Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
2 JNT agyt>ányal Hírlap 1910. november 20. Erőgyűjtés. Aki figyelemmel kiséri a napi eseményeket, aki érdeklődéssel követi a társadalmi, egyházi és politikai élet terén megindult különféle mozgalmakat, úgy itt nálunk, ebben a sok bajjal sújtott országban, mint a vén Európa, vagy akár az ifjú Amerika bármelyik jó távol fekvő államában, lehetetlen észre nem vennie, hogy uj idők felé haladunk, melytől - a XX század szellemében — uj életet várunk, olyat, melyben diadalt érnek a szabadelvű eszmék, szabaddá válik minden jó és becsületes gondolat, mely meghozza az összhangot a nemzetek tágjai közé és megteremti a népek boldogulását. Ha valahol jogosult a panasz, a vád, hogy társadalomban és politikában még mindig a hamisság vezeti a vakká tett mesebeli igazságot, úgy ez Magyarországon élő valóság! A demokratikus eszmék megvalósításáról — melyekről pedig olyan sokat szónokolunk, — még mindig távol vagyunk. Szabadság, egyenlőség es testvériség, három fönséges eszme, melyet olyan mámoros kéjjel szerettünk ajkainkra venni, sajnos, hogy még ma is csak álom, ábránd, s a meg- testestesitésök iránti vágy épen úgy hevíti az ideális lelkületű embereket, mint élesztette a hazafiság tiizét a múlt évszáz első tizedeiben. Az első pillanatra talán nagy mondásnak látszik az az állítás, hogy mintha napjainkban is olyan forrongás volna észlelhető, az eszméknek és gondolatoknak, a vágyaknak és törekvéseknek az a harca folyna, mely úrrá lett a lelkekben Széchenyi, Deák és Kossuth fellépése előtt, s ragadta magával azokat, akiket 1848. előtt Magyarország újjászületéséért fáradoztak, küzdöttek, szenvedtek; gyűjtötték az erőt, hogy talpra állítsák a magyar nemzetet sok százados szenvedései után. Tekintsünk bármerre széles e hazában, észlelnünk kell bizonyos fokú nyugtalanságot, elégedetlenséget. Nem akad művelt ember, aki ne hevülne a szabadelvű eszmék egyikéért vagy másikáért és mégis alig van ország, melyben oly nehezen tud tért foglalni a demokratizmus, mint épen nálunk. Még mindig nagyon sokan vannak, akik a kínai választófalakat nem akarják lerombolni; toldozzák-foldozzák, sőt itt-ott a ledöntött részt újra épitik, nehogy áttörjön rajta a nép, a munkás, a földmives paraszt s követeljen egyenlő elbánást, egyenlő szeretetet, nemcsak a világ teremtője, hanem az emberek előtt is. Ilyen bőséges tapasztalások birtokában az uj Magyarország megalkotásáért fáradozók lelkében született a gondolat, hogy tömörülnie kell immár komoly munkára mindazoknak, akik beszédek, sallangos dikciók helyett cselekvéssel szándékoznak tanúságot tenni arról, hogy nemzetünket vissza kell vezetni a nyugateurópai haladás útjára, ha meg akarja állani helyét a népek versenyében. Ennek a gondolatnak adott kifejezést az Országos Reform Klub alakuló közgyűlése. Ott azon a gyűlésen hangzott el, hogy az Orsz. Reform Klub nem helyi vagy h vatásos érdekek istápolására, vagy politikai pártok támogatására alakul, hanem magába fogadja mindazokat, akik hívei a magyar társadalom radikális haladásának. Közös munkára vetik kezöket, hogy megszerezzék a szabadelvüséget, amely nélkül nincsen szabad gondolat. A klubban nem lesz játék, nem lesz szerencse szórakozás, csak azokat fogadják be tárt karokkal, akik dolgozni akarnak ezért a hazáért, s a magyar nemzet boldogulásáért. Az uj egyesülés nem néz sem felekezetet, sem pártállásra nem erősít semmiféle osztályt, vagy pártot, hanem híven Széchenyi István gróf szelleméhez a népigazságok tiszta kultuszát, a nemzet jövőjét akarja szolgá ni, a nemzetet égető gazdasági és kulturális nyomorúságok demokrátikus átalakításával s ájtalábn a haladás eszméinek terjesztésével, érlelésével és megvalósításával Milyen