Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-19 / 25. szám
2 W agy toáuya-i Hírlap 1910. junius 19. állandó segítségül használja fel a munkájában. Eset van arra, hogy emiatt gyermekének az iskolából való elmaradásáért a bírságot készséggel fizeti, mert egy félhónapi mulasztásért legfölebb pár koronát fizet birságul csupán, ami azért a munkáért, melyet a gyermeke elvégzett, jelentéktelen dij. Vidékünkön a magánbányászathoz tartozó zúzóművekben itt-ott 40-50 fillér napdij mellett több 12 évben aluli gyermek talál alkalmazást s teljesít éjjeli munkát is. Mindennek pedig a gyökere a munkásviszonyokban van. Igaz ugyan, hogy mindezek az esetek a munkásviszonyoknak napjainkban meglévő elmérgesedése előtt is megvoltak, mert előidézte azt a szülők kapzsisága s az emberek hasznossági elve. Városunkban még ma már eléggé rendezett iskolai viszonyok mellett is gyakran kell szülőket felvilágosítanunk arról, hogy a tizenkét évet be nem töltött iskolás gyermeküket nem vehetik ki az iskolából s ha a gyermekek a tizenkét évet az iskolai év folyamán töltik be, akkor sem egészen az iskolai év befejeztéig. Ezek a gyermekek tehát gyermek mellé, vagy másféle szolgálatra nem adhatók. Eset van reá, hogy a mai iskolai törvényen alapuló jóakaratu tanácsunkkal szemben a hatóságnál igyekszik pártfogást keresni az ilyen szülő s az iskolaügyön kivül vagy belül álló egyének emberies érzelmét igyekszik a törvénnyel szemben megnyerni. Mindez pedig abból a megszokásból folyik, amely ennek előtte itt a kevés iskola mellett gyakorlattá nőtt. Ez abból állott, hogy nálunk az elemi iskolába csak önként jelentkező szülő gyermekei jártak. Akik nem jártak iskolába, azok szülőit nem büntették, mert az önként jelentkezők tanítására sem volt elég a tanító és a helyiség. Ez a magyarázata annak, hogy városunkban az írástudatlan serdülők nagy számban vannak, hogy pl. a gazdasági népiskolák egy fiú és egy leányosztályát analfabéták teszik. Nálunk is, másutt is mindez összefügg a gyermekmunkások számának emelkedésével, mert ahol az iskola nem képes befogadni a törvény által megállapított odatartozó koruakat, ott ezekből vagy a munkanélkülieknek, vagy a gyermekmunkásoknak nő a száma. Annak, hogy a gyermekmunkások száma emelkedőben van, oka a nép szegénysége és tudatlansága is. Bizonyítja ezt az, hogy a gyermekmunkások a legnagyobb szegénységben élők környezetéből kerülnek. A legmostohább sors. bán élő szülők gyermekeiket sok esetben tehertad, hogy Blitzbau Henriettnek milyen pompás szép ruhái vannak és hogy neki sárcipője is van. Kértél, hogy vegyek Neked is. Ekkor fölhívtam figyelmedet Horvát Mariskára, kinek mind a két lába kilátszik a rongyos cipőjéből, s hogy neki egy pár jó cipője sincs, miért legyen akkor Neked, édes gyermekem egyszerre kettő is. Te beláttad, hogy igazam van, szépen bele nyugodtál. Ez már lemondás volt! így igyekeztem mindig odairányitani gyer- meklelkedet, hogy megbecsüld a körülményeidet s hálás légy a Te jó Istened és szerető szüleid iránt. De ez csak egy paránya annak a lemondani tudásnak, amelyre az élet fog kényszeríteni. Megbocsátani! Onkénytelenül mindennapi imámra gondolok : „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek“. Minden nap elmondjuk, s mégis- mégis hányszor nem tesszük meg. Megbocsátani! Hiszen az oly könnyű, ha a jó Istenre gondolunk, aki nap-nap mellett megbocsátja a mi vétkeinket. * * * Most egy^pár évvel előbbre megyek. Jöjj velem! Eljön 0 szép, derék, egészséges ember. Leányszemnek boldogító, gyönyörködtető. S midőn a minden széppel felruházott ideál férjjé lesz, s észreveszed, hogy Ő is csak hozzánk hasonló, hibával teli földi lény, akkor vedd elő a „tűrni és megbocsátani“ tudásodat. Légy engedékeny vele szemben. A nap soha se menjen le a te haragoddal. Még ha talán neked volna is.igazad, akkor is Te kezdjed a békülést. Ez csak eleinte lesz nehéz, később már nem is lesz reá szükség. Ha tisztviselő lesz az életben