Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-01 / 35. szám
4 3XT»., Hírlap 1912. szeptember 1. képes, melyek manap minden gazdasági és ipari vállalkozás kereteit megszabják. A gazdasági erők mérkőzésének nagy hullámverése Egyesületünket is lassanként kimozdította abból a bár tiszteletreméltó, de egyoldalú tradícióból, melylyel magát a bányászati és kohászait tudományok színvonalának emelésére szentelte s bele állította azon egyesületek sorába, melyek a tudomány művelése mellett a gazdasági érdekek védelmét is zászlójukra Írták. — E zászlót Egyesületünk már korábban kibontotta s én ezúttal csak magasabbra emelem azt, hogy az egész ország megláthassa! * Két fontos tényező van t. uraim, melyre minden komoly gazdasági munkának támaszkodni kell; első: a törvényes védelem, második: saját tudásunk és készültségünk ereje. Mind á két tényezőről kívánok szólani. Nem azért hivatkoztam első sorban a törvényes védelemre, mintha a patriarchális jó magyar szokáshoz mérten az államhatalomtól várnám a boldoguláshoz vezető segélyt, — ellenkezőleg, azt hiszem, hogy a nálunk sok mindenben túltengő kormányzati gyámkodás oka jórészt annak, hogy saját lábunkon járni, önerőnkön valamittermelni nehezen tanulunk meg. Azért fordulok az államhatalom felé, mert csak egyedül ennek van módjában azt a törvényes oltalmat és szükség esetén törvényes megtorlást szolgáltatni, mely nélkül a legkomolyabb tudás és rátermettség sem képes eredményes munkát létrehozni. — S itt igazán fájdalmasan kell felsóhajtanunk, mert azt látjuk, hogy a magyar bánya- és kohóipar egész nagy érdekeltsége évtizedek óta hasztalanul várja a toljesen elavult — egyrészt a vállalkozás szabadságát és terjeszkedését korlátozó, másrészt a bányaobjektumokkal való visszaélés, sőt azokkal való szédelgés lehetőségét bőségesen elősegítő 1854-iki osztrák bányatörvénynek ujjá- alkotását. — Egyesületünk annak idején az 1903-ik évi .bányatörvény-tervezethez beható tárgyalás során hozzászólott, a törvény megalkotását pedig azóta is több Ízben sürgette s e helyütt nyomatékkai kell utalnunk annak égető hiányára, — megjegyezvén egyúttal, hogy miután időközben sok olyan kérdés merült fel, melynek megoldása a bányatörvénybe tartozik, de 1903-ban a törvénytervezésnel még aktuális nem volt: kívánatos, sőt mondhatnám feltétlenül szükséges, hogy az illetékes tényezők bevonásával a törvénytervezet átdolgoztassék és csak azután kerüljön a törvényhozás elé. — Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, mint első illetékes faktor tisztelettel részt kér magának ebből a törvénytervező munkából. Keservesen érezzük ama viszás helyzet súlyát, hogy bánya- es kohóvállalataink hivatalnokainak minősítésénél hiányzik a törvényes intézkedés. — Ez a körülmény az oka annak, hogy felső ipariskolát, valamint bányászati és kohászati főiskolát végzett fiaink elől seregestül foglalják el a műszaki állásokat olyan idegenek, akik nemcsak nyelvünket nem értik meg és velünk együtt nem éreznek, de igen gyakori esetben ellenségesek hozzánk s a magyar tudást, a magyar munkát lekicsinyelve, főleg a perifériákon erős támaszai a túl szabadelvű és a gyengeségig méltányos elbánás miatt amúgy is nagyranőtt nemzetiségi izgatásoknak. Ezt a viszás, sőt a nemzeti önérzet szempontjából határozottan szégyenletes állapotot megszüntetni szerény nézetem szerint fontos kormányzási feladat. Jóformán semmi védelme sincs a hazai ipartermékeknek sem. — Az iparvédelmi törvény kimondja ugyan, hogy a közérdekű építkezéseknél külföldi származású anyagot és berendezéseket csak az illetékes ministerium előzetes engedélye mellett szabad felhasználni. — Ám egy hiányosan alkotott és rosszul végrehajtott törvényes rendelkezés legtöbbször arra jó, hogy annak résein keresztül a tiltott cselekvény is jogosultságot nyerjen. — E rendelet kibocsátása óta gombamódra szaporodnak az országban törvényes formák között olyan filióléi a külföldi vállalatoknak, melyek szemfényvesztő munkára szánva a külföldön termelt és ide darabonként beszállított géprészek összeállítását végzik és ilyképen