Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
6 Nagytoányai Hírlap 1909. december 25. mintha kenderkóc volna s kötelet ver mesterember módra. Ám, ha ti is igyekeztek s e kötélen át- fogództok hozzám, látjátok tán azt az asszonyt, aki jön, mindig jön s hoz a szemében titkokat, a szájában Ígéretet s vállain álmokat, keblei közt boldog utat, a karjában ölelést, a kezében cirógatást, tüzes ütést, az ölében vágyakat. Ecsetet, vésőt, tollat a kezembe! * A könyv megrendelhető a „Nagybányai Hírlap“ szerkesztőségében; ugyanott egy példány is van megtekintésre. CSARNOK. Kis leányomhoz. — Irta : Itévai Kiíró fi/. Itt a2 idő kis leányom, Itt a csöndes délután! Már én csak a nap lementét Bámulom meg ezután. Fönn jártam a hegy tető jé n J-Iz volt ám az élvezet! S egy ösvényre rátaláltam, Mely a völgybe levezet. ttt a völgy már! Egyenesen Temetőhöz visz az ut; Látom is, hogy gondos kezek Jíyitogatják a kaput. Jó is lesz ott megpihenni, JTisz az élet meggyötört; Soha egész életemben Jíem ismertem a gyönyört. Jt mi üdvöt adott néha Csak Te voltál és a dal; JTej a nóta, édes nóta Jtz is lassan már kihal! Énekeltem, dudolgattam Virradattól esteiig; Életemnek alkonyadtán Több már tőlem nem telik I Te maradtál csak leányom, Jii igazán szeretett; Jíem csodálom! hisz én adtam Szivemből a szivedet! De már én is készülődöm, JTosszu útra indulok; Oda, honnan az a sok-sok Fényes csillag leragyog. körülötted erdö-mezö /Hdásomma! lesz tele; . . . Jíidült fának még sokáig Zizeg lombja, levele. Aranyos porszemek.- Irta: ifj. Kárpáti Endre. IX. Fehér karácsonyok Hát persze, hiszen ma jön a kis Jézus, estére ... Ez motoszkál az ember fejében minden pillanatban. Azért lehet megűlni olyan csendben a dörömbölő, zugó kályha mellett. Várjuk a Jézuskát. Cukrot hoz, annyi bizonyos, mert tegnap este már lepottyantott egy párat szekrény alá, meg a sötét sarkakba. Majd elválik, csak türelem . . . De ha egyszer az idő olyan lassan akar múlni. Még csak most veri az öreg falióra a négyet a zongoraszobában. Mintha nehezen venne lélekzetet, úgy hörög ütés közben fáradt tüdeje. Még soká kell várni, pedig már sötétedik. Játszani nincs kedv, nincs játék, mert a régiket félreraktuk, újak reményében. Hát csak tanakodunk: mit hoz a kis Jézus? . . . Amúgy is végtelenül unalmas az idő. Naphosszat sűrű ködök fekszik meg az utcát, az emberek fázósan sietnek jobbra-balra. Nagy ritkán pislog ki a nap a párázat mögül, akkor is olyan álmos, hogy majdnem elalusznak vékony sugarai. Kimenni a kertbe dehogy is lehet. Fütyö- rész a kiállhatatlan északi szél, ami csontig behasogat a fagyos testünkbe. Legjobb az ilyen időt a meleg szobából nézegetni. Az egész világ a verejtékes ablakig tart a téli rabság idején. Ami azon kivül van, nem érdekes és ezerféle rejtelmet takargat, amit jó ismernie a kis gyermekeknek. A mi világunknak külön történetei vannak ; | saját törekvéseink, hajlamaink. Ezek körül csoportosulnak gondolataink. Ha a mama uj csirkét hoz haza a piacról, ez rendkívül fontos esemény, ami izgalomban tart egész egy délelőttön keresztül. Valamely babacsésze eltűrése kész szerencsétlenség ; ha pedig a babánknak életveszélyes koponyarepedése támad, az világraszóló katasztrófa. Ellenben egy üres cérnaspulni szenzációs felfedezés, amit minden esetre be kell mutatnunk dicsekvőleg kályhának, asztalnak, széknek. Ezek a néma jószágok különben jóakaró barátaink, akiket őszintén szeretünk. Ha csak ■ lehet, barátságosan végigcirógatjuk tapadós simaságukat, amit ők hálás nyafogással viszonoznak. A nagy szekrényt, amely lustán támaszkodik háttal a falnak, tisztelni illik, mert minden mozdulatunkat kritikus szemmel figyeli és nyöszörögve kezd el siránkozni, ha netalán kíván- J csiságból ki akarjuk nyitni ajtaját. Viszont az otrombán nyújtózkodó zongora egyenesen ellenségünk, amelytől méltán retteghet mindenki, j | különösen ilyen alkonyati félhomályban, mikor ránkvicsorgatja hosszú fogsorát. Nem tudom én: hogyan lehet olyan veszedelmes portékával egy \ \ fedél alatt aludni ? . . . Lámpát tesznek az asztalra, amitől sárga 1 j fény ömlik el a szobában. Mosolyogva nézünk I egymásra, s megdörzsöljük szemeinket. Már ! majdnem elálmosodtunk. A konyhából mozsár- j harangozás hallik be ajtónyitáskor; ez a zene j a karácsonyi kalácsokat jelenti. Most csinálják j a dióst, mákost, lekvárost . . . Kinézünk a sártól fénylő utcára. Már egyes ablakok világosodnak, ott megjött a Jézus. Tompán búg a gyár vastag kürtszava; olyan mesz- sziről, talán a föld alól hallatszik. Még egyszer kétségek szállanak meg: vájjon megkapta-e a Jézus a levelünket ? . . . Csendben maradunk, szinte mozdulatlanul. I Aggodalmat állunk ki, szorongó bizonytalanságot. Bánt a csend; a félelmes csendben még köhinteni sincs bátorságunk. Egyszerre benépesül a szoba. Összegyűl az egész család, titokzatos arccal. Mindenki bennünket figyel, a szemük tekintetében valami rejtett gondolat sugárzik. Már mindjárt bemehetünk. Apa elgondolkozva játszik a zongorán karácsonyi énekeket. Talán a régmúltra gondol, oly szomorúan hangzik a „Csordapásztorok ...