Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
r ídSSacsKan aiapobdii iú ___ Va lóban másként fest hát az éremnek az az oldala, melyet mindezideig a verőfényes városi idők sűrű ködbe borítottak! E köd mélyébe azonban már nem lehet anélkül belepillantani, hogy egy kicsit el ne komorodjék az ember; el azonban a komorsággal, mert bénítja az erőket s el kedvetlenit az alapos, nehéz munkától! Tessék most már végleg betetőzni a a közmondásszerü korszakos alkotások sorát, hogy elvihessék az érdem koronáját mindazok, a kik városunk hatalmas, külső fejlődésében irányitó tényezők voltak és egy erős, modern vidéki város kiépítését tűzték feladatul. Sokunkak kell hinni, hogy az erők itt se fognak megfogyatkozni, sőt esetleg az eddig még szunyadók is olőkerülnek, hogy némi érdemet hivalkodás nélkül szerezhessenek! Van erre elég tér a város anyagi ügyeinek rendezésében! IPARÜGYEK. Szeptember 23. Iparunk parazitái. Elszomorító jelenség, hogy nálunk menynyire burjánzik a tisztességtelen verseny az ipar terén; mennyi az élősdi, mennyi a kontár, s ezek valamennyije rágja, örli az ipar egészséges fáját, mig azt a végromlásba sodorják. A kontár munka által támasztott konkur- rencia hány érdemes iparost dönt bajba, menynyinek veszi ki a jó megélhetés eszközét a kezéből, úgy, hogy ezek az érdemes iparosok is átvedlenek kontár munkásokká, mert a kényszer ráviszi őket. Elveszett ekzisztenciájuk miatt ég lelkűkben a gyilkoló keserűség, s egykori érdemességüket elfojtják a kenyérharc csúnya indulatai. Az érdemes iparosok rendjéből igy hull el évről-évre több áldozat s igy lesznek az egykori érdemes emberekből hitvány állampolgárok. íme, igy fogyasztja a kontármunka rendszere az igazi jó állampolgárok, az erős érzésű csőt könnyű szerrel hozhat a városból ; hullott állatbőrt pedig tetőzve vihet a városba. Csak ne adta volna a gazdája olyan potom áron! Már hallott-e a világ ilyen cudarságot ? Egy ilyen szép, jó, hűséges kancát 70 forintért oda adni! S ha még másnak adta volna ! De zsidónak ! Az a hosszú, veres szakállu gyilkos elki- nozza, meggyötri, éhezteti, ostorozza, s végül a bőrét is lehúzza ! Mind a két öklével megfenyegette Lázárt, mikor kötőféken kivezette az istálóbúl: — Nó a zsidómiatyánkodat Lázár! ha azt a luvat meg nem becsülöd, - felgyújtom a házadat! Mélységes hosszú bánat költözött az istá- lóba. Andris csak úgy lézengett mint egy álomkoros. Nem ízlett neki semmi. Még a pipáját is a jászolhoz vágta, s már egy hét óta rá sem gyújtott. Mikor a Bojtornak elhozták uj társát, a Csalánt, — a legridegebben fogadta. Nem vont meg ugyan tőle semmit, de nem is kényeztette. Magába fojtotta minden keserűségét. De a jó szivét itt sem tagadhatta meg; soha ostorral hozzá nem ütött a Csalánhoz. Lehet, hogy szokásból; mert ő most is Fakót látta rudasnak. Csak egyetlen egyszer szólta el magát keményebben, mikor egy alkalommal felrebbenő veréb csapattól megriadt a Csalán, s oldalt rúgott a hámból. — No tekintetes ur, ilyet a Fakó nem cselekedett soha ! Hogy a férgek egyék meg a dőgit! — Csak lassan - lassan Andris, majd megszokik Csalán is! — Ennyi volt az egész. Több szó nem is eset a Fakóról. Úgy tavasz felé történt, hogy Vámossynak Sárfalvára kellett utaznia. Olvados locs-pocs idők jártak. Az utolsó hó buckák már elfenek- lettek; a mezőn kezdett zőldülni a vetés, s a barázdákon a billegény ezüstős szárnya villant .. ..... ___ ________* ép ú gy veszedelmesen csorbítja az állami élet anyagi érdekeit is. A kontármunka rendszerének