reményekkel indul útjára ez az uj kaszinó, mely céljaiban a múltba, Széchenyi ideájához tér vissza, - ki tudná előre megmondani, megjósolni ? Úgy látszik, hogy sok ellenséggel kell megküzdenie, mert a sötétség odúiból innen is, onnan is, eddig félrehuzódott pilék röpködnek elő, s szemkáprázással vonják el a világosságért teremtett ember figyelmét a haladás útja elől. Nekünk az a hitünk, hogy a szabadelvű Magyarország megteremtéséért küzdőknek előbb- utóbb győzelem lesz osztályrészük. Az uj egyesülés szerencsés időben, a Széchenyi esztendőjében jött létre; a haladás minden hívének őszintén kell kívánnia, hogy erőgyűjtésük a szabadelvű eszmék érdekében mint a XIX. évszáz első felében, úgy a XX. században is, most már a maga teljes mivoltában hozza meg ennek a sokat szenvedett országnak és népének újjászületését, boldogulását. ____ me g az örökéletet, hanem megszerezte többi nagyjainkkal együtt a magyar nemzetnek is. Áldozzunk kegyelettel az ő emlékezetének! Ötvenöt évvel ezelőtt, 1855. november 20-ikán, egy keddi napon a „Pesti Napló,“ Kemény Zsigmond újságja gyászkeretben jelent meg azzal a hírrel, hogy a nemzetnek halottja van! A lap élén rövid nekrológ adta tudtul a hazája sorsáért kesergő magyarnak, hogy a nemzet nagy költője, Vörösmarty Mihály hétfőn délután két órakor örök álomra hunyta szemét. A Váczi-utca akkor 5. számú házában, abban a házban, a melyben 25 esztendővel előbb, épen azon a napon, — talán épen abban az órában — halt meg Kisfalády Károly, — kiröppent a fáradt, roncsolt porhüvelyből Vörösmarty lelke is. Csak 2 nappal előbb költözött oda családjával az uj világ-utcai „Aranysas“ fogadóból. Váratlanul halt meg, de a kik élete utolsó napjaiban látták, azokat halálának híre nem találta készületlenül. A szabadságharc eltiprása után a Szózat költője csupán árnyéka volt a régi Vörösmartynak. A gyilkos kor régebben lappangott szervezetében s az a félesztendő, a melyet a világosi katasztrófa után bujdosásban töltött, teljesen kifejlesztette. Együtt gyötörte testi és lelki baj; a hazafi bánatát súlyosabbá tette a férj és apa aggodalma. Munkáin kívül — melyekre akkor még csak kiadót sem talált, — semmit sem hagyhatott csaladjának. Barátjai közül is csak az egy Deák Ferenc támogatására számíthatott. Élete utolsó éveiben elkerülte a múzsa is. Ritkán irt s akkor is csa|< a kétségbeesés szólaltatta meg. A „Vén cigány“ volt utolsó költeménye, melynek komor bánatában a remény, a derű egyetlen sugara sem csillan meg. November 17-én gyalog ment uj lakására; } a lépcsőn fölment, összerogyott, ölben vitték ágyába s két napig tartott haldoklása. Haldoklásának hire szomorú aggodalmat keltett a fő- j városban. Utolsó látogatói Deák Ferenc és Kemény Zsigmond voltak, a kik halála előtt egy órával távoztak ágya mellől. November 22-én, szerdán temették Vörösmartyt, azon a napon, a napnak abban az óráéban, a melyen 25 évvel előbb Kisfaludy Károly kisérték utolsó útjára. Zokogó fiatal irók hozták le a koporsót az emeletről, s helyezték el a gyászkocsin! Huszonégy iró és színész borostyánnal átkötött fáklyával haladt a koporsó két oldalán. Vörösmarty temetése az elfojtott nemzeti érzelem megnyilatkozásának nyitott lkat; a koporsó után haladó emberáradat harsonánál hangosabban hirdette nagy némaságával, hogy „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán !“ Aznap este a Nemzeti Színházban, az elköltözött költő legcsodásabb nyelven irt drámáját „Az Áldozat“-ot adták elő. Özvegyéről és gyermekeiről Deák Ferenc közbenjárása folytán a nemzet gondoskodott. Baromfitenyésztés és kereskedelem. A mostani husdrágasági nehézségek megtaníthatják gazdáinkat, hogy hiszen szakítani kell a régi gazdálkodási rendszerrel. Az emberiség tetemesen megszaporodott és enni kíván; már pedig ősapáink csak jól éltek, azt mondták, saját zsírjába fullad a magyar, és lám: ma már husinségről panaszkodunk. A sok ok között talán egyik legelső, hogy nagyon sok gazda és különösen kisgazda, ma is úgy gazdálkodik, a hogy az apjától tanulta. Tanuljunk az élettől, a jelentől és fordítsunk nagyobb figyelmet az állattenyésztésre. Itt van például a baromfitenyésztés, ami évente 80 millió korona idegen pénzt hoz az országba, de hozhatna 10-20 annyit, ha többet termelnénk és baromfi- meg tojáskereskedelmünk kellőleg szervezve volna. Mi eddig csak sovány árut termeltünk, kevés kivitellel, holott a külföldi piacok ma már finom pecsenye árut várnak tőlünk. Orosz és Olaszország, Galícia meg más országok hasonlóan hozzánk, rengeteg sok baromfit, meg tojást termelnek, ami mind konkurrál a mi árunkkal, s az árakat tetemesen lenyomja. És ezek az országok is haladnak előre. Oroszország óriási erőfeszítéseket tesz nemcsak baromfitenyésztésének, hanem baromfikereskedésének az emelésére is; Galíciában is, de különösen Felsőolaszország- ban lehet élénk mozgolódást észlelni. Az igaz ugyan, hogy sovány árunkat és szortirozatlan tojásküldeményeinket is tudjuk értékesíteni, igaz, hogy élelmes kereskedőink mindig fognak piacokat találni, ahol a magyar áru elhelyezést találhat, de miért ne használjuk ki a kedvező konjunktúráinkat, melyek^óriási jövedelmet biztosíthatnak hazánknak. Értékes pecsenye baromfit még Budapesten is keresnek. London, Európának legnagyobb élelmiszer piaca, nem kap elég pecsenye baromfit, hanem Délfranciaor- szágból hozatja nem kielégítő mennyiségben, mivel a belgák és hollandiak nem tudnak eleget szállítani. A német nagy városok szintén szükiben vannak a pecsenye baromfinak, amint a kereskedelmi jelentések tanúsítják. Miért nem használjuk ki ezt a nagy keresletet? Jól szervezett, élelmes kereskedelem sokat tehetne e tekintetben, mert amit a kereskedelem megfizet, azt termeli a gazda. Hasonlóan vagyunk a tojáskereskedelemmel. Hogy csak az orosz konkurrenciát ismertessem, ideiktatom az alábbi számokat. Az orosz tojáskivitel volt: drb. Érték rubelekben 1904 2762 millió 54.3 millió 1905 2993 „ 60.9 11 1906 2883 „ 56.1 11 1907 2608 „ 53.1 11 1908 2589 „ 54.8 yy 1909 2849 „ 62.2 ii Ezekből az adatokból látható , hogy az orosz tojáskereskedelem 1908-ig csökkent ugyan, de értékben mindvégig emelkedett. Az 1908. évi kivitel mennyiségileg ugyan jóval kevesebb, mint az 1904. évi, értékileg azonban jóval felette áll neki. Ennek a körülménynek igen különböző okai lehetnek. Az egyik az, hogy a tojások minősége jobb lett; a másik, hogy bizonyos, a kereskedelem szervezésére irányuló törekvések észlelhetők. Világos, hogy az óriási orosz birodalom oly rövid idő alatt nem bírta baromfitenyésztését még említésre méltó módon sem javítani, ellenben a kereskedelem rájött az eredményes üzletkötés helyes bázisára, t. i. a tojások lelki- ismeretes osztályozásának és csomagolásának szükségességére. De nemcsak erről az oldalról fenyegeti baromfikereskedelmünket veszedelem, hanem ma már más világrészek is kezdenek az európai tojáskereskedelembe beleszólni. Nemrég egész hajórakomány tojás érkezett Londonba Délamerikából. Ausztrália már régóta kísérletezik tojásokat szállítani. Londonba most nem régen pedig arról értesülünk, hogy Chinából a Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott: 1894=ben. Rezső Gyula = NAGYBÁNYA, = Rákóczi=(Fő)=tér 22. Alapittatott: 1894=ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes hires gyártmányú arany*, ezüst* és nickel órákban. Nagy választék arany* és ezüst ékszerekben; . ' ' = továbbá valódi és China=ezüst dísztárgyakban és evőeszközökben. ............. — ÉK SZERÉSZ
