Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
1912. április 7. JNT np;y VDanynl Hilrlap 3 Ausztriában alakítják át ilyen aszu-szerü borokká s elhódították külföldi piacainkat s a tokaji bornak ezen állítólagos konkurrensei még sem tűntek el. * * Különösen felhivom a közfigyelmet a konyak névvel űzött visszaélésre. A forgalomban lévő konyakoknak több mint 90 százalékában nincsen borpárlat, hanem tisztán müvitermék. A tokaji konyak elnevezés a vevőben azt a látszatot kelti, hogy az említett ital tokaji borból készül, pedig csak annyi igaz belőle, hogy Tokaj címerének használati jogát egy vállalat megszerezte magának s most ott állítják elő mindenfelől összevásárolt olcsó borokból. A tokaji borból konyakot főzni hiszen lehetne, de annak az árát alig fizetné meg a fogyasztó közönség! A meglehetősen elterjedt császárkörte likőrnek nevezett folyadék tisztán mesterséges utón készül és még közelében sem volt a császárkörtének, hanem finomított burgonya-, tengerivagy répaszeszből készül, a mely a művileg nyert illatos éterekkel van szagositva, tiszta cukorral édesítve, szép sárgára megfestve s a mi fontos, csinos palackokban, szép császárkörtét mutató vignettával ellátva . . . Azt hiszem, hogy a felvidék különlegességének, a borovicská-nak előállításánál is sok visszaélés történik és meg vagyok győződve, hogy ha ezt az anyagot egy valódi reális szakember veszi a kezébe, ezt a termékünket is oly mértékben lehetne nemesíteni, hogy ezen egészséges ital olyan elterjedést nyerhetne, mint az egészségtelen és Franciaországban oly nagy mértékben elterjedt abszint. Sokat lehetne még erről a témáról szólani, de azt hiszem, ez is elegendő arra, hogy belássuk, hogy bizony mi vétkes mulasztást követünk el, mikor a természet adományait meg nem becsüljük, a külföldi anyagok után kapkodunk, a hazait elhanyagoljuk, holott ezen a réven több millióval lehetne fokozni jövedelmünket s ha ezt nem tesszük, az nem egyszerűen csak vétkes mulasztás, hanem valóban bűnös közönyösség vagy élhetetlenségnek minősül. Versek.- Irta: Egy nagybányai leány. / I. Ha tudnád . . . Ha tudnád, hogy mint szeretlek, Nem igy bánnál el velem! Megmutatnád: mi a hűség, Mi az igaz szerelem ! Nem ütnél tőrt a szivembe, Hol csak a te képed él; S melynek minden dobbanása Csakis terólad beszél. Jaj, ha megtudnám mutatni Az én fájó szivemet! De egy lánynak lelki vágyát Elárulni nem lehet! II. Miért is tudlak én . . . Miért is tudlak én oly nagyon szeretni ? Pedig jobb lett volna mindent elfeledni, Kiölni szivemben ! Hiszen a te szived mást szeret, nem engem! Mit ér a felejtés, ha mindennap látlak ? Ha beült szivembe az örökös bánat ? Akár mint akarjad: A letépett fűszál megint csak kisarjad! A festőművészet holnaposai. Minden szellemi mozgalom, mint az életjelenségek általában, folytonos, fokozatos fejlődésnek van alávetve. Ugyanez áll tehát a művészetre is s ha áttekintjük bármelyik ágának történetét, végigkísérhetjük mint lesz a kicsirázott magból terebélyes, dúsan lombozó fa, mint követi egyik stílus, egyik iskola a másikat, s mint igyekeznek a művészek koruknak a szépről alkotott folyton változó fogalmát, az uj alakulásnak megfelelően megvalósítani. Az újabb iránynak legfrissebb bajvívói ez idő szerint olaszok: Boccioni, Cárrá, Russolo és társai. Hogy mi a céljuk s ezt mily eszközzel akarják elérni, azt bőven kifejtették a legutóbbi párisi kiállításuk alkalmából készült katalógus