Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
2 N agy bányai Hírlap 1911. december 17. a kereskedő és iparos, akiknél a nagyobb kere- j setü emberek vásárolnak, rendelnek és fizetnek, j Az intenzív konyhakertészet pedig egy — egy I város élelmezését lényegesen olcsóbbá is teszi. Az ember álmélkodva nézi, hogy a bolgárkertész, különösen a hol konkurenciája is van, mily olcsón adja konyhakerti termelvényeit. Pedig a föld bérleti árát négyszeresre szökteti és maga is meglépesedve vonul haza télre szeretett hazájába, Bulgáriába. Az ő példájukat követni, nagy, modern konyhakertészeteket felállítani, sürgős szfikség különösen a városok közelében. Ezt a városoknak még áldozattal is lehetővé kell .tenniök. De áldozatról egyelőre szó sincs, mert hiszen az állam segítséget ad az eféle telepek létesítőinek. IPARÜGYEK. Epitő iparosok ügye. Folyó hó 14-én az Ipartestület kebelében megalakult a helybeli építő iparosok szakosztálya. Hogy az építő iparosok szükségét érezték ennek a szorosabb egyesülésnek, főinditó ok gyanánt szolgált az a mellöztetés, a mely őket nemcsak a helybeli építtető közönség, hanem az idegenből jövő nagyobb vállalkozók részéről is érte. Az egyesülés célja a legtisztább érzésből fakadó. Az utóbbi pár év alatt több olyan építkezés történt, melyre helybeliek is pályáztak s dacára annak, hogy ajánlatuk nem volt magasabb, mint az idegen vállalkozóké, sőt sok esetben olcsóbb s dacára annak, hogy az egyik épitkezést megelőző dolgok városi képviselő testületi tárgyalásánál mértékadó egyének részéről azon kijelentés történt, hogy szavazzák meg az összeget, hiszen abból minden fillér úgyis helyben marad, mert helybeli iparosoknak fogják a vállalatot kiadni, idegen vállalkozók kapták meg a munkát. Az építtető közönségnek el nem vitatható sajátos joga az, hogy kivel építtessen; nem is ez képezi a mellőztetésben érzett bántalom okát, hiszen az építkezések egyrészét a helybeli építő iparosok a törvény által megkívánt képesítés hiányos volta miatt a magok nevére, — illetőleg egy építész mérnök, mint fővállalkozó nélkül — fel sem vállalhatnák; sem nem az az ok, hogy idegen vállalkozókban, mint az egész vállalat egyedüli felelős személyében látnak az építtetők bizalmat, hiszen azok, mint látható a megtörtént építkezéseknél is, derekasan megfelelnek vállalt kötelezettségüknek, hanem az az ok, hogy helybeli iparost még csak részlet munkára sem alkalmaznak. Hogy az idegen vállalkozók helybeli iparost részletmunkával nem igen bíznak meg, az természetes dolog, — ha őket erre senki sem kéri, hiszen nekik meg vannak a magok iparosai minden szakmában, a kikkel az évek hosszú során át munkáltató viszonyban vannak. Ok szívesebben dolgoztatnak azzal, a kit már ismernek. Az okot tehát az építtetők szolgáltatták, a kik a helybeli építő iparosok pártolása érdekében annyit sem tesznek meg, hogy az idegen vállalkozókkal történt szerződéskötéskor legalább annyiban nyilvánítanák a „pártoljuk a helybeli iparosokat“ elvét, hogy figyelmükbe ajánlanák a helybeli iparosokat is a részletmunkák előállítására nézve. Mennyivel más szándék van pedig nálunk sokkal nagyobb urakban is. Egyik helybeli iparossal történt meg az alábbi eset: Pályázat volt hirdetve egy építkezésre. Pályáztak többen kicsinyek és nagyok. A fel- terjesztésben a kisiparost nem ajánlották, mert kisiparos. Visszajöttek a felterjesztések s a kisiparos megkapta a minisztériumtól a munkát. Az aktára ennyi volt ráírva: „éppen azért kell pártolni, mert kisiparos.“ De eltekintve az iparosok iránt általánosan előlegezett bizalmatlanságtól van még igen sok ok, a mi mindnyájunkat arra késztetne, hogy egy kicsit gondolkozzunk a bekövetkezendők felett. Nincsen olyan iparos, a ki ha egy kicsit megtollasodik, felszedje a sátorfáját és más helyre menjen adót fizetni, pénzt költeni. Itt marad mind egy szálig, itt költi el, amit keres, hogy meggondolva-é vagy könnyelműen, az a pénzt tekintve mellékes, a fő az, hogy itt fizet állami és egyházi adót, itt járul hozzá a város terheihez, itt tesz eleget társadalmi kötelezettségének, a mi ma már - valljuk meg őszintén - az iparos osztályra nézve is elég teherrel nehezedik. Az élet nehéz, úgy az egyeseknek, mint nagy tömegeknek. Egymást segíteni, egymás iránt legalább jó akarattal viseltetni kötelességünk volna még akor is, ha keletről és nyugatról jőve ma találkoznánk először. Egymás iránt való jóakaratból alakult meg az építő iparosok szakosztálya, hogy az ipartestület, mint anyeegyesület kebelében á tisztes célokat soha szem elől nem tévesztve munkálkodjunk egymás s közvetve a köz javán egyesületi és társadalmi utón egyaránt. Sólyom Ferencz. Magyar karácsony. A karácsonyi és újévi vásár küszöbén áz Országos Iparegyesület ezt a kérelmet intézi a magyar közönséghez : Karácsony szép ünnepének közeledtén minden