Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-03 / 40. szám
2 Nagytoányai Hli'lap 1909. október 3. Egy levélről. — Irta: Révai Károly. — A napokban egy levelet kaptam. Hogy kitől ? az a közönséget kevéssé érdekelheti; inkább a levél tartalma fontos. Annyit azonban még is el kell árulnom, hogy a levelet egy ideális fiatal ember irta, ki sok-sok életbölcseséggel, nemes gondolkodással és magasabb eszmék iránti rajongással telítve van. Bámulatos ez a mai században! Tehát van még ideális fiatalság? Mindig csak azt hallottam, hogy a XX-ik század fiatalságát a kártya, a bor, a cigány, egy szóval a duhajkodás lelkesíti; az irodalom és művészet terén pedig kizárólag a meztelenség, a hús! A kik ezt állítják, azoknak szeme elé tartom az alábbi levelet cáfolatul. Kissé kényes helyzetben vagyok! Ha azt mondom, hogy ezen klassikus levélnél én szebbet soha életemben senkitől nem kaptam,- akkor abba a gyanúba esem, hogy a személyem iránt megnyilatkozó dicshimnusz hódított el; ha pedig hallgatok vele, akkor hálátlanságot követek el a levél írójával szemban és megfosztom az olvasó közönséget egy igazi gyönyörűségtől. A gyanúsításon fölülemelkedem; 35 éves irói múltam nem enged léhaságokat. A levél iró előtt pedig mély hálával hajlok meg A klassikus szépségű levél mintegy kínálja magát, hogy részletekre bontogassam, boncolgassam, s delejes reflexiókat ébresztgessen lelkemben. De félek, hogy bennem nincs meg az a „kifejező erő“, melyre a levél iró is hivatkozik, s mit önmagánál oly szerényen tételez föl. Az egyszerű tény az, hogy Írtam egy kis versecskét, kiadtam az „Uj Idők“-ben és a „Nagybányai Hirlap“-ban. Jó-e, rossz-e a vers? azt nem az én feladatom elbírálni. Annyit azonban el kell ismernünk mindnyájan, hogy életünkben sok rossz verset irtunk. Még a nagy emberek is botlanak, nem hogy mi apró madarak, kifogástalanok lennénk! Tehát a vers jóságáról nem beszélek; de azt látom, hogy egy bölcselkedő, okos fiatal emberre mély hatást gyakorolt. Nekem ez elég! Ennél nagyobb irói honoráriumban még nem részesültem! S úgy lehet, hogy még van egy-kettő, tiz, száz ilyen gondolkodású fiatal ember, vagy leány, kire hasonló hatással volt igénytelen versem. S az írónak ebben van legszebb jutalma! Ez ösztönzi a további munkálkodásra. Minden további okoskodás nélkül ime a levél: Mélyen tisztelt Uram! - Az Uj Idők aug. 29-iki számában Uraságodtól egy költeményt rengetegbe. Hirtelen megtorpan. A túlsó hegyoldalban mintha visszhangja támadna : ott is felhangzik ugyanolyan szenvedéllyel anászdal. Tudja, hogy nem visszhang. Daczosan szegi hátra a fejét, most már szakadozott, rövid hangokban felel, azonban a teste izgatott várakozásban megfeszül, időnként ideges remegés futja át izmait és ismét daczosan belebőgi — most már féltékeny szenvedélyét. — A mit erre onnan felelnek neki, teljesen kihozza sodrából. Hiszen ez már valósággal kihívás párbajra. Először egy vizsga-pillantást vett a mögötte csendesen meghúzódó háremére, azután rövid ugrásokban közeledik arra felé, honnan riválisának kihívó hangja hallatszik. — Egyszere szembe találják magukat a tisztás szélén. Egy pillanatig némán szemlélik egymást, de aztán hirtelen földre szegzett fejjel egymásnak iramodnak. Koronáik — e félelmes fegyverek - hangos csattánással ütődnek össze, mindenik a másik oldalának irányozza koronájának hegyes ágait. Elkeseredett küzdelem támad a két egyformán erős ellenfél között. Körülöttük felszakad a bársonyos gyöp a csülkök alatt, a mint formás lábaikat neki feszítve egymásra törnek. Koronáik ágai néha a küzdelem közben összekapcsolódnak, egy ideig egyik sem bírja mozdítani a fejét, mi még fokozottabb haragba hozza e két nemes ellenfelet. Izomzatúk a természet- feletti erőlködésben a megpattanásig megfeszül. Lompos, erős nyakuk még izmosobbnak látszik mozdulatlanságában, egy pillanatig olybá tűnik olvastam, Ének a Naphoz cimüt s mivel végtelenül hálás szoktam lenni azokkal szemben, akik nekem igazi, őszinte és disztingvált élvezetet szereznek, már ekkor elhatároztam, hogy megköszönöm ama pár perc gyönyörét. Tehetem ezt annál inkább s az érdkeltség vádjának teljes elkerülésével, mert a szellemieket kivéve egyetlen közös területen sem találkoznak érdekközeink s már rég megszoktam azt, hogy „a tettnek úgy van ingere, ha a pillanatnyi felbuzdulás nyomába lép“ axióma szerint rendezzem be inti- mebb életemet. Volnának szavaim a költemény szépségeinek méltatására s talán a kifejező erő is meg volna bennük, — ám érzést definálni annyi, mint brutálisnak lenni s érzést szavakba önteni annyi, mint színes illúziókat pazarolni. Nekem kevés van, vigyázok reájuk. Azért, s főlőg ez utóbbi ok miatt csak az egyszerű „köszönöm“... Kiváló tisztelettel ......... .. . És most én is csak egyetlen szóval felelek e gyönyörűséges levélre „Köszönöm!“ Meghívó a Teleld-Társaságnak 1909. évi október hó 10-én délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében tartandó I-ső felolvasó ülésére. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Elbeszélés. Irta és felolvassa Németh Béla vendég. 3. Értekezés. Irta és felolvassa dr. Ajtai Nagy Gábor rendes tag. 4. Költemények. Irta és felolvassa Incze Lajos rendes tag. - Vendégeket szívesen látunk. — Nagybánya, 1909. szept. hó 27-én. Révai Károly elnök. Fliesz Henrik titkár. Otthon. — A gyümölcsértékesítés r. t. raktárának átvétele. — Szept. 30. Jelentős és hasznos működésének alap- feltételét valósította meg a Gazdasági Egyesület gyümölcsértékesitő részvéuytársasága a vasút mellett épült modern raktárhelyiségben, melynek átvételét csütörtökön délután eszközölte a társaság igazgatósága. Anélkül, hogy a kezdet nehézségeivel, meg a közönség indoientiájával küzdő társaság hivatásának bírálatába, illetőleg működése közhasznú vonatkozásainak ecsetelésébe bocsátkoznánk, hisz az életképességet s az uj intézmény jelentőségét a jövő mutatja meg: örömmel registráljuk a hirt, hogy a társaság uj otthona kész s a vasúti sínpár bevezetése csak napok kérdése. A raktárhelyiség egy hatalmas épület, mely hármas beosztással szolgálja célját: a a küzdő csoport, mint két kőbe vésett kolosszus; és midőn az egyik ügyes ránditással kiszabadítja a fejét — újból élűiről kezdődik az elkeseredett küzdelem s észre sem veszi, hogy ez alatt alig kétszáz lépésnyire a küzdőtértől egy harmadik meglopja boldogságát. A tehenek még mindig nyugodtan legelészve várják uruk visszatértét. Elől az öregebbek, a tapasztaltabbak, leghátul, kissé távolabb a többiektől áll a hárem legbecsesebb és legszebb virága. Még csak kétszer borult virágba fölötte a som- és galagonya-bokor, csak most először hajtotta őt valami eddig nem tapasztalt kényszerítő ösztön a hárembe és csak most először értette meg egy idő óta, mitől lett hangos alkonyaitól napfelkeltéig a rengeteg^és miről zeng daliás urának szerelmes szava. És a mig nyugodtan figyeli a küzdők dühös dobogását, mögötte egészen közel a cserjésben megzörren a száraz ág s egy fiatal szarvas feje bukkan elő, figyelve a sürü bokrok közül. Homlokát még csak egyszerű hatos korona díszíti, hanem szemeiben ott lobog már az ifjú, szilaj szenvedély, Első pillanatban menekülni próbált a megriasztott fiatal ünő, de mintha csupa kaczér számításból, nem a küzdő urához oltalomért, hanem ellenkező irányba, a sűrűségbe menekül, hol nehány merész ugrással utoléri szenvedélyes üldözője. Kicsi néni ha nem hallgatod meg kérésemet, engem ucse, itt a szemed láttára bolondot csinálok. gyümölcsfélék elraktározását és conserválását, meg könnyű szállíthatóságát. Erős,, massiv szerkezet, mely építőinek: Kazamér János ácsmester és