vezetőtársad, a szellemi munkában gyakran kifáradt, talán nek tartják s mihelyt a gyermekek annyira cserepednek, hogy szülőik belátása szerint valamiképpen kereseti- munkára adhatók, elhelyezik- őket. Az ilyen gondolkodású szülők a gondviselés által gyermekeikkel reájuk ruházott terhet többször a gyermeknek 10—11 éves korában lerázzák magukról. így a támaszra szoruló gyermek kenyérkereső lesz. Gondatlan élete megszűnik. Komoly munkára van utalva önmaga íentartása céljából nem egyszer már 10-11 éves korában. A nálánál nagyobb korúak, hozzá hasonló tudatlanok, de a rosszban már jártasok társaságába kerül. Ha azelőtt iskolába járt, az a kevés, ami ott a lelkére hatott, hamar lefoszlik róla. Nyerseség, zabolátlanság, a magukra hagyott gyermekek szilajsága kapja el. Elkövet több olyant, ami azelőtt tiltva volt: dohányzik, mosdatlan beszédű lesz stb. Az erkölcsi züllésnek ilyen utján állanak nálunk a zúzdái munkás gyermekek és a kőművesek mellé jutott napszámos fiúcskák. A közéletbe igy korán kidobott gyermekek vásottsága, hogy mennyire tapad a közéjük kerültekre, igazolja az, hogy azok a serdülő 12-13 éves fiuk, kik a múlt iskolai évben még az el. iskola V., VI. osztályában tanultak s magukviselete kifogástalan volt, most a gazdasági népiskola fegyelme mellett is a zúzdái suhancok között, ezeknek összes szilajságát s neveletlen szokását elsajátították. Vannak, kik annak a különben egészséges elvnek alapján, hogy a gyermek munkára szokjék s hogy az önnálló megélhetéssel magának helyzetet teremtsen, a gyermekeknek korán munkába állítását helyeslik. A nemzedék élet- képességét és önállóságát vélik látni ebben. Ezek felületesen látják a dolgot. Akik a gyermekvédelem szempontjából vizsgálják a gyermekmunkások ügyét, a fiatal nemzedék életrevalóságát, életképességét óhajtják szintén, de úgy, hogy az ne legyen a gyermek testi fejlődésének és lelki egészségének akadálya. A társadalom egészséges fejlődéséhez kell az is, hogy az egyén erői a‘ gyermekkorban csak fejlesztve, edzve és ne megerőltetve legyenek. Az 1884. XVII. t.-c.-ben ki van mondva, hogy „oly tanoncok, kik életük 14-ik évét be nem töltötték, naponta legfölebb 10 órai, kik a 14-ik évet már elérték, legfölebb 12 órai munkára kötelezhetők az iskolában töltött időt is beleértve. Mindkét esetben azonban munkaközben délelőtt és délután fél-fél, délben pedig egy órai szünet tartandó és a tanoncok általában csakis oly munkára szoríthatók, mely testi erejüknek megfelel. ingerült embert, hazajöttekor fogadd nyájas, derült arccal. Hónapokra felosztott évi fizetését igyekezzél okosan beosztani. Ahol egy fillért meg tudsz takarítani a szorgalmaddal, igyekezzél azt megmarasztani; kettő lesz belőle. Ha okosabb, műveltebb náladnál, igyekezzél hozzá felemelkedni, vagy ha talán fordítva volna, szállj le te hozzá s emeld őt magadhoz. Vagy ha talán nem lett volna melegszívű édesanyja, aki szeretettel nevelte volna őt, pótold nála az édesanyát, nyisd meg neki a te szeretettel teli lelkedet. Szóval, légy igazi élettársa, igaz felsegi- tője, felesége. Ha a sors talán anyagi bajokkal sújtana, igyekezzél megalkudni a körülményekkel. Ne zúgolódjál. Ne elégedetlenkedjél. Bízzál a jó Istenben! Jusson eszedbe az, kinek talán rosszabb sorsa van, mint neked, s akkor megnyugszol a tiedben. Keress a munkában feledést; ez segít és könnyít rajtad. Rövid az élet; igyekezzél azt magadnak és környezetednek lehetőleg széppé tenni. Végül még egyre kérlek. Szeresd lelked mélyéből a bátyádat, mert drága édesapátok él tovább bennetek. Az az édesapa, aki az ő sokat küzdött, sok megpróbáltatáson átment szivének - lelkének teljes melegével szeret benneteket. Drága gyermekeim! Édes kisleányom ! Vésd jól a lelkedbe ’ ezen szavakat, mert ezek a szivemtől szivedhez szólnak. Ma templomba megyek s imádkozom értetek. Szerető szivének minden melegével ölel a Té igaz Édesanyád. Egyes iparágakra az iparhatóság ennél rövidebb munkaidőt