árnyékában épen azok titkolják el az állammal szemben való tartozásaikat, a kiknek legjobban módjukban volna azokat teljesíteni. Értjük a nagytermelőket, kik műhelyen kívül dolgoztatván, a műhelyért járó adót nem fizetik oly mértékben, mint a mily mértékben termelnek. Csak úgy ontják áruikat a piacokra, de nagy hasznukból nem jut semmi százalék azért a védelemért és békéért, melyet nekik az állam nyújt üzletük nagy hasznának előteremtésére. Kérdjük, hogy méltányos dolog-e ez a többi adófizető iparosokkal szemben ? Méltányos-e ,■ hogy a becsületes polgári haszonra dolgozó iparos tujajdonképen többet fizessen, mint a busás nyereségeket harácsoló nagytermelő ? Méltányos-e, hogy az előbbit súlyosabban érintse az állam terhe, holott hasznos iparos-nemzedéket nevel, — mig az utóbbi az állam terhe alól kibúvik azáltal, hogy műhelyen kívül dolgoztatva még a jó iparos nemzedéket is elrontja. Bizonyára ez a helyzet — mig egyfelől az állam anyagi létét támadja, másfelől a mi iparos osztályunk nagyobb részét méltánytalansággal sújtja. Az elmondottakból le lehet vonni az egyenes következtetést. Az iparnál elterjedt kontármunka rendszer tönkre teszi a magyar ipar becsületét, kizsarolja a fogyasztókat, a társadalom erkölcsét megmételyezi, az állam érdekeit megtámadja, Ha tehát ennek a sok bűnnek véget akarunk vetni, akkor a kontár munka rendszerét végleg ki kell irtani a mi iparunkból. Nem csak szóval, hanem tettel kell eljárnunk e rákfene ellen! Ne legyen szabad semmi féle vállalkozónak, gyárosnak, mesternek házon kívül dolgoztatnia, hanem tartson mindenki maga rendes műhelyt. Rendes műhelyt, melyben a termelésnek megfelelő segédkéz álljon rendelkezésre, melyben szakértő felügyelet és helyes üzleti érdek vigyázzon a munkások működésére, épen úgy, mint azok folytonos jólétére. így nem lesz kontár, igy nem lesz éhenkórász egy iparos sem; de nem fogják olcsó és hitvány munkával elárasztani a nagytermelők sem az országot. meg ; a zsombikokban bíbicek visongattak, s egy-két kék galamb már suhant az erdő felé. Andris befogott s egy jukker kanyarodással az üveges veranda elé állott. Azután ostort pattintva robogtak ki az országutra. Csalán derekasan viselte magát. A falu alatt, orra előtt ugrott át egy megvedlett vén nyúl, de nem ijedt meg tőle. A vetésből nagy durrogással rebbent fői egy fogoly csapat, attól sem riadt meg, csak prüszkölni kezdett, s pipázva hajtogatta szép fejét. Andrisnak azonban valami nagyon szorongatta a szivét. Nem tudta, hogy mi bántja, csak érezte, hogy ma különösen neheztel a Csalánra, s szerette volna, ha kirúg a hámból, hogy egyet-kettőt végig húzhasson bőrén. De jó szive volt. Ok nélkül nem bántotta most sem. Kilenc óra lehetett, mikor föltűnt Sárfalva bádogfedelü tornya a reggeli napfényben. A lovak is, mintha érezték volna, hogy közelednek a célponthoz, megnyúlt derékkal vágtattak, s röpítették a könnyű kocsit. A falu első házainál egyszerre hirtelen megállották. Andris keményen megrántotta a gyeplőt. A kocsi nagyot zökkent, úgy hogy Vámossynak majd a torkán szaladt le a pipaszára. Még ideje se volt felocsúdni a meglepetésből, Andris már leugrott, s keresztül futott az országutón az első tanya felé. Ott állott egy szemétdombon az árva Fakó megrogyott inakkal, főidig lehajtott fejjel, bozontos farokkal, sárosan-piszkosan, bojtorjános sörénnyel. Andris kitörő zokogással ölelte át a Fakó nyakát, szivéhez szorította, s csókolta- csókolta szakadatlanul. A szegény állat egyet- kettőt röhögött rekedten, oda