Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-29 / 44. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. október hó 29. 44. szám. HÍRLÁP TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Az- Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre J.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(FŐ)-tér 14. -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -------------A delegáltak tévedései. — Irta : Ajtai Nagy Gábor. — Október 27. A festőiskola és kolónia ügyeinek vitelére alakult vegyes bizottságnak a város által delegált tagjai megszólamlá- sára eszembe jut Zola egyik mondása: A mit a tömeg nem ért, elkezd azon nevetni; én pedig nevetek, mert nem értem annak a nagy sürgés-forgásnak a célját, melyet a festőmesterek, művészek és tanítványok a „Nagybányai Hírlapnak“ a Nyugatból átvett cikke következtében kifejtenek. Cikkeznek, bizalmaskodnak, összeesküsznek, tárlatoznak, sőt kolóniájuk is megalakult a napokban, holott minderre a városhoz 1909. octóber 10-én benyújtott memorandumuk 3.) pontja őket már két éve kötelezte. A kolónia ugyanis 1909. évben, mikor Gt'ünivald-Iványi távozásával. ki egyedül volt iskolával és kolóniával való vonatkozásban igazán dolgos mester, szétzülleni készült s kizárólag városunk áldozatkészsége mentette megettől; ekkor, aszentfelhevülésbenvállalkozotta kolónia többek között arra is, hogy kebeléből egy bizottságot küld ki az ügyek intézésére! Hol volt-e bizottság s hol van mai napig is? Milyen címen szerepeinek most is a hármas-szövetségi mesterek, mintakolonia által választott delegátusok ? * A vegyes bizottság, melynek művészi elemei most is mandátum nélkül működnek, a memorandum említett 3.) pontja szerint „a festőiskola és kolónia mindazon ügyeinek igazságos és egyöntetű intézésére van hivatva, mely ügyekre nézve a város támogatását élvezi“ s e tekintetben a képviselőtestülethez köteles jelentést tenni, mert erre vállalt e sokat emlegetett memorandum 3.) pontjában kötelezettséget, nem pedig a közönséghez, a melynek Ítéletét ellenőrizni nem lehet. Városunknak nyilván igenis sok beleszólása van a colonia dolgába azon vonatkozásokban, melyek a meghozott tekintélyes áldozatok hova- forditását és mikénti kezelését, íentartását, közvetve pedig hasznos gyümölcsöztetését illetik. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a közel 300 ezer korona értéket képviselő városi vagyon miként való kezelése szabályok szerint és ne a kolónia igazolatlan, bár nagynevű vezéreinek ötleteivel történjék, mert ha a mostani mesterek testi része valamikor elhal, ha pogányokjönnek is örökükbe, ennek az örökségnek meg kell lenni! Közvagyon kezelése pedig Írott törvények szerint történik s ezért ezelől még a képviselő- testület se térhet ki. A vegyes bizottság üres szalmát csépel tehát, a mikor a subventió visszavonásának lehetőségét eipliti, mert az 5000 koronát már sohase lehet anélkül bevontai, hogy a 100 ezres műtermekből ne magtárak legyenek ! Mert ma már s a jövőben senki se fog corrigálni és vezetni ingyen, bár erre a mostani mestereknek volna elég jogcímük! Elitélendő tehát a vegyes bizottságnak az a meggyőződése, hogy a városnak egyéb köze nincs a dologhoz, mint a subventió megadása vagy elvonása. Őket erre a kijelentésre a memorandumba lefektetett elvek fel nem jogosítják. Szét kell tehát a vagyoni és személyi vonatkozásokat egymástól élesen választani; a városi vagyont csak a város kezelheti s csak a város állapíthatja meg, hogy minő feltételek mellett bocsátja a műtermeket a colonia rendelkezésére, mibe közvetve a mai helyzet szerint is belefolyik, mert a bérleti szerződéseket ő hagyhatja csak jóvá. A polgármester úrnak tehát az legyen a legelső gondja, hogy e szerződéseket haladéktalanul a közgyűlés elé terjessze, a mire a törvény és a memorandum 1.) pontja is - bár ez utób' i mellékes — kifejezetten kötelezi. A vagyoni és személyi ügyek összezavarásából állott elő a mostani félszeg helyzet, hogy mig a város Boromiszával műterembérleti szerződést kötött s ezzel a festőtelephez való tarto- zandóságát közvetve elismerte, addig az alapítók, kiknek e minőséget a memorandum el nem ismerte, őt a colonia törzstagjai