Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-06 / 45. szám

4 RT agy toány al Hírlap 1910. november 6. Bányászestély. Évek óta pompás mulat- i ságok szoktak lenni az úgynevezett bányász­estélyek. A kincstári hölgyek és urak egymás társaságában, viruló kedvvel töltenek el egy-egy j estét, mint egy családnak tagjai. Múlt szombaton is ilyen kedélyes összejövetelnek voltunk szem­tanúi. A bányászok a délután megtartott ülés után családostul vonultak be az István Király szálló nagy éttermébe; s mintegy 50-en jelen­tek meg. A vacsora 10 órakor ért véget, a mikor is az ifjúság táncra perdült. Kedély és I jókedv nem hiányzott; a mulatság tetőpontra hágott, mikor a kapnikbányai vendégek két művész tagja, Katiié Frigyes és Kellner Béla előszedték hangszereiket, s igazi művészi elő­adást rögtönöztek. Jóval éjfél után kezdett osz­ladozni a közönség, s egy kellemes est emlékeit vitte magával. Jelen voltak asszonyok: L. Berksz Leóné, Gellért Béláné, György Gusztávné, Neubauer Ferencné, Reguliné, dr. Tóth Gáborné, Urbán Mihályné; leányok: Bertalan Máriskó, Berksz Emmi, Gellért Aranka, Gellért Elma, Martiny Ilonka, Neubauer Margit és Oblatek Juczi. Legszebb China-ezüst tárgyak és evő­eszközök nagy raktára Rezső Gyulánál. Válópőr. Egy vidéki atyafi állít be az ügyvédhez. — Hallom, a tekintetes ur érti a legjobban, hogy a férfit meg az asszonyt hogyan kell elvá­lasztani egymástól. - Foglalkozom ilyen ügyek­kel is, — mondta az ügyvéd. — No akkor válasszon el engemet az asszonytól. Nem sajnálom a költséget. Tovább élni úgy sem tudok vele. Mert házsártos, meg kikapós is. — Az bizony elegendő ok az elválásra. Mikor keltek egybe ? — Nem keltünk még egybe ! — Hát? — Csak úgy élünk egymással. — De hiszen akkor nem kell válóper ! szólt az ügyvéd — egyszerűen lerázhatja nyaká­ról az aszonyt! — Az atyafi elgondolkozik. És ezután lassú hangon mondja: — Hát azt hiszi a tekintetes ur, hogy ha az asszonyt csak úgy egyszerűen le lehetne rázni, hát eljöttem volna ide ? Villanyvilágitási mizériák. Egyszer- máskor megesik ugyan, hogy a villanyvilágítás­ban rövid zavarok állanak elő, de mert ez mos­tanában többször történik, nem csodálkozunk rajta, hogy igényeiben a Ganzjcég által elké­nyeztetett közönségünk nem bir megbarátkozni az újabb rendszerrel, már a mennyiben a vilá­gítási zavarok rendszerré válnak! A drága vilá­gításhoz nagyobb figyelmet kérünk ! A szegény kis Flórika. Kecskét legelte­tett a sziklás bércen. Csak 10 éves volt a kis árva oláh leányka, s gazdája 6 drb kecskét bízott rá. Reggeltől-estig járta a bércet kedves állatjaival, melyek közt egy hófehér is volt, az ő kedvence. Valamelyik nap éjjeli eső után síkos lett a szikla, nehezen kapaszkodtak a kis falánk kecskék; Flórika is alig tudott nyomukba haladni. A fehér, a kedvenc járt elől. Egyszerre meg- siklott, s legurult a 100 méteres mélységbe. Flórika szivecskéje nagyot dobbant. Fölrohant a tetőre, s utána nézett. Ott látta a mélységben a kedvencet, halálra zúzva. Egy kétségbeesett sikoltással vetette magát a gyermek utána. A sziklákon a Flórika vércsöppjei mint piros kaláris szemek gurultak alá ............ Ke resztelő» és nászajándékok, gyer­mek evőkészletek szép kivitelben, jutányos ár­ban Rezső Gyulánál. A rokkant» és nyugdij=egylet fizetéses napja. Az országos rokkant és nyugdijegylet nagybányai fiókja fizetéses napját minden hó első vasárnapján tartja délelőtt 8 órától 10 óráig Fritsch Sámuel egyleti pénztáros vár-utcai lakásán. Az érdekeltek tehát Fritsch Sámuel pénztárnokhoz forduljanak. A Lendvai=szobor megkoszorúzása. Szépen sikerült, improvisált ünnepséget rende­zett Szabados László színtársulata tegnap d. u. 4 órakor a Lendvai-szobor előtt, hol meg­lehetős számú