állapíthat meg. Éjjeli munkára, azaz esti 9 -órától reggeli 5 óráig tizenhat éven aluli tanoncok általában nem alkalmazhatók. Oly iparágaknál azonban, melyek üzése éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne, az iparhatóság megengedheti, hogy a 16 éven aluli, de 14 évnél nem fiatalabb tanoncok a megszabott munkaóráknak legfölebb felét éjjeli munkában dolgozzák le“. A törvénynek ez a része azt a szempontot, hogy a serdülők lehetőleg megerőltetés nélkül legyenek foglalkoztatva, figyelembe vette. Azonban ezt betüszerinti értelmében s a törvénynek e részét átlengő humánus szellemben meg nem tartotta a legtöbb iparos. Akik pedig a gyermekvédelem szolgálatában állanak s annak mélyére látnak, tudják, hogy a gyermekmunkások ügyének szabályozása, a gyermekek kereseti munkájának korlátozása nemzetgazdasági szempontból, a nemzet erejének, testi fejlettségének, erkölcsi emelkedésének érdekében szükséges. Azok úgy gondolkoznak, hogy a gyermek legyen mennél hosszab ieeig, legalább 13 — 14 éves koráig mindennap iskolába járásra szorítva s az ismétlő-iskolás kor a 13-14 évtől terjedjen a 16 éves kor betöltéséig. így akkor kerül majd állandó kenyérkereseti munkára a gyermek, mikor erkölcsi iránya jobbban meg van, meg lehet ágyazva, mint ma s testileg is fejlettebb. Csakhogy ez csupán ott vihető keresztül, ahol az állam, a község mindent elkövet, hogy iskola legyen s azt mindenki felkereshesse és el ne kerülhesse senki, a ki kora szerint oda való. Én a gyermekmunkások alkalmazásának megszorításához az első lépést a ma meglévő népiskolai törvény mellett abban látom megvalósíthatónak, ha mindenkit rákényszeritenek arra s a gyárakkal, bányákkal, nagyobb iparral biró helyeken lakókat fokozottabb szigorral, hogy gyermeke a népiskola 6 osztályát elvégezze s onnan abban az evben, amelyben a gyermek 12-ik évét betölti, az iskolai év végéig ki ne lépjen. Emellett az 1884: XVII. t.-c. 115. §-nak megváltoztatásával, mely lü évet meghaladott gyermekeknek a gyári munkára alkalmazását megengedi, törvényben kell kimondani, hogy aki a 12-ik évét még be nem töltött gyermeket munkába ad, szigorúan legyen megbüntetve. Még nagyobb szigorral legyen megbüntetve az, aki az ilyen kiskorú gyermeket munkába fogadja. Erre a büntetés már első fokon legalább 200 korona legyen. Ha ezt nemcsak törvénybe írnák, hanem a gyakorlatban való keresztülviteléről is éberséggel gondoskodnának, akkor az iskolaköteleskoru gyermekek nem lennének többé a julius augusztusi szünet alatt kőművesek mellett, a földhordó tnlyigásoknál stb. alkalmazva napszámosokul. Mivel pedig főképpen a nagyobb városokban több gyermek a nagyszünidő alatt szülőinek munkába járása miatt felügyelet nélkül magára hagyatott, ezeknek az erkölcsi védelme érdekében szükséges, hogy megfelelő díjazásért nehány tanító az ilyeneket slöjd-féie munkával, kertészettel, játékkal, zenével foglalja el. A gyermekek erkölcsi oltalmáért legalább is olyan életbevágó ez, mint a gyenge, vérszegény gyermekek szünidei nyári kitelepítése. A gyermekek erkölcsi megmentését igy esetleg állami segélylyel, de a községek, városok kell, hogy megtegyék. A gyermekmunkások ügyének védelme s a jövő nemzedéknek munkásságra nevelése nem áll ellentétben. Az emberiség jobbulásáért, anyagi haladásáért kell, hogy a gyermekben a munkásság iránt az érzék felébresztessék. Azonban mindezekért épen annyira szükséges, hogy a gyermekben a még csak serkenő erők fejlődésükben meg ne legyenek zavarva. Kell, hogy minden egyén a maga gyermekkorában helyesen irányítva és a rossztól óva legyen, hogy az egyéni kiválóságok, az egyéni jótulajdonságok, melyek az embert emberré emelik, egészségesebben kialakulhassanak. Ebből a nézőpontból a gyermekmunkások kihasználásának visszaszorítása általános emberi kötelesség. Székely Árpád. Grünwald Mór előnyösen ismeri gőz mii-kelmefestő és vegytisztító gyüjtödéje a Minorita-malom épületében, Hid- utcán, dr. Kádár átellenében.
