Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-19 / 25. szám
Ili. évfolyam. Nagybánya, 1910. junius hó 19. 25. szám. TÁRSADALMI ES SZE3PIRODALMI HETILAP. —« Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunki RÉVAI Ki ilíátárs: ;áro OLY. Szerkesztőség: Kossuth. Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákőczi-(Fó')-tér 14. ..... hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. Tó tfalusi Kiss Miklós.- Felhívás adakozásra. A huszadik század gyermeke tisztában van azzal, hogy az óriási haladást, mit maga körül lát, legfőképpen a nyomdászatnak köszönheti. A tudományokat a sajtó tette közkincscsé s a középkor 1-2 lelkes szellemi munkása helyére millió gondolkodó főt állított be a nagy versenybe, akik aztán előbbre viszik folyton a közművelődést s eszközlői annak az óriási haladásnak, amit a hajnal gyorsaságával látunk magunk körül kibontakozni. Az egész világ közművelődésének ilyen előharcosa volt Tótfalusi Kiss Miklós a XVII. század második felében. Akitől Aethiopiába, Afrikába, sőt a római pápához is rendeltek betűket, noha Tótfalusi protestáns volt, nemcsak a hazájának élt, de a messze külföld elismerésének megnyilatkozása, mégis a mi hazánk büszkeségét, értékét emeli. Tótfalusi Kiss Miklós 1650-ben Misz- tótfaluban született, Szatmár megyében; elvégezte az akkor szokásos legmagasabb iskolákat s végre nyomdász, betűmetsző, betűöntő lett, aki maga tervezett, stilizált, alkotott, újat, szépet, művészit, e mellett élt az irodalomnak is, sürgette a magyar tanítás nyelvét a latin helyett s újabb helyesírási szabályokat hozott forgalomba. Mi nagybányai ríyomdászok elhatároztuk, hogy Kiss Mijjdós szülőfalujában emléktáblát állítunk a nagynevű férfiúnak s nem nyugszunk addig, mig ez meg nem lesz. Megkisérlettük másszor is, hogy mozgalmat indítsunk, jde alig értünk el valami eredményt. Ismételtve a nemzethez fordulunk tehát, újólag, kopogtatunk, zörgetünk, a lenézett, az elhanyagolt magyar ipar nevében, a babérkoszorus, világraszóló iparos megbecsüléséért. Nem szégyellünk megint kérni, buzdítani mindaddig, mig meghallgattatást találunk, mert a magyarnak, ha van benne életerő, van érzék dicső múltja iránt, végre is öntudatra kell ébrednie s mikor annyi jeles iparosa volt a múltban is, nem szabad átengednie a r mzetek nagy haladásában minden kivívott szép eredményt az idegennek. Fölhívjuk tehát a közönséget, hogy adományaikkal megkezdett célunkat előmozdítani szíveskedjenek. Adományok Náhásy István nyomdatulajdonos címére Nagybányára küldendők. A szives adományokat lapunkban nyugtázni fogjuk. A nagybányai és misztétfalusi könyvnyomdászok. Gyermekmunkások a gyermekvédelem szempontjából. A gyermekvédelemnek naponta több hive akad. Az emberiség javáért folytatott e tevékenység nagyobb körre terjed. A gyakorlati élet olyan jelenségei, melyek a gyermekvédelem munkáját növelik, mint a hömpölygő folyamot a belé szakadó kisebbek, újabb feladatok megoldásával teszik nagyobb arányúvá a mozgalmat. Ilyen újabb megoldásra váró feladat, mely a gyermekvédelem harcosait foglalkoztatja a gyermekmunkások ügye. Minden művelt államban s igy nálunk is többféle munkában vannak gyermekek alkalmazva, mint rendszeres munkások. Ezeknek a száma folyton emelkedik. Bányáknál, zúzóműveknél, gyárakban, iparban, kereskedelemben, földmivelésnél állandó kereseti munkában fárasztják a gyermekeket. Akárhányszor tizenkét éven aluli gyermekek vannak folytonos napi munkára kényszerítve e munkakörökben. Városunkban is, másutt is, több tizenkét évet be nem töltött fiú 72 évig tartó próbaidőt is eltölt az iparosmestereknél, mig az 1884. év XVII. t.