dörzsölte orrát az Andris borostás arcához, azután csöndesen ledőlt a szemétdombra és kilehelte páráját. . . A búza földekről nászruhás hollók, varjuk épen akkor kezdettek arra felé szállingózni és élesen rikácsolták: kár, kár, kár! . . . rendszere az iparososztályra, a fogyasztóközönségre, a társadalom erkölcsére, az állam anyagi érdekeire nézve egyaránt súlyos veszedelem; és nemcsak az iparosok szempontja, hanem a nemzet, az állam legfőbb érdekei is halaszthatatlanul kívánják, hogy a kontármunka rendszere végleg kiirtassék és a műhelytartás minden termelő iparosra nézve kötelezővé tétessék. MEGHÍVÓ a TelekbTársaság 1910. évi október hó 1-én a városi színházban tartandó l-ső felolvasó ülésére. Tárgysorozat: 1. Rákóczi induló. Előadja a bányász-zenekar. 2. Elnöki megnyitó. Tartja: Révai Károly. 3. Székfoglaló. Irta és felolvassa: Brán Lőrinc. 4. Műdalok. Zongora kísérettel előadja: b. Kováts Adrikó. 5. Bánk bán nyitánya. Előadja a bányászzenekar. 6. Lírai elbeszélés. Irta és felolvassa: Révai Károly. 7. Dalok. Zongora kísérettel előadja: Németh Gyula az Opera művész-növendeke. 8. Hunyadi-induló. Előadja a bányászzenekar. Kezdete pontban 7 órakor. Belépti dijak: 3 közép-páholy 12 korona, 8 jobb és 8 baloldali páholy 8 korona. Támlás- szétí 3 első sor 2 korona; 5 első zártszék 1 K 60 f; 6 utolsó zártszék 1 korona. Állóhely 40 f. Karzat 30 í. A meghívó kívánatra előmutatandó. Városi közgyűlés. Szeptember 24. Városunk képviselőtestülete ma d. e. 10 órakor rendes havi közgyűlést tartott, melynek tárgysorozatában 15 pont szerepelt. A kevésbbé látogatott gyűlést Dr. Makrai/ Mihály polgár- mester azzal nyitotta meg, hogy felhívta a testület tagjait, miszerint az ijjesztő kolerajárványra való figyelemmel kövessenek el mindent a köztisztaság érdekében kiadott rendelkezések betartására irányuló hatósági tevékenység sikere céljából. Stoll Béla indítványára a közgyűlés elvileg hozzájárult ahhoz, hogy a városi muzeum a Léding-féle házban nyerjen elhelyezést olykép, hogy a város dotációja ezentúl a Léding alapba fizettessék be. A részletkérdések tanulmányoz- tatni fognak. A Ganz-féle villamossági r. t., mint a városi elektromosművek bérlőjének forgótőkére és a kincstári 3. sz. zúzó által szükségelt áramfogyasztás s most már általánosan bevezetendő nappali áram folytán létesítendő új üzemi berendezések költségére 46687 koronát megszavazott; az István-király szállóbeli színház vasfüggönyén alkalmazandó hirdetések jogát nyilvános árverésen rendelte értékesíteni; a vasúti állomásra bevezetendő telefon dijjára 30 koronát utalványozott hangsúlyozván, hogy szégyen a vasútra ez a krajcároskodás ; a városi téglatelepet évi 600 korona bér mellett 10 évre Bemeit Dezsőnek földterület nélkül haszonbérbe adta; 4 rendbeli szerződést jóváhagyott s egy segély iránti kérelmet elutasított. Hosszasabban tárgyalta a városi csatornázás dolgát és többek hozzászólása után elrendelte, hogy Deutsch Imre vállalkozóval 264738 korona 86 fillér ajánlati összegben a szerződés köttessék meg olykép, hogy vállalkozó 50 ezer korona óvadékot köteles letenni s azonkívül művezetőként csatorna-művek létesítésénél jártas mérnököt alkalmazni. A szerződésben a magánosok által bevezetendő csatornák létesítési költségeinek méltányossága biztosittatni fog. Annál a kérdésnél azonban, hogy vájjon a város a házak udvaráig végezze a beton- csatornák beállítását, avagy szabályrendeletileg tétessék kötelezővé minden magántulajdonosnak beton-csatorna létesítése úgy, hogy a régi
