Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

1909: december 25. KT asybäiiyal Hírlap 5 A Petőfi-Társaságból. A Petőfi-Társa- ságnak tudvalévőén nem valami nagy a presz­tízse. Igen jó irók mellé deriire-borura beválaszt ez az irodalmi társaság igen rossz írókat is, meg aztán azt is tudja mindenki, hogy egyál­talában nem érdemszerint választja a tagjait, akiknek lognagyobb részét cimboráskodás és érdekeltség juttatja a tagság kisértékü dicsősé­géhez. Mégis, vagy talán éppen ezen az alapon, sok írással foglalkozó férfiú vágyakozik a Pető- fisták közzé. Ezek közül az egyik eredeti és kedves módon juttatta be magát a tagok sorá­ba. Miután az egyik megüresedett tagsági hely­re ajánlották, nyakába vette a várost és a Petőfi-Társaság valamennyi tagjánál vizitelt. Kivétel nélkül valamennyit fölkereste a lakásán és kivétel nélkül valamennyinek szórol-szóra ezt mondta: „Kedves uram, mint tudja, engem ajánlottak a Petőfi-Társaságba. Nem is álmodok arról a dicsőségről, hogy ebbe a nagytekintélyű társaságba bejussak. De boldog volnék, roppant boldog, ha az ajánlóm szavazata mellé még csak egy, egyetlen egy szavazatot kapnék . . . Sen­kihez sem mertem ezzel a kéréssel fordulni, csak önhöz: Kérem, szavazzon rám a választás­nál . . .“ A meghatóan szerény férfiút csaknem egyhangúan választották meg. Csak egy ember nem szavazott rá. Az, aki ajánlotta. A vasúti menetjegyek drágítása el= marad. Az államvasutak igazgatósága tudva­lévőén előterjesztést tett a kereskedelmi minisz­ternek az államvasuti személyszállítás díjszabá­sának megváltoztatása, illetve a menet- és bérletjegyek árainak emelése iránt. Most arról értesülünk, hogy a kereskedelmi miniszter nem fogadta el a javaslatot úgy, hogy a meuetje- gyek tervezett drágítása elmarad. Ajánlatos mellékfoglalkozás. A „Rum­pold“ féle vendéglő íőpincére, fogadott Incze József pékmesterrel, hogy egy nyolcvan kilós zsák lisztet a vendéglőbe és onnan megint vissza is visz. A különben elég vékony emberke valami 20 perc alatt megsétáltatta a zsák lisztet, és az árát 50 koronát boldogan rakta zsebre. Tehát a ki jövedelmező mellékfoglalkozáshoz óhajt jutni keresse fel Ince József sütödéjét a Rák utcában. A lapok megrendelése. A kúria érdekes és a közönséget is érdeklő Ítéletet hozott, mely­ben kimondja, hogy mindenki, a ki elfog- gadja a neki kézbesített lapot, annak árát még akkor is meg kell fizetnie, ha a lapot nem ren­delte meg. Még érdekesebb az Ítélet ama kije­lentése és megállapítása, hogy az ilyen perekben nem az adós lakhelyén levő bíróság az illetékes, hanem az, mely ott van, a hol a lapot készítik, illetve postára teszik. Úri kéregetőnő. Mindenkit megpumpolt egy kéregetőnő tegnap és tegnapelőtt. Divatos téli kosztümben, erősen kipuderozott arccal ko­pogtatott be mindenfelé s bizonyos lenézéssel zsebelte az egy koronában meghatározott (?) alamizsnákat, melyekre előkelő atyafisága s párt­fogói révén feltétlenül számíthatott. Hogy a koldulás előkelőbb színezetű legyen egy-két városi tűzoltót rendeltek ki — diszörségül. Ki is használta az előkelőséget alaposan s betola­kodott oda is, a hol a kopogtatatásra erélyes „nem lehet“ volt a felelet. Szép, valóban gyö­nyörű ténykedés a szegények támogatása, csak azt nem tudjuk hol van itt az igazság? Elvégre, ha valaki Justh Gyulának rokona, menjen Tornyára vagy a függetlenségi pártkörbe meg- pumpolni a gazdag bácsit, de ne akarjon olya­nokat boldogítani, akiknek semmi közük hozzát különösnek tartjuk, hogy városi alkalmazottakkal igyekeznek az adó és jótékonyság terhe alat; roskadozó polgárságot ilyen ügyekben molesz­tálni. Pardon ! Hiszen arisztokrata koldusnőröl volt sző ............ Sa ját előnye, ha hajat vágatni, borotválkozni Tréger modern berende­zésű fodrász-termébe jár, hol jó, tiszta, és gyors kiszolgálásban részesül. Tyúk­szem vágást, mindennemű masszírozást szakszerűen végez Tréger Lajos. Pusziit a tüdővész. Julius hóban Szat­mármegyében ldlencvenhárom ember esett a tüdővész áldozatául. Eltűnt színtársulat. Olvastunk már el­tűnt aranyórákról, házakról, aszfaltjárdákról is, de hogy egy színtársulat eltűnjön primadonás- tól, karmesterestül együtt, erről még nem igen hallottunk. Zilah városával esett meg az a fur­csa eset, hogy eltűnt az egész színtársulat, mely­nek szereplését nap nap mellett várják. Erre vall legalábbaz a közlemény, melyet a Zilahon megjelenő „Független Újságból“ olvasunk : „Színtársulatunk úgy látszik az idei szezont is boszantással, figyelmetlenséggel kezdi. Tegnap este már játszaniok kellett volna, de mindez ideig hirük-hamvuk sincs. Sőt még csak azt sem tudjuk, merre járnak. Távollétük okáról s érkezésük idejéről az illetékes hatóságot sem értesítették. Ez a hallatlan negligálás a leg­komolyabb megtorlásra vár. Arra való az a szerződésbeli büntetés, hogy az ilyen makacs, önfejű direkturát rendhez szoktassa. Kérjük a szinügyi bizottságot, hogy ezt a pőnálét a szük­séghez képest a legerélyesebben alkalmazza az igazgatósággal szemben és ha máskép nem lehet, hatósági utón gondoskodjék az eltűnt társulat felkutatásáról s a szezonnak mielőbbi megkez­déséről.“ Szívesen rendelkezésére állnánk az eltűnt színtársulat nyomozásában s fölhívnánk erre a legnagyobb készséggel a mi rendőrségünk figyelmét is, de a laptársunk nem Írja a szín­társulat nevét, melynek szereplésére a zilahi publikum oly lázasan várakozik. A Néhma Lajos József kávé-üzletét átvette fíenlcő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10-12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) Az építtetők figyelmébe. Lúgoson, sok éven át szerzett tapasztalatokkal ellátva indít­tatva érzem magam, hogy Nagybányán történt letelepedésem alkalmából mint képesített kő­műves-mester magam az épitő közönség párt­fogásába ajánljam. Vállalkozom mindennemű építész- és kőműves munkálatokra teljes erkölcsi és anyagi felelősséggel, méltányos dijfeltételek mellett. Koresog Mihály, képe­sített kőműves-mester. Könyvelést, levelezést vagy írógép- kezelést a délutáni és esti órákban elvál- lalok. Megkereséseket „Mellékfoglalko­zás“ czimen a kiadóhivatal továbbit. Kárácsonyi újdonság! Legcélszerűbb karácsonyi ajándéktárgy egy tölcsér nélküli gramophon. Óriási nagy választék állandóan fali-, zseb-, inga- és disz órákból, valamint arany és ezüst dísztárgyak, a legszebb kivitelű éksze­rek, beszélő gépek, fgramophonok) és hozzá való legújabb kiadású lemezek Frieder Vilmos­nál Nagybányán, Kossuth-utca (Mándy-ház.) Beszélő gépek és órák javítását, jótállás mellett, a legpontosabban eszközli. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál folyó hó 19-től a követ­kező bejegyzések tétettek: Születtek: Dec. 19. Gongola János bánya­munkásnak „István“; Dec. 17. Hotye Demeter kisbirtokosnak „Demeter“; Dec. 19. ifj. Farkas János bányamunkásnak halva született fiú; Dec. 16. Kosztin György bányásznak „Anna“; Dec. 18. Szentkirályi József városi iktatónak „László Zoltán Tibor“ nevű gyermeke. Meghaltak: Dec. 21. Talpas Demeter, g. k. 29 éves, zuzdamunkás, tüdőgyuladásban; Dec. 21. Pekk Jolán Valér, r. kath. 8 hónapos, cipész mester gyermeke, gyomorbélhurutban ; Dec. 21. Hidegkúti János, g. k. 19 éves, kovács­segéd, tüdőgyuladásban. Kihirdetés alntt állanak: Koosián Miklós bányamunkás és Bölönyi Erzsébet, özv. Rusznák Albertné napszámos, nagybányai lakósok. Egy teljesen jó karban lévő Sin- ger-féle varrógép eladó. Megtekint­hető Lendvay-tér 5. sz. alatt. Glória. Beteljesült a vágya, álma Igen sok modern lírikusnak, Ez ünnep most költészetükhöz Illik ám pompa*, enyhe tusnak. Mert fekete és fekete már És fekete marad az álom, És fekete lett, mint dalolták A szomorú, esős karácsony. KÉPZŐMŰVÉSZET. 9_ Aiglon. Opium álmok. Tulajdonképen célom volna méltatni az e címen megjelent grafikai művét Sassy Attilá­nak (Aiglon); azonban csupán ismertetésre szorítkozom. Teszem ezt azért, mert látni kell e füzetet. Látni és élvezni. Innen Nagybányáról indult ki a szerzője, előttünk fejlődött modern grafikussá, e szó legkomolyabb és legfejlődőképesebb formájá­ban. Rajzai bámulatos finom ornamentikák - ebben van minden témája, mindent kifejező ereje. A létező, avagy nem létező élők s élet­telen tárgyak stílusba foglalt megjelenítései e rajzok - melyre helyesebb kifejezést^ mint „ópiumi álmok“ - aligha kaphatnánk. Álmok ezek: kéjes, olykor könnyű, olykor nehéz álmok, melyek lebilincselik az érzéseket, forrongásba hozzák a vért, a fantáziát — lángolnak - él­nek. Reális naturalizmus világából kivezetik az érző szemlélőt, virágok közé, amik nincsenek, de illatjuk bódit, — vonagló alakok közé, me­lyek vágyakat kifejező vonalakban élnek, éreznek. Mezőket látok virágokkal, illatjuk betölt, magával ragad, — alakokat vágyaik, érzéseik után hajolva, átfonva egymást, kiegészítve, el- válhatatlan egységgé gyúrva. Jellemzi széles formalátása, erős stilusérzéke, mely minden láthatót, érezhetőt magába fogad. Hangsúlyozom: ismerve fejlődését — nem tartom szükségesnek a hatásokat megnevezni, amik ide vezették. Fölösleges lenne: a hatás jó volt s megvagyok győződve, fejlődésében ezen műve egy határjelző, melyen - tovább haladva, — könnyedén siklik át. Könnyedén, mint a nehéz, kemény, lenyű­göző iskolák száraz tudásain. B. T. * A füzethez Rónai Mihály irt előszót, mely mintegy kiegészítő része a műnek. „Écsetet, vésőt, tollat a kezembe! Egy asszony jön. Ittas vagyok, szobrok és képek szépség­mámorától duhaj és uj vonalakat látok: élese­ket, mint a villám, vadul kigyózókat, mint a hegyek között rohanó vonat, elhajló — vissza­csapódókat, amilyeneket a gyenge sudarú fa rajzol a szélben, lágy habcsipkés uszályhordo­zókat, mint a tengertjáró hajó. Páva kényességét, oroszlán méltóságát, harmadfűcsikó viháncolását, borjas tehén bamba szelídségét ide — egy asszony jön ! Inas boka, lágy csípő, kemény kebel, gömbölyű ajak, boglyas fej és hófehér karok — táncra! Szűzi testek vonaglása hajnali álomban, hetérák eszeveszettsége és apácák szendesége kell nekem — egy asszony jön ! Egy asszony jön, — mind kevés. Én kellek ide. Az én fejem, az én sze­mem, az én karom. Mindenki senki. Rabló erkölcs, erős er­kölcs, vigyetek. A szemem tolvaj, buta, de éles, erőszakos, aki mozdulatokat, törött vonalakat lop. A fejem orgazda, aki remekké toldozza össze a zsák­mányt. S ah! rendőr a karom, aki visszaad mindent, kifoszt engem. Durva paraszt ez a fogdmeg, a tenyere kérges, cserepes; hajszálból és selyemszálból, holdsugárból, napsugárból nem tud láncot fonni. Láncot fonni, finom láncot a fejem és köztetek. - Belemarkol mind e drágaságba,

Next

/
Oldalképek
Tartalom