a közszállitásokban való részesedésre qualifikációt nyernek. — A magyar ipari vállalkozás ilyen módon való megbénításának fényes sikerén buzdulva, újabban tervszerű és olyan veszedelmes osztrák invázió indult meg külföldön is előnyös hírnévnek örvendő gépgyártásunk ellen, mely ha ellenséges törekvésével mihamarább kellő korlátok közzé nem szorittatik, - azt pusztulással fenyegeti. — Azokat a közismert és fúzióknak elnevezett egyezségeket értem ezalatt, amelyet számos budapesti gépgyár utóbbi időben osztrák gépgyári vállalatokkal kötött, amelyeket azonban másnak, mint a magyar termelő erő kisajátításának tekinteni nem lehet. Kedves szaktársak! Nekünk lehetetlen tétlenül nézni továbbra is, miként zárják el élelmes idegenek fiaink elől az érvényesülés lehetőségét, hogy foglalják el lépésről-lépésre tervszerű akció keretében mindama területeket, ahol eddig a magyar nemzeti munka erőforrásai fakadtak. - Nekünk fel kell emelnünk az egész ország előtt tiltakozó szavunkat az ellen, hogy olyan gyenge törvényes intézkedések tartassanak érvényben, melyeknek résein át az ellenség minket saját otthonunkból kivethessen. Szigorú rendelettel kellene az ipari vállalkozások feltételeit szabályozni s kimondani: 1) hogy vezető igazgató csak magyar honos és magyar diplomás mérnök lehessen, 2) hogy tisztviselők 5 éven belül csakis ilyen qualifikáció mellett alkalmaztassanak, 3) hogy a munkások 5 éven belül kizárólag magyar honosok legyenek, 4) hogy az egész ügyvitel magyar nyelven legyen vezetve, 5) hogy közszállitásokban csak olyan szerkezetekkel lehessen résztvenni, melyek magyar anyagból elejétől végig a vállalat hazai gyárában készültek. Köztudomású, tisztelt Szaktársak, hogy nincsen törvény, mely az itthon hasznosítható magyar bányatermékek kihurcolásának gátat vethetne. — Évtizedek óta folyik szemeink előtt egy szégyenletes kifosztási folyamat, mely hiányos bányatörvényünk oltalma alatt a művelt nemzetek valóságos gyarmatává sülyeszti le országunkat, ahonnan minden értékes holmit szabadon el lehet idegeníteni. — Mialatt világszerte mindenütt eredményre vezetett a küzdelem, hogy a vasércvagyon az ország jövendő fejlődése részére biztosittassék, nálunk az érdekeltek 2 évtized óta hiába kiáltoznak oltalomért az államhatalomhoz. Ami ezirányban történt, tehetetlenségünknek volt bizonyítéka s inkább a veszedelem növelésére volt alkalmas. ■ - A veszély pedig nagy s miután e szerény beszéd jórészt arra van szánva, hogy a nagy nyilvánossággal való érintkezést keressük, azt a magyar bánya- és kohóipar helyzetével s jövőjének biztosítását célzó törekvéseivel megismertessük: ismét és ismét utalok arra a végzetes körülményre, hogy a vasérccel rendelkező országok sorában a legeslegutolsó helyen állunk. — E helyütt ez alkalommal is bemutatom azt a táblázatot, melyet az 1910. évben a világ vasércvagyonának megállapítása céljából Stockholmban tartott kong- ressus „The iron őre recources of the World“ című munkájában közrebocsájtott, mely szerint: Eszakamerika Nagybrittania . . Németorsz. és Lux. Franciaország Oroszország . . Norvégia . . . Svédország . . Spanyolország Ausztria . . . Magyarország 916.220 millió métermázsa 390.000 53.059 33.000 19.200 19.120 13.360 7.110 5.730 1.120 feltárt és reménybeli, tehát összes vasércvagy- onnal rendelkeznek. — S ha megjegyzem, hogy a Magyarország részére itt kimutatott, máris kétségbeejtően kevés ércből mintegy 300 millió q annyira gyenge összetételű, hogy annak értékesítésére 40 — 50 év múltán, amikor közvetlen szomszédaink még bőven rendelkeznek kitűnő minőségű vasércekkel, — gondolni sem lehet és ha azt is elmondom, hogy az aradvidéki ércterület, melynek vasércvagyona e kimutatásban cirka 100 millió q-val szerepel, időközben ennél sokkal szegényebbnek és gazdaságosan ki nem termelhetőnek bizonyult: akkor kétségtelen igen tisztelt közgyűlés, hogy vasérceink kihurcolása ellen most már okvetlen tenni kell valamit s ha másként nem lehet - nézetem szerint — a vasérceknek állami monopóliumba való vételével kell, ma még virágzó vasiparunkat és