előkelő közönség jelenlétében Szabados László a társulat nevében egy gyö­nyörű koszorút helyezett a szoborra. Gyújtó beszédet tartott még Tompa Kálmán vendég- művész is. A kir. adóhivatal a Vár-utca 7. szám alá (Léding-féle ház) költözött át s már egy hete ott tartja rendes hivatalos óráit. Őskori sírokra találtak. Biharudvariban nemzedékről-nemzedékre szállt az a néprege, hogy volt egyszer egy Balázs vitéz; vele jöttek hadakozva az udvari magyarok valamikor réges-régen. Mikor aztán Balázs vitéz meghalt, temették arannyal vert nehéz szőnyeg alá, s fehérlő csontjait piros írással rajzolták tele. Ennek a Balázs vitéznek csontjait találták meg, s most a debreceni múzeumban vannak. Dr. Rosta Béla egyetemi tanár végezte az ásatásokat. Biharudvariban ráakadtak az őskori sírokra; 3 m. széles területen fehér és vörhenyes barna szinü szövet lenyomatai tűntek elő a fogékony agyagban, alatta pedig 50 cm. mélységben ha­sonló szinü szőnyegre valló lenyomaton feküdt zsugorítva a biharudvari nép hagyományos Balázs vitéze, tetovirozástól vöröslő csontvázzal és baloldala mellett maroknyi vörös festékkel, hogy a másvilágon is tudja kendőzni magát. Mellette semmi más, kő- csont vagy érc anyag tárgy nem volt. Dr Posta Béla a kiváló szak­tudós a leletet az újabb kőkori időkből szár­maztatja. Nagy választék tömör arany karkötők­ben és uj faconu hosszú női nyakláncokban jutányos árak mellett Rezső Gyulánál. * Budapest székesfőváros vegy­vizsgáló-intézete hivatalos jelentései­ben a következőket állapítja meg: „A természetes Ferencz József=keserüviz rendkívül nagy kénsavas nátron és kénsavas magnesia tartalma, mely által ez minden más ily nemű víztől külömbözik, kétségtelenné te­szi, hogy ezen viz gyógyhatását főleg ezen két alkotó-részének kell tulajdonítanunk.“ A valódi Ferencz József-keserüviz biztos hatása, kellemes és olcsó használ­hatósága által tűnik ki, s ezért az orvo­sok és betegek többre becsülik, mint a gyengébb hasonnemü ásványvizeket. * Sürgöny! Van szerencsém a n. é. közönség szives tudomására hozni, hogy azon szőnyeg- kereskedő, aki valódi perzsiai szőnyegekkel már több ízben volt Nagybányán, jelenleg ismét ide érkezett s árui nálam lesznek kiállítva. Ezen szőnyegkiállitásra, illetve annak megtekintésére fölhívom a n. é. helybeli és vidéki közönség szives figyelmét ; el ne mulassza tehát senki eme remek dolgok megnézése után szükségletét most beszerezni. A kiállítás csak rövid ideig tart, mely alkalommal minden elfogadható árak­ban lesznek azok eladva, sőt még fizetési ked­vezményeket is nyújtok. Valódi perzsiai szőnye­geket be is cserélek ! Tisztelettel Vajda Márton divatárukereskedő Rákóczi-tér. „Fendvay-csárdám“ üzletvezetésére a lka/inas egyént kevesek. Hánya y .József. A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette Benkő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) Arany zsebórák és arany láncok állandó nagy raktára Rezső Gyulánál. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál okt. 30-tól a következő bejegyzések tétettek: Születtek: okt. 26. sipeki Balás Béla tör­vényszéki irattárnoknak meghalva „Teréz“; okt. 24. Császy Bálint ügyvédsegédnek „Dénes“; okt. 24. Grünfeld Márton szabó-mesternek „Róza“; okt. 30. Tyertya Anna szolgálónak „András“; okt. 26. Marosán Mihály zuzdamunkásnak „Róza“ ; okt. 30. Balog Máriának „Adél“; okt. 3Ö Deák Flora bányamunkásnak „Róza“; okt. 31. Augusztin János bányamunkásnak „Lujza“ nevű gyermeke. Meghalt: nov. 1. Balog Adél rom kath. 3 napos, veleszületett gyengeségben. Házasságot kötöttek : Demjén Endre János vetőmag vizsgálati gyakornok budapesti és Károly Etelka, Gizella, Jolán nagybányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Malkovics Ábrahám