előszavában. Éppen ezért minden további kommentár nélkül átadjuk Boccioninak a szót: Minden kérkedés nélkül állíthatjuk, - úgymond — hogy a holnap festőinek (igy nevezik magukat) ez az első párisi bemutatkozása a legfontosabb kiállítás, melyet az olasz művészek valaha Európa Ítélete elé bocsátottak. Fiatalok vagyunk és művészetünk erősen forradalmi. Eddigi kutatásaink - melyek máris számos tehetséges utánzót, de még több tehetségtelen plagizátort csaltak körünkbe — följogosítanak bennünket arra, hogy az európai festőművészeti mozgalom vezetését átvegyük. S noha elismeréssel adózunk ama kiváló Jestők heroizmusá- nak, a kik mint Picasso, Braque, Derain, Mez- zinger, Gleizes és mások, mindinkább növekedő gyűlölettel viseltetnek minden akadémikus irány iránt, kénytelenek vagyunk ezennel kijelenteni, hogy művészetünknek az övékhez semmi köze, céljaink teljesen ellentétesek. A régi festők minden áron a mozdulatlanságot, a merevséget és a természet nyugvó állapotát igyekeztek megörökíteni. Imádattal csüngtek Poussin, Ingres és Corot hagyományain. Elsenyvesztették, megkövesitették művészetüket oly konoksággal, a mi előttünk szinte érthetetlen. Mi, velük szemben, a mozgás stílusát keressük, a,mit előttünk még soha senki meg nem próbált. Óvakodjunk attól, hogy a görögök és a régi művészek tradícióit folytassuk vagy éppen kövessük. Az egyéni intuícióért lelkesedünk, hogy ennek segítségével uj törvényeket alkossunk. így talán kiszabadíthatjuk a festészetet abból a bizonytalanságból, a melyben jelenleg senyved. Az iskolában és a festőműhelyekben tanulható igazságok létezését tagadjuk. Kezünk elég szabad és tiszta ahhoz, hogy mindent elölről kezdjünk. Kijelentjük: modern festőművészet nem képzelhető el a nélkül, hogy kiinduló pontja ne minden izében modern érzés legyen. Ülő modellt lefesteni képtelen gondolat, eszmei hazugság, még abban az esetben is, ha a modell alakját a kép vonalas, gömb, vagy kockarend- szerü formában adja is vissza. A régi festőknek az az eljárása, hogy a mezítelen testnek allegorikus jelentőséget adtak, melynek értelmét az illető alak kezébe adott vagy körülötte elhelyezett tárggyal jelezték, szerintünk szintén tisztán akadémikus értékű és tradíción alapuló észjárásra vall. Ezt követték a görögök, ezt Raffael, Tizián vagy Veronése, de nekünk ez sehogy sem tetszik. A mi célunk az, hogy a művészet eszközeivel a különböző s változó lelki állapotok összeségét egyszerre visszaadjuk. Ha például lefestünk a szobából nézve valakit, a mint az ablak előtt levő erkélyen áll, nem elégedhetünk meg annak egyszerű visszaadásával, a mi az ablakon keresztül látható. Képünknek érzékelhetővé kell tennie mindazon érzés összességét, a mi az erkélyen álló személyben keletkezik ;látni kell mindazt, amit az illető lát: a napsugár rezgését az utcán, az utca két oldalán sorakozó házakat, a virágokkal díszített ablakokat, erkélyeket stb. Egy szóval, vissza kell adnunk a környezet jellemző alkotórészeinek egészét, illetve ebből következően a tárgyakat szét kell szórni a képen és egyes részeit el kell választani egymástól szabadon s függetlenül a hétköznapi logika követelményeitől. A kép összessége legyen annak, a mit látunk s amire emlékszünk. Szerintünk nemcsak az emberi lény képes arra, hogy lelki hangulatának kifejezést adjon. Az úgynevezett élettelen tárgyak is vonalmenetükben nyugalmat vagy őrületet, szomorúságot vagy jókedvet tükröznek vissza. Minden tárgy