vele az ipari élet tekintélyes részét a korai pusztulástól megmenteni. És e helyütt ki kell térnem egy igen sajátságos, a maga nemében páratlan jelenségre, t. i. arra a magatartásra, melyet a sajtó jó része ebben, a magyar gazdasági életet érdeklő főfontosságu kérdésben velünk szemben legújabban tanúsít. Ama a hatalmas irányitó és közvéleményképző hatásnál fogva, melyet a sajtó olvasó közönségére gyakorol, csak akkor képzelhető valamely gazdasági kérdés értékének teljes ki- domboritása, ha ez az erős, mindennél közvetlenebb befolyású tényező veszi fel a harcot mellette. - A hazafias magyar sajtó munkásaihoz intézem tehát szavaimat, remélve, hogy a viszonyok megismertetése után sikerülni fog őket a magyar bányaipar fenyegetett érdekei védelmének megnyerni. A hazai vasbányászat és vasipar érdekeltsége tudatában annak, hogy gyenge bánya- j törvényeink és a szerzett jogok sérthetetlensége miatt a vasérckivitel korlátozására irányuló törekvésével az eddig követett utón célt nem ér, mielőtt az egyetlen eredményesen használható, de egyúttal végső eszköznek - a vasércvagyon állami monopolizálásának — csinálna propagandát, más irányban kísérelte meg az érckivitelnél elszenvedni kénytelen veszteséget pótolni. Köztudomású, hogy főképen magyar véren szerzett, de hozzánk évszázados történelmi kapcsolat révén is közel álló Boszniának több telepen a külső geológiai vizsgálatok szerint állítólag igen nagy kiterjedésű vaskő előfordulásai vannak, melyeket a boszniai közös kormány, a bányatörvény gyengéinek igénybevételével vagy hatalmi önkénynyel — ezt nem tudom, — de tényleg több évtized óta lefoglalva tart és az értékesítéstől elzár. - A magyar vasipari érdekeltség tehát szemben ama súlyos áldozattal, melyet Austria iparának a felsőmagyarországi vaskőbányák ércvagyonának átengedésével hozunk, kárpótlást vélt felfedezni Bosznia vasköveiben, — azzal a kéréssel fordult a közelmúlt hónapok folyamán az illetékes magyar kormány utján a boszniai tartományi közös kormányhoz, hogy tegye a boszniai vaskővagyont a magyar vasipari vállalatok részére hozzáférhetővé. Ezen, az előzmények által,»valamint a dolgok jelen állása mellett, mindenképen indokolt és teljesen méltányos kérés, mint általában minden oly mozgalom, mely a magyar gazdasági élet fejlődésének előmozdítására szolgál, élénk ellenszenvet váltott ki az osztrák érdekeltségnél. - A nyomban életre kelt — s ezt különösen hangsúlyozni kívánom — az osztrák sajtó utján erősen támogatott ellenmozgalom nemcsak azt eredményezte, hogy az akció sikertelen maradt, hanem a közös kormány tevékenysége egy boszniai vasgyári alapítással készül olyan mederbe átcsapni, melyben nemcsak egyszer és mindenkorra hozzáférhetetlenné válna részünkre a boszniai vaskővagyon, hanem a melyben egyenesen a magyar vasipar lerontására való törekvést kell megpillantanunk. Egy pillantás a térképre és egy történelmi visszapillantás azokra az évszázados törekvésekre, melyekkel Ausztria szerencsétlen országunkat a maga igájába hajtani iparkodott, nyilvánvalóvá teszi, hogy itt egy jól kieszelt támadás készül az ausztriai érdekek szempontjából kelleténél jobban megizmosodott magyar vasipar letörésére! S inig a magyar érdekeltség s ennek oldalán a magyar kormány élénken tiltakozott e célzatos és a magyar gazdasági érdekek súlyos károsi- I tására alkalmas eljárás ellen, addig szomorúan kell megállapítanom, hogy a magyar sajtó legnagyobb része, — melynek pedig hivatása és kötelessége volna a nemzeti érdekek védelme - félrevezetve, elámitva, vagy az ellenfél által megnyerve — Isten tudja miért — a magyar állásponttal ellentétbe helyezkedett, hozsannával üdvözölte az osztrák kormánynak ellenünk irányított boszniai vasipar-alapitási tervét s ezzel alig reperálható végzetes csapást mért a magyar érdekeltségnek és a magyar kormánynak ellenakciójára. — A sajtó ezt a szomorú, a nemzeti sajtó történetében szinte páratlanul álló magatartását azzal véli indokolhatóvá tenni, hogy az osztrák gyáralapitás a vaskartell hatalmát és állítólagos túlkapásait lesz hivatva megtörni.
