből. Némán ziháló mellel nézem ezt a tündérvilágot, ezt a gyümölcsözetlen tőkét, amit a magyar élhetetlenség nem tud értékesíteni! Megfordulok. Kiszaladok arra a kis térségre, honnan kicsalogatják a viszhangot. Három-négy kis értelmes és élelmes fiúcska kiáltja a templom fala felé: „Erzsiké!“ S a csodás viszhang tisztán, nyomatékkai hangsúlyozva adja vissza az én 500 kilóméternyi távolságban levő drága kis leányom nevét: „Erzsiké! Erzsiké! Erzsiké!“ Valaha — úgy mondják — 16 szoroson adta vissza a hangot, de ezidőszerint egy a templom közelébe épített villa elrontotta a viszhangot. Hanyatlik a nap. Vissza kell térnem Füredre. Még egy búcsú pillantást vetek a kéklő Balatonra, aztán kezdek leszállni a Királyi hegy tetejéről a viz mellé, melyet már borzolni kezd csöndesen az alkonyi szellő. Futtában megnézem még Füredet, Kisfaludy Sándor szobrát, a szép sétányt, hol épen a cigány játsza a legújabb keringőket. Mire Almádiba visszaérkezem, megjelenik a tó fölött a ragyogó hold s sugárkévéje aranyhidat épit rajta s földisziti gyémánt csillagokkal . . . 4ee.
