Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-01 / 35. szám
1912. szeptember 1. KTagytoáMiyal Hírlap 5 Hát én illő tisztelettel respektálom a magyar sajtónak jóhiszemű álláspontját, de ha még oly büntetésre méltó volna is az a vas- kartell — már pedig rövidesen összefoglalva lesz alkalmam bebizonyítani, hogy éppenséggel nem az; — a sajtónak még sem volna szabad anélkül, hogy elfogulatlan szakemberek tájékoztatója révén a dolgok mélyére pillantana, országunk gazdasági munkáját megbénítani törekvő ellenfél oldalára állani s nagyfontosságu érdekeinket veszedelembe sodorni. — A vasipar végre is pár százezer derék munkás embernek ad biztos megélhetést, egyik leghatalmasabb ipari főforrásunk, mely a többiekkel való szoros kapcsolata révén az ország ipari termelését jóformán vezeti. - Ennek az iparnak alapjait gyengíteni nem lehet a magyar sajtó feladata! Ami pedig a vaskartellt magát illeti, az egyike amaz egyesüléseknek, mely az óriási tömegekkel dolgozó nagyipari termelés szabályozására elkerülhetetlenül szükséges. — Ennek a sokat támadott egyesülésnek a magyar vasipari termelés szempontjából eléggé meg nem becsülhető közgazdasági jelentősége van s végzetes bajok támadnának, ha azt továbbra is fentartani nem lehetne. - Működése főleg arra irányul, hogy Ausztria és Magyarország vasgyárai között a termelőképesség arányában felossza, illetve kontintenálja a jelentkező vaskeresletet. — Megszabja valamennyi a kartellben részes gyárnak termelési quótáját, a melybe az munkásságával beilleszkedik, állandóan foglalkoztatva van s e nyugalmas munka messzeható áldásait nagy és kicsiny, munkás és munkaadó egyaránt élvezi. - Az árak pedig, amelyet annyiszor hánytorgatnak avatatlan vagy önző érdekeiben kárositottnak érzett egyének; ezek kizárólag a világ-konjunktura kereslete és kínálata szerint alakulnak. — Külkereskedelmi szerződéseink az Ausztria és Magyarország területére idegenből behozott vasat bizonyos vámfizetési kötelezettséggel terhelik, mert különben a szerencsésebb viszonyok között jobban kifejlett külföldi vasipar a mienket tönkre tenné. — A vas ára tehát e vámvédelem korlátái és a világpiaci árak szerint önként szabályozódik. — Hogy pedig bármilyen rangú és rendű ter- melvény az állam által törvényes formák között részére biztosított vámvédelmet a kereskedelmi forgalomban ki ne használja: ez annyira gyermekes óhajtás, melyet mint érvet, ott a hol fontos kereskedelmi témák értékének mérlegelése folyik, serpenyőbe tenni nem lehet. Egyébként bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy mig az ipari és mezőgazdasági termelés egész széles vonalán az utolsó 10 év alatt a piacra kerülő közfogyasztási cikkek ára 50, sőt néha 100 °/0-kal emelkedett, addig a vasárak ma is a 15 év előtti színvonalon maradtak. A vasgyárak nem a fogyasztó közönség sarcolásában, de abban keresték a változott idők folytán rosszabbodó viszonyok terhének ellenértékét, hogy igen nagy befektetésekkel és fáradhatatlan energiával az önköltségi árak kedvezőbbé tételére törekedtek. — Ma büszkén mondhatjuk, hogy vasiparunk munkája a legmagasabb európai színvonalon mozog s idáig a magyar fogyasztó piac sérelme nélkül saját erejével emelkedett. - A magyar mérnöki tudás és üzleti szellem e páratlan diadalát a magyar sajtónak is kalap-lengetve kellene ünnepelni s herosztráteszi munkát végez az, aki a nemzeti ipar ternielésének e nagy hajlékát felgyújtani törekszik. E rövid tájékoztató után, mely talán mindenben alkalmas a támadt félreértések szétosz- latására, bizalommal fordulok e helyről a hazafias magyar sajtóhoz, hogy tudásával, erejével és befolyásának nagy súlyával ez országos fontosságú ügyben a mi pártunkra álljon. — Emelje fel minden alkalommal szavát az ellen, hogy többé soha meg nem ujuló bányavagyo- nunkat — akárcsak a Zulu földről - idegen gazdasági érdekek izmositására, jóformán adómentesen, kedvező fuvardijak segélyével, innen kihurcolják; utasítson vissza minden törekvést mely ez arcpiritó