erdőmunkás és Ogromán Mária felső- íernezelyi; Kovács Mihály bányamunkás és Rusz Mária nagybányai lakosok. Értesítés. Vízvezetéki berendezés és cément-csatornázás elkészítését, szintúgy fürdők és árnyékszékek berendezését elvállalom a leg- jutányosabb árak mellett. A munkák már meg­kezdhetők s igy mire a vízvezeték leérkezik, a házi vezetéket össze is köthetik. Tisztelettel Gólya. János vízvezetéki szerelő. Tudomásul. Mély tisztelettel hozom a nagyérdemű vidéki közönség becses tudomására, hogy Nagybányán a Kossuth Lajos-utcában lévő Lendvay-téren a „Nem­zeti-Szálló“ helyiségében megfelelő istálló és kocsi-szin áll a t. vidéki közönség fuvara rendelkezésére. A vendéglő kitűnő magyar konyhával van ellátva, valamint hamisítatlan italok mindenkor kaphatók. Tisztelettel a vendéglős. Qrünwald MÓF előnyösen ismert gőz mü-kelmefestö és vegy­tisztító gyüjtödéje a Minorita-malom épületében, Hid-utcán, dr. Kádár átellenében. CSARNOK. A vén fűzfa. Düledező, odvas fűzfa hajlott a kis folyócska habjai fölé. Bizony kevés híja volt, hogy bele nem feküdt, hanem lecsüggő ágait csakugyan mozgatták az alatta örvénylő habok. Ez az öreg fűzfa esténként csodálatosan susogott, hajlon­gott, hogy az ember azt hitte volna róla, ha távolról nézte, hogy gondolkodik és gondolatai nem lehetnek kellemesek, mert megcsóválja fejét. De az is lehet, hogy ilyen hóbortos gon­dolatai csak a poétának voltak, akitől én eze­ket hallottam. Hanem a vén fűzfát én is láttam és cso­dálatosképen mindig Desdemonát és a sycamor- fát juttatta eszembe. Vannak az embernek néha ilyen csodálatos eszmetársitásai, minek okát hiába keressük. így van, hát igy van, el kell fogadnunk magyarázat nélkül. Mikor a poétának először elmondtam az én különös gondolatomat Desdemonáról és a sycamorról, először mosolygott, aztán elsápadt és megcsóválta fejét, akárcsak a vén fűzfa, holdas, szellős estén. Aztán egyszerre karonfogott és elvitt onnan a viz partjáról, el messze a kis erdőcs- kébe, mely jó távol esett a víztől. Aztán ott a fák alatt le s fel sétálva elmondott nekem egy álmot, mely csodálatosan hasonlított Desdemoná- hoz. Különben a poéta sokat álmodozott és talán ezt is csak akkor álmodta, mikor én el­mondtam neki az én furcsa eszmetársitásomat. Hanem hát hadd halijuk az álmot. Egyszer a poéta hosszas séta után odaért a fűzfa alá és ott gyönyörködött a habok játé­kában, mig lassan-lassan elálmosodott a sok fá­radságtól és a habok egyhangú locsogásától. Nagyon kedvesnek tetszett előtte, hogy a vén fűzfa alatt, a patak partján szundítson egyet. Úgy is tett; leheveredett a fűzbe és sze­meit a fűzfa lombjaira szögezve, várta a Mab- királynét. Egy kis idő múlva úgy tetszett neki, hogy a fűzfa lombjai között két égő szem meredez reá. Megijedt először, de aztán mégis mintha jóleső melegség futna át rajta, nem félt, hanem nézte, nézte a két fénylő szemét, hogy hátha a hozzá tartozó arcot is meglátja. De bár még csak alig szürkült az este, a fűz lombjai nem voltak olyan nagyon sűrűek, még sem látott egyebet. Azt képzelte aztán, hogy hátha csak két szentjánosbogár; de ennek megint ellentmondott az, hogy a távolság min­dig egyenlő volt köztük, tehát mégis csak egy­üvé tartoztak. Aztán meg a fényük sem volt az a foszforeszkáló csillogás, ami a szentjános­bogár lámpácskájára vallana. Behunyta a számét és nem akarta látni többé, hátha képzelődés. De ellenállhatatlan erő ismét kinyitotta a szemét és ismét látnia, nem­csak, de néznie is kellett azt a két titokteljes fekete szemet, mely most már beszédessé kez­dett lenni. Szomorúan, majd kérőn nézett reá. A poéta belátta, hogy itt semmi szuny- nyadás nem lészen, felugrott és elszántan útnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom