Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-03 / 40. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. október hó 3. 40. szám. TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: □ r. AJTAI EH AGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lvjos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, RákóczU(Fő)=tér 14. ——hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ......... Mi kszáth-jubileum. A Mikszáth-jubileum országos bizottsága a következő felhívást intézte a művelt magyar közönséghez: „Mikszáth Kálmán ezidén tölti be irói munkásságának negyvenedik évfordulóját. Irodalmunknak ez az örömünnepe közéletünknek hányatott napjaiban virradt reánk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében. Ennek a szellemi erőnek egyik legkiválóbb példája és legfényesebb képviselője Mikszáth. Költészetének szere- tete, megbecsülése, elismerése tegyen bizonyságot róla, hogy a magunkénak is érezzük azt az erőt, a mely e gazdag pálya sugallója, hogy mi is részesei vagyunk. A mi nemzetünk lelkében, képzeletében és érzésében meleg és derűs, igaz- szavu és szeretetreméltó, hűséges és biztató: ott ragyog költészetében. Tréfálva ítél, évődve vigasztal, borongva gyönyörködtet, mesélve jövendői. E költészetnél mi sem tárja föl gazdagabban és elevenebben korunk magyar lelkét; mi sem erősiti jobban idehaza önmagunkban való méltó bizalmunkat; mi sem terjeszti mesz- szebb idegenbe jogunkat a megbecsül- tetésre. Köszönjük meg neki; köszönje meg egész nemzetünk. A mint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nemzetünké maradjon : fejezzük ki iránta hálánkat azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsi darabját, melyet az ő eleinek, apáinak verejtéke öntözött, ajándékozzuk vissza neki. Még pedig akként, hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát. Legjava munkáinak harmincz kötetét (20 kötésben), a költő saját szerkesztésében, rendezzük sajtó alá: egész regényköltészetünknek egyik legkiválóbb és legbecsesebb gyűjteményét. Árát sokkal kisebbre szabtuk a régi kiadásokénál, mindössze 80 koronára (20 díszes kötésben 120 korona). Az előfizetések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele í pedig a nagy írónak szánt nemzeti ajándékra jut. Kétezerötszáz előfizető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar nüveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar észhez és a magyar szívhez fordulunk. A kiben ereje él, lángja ég: egyesek, intézetek, testületek, hatóságok támogassanak bennünket. Ékesítsünk fel minden magyar könyvtárt, minden magyar könyvtárnak ezzel a diszével: Mikszáth Kálmán munkáinak jubiláris kiadásával. Nemcsak a legméltóbb koszorút fonjuk igy, hanem a nemzetnek legbiztosabban termő magot hintünk.“ Az országos bizottság ezen meleghangú s közvetlen érzéssel irt és mégis egyszerű felhívásához commentárt nincs mit fűznünk; örvendünk rajta, ha a ma élő legnagyobb írónk jubiláris. ünnepléséhez csak egy porszemmel is hozzájárulhatunk. R Nagybányai Hírlap tárczája. Á Pó partján. — Irta: Montigno Giacomo. — Este a Pó partján, Elmélázok némán . . . Gondolatim elröpülnek Képzeletem szárnyán! Elröpülnek messze A folyón, hegyen túl, Ott lakik az én galambom, Érette, könnyem tmll . . . Vájjon gondol-é rám, Az a barna kis lány, Akinél jobb és szebb nincsen A menyekben sem tán! ‘f A hab snsogása, Csillag ragyogása Mind azt mondja: igaz és hű Az ő fogadása. Olaszból fordította: Dr. Kiss Jiessö. Lopott boldogság. — Irta: Stenkáné Bapcsányl Vera. — Naptár szerint, hivatalosan ugyan még nem állott be az ősz, de a hirtelen jött esőzések minden átmenet nélkül hűvösre változtatták a még nem rég