Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
TÁRSAD /V 1.MI ÉS SZÉPIPIODA-LMI HETILAP. A KTAGYBÁKTYAI IPARTESTÜLBT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová ^lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bé*4éte, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -------------—^ -- ■ ■ ......... ----*-•- - ------Az érem oldalai.- Irta: Ajtai Nagy Gábor. Szept. 24. Azért szeretem az István-kiráiy szállót, mert belül szebb, mint kívül. Végre egy alkotás, melynek a szive mélyébe be lehet pislantani anélkül, hogy a restelke- dés érzete meg is moccanna az emberben! A szombati megnyitáson tehát a város minden polgára ujjonghat, hogy társadalmi szükségletei kielégithetésének egyik lényeges tényezője a maga változatos szépségében rendelkezésére áll. A közmondásszerü korszakos alkotások egyre-másra fejeződnek be s városunk közönsége méltán büszkélkedhetik, hogy kényelmes és kellemes családi és társadalmi berendezeskedésének minden előfeltétele létesül. Vajha mindezt szük- ségszerüleg követné különösen társadalmi életünknek a régi őszinteségen, együttérzésen és összetartáson alapuló megújhodása. Ezen alkotások nyomán azok se panaszkodhatnak, a kik a kulturigények kielégithetésének tényezőit tartották elsősorban megalapozandóknak, hisz készen a modern és kicsiben szinte párját ritkító színház; a festőcolonia uj és lüktető elevenséggel készül jövendő intenzivebb virágzására; kulturális társaságok szolgálják a közművelődést, az elemi oktatás teljesen rendben és magas színvonalon s a középiskolai tanítás is remélhetőleg nemsokára uj és alkalmas pajotát nyer: mégis mikor ilykép a korunk szülte magasabb és rétegesebb kulturális és társadalmi igények kellő módon kielégíthetők, akkói: megdöbbentően kevés gondot fordít városunk közönsége a municipiális élet anyagi feltételeinek biztosítására és intenzitására. Aggasztó jelenség gyanánt bírálható el, hogy némely oly városi üzem, melyre ezideig az intézőség nagy többsége, mint csalhatatlan jó és biztos jövedelmi forrásra esküdött, egyenként haszontalannak bizonyul. Ezzel nem a világpiac helyzete szerint alakuló erdőgazdaság csődjére utalok, hanem sokkal kisebb dolgokra, melyek a maguk összeségében mégis jelentősek. E kicsinyek között se a paraszt korcsmára gondolok, sem azokra a mezőgazdasági apró jövedelmekre, melyeknél nemzetiségi szempontból sokkal lényegesebb, hogy egymásután túladnak állagukon, holott nem kicsinyelhető értelme és jelentősége volt annak, miként Nagybánya sz. kir. városnak a körülfekvő községekben mindenütt volt nehány talpalattnyi földje és árendás korcsmája: hanem gondolok pél- dáúl a téglavető házi-üzem beszüntetésére; gondolok más vonatkozásban s általában silány financiális viszonyainkra, melyek abban a körülményben találják legsatirikusabb bírálatukat, hogy egy utalványozott nyugtával hetenként kilincselhet az en>fc>er a Városi pénztárban, mig pénzét megkapja vagy ha nett* várhat, uzsorásnak kénytelen átengedni rég utalványozott követelését; gondolok árra az érthető jelenségre, hogy saját takarék- pénztára igyekszik menekülni á város öt- letsze^üea kezelt pénzügyi igényeinek közvetW kielégítésétől is ; gondolok arra a jelenségre, hogy a képviselőtestület minden egyébbel szívesen foglalkozik, mint a város financiális dolgaival, hol az összes terhet kizárólag a tanácsra és annak elnökére hárítja, mintha a világon ez volna a legtermészetesebb; gondolok még arra is, hogy a vázolt vonatkozásokban idő- és erőbeli absurdum a város polgármesterének és tanácsának a kellően intenzív ellenőrzés kifejtése, a mi már nem egy esetben vágott hatalmas eret a város pénztárán anélkül, hogy valakinek is eszébe jutott volna intézkedni, nehogy hasonló esetek a jövőben bekövetkezhessenek. Eszemágában sincs, hogy e miatt mások helyett kétségbeessem, hisz hallottam olyan törekvésről, melynek célja a város anyagi helyzetének gyökeres rend- behozatala. Meggyőződésem szerint ez már a szükség kérlelhetetlen és arcátlan tolakodásával kopogtató feladat, melyet bizonynyal készek és képesek lesznek mindazok kellően megoldani, a kik lényegesebbnek tartották a kulturális és társadalmi, elemi szükségletek kielégithetéR Nagybányai hírlap tárcája. A „Fakó“ szomorú históriája. — Irta: Révai Károly. — — Eladjuk a Fakót Andris! — — Már miért tekintetes ur? Görhes az istenadta; majd a Bojtor mellé veszünk egy másikat, fiatalabbat! — — Kár lesz érette tekintetes ur ! ilyen lú nincs több a vármegyében ! — Csak volt Andris ! most már dog biz’ ez; láthatod magad is, hogy megrokkant az eleje. — — Pedig az árva még kiszolgálna jövő őszig. — Ha egy kissé megkímélnénk, lú lenne még ebből! Adnék neki dupla zab porciót, az alomszalmát se sajnálnám el tüle, megazután néha-néha egy kis szeszszel is lemosogatnám a szügyit. Meglássa tekintetes ur, szánkozunk vele a télen ! — — A mit mondtam, megmondtam Andris, jövő héten túl adunk rajta! — Az őszi nagy vásár előtt egy héttel folyt ez a beszéd Vámossy urambátyám és Andris kocsis között; s ezzel a Fakó sorsa el is volt döntve. Kiszolgált jó öreg kanca volt, amely a nagy családi cézában, meg az igás szekérben is egyformán használhatónak bizonyult. Csak az utolsó hetekben érte valami belső sorvadás ; lekonyi- totta fejét, s kedvetlenül lógott a rúd mellett. A szentenciára tehát alaposan rászolgált. De Andris nem akarta azt megérteni semmiképen. O nem a szemével hanem a szivével látta a jó öreg Fakót. Vén kocsis volt, akit inkább Andrásnak lehetett nevezni, de minthogy 25 esztendő előtt is, — a mikor fiatalon az udvarba került, — Andrisnak szólították, — most szürke fejjel is annak maradt, s csöppet sem nehesztelt érette. Andris egy tetőtől —talpig hűséges, becsületes kocsis volt, kinek legfőbb erényei közé tartozott az állatszeretet. — Egy-egy lovát úgy eldédelgette, mintha saját édes gyermeke lett volna. Akármilyen fáradságos, hosszú útról jött meg, még félholtan is a lovait látta el először; megcsutakolta, le- tőrőlgette, s addig el nem mozdult mellőlük, mig jókedvű röhögéssel végig nem hemperegtek a friss almon. De csodálatosképen a Fakót szerette legjobban, kihez 10 esztendei meleg és változatlan vonzalom fűzte. Hogy úgy mondjam, nem is szeretet, de valóságos szerelem volt mit a Fakó iránt érzett. Mindennapi kenyerét megosztotta vele, s boldog volt, ha a szakácsnő egy kocka cukorral megajándékozta. Gyöngéden simogatta, könyes szemét kitőrülte lobogos ingujjával, s a homlokán fehérlő csillagot megcsókolta. S a Fakó érezte is a nagy szeretet melegét, s azzal viszonozta, hogy prüszkölő orrát oda dörzsölte az Andris kezefejéhez. Ez a nagy szeretet úgy oda nőtt az Andris szivéhez, hogy mikor gazdája kimondta a döntő szót, mélységes bánattal fordult be az istálóba, oda ment a megrokkant állathoz, átölelte nyakát s hosszasan, keservesen sirt. Elgondolta, hogyha ő most gazdag ember volna, megvásárolná a maga számára; kőistálót építtetne neki szép fehér márvány jászollal, a milyet a szomszéd grófnál látott; ezüstős vederből itatná s még a lelkét is oda adná az árvának. Nem is csoda ! 10 évi egyiittlétnek selyem szálait nem lehet olyan könnyen szétszakítani. De milyen ló is volt a Fakó! Soha a 10 esztendő alatt még egy rossz szót sem szólt hozzá; még azt se’ mondta hogy álljon félre. Ha rá tette a cifra hámot, magától indult kifelé, s békességesen állott a rúd mellé, s vihogva nyújtogatta nyakát a zablya után. Ostort rá nem tett soha! Mig Bojtort néha napján meg- meglegyintette, a Fakóról csak a nagy darazsakat bőkdőste le, hogy ne szívják drága vérét. — Jól van ! — mondogatta könybe borult szemmel — eladunk másnak! De úgy áldjon az Isten! én sem maradok sokáig az olyan háznál, hol az öreg cselédnek nincs semmi becsülete! — Megcsókolta a Fakó csillagos homlokát, s egy tele rosta zabot öntött eléje. Harmadnapra vitték már a Fakót! A sárfalvi zsidónak „egylovasra“ volt szüksége ; azzal kellett kis boltjába szállítani a városból a mindenféle portékát. Jó lesz a F'akó teherhordásra. Sót, lisztet, kátrányt, kocsikenőLapunls. mai szama O oldal.
