Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönyei Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. A1TAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(Fo)-tér 14. -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -------------Vá rosi ügyek. Szeptember 30. A hétfői közgyűlés a vízvezeték és közcsatornák használatára vonatkozó szabályrendelet megalkotását 8 napon belül tartandó rendkívüli közgyűlés elé utalta; helyesen cselekedte. Ily nagyfontosságú szabályrendeletet nagyon is meg kell minden intézkedésében latolni, mert sok vonatkozásban messze kiható jelentőséggel bin Számos elvi kérdés merülhet fel különösen az alapprinci- piumok tárgyában, bár az egyenlően igazságos megoldást a terhek viselésében aligha fogjuk megközelíteni is! Sokan a vizdijaknak pótadó formájában való kivetését propagálják, a mi ellen sok egyéb nyomos okon kívül már most odatorlaszoljuk azt a fontos körülményt, hogy t. i. pótadókra más terhek viselése végett lesz égető szükségünk. Mert úgy látszik, hiába igyekszik aggodalmaskodó számvevőnk keresni a módozatokat, melyek közül valamelyik a jövő évre elkövetkező városi pótadó könnyebb elviselhetését biztosítaná, illetékes helyen a ráérünk még kényelmesebb álláspontot foglalják el, holott már jó eleve érdemes volna e kérdéssel foglalkozni és a pótadót a közönséggel nem megkedvelteim, hanem lassanként hozzá szoktatni. Jó volna ez azért is, mert a város tekintélyének alapos veszélyeztetése nélkül nem lehet tovább a toldozás-foldozás taktikáját követni! Tiszta helyzetet kell végre valahára teremteni, hogy a sok ráfogás, mint tiszta valóság állapíttassák meg, mert a való dolgokról már kevesebb szó szokott folyni s több a cselekedet azon az oldalon, hol a tényekkel számolni és a súlyos terhekkel megbarátkozni komoly a jóakarat és bölcsebb a belátás. * * * A 2,450 ezer koronás régi nagy kölcsön elszámolására vonatkozó tabelláris kimutatásokat a közgyűlés kiegészités végett visszaadta a számvevőnek s őt különösen arra utasította, hogy egy oly kimutatást is készítsen, a melyből kitűnjék: mennyi volt a nagy alkotások praeliminált költsége s mennyivel és mily alapon lett túlhágva az előirányzott költség? A közgyűlés annak idején bizonynyal nem lesz fukar utólagos jóváhagyásaiban, mert hisz a maga gavallériájával ilyenhez szoktatta hozzá a tanácsot is, mégis kérdjük: Miért veri a törvény oly sok békóba a városok gazdálkodását, ha ezek ezt a békót akkor oldják le kezükről, a mikor az nekik kissé kényelmetlenné kezd válni? Valóban, ahol a felelősséget a törvény és nem a lelkiismeret szabályozza ; a hol a testületi ellenőrzést nem az egyéni pedantéria, hanem a tagokba szétforgácsolt felületes cognició szabályozza: ott nem volna szabad a törvény békóit egy pillanatra se levetni. Mi meg már rég el is dobtuk! A régi nagy kölcsön; de mi van az ujjal, melyet nagy részében már el is költöttünk ? * * * A kis malmot 4600 koronáért adtuk ki, holott számításaink szerint minimális 5700 koronát kellett volna hajtania, mint Frenkel idején! Ilyenek a város számításai, melyek nem a tények és számok logikáján, hanem egyes egyének optimista vélekedésén épülnek fel. Csalódni ma már városi dolog s bizonynyal szenvedett kárain a város is okulni fog s mi ezt nem is tudnók nagyon zokon venni, mert az axióma igazsága annak egyenlőségében áll, — igen, nem vennök úgy a szivünkre, ha nem a mi bőrünkre menne ez a sok okulás, a melyből — úgy látszik — soha se lesz elég! Jobb hát, hogy a város a maga számításait ne a reménységekre és az emberek absolut tisztességére alapítsa, mert akkor kevesebb szemrehányás fogja érni még azok részéről is, a kik egyébként üzleti jóakaratukban a várost rendszerint csalódásra vezető reménységekre animálják bele. Isten őrizzen a tenger sok jó eszmétől és azok pártfogóitól, az ellenségtől aztán az eszmenélküliek meg fogják védeni a várost. Sikereink a kiállításon. Szeptember 