vonalából fölismerhető, hogy miképpen bomlana elemeire, ha a benne rejlő erők törekvése szabad folyást nyerne. Mi több, minden tárgy hatással van szomszédjára, de nem a fény visszaverődése, hanem a vonalak és a síkok valóságos versenye, hogy ne mondjuk: küzdelme folytán, követve ekként a lelki mozgás törvényét, mely a .festményeinket uralja. Ezért mondtuk — egyik képünket magyarázva — a buta emberek nagy derültsége közepette: „Az a tizenhat ember, a ki a mozgásban levő omnibuszban körülöttünk ül, hol egy, hol tiz, hol négy, hol meg három ember. Nyugton ülnek és mégis mozognak; ide-oda járkálnak, az utcán teremnek, majd ismét visszajönnek s előttünk helyet foglalnak, szimbólumaként a mindenség örök mozgásának. Hányszor történt meg, hogy a velünk beszélő arcán megpillantottuk azt a lovat, a mely messze, az utca végén ügetett. Testünk belemélyed a karosszékbe, a melyen ülünk, a szék ismét belénk. Az omnibusz belerobog azokba a házakba, a melyeket menetközben elhagy, a házak viszont belerobognak az omnibuszokba s egyesülnek velük.“ Mi a test vonalai közül kiválasztjuk a jellemzőket, az erővonalakat s a többivel nem törődünk. Ha például egy képen lefestjük valakinek a jobb vállát vagy jobb fülét, — teljesen fölöslegesnek találjuk lefesteni egyúttal bal vállát vagy bal fülét is. Nem festjük le a betegséget, hanem tüneteit és következményeit. Mindezek alapján, ha a nagyközönség ezeket az előtte szokatlan esztétikai érzéseket élvezni és megérteni akarja, teljesen meg kell feledkeznie intellektuális műveltségéről s önfeledten egyesülnie a képpel. Külön szellemi világot alkottunk magunknak s azt képeinken érzékelhetővé tesszük, hogy a nagyközönséget is részesítsük az ismeretlen világ gyönyörűségében. Kijelentjük tehát, hogy 1. minden utánzóit* formát meg kell vetni s dicsőíteni minden efe- detiséget; 2. föl kell lázadni az összhang és a jó iz)és szavak zsarnoksága ellen, melyek értelme nagyon is eltérően magyarázható és a melyekkel egy Rembrandt, Goya vagy Rodin müvei is könnyen megsemmisithetők; 3. hogy a művészeti kritikus fölösleges vagy legalább is ártalmas; 4 eleve el kell söpörni minden már fölhasznált gondolatqt, hogy annál hivebben visz- szaadhassuk mai életünket lázas munkájával, ideges gyorsaságával együtt; 5. megtisztelésnek kell vennünk, ha bolondoknak neveznek bennünket; ez közös sorsa minden újítónak; 6. a belső kiegészítés épp olyan abszolút szükséglete a festőművészeinek, mint a zenének a polifónia; 7. az egyetemes mozgás, mint mozgási érzet jelenjék meg a képen; 8. ha a természetet akarjuk ábrázolni, első sorban őszintéknek kell lennünk és végül 9. a mozgás és a fény megsemmisítik a testek materializmusát! Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, • illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér, Minorita-rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. * Fogműterem áthelyezés. A Lengyelféle fogműterem folyó év április hó 15-ikétől Felsőbányai-utca 4. sz. (dr. Lakatos Mihály v. tiszti orvos ur házába) lesz áthelyezve. Megtudtam már, hogy WEINTRAUB FARKAS cipő- és férfi-divatáru üzletében (Rákóczi................. tér, István-szálló alatt) kizárólagos saját készítésű cipők kaphatók a legújabb fazonban és hogy mérték szerinti cipők készítése, valamint javítások szolid, olcsó árak mellett ott eszközöltetnek legpontosabban. — Kalapok, ingek, nyakkendők, sétabotok és utazótáskák dús választékban vannak raktáron.
