Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-23 / 17. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. április hó 23. 17. szám. HAGTBANTAI HÍRLAP TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tuj^jdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. • hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ........■ Fö ldmivelésügyi feladatok. — Irta : Buday Barna. — A megszavaztatott flottaterv és a minden vonalon emelkedő katonai kiadások az országot rendkívüli erőfeszítés elé állítják. Ez a körülmény az erőgyűjtés feladatainak fokozott odaadással való mun- kálását parancsolja. Az ijesztő módon felszökött katonai követeléseknek fedezetet találni a földmivelés produktivitásának emelése nélkül kész lehetetlenség. Ámde alig győzzük eléggé hangoztatni, hogy a földmivelési kormány istápoló beavatkozásai és befektetései igazában csak akkor érvényesülhetnek, ha a szakértelem emelésével a mezőgazdaságban működő erőket célszerű újítások befogadására éretté és alkalmassá tesszük. A magyar föld nagyobb és legértékesebb része immár a kisüzemeké, a mi szociális szempontból kívánatos állapot, egyébként azonban azt jelenti, hogy az ország igen nagy területén hátramaradt, analfabéta gazdálkodást folytatnak. Ily körülmények között a gazdasági intelligencia emelése az alsó kategóriákhoz tartozó gazdák között beláthatatlan fontosságú és minden komolyabb sikernek elemi feltétele. Nálunk a nép gazdasági oktatásának ügyét nemzeti feladatnak kellene tekinteni. Ezt a feladatot nagy eszközökkel és egész lélekkel kell szolgálni, különben a mezőgazdaság intenzitása érdekében kiadott milliók jórésze egyszerűen kárbavész. A szakértelmet azonban nemcsak a parasztgazdaságok éhezik, óriási birtoktestek vannak Magyarországon, melyeket szakemberi hozzáértés nélkül kormányoznak. Már magában véve az ország mező- gazdaságának kormányzó szervezete: a közigazgatás is a jogász intelligencia kezén van. A központi közigazgatásban csak újabban vívott ki vezető állást néhány szakképzett gazda. Ettől az egy-két kivételes karriértől eltekintve a földmivelésügyi minisztérium lényegében éppen úgy jogászminiszterium, mint az igazságügyi vagy a belügyi. A helyi közigazgatás pedig tisztán jogász-szervezet. S ezért ha a kis- és törpegazdák analfabétaságát a haladás kerékkötőjének tartjuk, annál inkább meg kell követelnünk azt, hogy a gazdasági szakképzettség a mezőgazda- sági közigazgatás egész területén érvényesüljön. Rendkívül kívánatos továbbá egészséges bérlőosztályok kialakítása nálunk úgy gazdasági, mint szociális szempontból. A magyar középosztály fiai a földbérletekben hajlamaikhoz közeleső foglalkozási teret találhatnak és a kisgazdák fiai is némi tőkével támogatva megtalálhatják a boldogulásnak és a vagyonszerzésnek azt a módját, mely mindenesetre egészségesebb a hitelbe való földvásárlásnál. További birtokszétforgácsolásokkal aligha fokozhatjuk a nemzeti jövedelmet s ezen az utón több beteg ekzisztencia keletkezik, mint reményt keltő, mert a haszonbérlői vállalkozások számára még óriási területünk van, melyen keletkezhetnek uj, egészséges és produktiv ek- zisztenciák a létezők sérelme nélkül, sőt javára, és a hol több értéktermelésnek és a vagyonszerzésnek biztató munkája indulhat meg. Méltán sorozhatjuk a mezőgazdasági életet termékenyítő és irányitó erők közé a társadalmi köztevékenység szerveit, a gazdasági egyesületeket is. Ma a gazdasági egyesületek egyéb hivatásuk mellett a mezőgazdasági érdekképviseletnek egyetlen orgánumai. Sajnos, legtöbbjük a kettős feladat teljesítéséhez fél eszközzel is alig rendelkezik. Ezért kétségtelenül az volt a földmivelésügyi minister egyik legrokonszenvesebb biztatása, hogy a gazdasági egyesületeknek legalább normális költségvetésük biztosításával fogja megadni az eddiginél szilárdabb lábvetőpontot. Ezen és ezúttal még nem érintett feladatok intenzív munkálása viheti csak előre kezdetleges földmivelésünket Pusztulunk! Április 20. Lehetetlen, hogy valaha jöjjön egy