“ De most egy éles kis csengetyü szólal meg hirtelen, azzal asztán mindenki bevégzi a tere- ferélést és halotti csendben kinyílnak az ajtó szárnyai. Minekünk kell utoljára belépnünk a ragyogó szobába. Határozott szenvedést éreztem e pillanatban. Eh, jnit, nem fogok azért sem elérzéke- nyedni! Úgy teszek, mintha semmi sem történnék. Végre is nem tűrhetem, hogy valaki észrevegye rajtam a félszeg elfogódottságot. Csak már túl lennék rajta ! . . . Efféle elhatározás csak addig tartott azonban, amig ki nem nyílt az ajtó. Hanem mikor átléptem a küszöböt, már keservesen tapasztaltam, hogy összeszoritja valami a torkomat. Szeretnék beszélni, hogy elüssem zavaromat, de nem lehet. Leragadt a nyelvem ? . . . Nem, J hanem nincs mit mondanom. Egy okos gondo- j lat nem jön az eszembe. Nagy nehezen elmondok egy rövid kis imát, ámbár ezenközben is többször elakadok és könnyek szivárognak a szempilláimra. Valaki kézenfog és kezdi mutogatni a mindenfélét. Amit kértem a Jéuskától, ott fekszik az asztalterítőn. Játékok mellett könyvek is, notesz a későbbi iskoláskorszakban. Mire körüljárom a fát egyszer, addig megered a nyelvem és mindent átvizsgálok tövéről-hegyére. Nem találni kifogásolhatót. Legfelebb azt, hogy a Jézuska sohasem mutatja magát. Csenget egyet, de mire be jöttem, eltűnt régesrég. Pedig be kár, hegy nem köszönhettem meg szemtől-szem- be ajándékát. Pedig a Jézuska hozta mindezt, annyi bizonyos. Már reggel berakta a szobába és azóta a házbeliek felakgatták a díszítéseket a karácsonyfára. Bizony sok dolga lehet ma a Jézuskának ! . . . Vacsora, után dióba kártyázgatunk, aztán lepihenünk. Úgy sem tudok holnap reggel soká aludni; felébresztenek az uj játékok. Még más meglepetés is vár ránk, amint világosodik. Vastagon fekszik a szép fehér hó a kertben. A háztetők, a faágak, bokrok mind leteritve hólepellel. Akkora pelvhekben esik, mintha rózsaszirmokat eregetnének alá a felhőkből. Olyan különös fehérek ma a szoba falai, és mennyivel világosabb van ideben, mint még tegnap is, mikor az a csúnya, nyúlós köd ereszkedett. Elvezet nézni, mindenkinek hogyan csiná- lódik hóból torony a kalapján, és ügyetlenül hogy bukdácsolnak az utcán a fehér esernyők. Akárcsak port kavarna a szél, oda-odavág egy csomó havat az ablaküveghez s lassankint egészen felgyülemlik a széles párkányzatokon. Apa jókedvűen dörzsölheti a kezeit; úgy látszik, mindenki örül a hóesésnek.- Lám mégis fehér a karácsony ! . . . ... Mi meg épen azt vizsgáljuk, hogy a Jézuskának még arra is volt gondja, hogy tollakat tegyen a tolltokunkba . . . Lehettem már vagy nyolc esztendős, mikor belepillantottam a karácsony titokzatosságába, Nagyon kiváncsi természetű voltam, mindent tudni akartam. De a karácsony fenséges misztikumát sohasem kutattam. Az szentség volt előttem, amit nem szabad feszegetni. Addig voltam legboldogabb, mig mindenben a Jézus ajándékát láttam. Ragaszkodásom véghetetlen volt cr bitemhez. Es úgy történt, hogy keservesen megsirattam nagy veszteségét szivemnek, mikor végképen rájöttem, hogy többé nem hitethettem el magammal, hogy minden ajándék közvetlenül az égiek küldeménye karácsonykor . . . Ereztem, hogy a legszebb gyönyörétől estem el a gyermek életének . . . Mintha felét a gyertyáknak elfujták volna a karácsonyfán: nem volt ezután már oly fényességes; valami hiányzott, amit örökre elvesztettünk, mihelyt el kellet múlnia annak az időnek, mikor még gyermeki rajongásunk annyira fenséges, mennyei érzéssel töltött el a szent karácsony közeledésekor. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérIete. Egy, esetleg két szobás Garzon-lakás bútorozva azonnal kiadó. - Várutca 29. 1 Mit ^ X ^ei tavalyi sikárlói LZf i SLkÁtermésű 30—31 méter- mázsa aszalt szilva, továbbá eladó 2 boglya széna és I boglya sarju kedvező árak mellett. Szabadszállásy-féle valódi sikárlói VÖRÖS=BOR literenként olcsó árért kapható: Ssabadszállásy Lila szőlőbirtokosnál Nagybányán, Fazekas-utca 53.
