Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-01 / 18. szám
TÁRSADALMI ÉIS SZÉPIIIODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatársak : Révai Károly, Fliesz Henrik. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. ■ 1 hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ——— A munka ünnepe. Május 1. Május elsején, a mikor virágba borulnak a fák a tavaszi nap mosolyától, tartja szokásos ünnepélyét a szervezett munkásság, gyűlésezik, szervezkedik és ezen napot eszméinek tiszteletére, clőbbrevite- lére szenteli. Komoly és őszinte rokon- szenvvel kell foglalkoznunk mozgalmaikkal, mert a munkások összesége alkotja az istenadta népet, a nagy tömeget, melyben hatalmas erő rejlik, mely a magába szívott eszméket féltékeny gonddal őrzi és ápolja és érte ha kell, kész vérét ontani. A munka nemessége leköti, rendes mederbe szoritja a tömegek energiáját, á munkában kifáradva, kifejlődik benne a kötelességnek, az engedelmességnek érzete. Betölti a munka életét, mert enyhülést keres és talál utaira a családban. A jó munkásnak nincsen ideje haszontalan és könnyelmű időtöltésekre. A munka visszatartja a sok káros és rossz dologtól. A művelt társadalom pedig büszkén és szeretettel tekint erre a hatalmas osztályra, mely fentartja. A ki munkás, dolgos, az teljes mértékben szabad és független is, mert nincsen utalva mások kegyelmére, segítségére, képes két kezével megszerezni annyit, amennyi a maga és családja ellátására szükséges. Megfizeti az adóját, lerója egyéb kötelezettségeit, nem téved törvényellenes utakra, nem folyamodik semmi körülmények között meg nem engedett eszközökhöz, ennélfogva a mellett, hogy anyagilag fellendül, növekedik a környezete előtt tekintélyben és becsületben. A munkásság őszinte, hamisítatlan és romlatlan lelkületében gyorsan megfoganjanak, könnyen termékeny talajra találnak az eszmék és a jelszavak. Nem szólunk a sociálismus ellen, hiszen az többé-kevésbbé mindig jogosult, csak szertelenségeiben és kinövéseiben mételyezi meg a nép tiszta gondolkodását és felfogását, érzését. A sociálismus nemzetközi jellege súlyosan vét a hazaszeretet szent érzelmei ellen, megtagadja őseink hagyományait, apáink örökét, a közös múltnak véren szerzett dicsőségeit, minden tettet, igyekezetei a haszon és pénz szempontjának rendelve alá. Ennélfogva természetesnek találhatjuk, hogy nem számíthat sem a művelt magyar társadalom, sem az uralmon lévő mindenkori kormányok támogatására, mert haszonlesés célzatú patikájával dolgozó izgatok lelketlensége fölhasználván a tetszetős jelszavakat, veszedelmek elé állítják őket, lerombolják sajtójuk, szónoklataik, röpirataik segítségével a hazaszeretet szent érzelmeit, a vallást, annak er kölcsi törvényeivel és az emberiségbe vetett bizodalmát. A keresztény sociálismus magasztos eszméi bár megosztották a munkásnépet, de meghódítani egyhamar nem fogják, pedig üdvösebb és célhozvezetőbb ennek létesülése, mert tiszteletreméltóbb eszméket magasztosabb • eszközökkel igyekszik megvalósítani. Van egy pusztító réme a munkásnépnek. Ez a pálinkának mértékentúli élvezete. Ez megmérgezi a szervezetét, lelkét, tönkreteszi életét és jövőjét, dolog- talanságra, restségre, bűnre csábítja. Az államnak fogyasztás-adó céljából és nyerészkedés szempontjából nem kellene előmozdítani és biztosítani a népnek eme szen- vedélysugalta testi és lelki katasztropháját. Tegyünk és áldozzunk a munkásosztályért, a kik a fajmagyarságnak zömét képezik. Nyissunk részükra uj és uj keresetforrásokat, mentsük meg őket a magyar hazának! Megliivó a Teleki-Társaság 1910. évi május hó 7-én, este 8 órakor, a Kaszinó nagytermében megtartandó XIII. felolvasó- és közgyűlésére. TárgysorOzat: 1. Elnöki megnyitó. 