olyan kor, mely kicsinynek mondaná országunknak azt a nagy sebét, amelynek tátongó száján egyre szélesebb sugárban ömlik kifelé idegen társadalmak táplálására a mi friss, piros vérünk, a nemzet jövedelmének legbecsesebb forrása: az erős, egészséges ember anyag. Soha szomorúbb jelentés nem látott napvilágot, mint a legutolsó népszámlálásról szóló híradás! Abból megtudtuk azt, hogy a természet kincseiben bővelkedő Magyarországból a lefolyt tiz év alatt megint 800.000 honfitársunk keresett magának uj hazát s eszerint ma már a távol idegenben másfél millió magyar állampolgár él; olyan emberek, akiknek elvesztéséért nem nyújthat egyenlő értékű kárpótlást az újszülöttek gyérülő csapata. Ha ezt csak rideg pénzügyi szempontból is vesszük: lesújtó eredményre jutunk: Nem is kell arra kitérnünk, hogyan sokszorosodik meg az emberi munka értéke a termelésben, hiszen akkor milliárdokba menő elmaradt haszonról beszélhetnénk; nem kell festenünk a sötétséget sötétebbre a kivándorlás egyéb hatásainak a fölemlegetésével: mint maradnak férj nélkül a leányok, mint csökken a házasság s ezen a réven a születés, mint pusztul ki a kivándorlás fészkein fekvő községek százainak lakossága, mint térnek vissza a pánszláv eszmék apostolai s mint morzsolják szét Amerikában szerzett pénzzel a magyar birtokokat, a magyarság bástyáit a nemzetiségi vidékeken. Ezek az adatok a kalapácsütés keménységével kopogtatnak szivünkön és agyunkon. Ennek a nemzetemésztő veszedelemnek legbiztosabb orvossága a magyar ipar megteremtése magyar fogyasztó piac megszerzése által. Ennek a közvetlen veszedelemnek pillanata már elérkezett. A népszámlálás nemzetünk testének egy darabját már sorvadásban találta és beáll az egésznek enyészete, ha lüktető ipari élettel uj, friss vérkeringést nem viszünk bele. Át kell ezt érezi mindnyájunknak. És akiben a nemzeti léleknek akkora paránya sem él, hogy megérezné a nemzeti önfentartás parancsát, azzal meg kell értetnünk. A nemzeti becsület kötelességévé kell tennünk a magyar ipar pártolását és méltó elbánásban részesíteni, aki nem tart velünk, mert hisz’ az megrontásunkra tör. Mentsünk bizalmat történelmünk ama tanulságából, hogy a döntő pillanat talpraállította és egyesítette — legalább egy időre, - a pár- toskodó turáni átkában sínylődő magyart. A népszámlálás adatai szerint pedig a döntő pillanat megérkezett! IPARÜGYEK. Iparfejlesztés. A mindent mástól váró ember tehetetlen bábja külső erőknek. Nálunk, sajnos, általános hajlam mindent az államtól várni. Ettől a meg- tespesztő vágytól pusztulnak el életreképes, tejlődésre képes egyéni erők. A kisiparfejlesztésre törekvésnél is merős- ben téves felfogás volna az állami támogatás életerőinjekcióitól várni a teljes megerősödést. Az egyéni erőkben kell megpezsdülni a vérnek, mert az állam segíthet a talpra állásban, de meg- állani és előrehaladni kisiparunk, kézműiparunk csak a saját erejével tudhat. Nagyon fontos tényezője lesz tehát iparfejlesztésünknek az önsegély felébresztése. Ennek mindenesetre első rendjén a legjobb eszköze a képzés. Ha megértetni, megtanítani tudjuk már az iparosnak készülőket helyzetük, rájuk váró feladatok, teendők és kilátások biztos felismerésére, akkor már is önsegélyre képes életbátorságot, önbizalmat öntöttünk beléjük. Mert a bátorságot a nyugodt számítás szokta megadni, amelylyel az ember a saját erőit és a szemben álló nehézségeket mérlegelni, összehasonlítani képes. Aki sem saját erejét nem ismeri, sem azt fokozni nem tudja, másrészt a helyzet nehézségeit nem képes tisztán, mérlegelve belátni, az legyőzhetetlennek látja a lebirható akadályt is és tehetetlen vergődés a sorsa. Tanítani kellene a tanulót, a segédmunkást arra, hogyan lehet és hogyan szabad önállósulnia. Ha meg tudja látni, ki tudja választani, hogy mely helyen, milyen részletet kell iparának művelésére kiválasztania és mit kell készíteni; ha saját viszonyai szerint kellő és kihasználható berendezést tud összeállítani; ha tud az anyagLapunlt mai száma 3 Oldal.