közzé fel nem vették. És most a kérdések egész tengere ! Mért nem választják élesen külön a mesterek és a bizottság a festőiskolát a kolóniától ? Az iskolának csak azok a tagjai, a kik a mestereket correctióban igénybeveszik, esetleg erre külön is felkérik; a kolóniának ezideig minden pictor tagja volt ittléténél fogva, bár a mesterek felülbirálhatatlan correctiójat nem vette igénybe. Honnan veszik az alapítók a jogot, hogy ők a kolónia tagjai közé hívjanak meg ? Érdeke-e városunknak, hogy itt csak az a festőművész lehessen teleptag, a kinek az arca és gerinctelensége a felülbirálhatlan mestereknek megtetszik ? Vájjon egy festőiskolának az adott helyzetből lett, csak úgy alapult alapitói és vezetői egyszerűen feltolhatják magukat az iskolától különálló, hogy ugymondjuk kis mesterek, mint Jakab, Börtsök, stb. közületét képező, önálló kolónia vezetőivé is, holott maguk úgy informálták a vegyes bizottságot, miszerint a kolónia önálló léttel hir, bár azt a bizottság igy szöve- gezte meg: „A festőiskola vagy művészkolonia tagja lehet mindenki, a ki (a vezetőkétől) más, különböző utón halad, de tiszteletben tartja az iskola irányítását és törekvéseit.“ Tehát tisztelet kell ! Hogy méltóztatik ezt érteni, vegyes bizottság! Tisztelet az irányításnak ? Ezt megkövetelhelik a festőiskola tagjaitól s ha Harsányt tagja volt az iskolának (pedig nem volt) s ha csakugyan tiszteletlen volt az iskola irányítása iránt (pedig nem volt): úgy méltán vonták meg tőle a látogatási jogot! Ezt nem érintem, mert incorrect dolgok részleteit objective tárgyalni nem tudnám.. De hol volt ez a despotikus elv a múltban, a mai napig ? Hol volt az megírva, hogy itt csak az lehet a kolónia tagja, a ki ,,az iskola törekvéseit“ tiszteletben tartja? Hol fejlődött ki az a szokás, hogy az ,,iskola törekvéseinek“ tiszteletben tartását a mesterek személye, talentuma és dolgai előtt való földighajlás jelentheti csak ? Hiszen a mesterek (Thorma, Réti) a múltban legalább homlokegyenest ellenkező művészi irányt követtek, mint a kolónia sok tagja, sőt mint maga a vezetésük alatt működött iskola is ? Hogy fér igy össze a művészi vezetésnek a vegyesbizottság által deciaráit felülbirálhatat- lansága s a kolóniának jelleget kölcsönzött volt teljes művészi szabadság ? Teljes tájékozatlanságra vall e kettőnek összezavarása, mert a művészi vezetés a kolóniára nem terjed ki; ezt a mesterek is elis- rik, a midőn a kolónia tagjaitól csak tiszteletet követelnek „az iskola törekvései“ iránt! Ha a város úgy találja, hogy a festőiskola vezetése valóban a múltak dicső hagyományaiból táplálkozik s ott csak a mai vezetőség felülbirálhatatlan művészi törekvése érvényesülhet, úgy az iskolát az immobiliák sértetlen fentar- tásának biztosítása mellett hagyja a mostani vezetőségnek; de a kolónia dolgaiban a maga részéről tartsa fenn a szabad kezet s ezért szabályozza egyrészről a városi ingatlan vagyonbani támogatás kezelésének mikéntjét, addig másrészről a kolóniához való tartozandóság kérdését az érzékeny művész-egyéniségekben rejlő ingadozó személyi biztosítékok helyett kizárólag tárgyi alapon oldja meg, mert nem való az, hogy ma az iskola megizmosodott. Az iskolában az idén, meg a tavaly 13-16 növendék fordult meg, mig az előző években párszor ennyi; a kolónia kedvéért s ahhoz tartozandólag pedig kétszer ennyi; az iskola kiállításokat nem rendez; a kolónia elhagyatottan kínlódik; a megélhetés feltételeinek biztosítása végett mitsem tesz; a művészi összeköttetések terén a T etat c’est moi nagyhangú álláspontján álló vezérek révén a világtól elmarad. Ezek hát a jövendő dicsőségnek tárgyi biztosítékai, melyek a vegyesbizottság figyelmét bizonynyal elkerülték ? De elkerülte a bizottság avatatlan figyelmét azokban a bizonyos „tendentiosus“ cikkeinkben foglalt az az állítás is, mely szerint a kolónia művészeti szabadságát, a külünböző művészeti irányok tiszteletét épen Thorma és Réti mesterek veszélyeztetik akkor, a mikor kizárólag saját egyéniségük - lehet, hogy nagyon értékes, de mégis egyoldalú — bélyegét akarják a kolóniára is rányomni, mert ők a ! művészeti szabadságot csak akkor tisztelik (a Lapunlt mai száma O Oldal.