29. Úgy is kezdhetjük, bosszúságaink a kiállításon, mert jókora adag jutott ki ebből a nem épen kellemes lelki izgalomból különösen a múlt vasárnap tőlünk átrándult intelligens, nagy közönségnek, mely az Ipartestület égisze alatt utazott Szatmárra inkább tanulni, mint szórakozni. A közel 300 főre rugó bejelentett társaságot megállították a pénztárnál s a kilátásba helyezett 6Q fillérért nem akarták beengedni a kiállítás területére, minek oka, hogy az igazgatóság nem valami előnyös üzletet csinálva a belépti dijakat átengedte holmi üzleti szellemnek s maga részére a legcsekélyebb ingerenciát sem biztosította. Hiába ! Büszkélkedhetünk vele, hogy nálunk már csoportot alkotó 3 egyénnek is kijár a csindaratta ! Sok kellemetlensége volt még pl. kedden a közel 200 fővel átrándult főgimnáziumunknak is, melynek igazgatója: dr. Renc János 25 szegény tanulónak ingyen s szinte ugyanannyinak potom 2 kor. féldijjal tette lehetővé az egyébként ismeretek gyarapítására igen alkalmas kiállítás megtekintését. Pedig városunkból egyre másra utaznak be, holott nemcsak válogatott tapintat nem, de még feltétlenül elvárható figyelem sem mutatkozik a látogatók iránt. Ehhez érzék kell; nem is gyakorlat! Máskülönben nagy az öröm kiállítóink j között 1 A hova csak tekint az ember, mindenütt csupa arany és ezüst érem, bár épen nem mondhatjuk, hogy a kiállítás zsűrije egyben másban nem tévedett s döntésén olykor személyi vonatkozások ne uralkodnának. Úgy látszik, mert ez a világon mindenütt kis mértékben igy van, mert ne legyen az nagy porcióban vármegyénkben is 1 A gyümölcsészeti, szőlészeti és borászati csarnokban már múlt vasárnap ki voltak függesztve a collectiók felett a kis cédulák, melyek a kitüntetésttartalmazták. E kitüntetések bennünket különösen érintőleg a következők : Gyümölcs. Korponay Kornél nagymértékű, kiválóan szép, mondhatni versenyen felül álló gyümölcsíajtáiért: állami arany érem. Ilyen az összes kiállítási csoportok részére csak három adatott. Lakos Imféné feldolgozott gyümölcsökért gazdasági egyesületi (röviden mindenütt E.) aranyéremmel lett kitüntetve. A Nagybányai Gazdasági Egyesület Gyümölcsértékesitő R. T. gyümölcseiért és csomagolásért E. aranyérmet nyert; ugyanez jutott ki Bernhardt Adolf termelőnek is különösen szép körtéiért s egyéb gyümölcseiért, valamint dr. Miskolczy Sándornak is kiválóan szép és nemes gyümölcseiért. E. ezüstérmet Szász József, Fülep Imre, Molcsány Gábor, a gazdasági népiskola, a mely Várady József szaktanító feltűnő ambícióját és kiváló szakképzettségét alig két három évi működés után is már oly szépen dokumentálja, — Szász János és Moldován László nyertek. A Moldován László kiállításában különösen az imponál, hogy szinte minden selectió nélkül, úgyszólván ötletszerűen szakította le gyümölcseit. Állami bronzéremmel Glavitzky Károly, E. bronzéremmel Lakos Imre, Révész János és Szerencsi) József lett kitüntetve. Gyümölcsfaj-verseny. Legszebb Jonathán almáért Korponay Kornél E. ezüstérem; ugyanő legszebb aranyparmenért E. bronzérem. Sárga bellefleurét 17 versenyző között második volt dr. Miskolczy Sándor s E. bronzérmet kapott. Legszebb ananász-renetért Korponay Kornél E. bronzérem. Vegyes termékek. Bónis István E. ezüstérem. Faiskolai termékek. Szász János E. aranyérem, Korponay Kornél E. ezüstérem. Borokért. Dr. Miskolczy Sándor és Bónis István E. aranyérem. Szállóért. Dr. Miskolczy Sándor E. aranyérem. E nagyszabású sikerhez nem kell kommentár. * * * Valóban Kováts István szíjgyártó mesteren kívül iparosaink közül még öten szerepelnek a kiállításon. Elég lényegtelen szám, a minek sok minden oka van; azonban iparos- sainknak sem szabad még a legkisebb áldozattól is visszariadni, mert az a kiadás, melyet a kiállításért megteendettek, - közvetett és közvetlen hasznát kamatostul megtérhette volna, hiszen városunk iparosainak szinte érdemükön Lapunli- mai száma 8 Oldal.