szégyenteljes állapotunk fen- tartását célozza. — Tiltakozzék az ellen, hogy a mi érdekeink védelmére is köteles boszniai közös kormány a tartományt, mely első sorban a mienk, olyan erőddé alakítsa át, melynek sáncaiból a magyar gazdasági élet, vezető iparát megtámadni és elpusztítani lehessen ! * Nincsen, kedves Szaktársak, olyan törvényünk, illetve intézményünk, mely a magyar földön levő bányaobjektumokkal való szédelgéseknek gátot vethetne. Magyarország — fájdalom - a bányasvindlerség hazája, amely állapotnak szégenletességén és gazdasági életünkre felette káros voltán nem változtat az sem, hogy a svindlereket nem a hazai föld termi, hanem a műveltebb és rafináltabb nyugat szolgáltatja. György Albert barátomnak köztudomás szerint ezirányban igen szépen és okosan megindokolt előterjesztése lesz, amelynek elébe vágni nem óhajtván, csak azt jegyzem meg, h°gy a javasolt hites bányamérnöki intézmény valószínűleg meghozná e csúnya paraziták kiirtását s megvethetné a magyar bányaipar egészséges kifejlődésének alapjait. Nincsen, tisztelt Közgyűlés, olyan törvényünk, melynek segélyével az egyéni és testületi becsületet a tisztességtelen támadástól kellőleg megvédeni lehessen. Nálunk ezirányban utóbbi időben kétségbeejtő, szinte hihetetlen erkölcsi elvadulás következett be; a tekintélynek, a polgári erénynek tisztelete kivesző félben; nincs egyéni nagyság, nincs egyéni becsület, nincs önzetlen törekvés, melyet az újságokban, vagy szóval izgatok olyan piszkos módon és szavakkal, melyektől a jobb érzésű ember udorodva fordul el, sárba rántani, beszennyezni ne igyekeznének. Valóságos érdekszervezetek alakulnak, melyek minden anyagi és jogi felelőség nélkül zsákmányolják ki az egyénnek és társaságoknak törvénytől való védtelenségét. S mialatt a felizgatott tömegek filléreiből, henye életmódjuk költségeit játszva szerzik meg a szervezetek eme törpe epigonjai; szinte kiszámíthatatlan károkat okoznak a nemzet erkölcsi vagyonában a tömegek érzésének megmérgezésével s nem kissebbet az ország közgazdasági vagyonában, az ipari fejlődéshez szükséges nyugalom megzavarásával. Odáig jutottunk immár e fékevesztett izgatások révén, hogy Magyarországon az ipari vállalkozás hova-tovább lehetetlenebbé válik; az orsság fővárosában sok régi tiszteséges vállalatnak jövője bizonytalan s ha hamarosan törvényes oltalom nem érkezik, szomorú sülye- dés pusztítja el a produktiv irányba, alig-alig hogy beterelődött gazdasági életünket! Szigorú törvényeket kérünk az izgatok megfékezésére, a sajtó utján elkövetett rágalmazásoknak drákói megbüntetésére. És ha ezekben, igen tisztelt Közgyűlés, röviden elmondtam azt, amiről nincsen törvényes védelmünk, rátérek azokra a meglévő törvényekre, a melyeket jobb szeretnők, ha a meg nem levők között volnának íelemlithetők. Itt első sorban a bánya- és kohótermelést is közelről érdeklő állami iparfejlesztésről kívánok néhány szót szólani, mint a melyről a sürü hírlapi közlemények révén a nagy közönség a legtöbbet hallhatott. Véleményem szerint, éppen ez a túlságos nagy nyilvánosság egyik főoka az iparfejlesztési munka eddigi félsikerének, — hogy ne mondjam: sikertelenségének. — A hírlapi közleményeket - főleg ebből a nemből valókat - nemcsak barátok, de ellenségeink is olvassák s jól értesültségükből erős fegyvert kovácsolhatnak ellenünk. Valamely kitűzött célnak eléréséhez, tervszerű és teljesen zajtalan munka az első elengedhetetlen feltétel. A németség szinte félelmetesen nagygyá lett, mert évtizedek óta egy abszolút csendes, páratlanul szívós és buzgó munka folyik a német Schulmeisterek kezén a német iskolákban ; a Schulverein utján a német társadalomban, a mely minden szál németet a nemzeti munka lelkes harcosává tesz és lassanként a germán műveltség, a germán gazdasági termelés jármába hajtja a világot. A japán nemzetnek váratlan, megdöbbentő nagyságban megnyilatkozott ereje, a hosszú, kitartó és és minden feltűnést kerülő zajtalan munka eredménye. A nemzetiségek