Kerekes József kőművesvállalkozónak becsületére válik. Hármas tágas részletü pinczehelyiségből, földszinti és padláshelyiségből áll, kitűnő szellőztető készülékkel s praktikus elosztással, melyben egy talpalattnyi hely sincs kihasználatlanúl. A három helyiséget lift szerkezet fogja összekötni. Igazán érdemes arra, hogy gazdaközönségünk saját okulására megtekintse. Az egész épület circa 32 ezer koronába került. Az átvételt a társaság igazgatósága Szabó Adolf elnökkel élén csütörtökön délután eszközölte s mindent kifogástalannak talált. Az igazgatóság üléséről részletes tudósításunk a következő : Az, átvételre az igazgatóság majdnem teljes számban megjelent s alaposan megtekintette az épületet, majd a pinczehelyiség keleti oldalán egy emlékiratot s a társaság alapszabályait falaztatta be, melyet Dergáts Sándor ig. tag szerkesztett. Az érdekes emlékirat igy hangzik: „Pro memoria! Nagybánya és környéke hírneves gyümölcsének elhelyezésére és értékesítésére emelte a nagybányai gazdasági egyesület gyümölcsértékesitő részvénytársasága, mely 1908. julius hó 19-én alakult meg 610 darab egyenként 100 kor. névértékű részvénynyel. Az alapszabályok, melyeket emlékezetül szintén ide zártunk, tanúskodnak róla, hogy czélunk a gyümölcstermelő gazdák érdekeinek megvédelmezése s a termelésnek irányítása és fokozása. Szerény a kezdet, de reméljük Isten nevében, hogy a munka és becsület fel fogja azt virágoztatni és hogy ezen épület, mint első, idővel középpontja lesz a többinek, támasza lesz a termelőknek, áldást hintve a köz javára. 1909. augusztus hó 5-én. Szabó Adolf s. k. ny. m. kir. erdőigazgató, a nagybányai Gazdasági Egyesülj és a gyümölcsértékesitő r. t. elnöke, Bernhardt Adolf s. k. igazgató, Morágyi István s. k. aligazgató, nyug. sz. b. főfelügyelő, borosjenői dr. Kádár Antal s. k.-m. kir. bánya- ker. főorvos, Molcsány Gábor s. k. nyug. erdőtanácsos, Svaiczer István s. k., Farkas Jenő s. k. Felsőbánya város polgármestere, Moldován László s. k. városi tptári igazgató, Fábián Lajos s. k. felügyelő biz. tag és az építés felügyelője, váradi Stoll Béla s. k. ügyvéd, a részvénytakarékpénztár igazgatója, id. gróf Teleki Géza s. k., Fiilep Imre s. k., Molnár Antal s. k. ig. tag, Dergáts Sándor s. k. ig. tag, Filep Gábor s. k., Thurzó Ferencz s. k. ig. tag, dr. Nagy Gábor s. k. részvényes, Kerekes József s. k. kőművesmester, Kazamér János oki. ácsmester.“ Az igazgatóság Fábián Lajos nyug. kir. főmérnöknek az építés felügyelete körül kifejtett lelkiismeretes tevékenységéért és az építés — Mintha bizony eddig egyebet csináltál volna. — Az más; há meg nem hallgatsz, olyat csinálok, a mit kétszer nem lehet megtenni, mert utolsó lesz életemben. — De hát legyen eszed, fiú, hogy merészelsz velem egyáltalában erről beszélni ? — A legfőbb törvény: a természet parancsánál fogva. — Úgy ? hát a becsület és hála ? — Első sorban jövök én, — én meg mindenekelőtt téged akarlak — és csak azután következnek sorrendben az említett társadalmi sallangok. — Megfeledkezel a tiszteletről, melylyel rokonod és jóltevőd iránt tartozol. — Eh, a ki az ő korában azt képzeli magáról, hogy egy fiatal, tizennyolcz éves asszonyt teljesen boldogíthat, az bolond, bolond pedig ne várjon tiszteletet. — Ne folytasd, nem birom hallgatni káromlásodat, vagy inkább kimegyek innen. — Nem, nem engedlek, itt kell maradnod, a mig meghallgatsz. Az előbb kértelek, most parancsolom. Azt se bánom, haragoddal sújtasz, azért te mégis az enyém vagy, nekem teremtettek, csak valami ostoba véletlen juttatott nagybátyám feleségéül, ki mérhetetlen hiúságában és dicsvágyában egyre a peres aktáit tanulmányozza és halomra gyűjti a vagyont, igy remélve megszerezni neked a boldogságot, a helyett, hogy a legbecsesebbet — a mi valaha férfiúnak osztályrészül juthat — gonddal őrizné