-c. 60. §. szerint megkívánt tizenkét évét betölti s iparostanuló lehet. Azt a rendelkezését n törvénynek, hogy az iparhatóság engedelmével tizenkét éves kora előtt csak úgy vehető fel valaki iparostanulónak, ha „tizenkét éves kora betöltéséig a népiskolába“ jár, épen nem tartják meg némelyek. Kijátszodják a törvényt a hatóságnak a háta mögött. A gyermekek huzamosabb kereseti munkára alkalmazásának többféle oka van. A föld— mivelésnél az ostoros, vetések gyomlálásánál, kerti munkánál a felnőtteknek többe kerülő munkáját, pásztorkodásnál a nagyobb fizetésű szolgát helyettesitik a gyermekek. De igy van ez az iparban is. Nálunk némelyik iparos és gazdálkodó a tizenkét éven aluli gyermekét R nagybányai Hírlap tárcája. Utravaló az életbe. Egyetlen kis leányom! Ma töltötted be életednek tizenhatodik évét. Tizenhat éves vagy - emberi számítás szerint „nagy leány“. Ha visszatekintek az elmúlt tizenhat esztendőre, fölemelt fejjel, nyugodt lelkiismerettel, büszke öntudattal állok az én végtelen jóságu Istenem itélőszéke elé, mert kötelességemet jól végeztem, anyai hivatásomat a szó legnemesebb értelmében híven betöltöttem. A világ fennállása óta szokásban van az ajándékadás, az egymás iránt való szeretetünk- nek látható kifejezése. Tehát ezen a napon, amely a Te eddigi rövidke életedben határkövet jelez, vedd tőlem szeretettel e gyönyörű kis imakönyvet, amely közelebb hoz Téged, mindnyájunk drága' jó Atyjához, felséges Istenünkhöz ! Drága kisleányom ! Imádkozzál! Az imádság az, mely megóv az élet göröngyös utjain a botlástól; az imádság az, mely fölemel, ha a csalódások tengerözöne zudul szerető szivedre. Csalódás! rettenetes szó, de a Te hófehér lelked sem lesz ment'ettől? A Te hófehér lelked nyitott könyv előttem. Bármikor belenézhetek, bármely lapjára fordítok, csak azt a menybeli tisztaságot látom benne, amelyre törekedtem, amilyet óhajtottam. Kétségbeejt a gondolat, ha valaha sár fröccsenne e gyönyörű tiszta lapok bármelyikére. Piciny imakönyved hófehér lapjára a következő szavakat Írtam . . . „tanulj meg tűrni, lemondani és megbocsátani; igy, ha boldog nem is, de elégedett lehetsz, ami már majdnem egy a boldogsággal“. Nehéz, mélyértelmü szavak ezek; lehet, hogy talán meg semérted; de figyelj ide, édes gyermekem, megpróbálom megmagyarázni Neked. „Tűrni, lemondani és megbocsátani1“ e három tudás az, melyre az életben minden körülmények között szükségünk van. Ennek megingathatlan alapja a „hit“, az igaz vallásosság. Ezen alapszik az egész élet. Es akinek szülei azt a zsenge gyermekkorban, fogékony kis szivében megalapozták, azt bátran lehet az élet útjára bocsátani. Ma is előttem a bájos kép, midőn kis- bátyádat fehér ágyacskájában, kis kezét össze- téve szépen, imádkozni tanítottam. Te alig lehettél több tiz hónaposnál, összekulcsoltad parányi kis kezedet s felsőtested hajlongásával, piciny ajkad gügyögésével kisérted Őt, s igy utánoztad minden este-reggel hosszú ideig. Ezután jött az első karácsonyest, amikor már tudatában voltál az angyal jöttének; akkor is imádkoztál. És a te boldog gyermeklelked imájának eredménye volt, mert megjött az angyalka. Ha beteg voltál, akkor is imádkoztál; s midőn felépültél betegségedből, hálát adtál a Te jó Istenednek az Ő végtelen jóságért; akkor is imádkoztál. Később, midőn iskolába kerültél, s elkövetkeztek a vizsgák, akkor is imádkoztál — de ez már megpróbáltatás volt a Te gyönge lelkednek. Innen kezdődik kicsinyben a „küzdés“, melynek ikertestvére a „tűrés“. „Tűrni, lemondani és megbocsátani“ mindnyájunknak megkellene tanulni. De különösen tinektek leányoknak s nekünk is, asszonyoknak százszorosán szükségünk van erre. Ó hány szép reményekre jogosító, sokat Ígérő élet pusztul el, mert tűrni, lemondani és megbocsátani nem tanult. Te tanuld meg mind a hármat. Ha a sors fölöttébb mostoha hozzád, viseld némán, tűrd csöndes megadással és fordulj a Te igaz Istenedhez, aki megvigasztal; a Te bánattal csordultig tele lelked megköny- nyebbűl általa. Ha sértenek, ne gondolj busszuállásra. Ha beteg vagy, tűrd békével Lemondani! Ez nehéz, talán a legnehezebb a három között. Ehhez erős akarat, erős lélek kell. Jól emlékezhetel rája, midőn egyszer hazajöttél az iskolából (még elemibe jártál), elmondLapunk. mai szama 8 oldal.