szomorú térfoglalása hazánkban szintén a „Hallgatni arany“ elvnek diadalát jelenti. Ha végül felemlítem, hogy Ausztriában a mienkkel teljesen azonos iparfejlesztő és támogató munka folyik a kormány részéről, ám a lapokban hasztalan keresnők az idevonatkozó közleményeket, — és a teljes zajtalansággal odáig jutott Ausztria, hogy a magyar iparfejlesztési munka beharangozása alkalmával, tehát egy évtiezed előtt még, 118 millió koronával aktiv kereskedelmi mérlegünk fokonként rosszabbodott s 1910-ben már 135 millió koronával vált passivvá, — sőt az épen megjelent adatok szerint az 1912. első félév 175 millió korona passivával zárul, - holott időközben a kivitelünk főtételeit képező mezőgazdasági nyers termelvényeink forgalmi ára lényegesen emelkedett; — akkor kétségtelen, hogy a túlságos nyilvánosság alapvető hibája a mi iparfejlesztő akciónknak. A csatát biztosan elveszti az a hadsereg, amelyik hadállásait az ellenségnek nyíltan bemutatj.a. Van azonban az iparfejletésnek több más hibája is; ezek közül első sorban az, hogy nem a termelő munkát részesíti állami szubvencióban, hanem a gyáralapitási törekvéseket s ezért sok, komoly munkát végezni nem is szándékozó, pénztelen vállalat keletkezik, mely a mindig résen álló osztrák ipari érdekeltség erős támadását el nem bírja. Hibás a segélyezés azért is, mert nem elég körültekintő és olyan vállalatok jutnak állami szubvencióhoz, melyek osztrák érdekeket szolgálnak — jóformán előretolt pionírjai amazoknak. így többek között a rózsahegyi magyar textilipar társaság, tudomásom szerint nem egyéb, mint az „Österreichische Textilindustrie Gesellschaft“ egy magyarországi kirendeltsége s úgy hírlik, hogy valóságos osztrák fészek Magyarországon, amely a nemzetiségileg legexponáltabb helyen veszedelmesen alááshatja a magyar nemzeti állam tekintélyét. A rózsahegyi textilipar társaság szemfényvesztő munkásságánakjigen nagy része van abban hogy ez a legfontosabb industria nálunk a fejlődés csigalépéseit követi. Szövött árukból való behozatalunk az iparfejlesztési akció megindulása óta évi 438 millió koronáról az 1910-ik évben immár nem kevesebb mint 588 millió koronára emelkedett! Hibás az iparfejlesztő munka sok más tekintetben. Rendszer nélkül és túl széles mederben halad, alapítási tervei figyelmen kívül hagyják az ausztriai iparral való osztozkodási kényszerünket stb. stb. Mindezekre ezen a helyen kiterjeszkedni idő és tér nincsen s csak annyit jegyzek meg, hogy az iparfejlesztési törvény mai koncepciójában és végrehajtásában a kívánatos sikert meg nem hozza, azon tehát változtatni volna szükséges. (Folytatjuk.) Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete. 982 - 1912. vh. szám. Árverési hirdetmény. A nagybányai m. kir. járásbíróságnak 1912. évi V. 719-1. sz. végrehajtást rendelő végzése következtében Kari Kafka strakonici cég érdekében, alulírottnál névszerint is megtudható adós ellen, 1912. évi julius hó 31. napján foganatosított végrehajtás jogerőre emelkedvén, a 435 K tőke, ennek 1912. évi május hó 9. napijáról számítandó 6 százalék kamata, 40 K 85 f eddig megállapított s az ezután felmerülendő költségekből álló követelésnek behajtása végett a biróilag felülfoglalt rőfös áruk, üzleti berendezés és bútorokból álló és 801 K 58 fillérre becsült ingóságokat Nagybányán Rákóczi-tér 3. sz. alatt és ezt követőleg az István király-szálló alatt levő boltban 1912. évi szeptember hó 6=ik napján délelőtt 9 órakor készpénzfizetés mellett szükség esetén becsáron alól is nyilvánosan elárverezem és a Kereskedők és iparosok bankja 300 K, Lővinger Ferenc és Vilmos 495 K, Seiden M. Miksa 184 K, Singer és Holländer cég javára 200 K tőke s járul.-ból álló követelései erejéig az árverést ezennel szintén elrendelem. — A kir. jbiróság kiküldő végzésének száma 1912. V. 801 — 1. Nagybánya, 1912. aug 20. BERNHARDT ADOLF, kir. bir. végrehajtó. Distingvált urinőnél felvétetik teljes ellátásra polgári iskolát látogató leányka. Értekezhetni: Vár-utca 29.