esztendőben fel szoktuk keresni a hazafias magyar közönséget kérő szavunkkal: csak magyar iparcikket vásároljon karácsonyi ajándékul. A szeretet ünnepén fogadja tevékeny szeretetébe a magyar ipart, adja szeretteinek ajándékul azt, a mi a magyar szívnek legkedvesebb lehet: a magyar elme, magyar kéz, magyar munka termékét. Ezt a mindenesztendei kérelmünket ezidén is ajánljuk bizalommal minden magyar család figyelmébe. A nemzeti érzésnek nem lehet szebb és hasznosabb nyilvátiulása, mint a magyar munka pártolása. Erre nincs szebb alkalom, mint a szeretet ünnepe, a melyen ajándékkal kedveskedünk szeretteinknek. A szeretet adójából kapja meg jogos részét a magyar ipar is, a mely annyira érdemes és annyira rászorul szerető istápolásunkra. Adjunk karácsonyi ajándékot a magyar iparnak is ! A magyarok karácsonya legyen valóságos magyar karácsony, igazi nemzeti karácsony ! Gólya János (Felsőbányai-utca 48. sz.) készít a városi szabályrendelet értelmében cement- és yizvezeték- csatornázásokat, íürdő- és árnyékszék-berendezéseket együttesen és külön-külön, jutányos árak mellett. A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette Benkő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) Lendvay színház. Szombaton ismét piros szinlapokat hordtak szét. A lányok fitos orrocskája előtt becsapták a színház ajtaját. Hennequin és Michel Georges francia bohózatát a „Hölgyek örömét“ adták Heltai Jenő pompás fordításában. A prüdéria talán szégyenkezve fog alkalmas fátyol után nézni, amely mögül elfojtott nevetéssel lesi majd a derűs jeleneteket, de a ki igazán szórakozni akart a színházban, nem szalaszthatta el az alkalmat, hogy ezt az újdonságot megtekintse. A két francia iró bátran oda veheti harmadik társszerzőnek Heltait; mert annyi szellemmel, jókedvvel igazán csak Heltai tudja interpretálni a hamisítatlan francia vénát. Egyik sikerült ötlet a másikat kergeti mind a három felvonáson át s a helyzetek legváltozatosabb skáláin derüsebbnél-derüsebb jelenetek következnek egymás után. A közönség, - mely nagy számban jelent meg, — egész este nagyszerűen mulatott. Minden egyes szereplő kivette "részét a meg-meguju|ó tapsokból. Spóner Ilonka a megtestesült báj volt, diszkrét finomság jellemezte, a mi művészi egyéniségének legerősebb vonása. Egytől-egyig jók voltak voltak: Nemé- nyiné, Sárvárt/ Nusi, Salgó Lonci, Mezey Ella; a férfiak nagy bravúrral játszottak: Neményi, Gáspár, Csáky, Ernyei, Stella első rangú alakítást mutattak be. Vasárnap két előadás, két zsúfolt ház. Sok ilyen erkölcsi és anyagi sikert óhajtunk a derék igazgatónak. Délután a „Cigányszere- lem“ ment a már ismert összevágó előadásban, este pedig a „Ripp van Winkle“ örökszép muzsikája csengett fülünkbe. És még valami. A szép muzsika mellett elragadtatással élveztük Miklós Dóra finom áriáit és Bay Laci gyönyörű érces baritonját. Baynak hangját csodáljuk, mely különösen a felső regiszterekben érces, színtiszta. Füzes Lenke nagyon bájos volt. A kis Neményi Liliké megint sok tapsot kapott. Gáspár-tói már megszoktuk a pompás játékot; Ernyei, Csáky. Stella kifogástalanok voltak. Meglepett Kiss Sándor finom játéka rövid szerepében. Általában az előadás összevágó volt, a díszletek gyönyörűek, a rendezés első rangú. A zenekart s a fáradhattatian karmestert a legteljesebb elismerés illeti meg. Hétfőn este a régóta várt „Szép Heléna“ operette került színre. Mi, kik ezt a mulattató, bájos zenéjü darabot 30-40 év előtt láttuk, — gyermekes örömmel siettünk a színházba, hogy újra lássuk a fölszarvazott Menelaust, a bájos Helénát s a nőcsábitó Párist. Sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy a mai kor teljesen kiforgatta eredeti mivoltából. De ez még a legkisebb hiba lett volna. A frakkos Páris, a makra pipás, szűrgubás Agamennon ma is oly mulatságos, mint volt a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben. Egyéb, nagyobb bajokat láttunk, melyhez hasonlókat nem óhajtunk többé látni. Ezt Neményine/c mondjuk, a fáradhatatlan, derék direktornak, kinek - úgy látszik, — nagy hibája a rendkívüli jóság. Kérjük őt, legyen szigorú, fegyelemtartó s ha szükséges, — hajlithatatlan. Nem mondunk többet, Neményi megért bennünket! Az előadásról - fájdalom, — semmi jót nem mondhatunk épp az előbbiek folytán. S azért szigorú Ítéletet sem mondunk, mert tudjuk jól, hogy az összetartás hiánya — ez a magyar átok, — a legjobb dolgot is összerombolja. Kedden ismét újdonságban volt részünk. A ,,Papa“ cimü francia vígjátékot mutatta be a társulat nagy igyekezettel, — de sajnos, — eredmény nélkül. A földszint egyes padjain A VILÁG LEGJOBB Az angol király udvari szállítói. A walesi herceg udvari szállítói. Különlegesség KINGDOM-BLEND páratlanul aromás és Ízletes, az angol király Five o’clock-teája nagybányai főraktár: Háracsek Vilmos Utódainál