2. A titkár évi jelentése. 3. Elbeszélés. Irta: Szikra, t. tag. 4. Költemény. Irta: Révai Károly, r. tag. 5. Elbeszélés. Irta: dr. Foss Gyula, r. tag. 6. Magyar népdalok. Zongorán előadja: b. Kováts Géza, vendég. Felolvasó ülés után tea-estély. Vendégeket szívesen látunk! Nagybánya, 1910. április hó 28-án. Révai Károly. Fliesz Henrik, elnök. " titkár. R nagybányai Hírlap tárcája. Még várunk . . . Az üdvözülés határmesgyéjén Megfeszüli vággyal, remegve állunk . . . Kezed kezemben, drága, te és én Valamit várunk . . . Hogy talán holnap — vagy épen még ma Megnyílik útja az elzárt menynek . . . Mi eltakarta, lehidl árnyéka S hívnak, hogy menjek. Hívnak, hogy menjünk az örök élet Bűvös vizéhez, kutforrásához . . . Hol a kéj, öröm sohasem ér véget Annak, ki áldoz . . . Hol önfeledten karodba dőlve Elnyerek mindent, mit igér ajkad . . . Ha csókos ajkkal megrészegülve, Ott csüggök rajtad. Mert vágyunk, égünk hosszú időktől Szomjazó ajkkal és mégis tétlen . . . Míg álmunk színes világa szétdől A szürke éjben . . . Es mi csak állunk hiú reménynyel, Kezed kezemben, valamit várunk . . . S nem vesszük észre, mint hullong széjjel Ifjúságunk . . . Telek Sándor. Az első bűn. — Irta: Nagyné Nagy Erzsi. — Szászor szép asszony volt Éva, de miként még ma is minden szép asszony, úgy ő is hiú volt a végtelenségig. Egy alkalommal, amint szépen karonfogva sétált Adámmal, egy faltörmeléket pillantott meg a homokban, melyet bizonyára a szélvész vihetett oda. Nem azért volt ő asszony, hogy az ilyesmit kikiabálja. Szépen hallgatott. Ádámot visszatessékelte a kis rózsalugasba, melyben akkor laktak. Csakhogy még az jó messze lévén, amig mentek, Éva folyton húzta az egyik lábát a homokban, miáltal egy hosszú vonal képződött a kérdéses helytől. Másnap reggel még alig hogy virradt, már Éva talpon volt, pedig éjjel is alig aludt, any- nyira fúrta oldalát a kíváncsiság. Gyorsan összekapkodott egy jó csomó erős illatú virágot: jázmint, rózsát, olajfát és liliomot. Szépen körülrakta vele az Ádám fejét. Senki sem higyje azért, hogy ez talán a végtelen hitvesi szeretet gyöngéd megnyilatkozása volt. Sőt! azon igyekezetből, hogy Ádám kábuljon el, aludjék soká s ne induljon egyhamar utána. Aztán toalettet csinált. A kis patak vizében megfürdött. A viz fölé hajolva, sarkig érő szép fekete, hullámos haját köpenyként elegyengette s tele tűzdelte vérpiros rózsákkal és elindult hóditó útjára. A vonal mentén csakhamar rátalált a faldarabra, melyet azonnal át is vizsgált s nagy meglepetésére két szép formás férfi ujjat látott ráfestve. Módfelett kiváncsi volt, honnan eredhetett a faldarab, mert ott bizonyára embereknek is kell lenni. A biblia említést tesz arról, hogy a világ teremtése előtt jóval már voltak emberek, de elpusztító őket az Úr, mert fajtalanok valának. Éva csak ment, folyton keresve a helyet, honnan a fal leesett. Órákig gyalogolt, már nagyon is fáradt volt s kezdte unni a játékot, mig végre egy kicsi sötét pontot vett észre a láthatáron. Meggyorsító lépteit s ment a pont irányában egyenesen, mely nagy meglepetésére folyton nagyobbodott. Végre tisztán kivehette, hogy hegy. Habár agyongyötörte a fáradság, a hegyre felmenni pedig valóságos istenkisértés volt, de kíváncsisága még ezeket is fölülmúlta. Minden erejét megfeszítve, végre feljutott a hegy tetejére. Határtalan nagy volt a meglepetése az ott látottakon. Egy óriás romot látott maga előtt, Lapunli. mai száma 3 oldal.