meleg napokat. Reggelenként fehér köd ereszkedett a hegyek ormaira, melyből egy- egy foszlány végig húzódott a keskeny völgy hosszában, ezüstös harmatba vonva a iákat és bokrokat és ezeket átfonó ökörnyál vékony, fehér szálait. A lekaszált sarja helyébe lilaszin kikirics lepi el a tisztásokat s habár a fák még teljes pompájukban megtartották dús zöld lombozatukat, a szemlélő figyelmét még sem kerüli el a változás, mely az erdőben rövid nehány nap alatt végbe ment. — Az első hűvös éjszakák óta mintha valami ideges nyugtalanság lapan- gana a levegőben, csupa sejtelmes hangulat itt minden, melyet inkább érezni, mint látni lehet. Az erdő koronás királyai most tartják nászukat . . . Terjedelmes, nagy darabon csak ketten uralják az erdőt. Mindkettő egyformán daliás és erős; ha bőgő hangjukat megeresztik, egyforma harsogó erővel tölti meg a hegyet- völgyet s hevesebb dobogásba hozza népeik szivét. Félelmes erejük és harczi kedvük elől már eleve-a rügyezés első idejében —más pagonyba A magyar művelt közönség pedig tudni fogja kötelességét s le fogja tudni .róni háláját nagy embere iránt. Október 6. Itt van- immár a bo- rongós őszi napok tizenhárom hős legsötétebbike, az aradi vértanú Golgotájának évfordulója! A fájdalmas emlékezés súlyos kínjai hasogatják át a mélyen érző hazafiak szivét, de a múltra borított fátyolt, azt a sokat emelgetett, sűrű és mégis átlátszó fátyolt, ma már alig libbentjük meg, mert a hétköznapi élet nyűgöző küzdelmeiben még imádkozni se érünk rá a megdicsőültek emlékezetéért! Október 6! Minden, ami a nemzeti létben fékevesztett kin, őrült keserűség, elfojtott bosszuérzet és velőt- járó magába-mélyedés, komor tépelődés, eszeveszett kin: e két szóban plastikusan kifejezést nyer. Emlékezzünk ! Hisz ez az emlékezet nem ólom lábon jár, de iramlik, száguld oda a vesztőhelyre, hol sűrű őszi borongás ül, melyen alig-alig csillan át a remény legvékonyabb sugára! S mi mégis látjuk azt; látjuk a glóriát, mely az akasztófát övezi s mely a mély haza- fiságnak ép oly symboluma, mint az ut- széli Megváltókereszt a rajongó vallásosságnak ! Menjünk hát el ismét a templomokba, hol az évfordulón megint megtartják a szokásos istentiszteleteket. A ref. templomban reggel 9 órakor, a plébánia templomban d. e. 10 órakor lesz a vallási szertartás. vonultak a gyöngébb vetélytársak, csak egy-egy gyönge hatos húzódott meg a sűrűben, gyáván bujdosva az erős előtt, kit talán éppen jelentéktelen voltáért figyelemre sem méltatott a hatalmas vetélytárs. A keleti ég peremén, halvány-piros fény tör útat magának a sürü, sötét fellegek közt s csak gyöngén világítja meg a hegyoldal cserjését. Túl a tisztás mögött csülkök halk kopogása hallatszik, közbe mintha valami óvatos kéz útat törne magának az egymásra hajló ágak közt; meg-megáll mintegy figyelve, majd ismét előre tőr. Végre kibontakozik s teljes pompájában áll meg a tisztás szélén ; ő az, az erdők királya! Büszke fejét előre nyújtva, egy ideig kémlelve neszei, orrlyukai kitágulnak, úgy fogja fel a szemközt fúvó szelet. Semmi veszedelem. Hatalmas testének körvonalai bele vesznek a sötétségbe, de a mint büszkén magasba kapja fejét, hatalmas, tizenhat ágú koronája élesen válik ki a derengő hajnal hátteréből. Mögötte a cserjésben áll a háreme. Nagyobb részét úgy hódította el az elűzött gyöngébb riválisaitól. Csendesen, egykedvű nyugalommal ropogtatják a bokrok fiatal hajtásait, hisz jól tudják, hogy szerelmes uruk féltékeny éberséggel őrzi őket minden veszedelemtől. Először csak gyöngén, enyelegve kezd rá nászdalára, majd harsogóbbá lesz hangja, végre teljes erejéből bele bőgi izzó szenvedélyét a Lapunlt. xxxÉti száma ÍO oldal.
