Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
ff A házmester és Onagysága. ■ Irta: Árgus. Kulcsos Péter házmesternek állott be egy tisztes matrónához: Városy Petronellához — és Kulcsosnak itt kezdődött szenvedése. Az volt a nagy baja hősünknek, hogy csak névszerint volt modern Cerberus, vulgó: házmester, in natura azonban ebben a tisztében a kapukulcsát önállóan sohasem kezelte, jóllehet a kaput sokszor nyitotta ki és zárta be. Ennek természetes folyománya aztán nem csak az volt, hogy Péter az estéket s éjjeleket otthon töltötte a kis pincze szobában zsörtölődő felesége mellett, hanem .az is, hogy sohasem szökhetett meg oda abba a kis sarok korcsmába, ahol olyan jó bort mérnek. Azonban ne higyjük, hogy hősünknek éjjelenként soha sem kellett felkelnie, de sőt . . . Fáradt a jámbor sokszor, mint a jármos ökör, vagy antul is jobban, miként az alábbiakból kivilágosodik. Petronella onagysága utczai hat szobás lakásában egyes egyedül lakott. Az udvari lakásban pedig egy szinészpár ütött tanyát. Petronella félénk volt, mint a szerelmes őzike s éppen ezért nem adott kulcsot sem a házmesternek, sem a lakónak. Attól félt, hogy kirabolják. — De hát kezét csókolom — mondá a házmester — ha ez a színész éjjel bandukol haza, ki ereszti be, ha nálam nincsen kapukulcs!? — Maga a csengetésre felkél s a szobám ajtaján dörömböl s én akkor kiadom a kulcsot. Kulcsos Péter kelletlen bár, de engedelmeskedett a rendeletnek. Az oldalbordája pedig örült a Petronella onagysága fentjelzett határozatának, mert igy biztosítva érzé magát, hogy élete párja: Péter mellette, vagy legalább is otthon tölti a holdvilágos, csillagos éjeket. — De te asszony, hát te is ellenem vagy!? dühöngött Péter a feleségére. — Nem vagyok én édes gazdám, de javát akarom, mert ha a kulcs kelmédnél lenne, akkor kelmed éjjelenként többet volna a „Veres Ökör“- ben, mint. itthon. — En biz a nem . . . hiszen tudod, hogy mióta a czipőfelsőrész készítők országos egyesülete vidéki fiókjának a bálján tavaly Bürgü- czön a sok italnak miatta hadakoztam és kikaptam . . . azóta kijavultam! — No ismerem én a kelmed kijavulását! — Baosan. Ezen kis családi párbeszéd éjjel folyt. Ez alatt átkozottul berregett a villany csengő. A színész érkezett haza. — No megyek ajtót nyitni, akarom mondani, szoba ajtót döngetni . . . rnorgá Péter. És úgy tett, miként gondolá. Fél órai döröinbölés után felköltötte Onagyságát.. Ez alatt a színész ott kint a kapuban éppen éjfélben, de még hajnal előtt lévén az idő s ájeres lévén a levegőnek a luftja, a szentek névsorát mondá és pedig hangosan. Eltelt vala vagy tiz perez. Péter és oldalbordája már szuszogának, midőn ismét megszólalt az ördöngős villancsengő. Péter felébredt s a kapuhoz csoszogott. — Ki a Belzebub van ott megint? — A távirat kézbesitő! — Hozza reggel! — Nem lehet, mert dringend távirat, aztán már igy is két nap óta van a táskámban. Megfeledkeztem róla. Következik az előbbi jelenet, t. i. Péter dörömböl onagysága ajtaján, onagysága egy fertály múlva megjelenik az ablaknál, majd azután a kulcsot kiadja, Péter azt átveszi. Kaput nyit. A távirát kézbesitő belibben. — Merre lakik itt Horgász Pinczkilungli főhadnagy ur!? kérdé -a sürgönyöknek nem gyors lábú kézbesítője . . . — Tudja az ördög! Itt nem lakik! — Jó éjszakát! — Vigyen el az ördög, te éjjeli nyugodalmam elrablója, — ordította Péter. A kutyatolvaj ok nélkül felvert . . . Petronella, aki a rácsos kapun belül történt jelenetből a rácsos ablakban csak ezen szavakat vette ki tisztán: „rabló“ - „tolvaj“ éktelen kiabálásra fakadt: „hé házmester költse fel a színészt s álljanak őrt reggelig, mert az a rabló megint vissza talál jönni! . . Oh egek, óh Jézuskám . .. csak nemhiába féltem én mindég!“ 1909. szeptember 12. __ ___________ N agytoány ai Hírlap — Ne tessék már abajgatni. .. hiszen csak egy árva távirathordó volt itt . . . A kedélyek lecsillapulának. Az ajtók bezáródtak és csönd borult az udvarra, vagy félóráig, — amikor is a házmesteri lakban a Péter oldalbordája keservesen nyögött. — Mi az lelkem, mi a baj ? kérdé Péter. — Jaj ... a gólya repdos körülöttem! . . . Hivasd el az orvos urat, vagy a bábát. Az ágyból kiugrani s onagysága ajtaján pokoli módon dörömbölni - Péternek csak egy perez műve volt. — A kulcsot kérem nagysága, de azonnal, mert nagy baj van! iivölté a kulcs nélküli Kulcsos Péter. Onagysága kinézett és megrémült. — .Baj van? Jesszusom! Megint valami rabló! Óh egek! Péter lelkem keltse fel a színészt . . . annak van puskája, revolvere . . . — A kulcsot ... a kulcsot! hörgé Péter. Istenem mi lessz velünk!? Szegény meg is hallhat. A pincze lakból felhallatszott a Péter feleségének fájdalmas sírása, vajúdása. Petronella becsapta az ablakot a Péter orra elől s az utczai szobába rohant s annak egyik ablakát kinyitotta s fogvaczogva kiabált: „hé emberek! rabló tört reám! segítség! Segítség! Péter ez alatt irtózatozan döngette a Petronella ajtaját és káromkodott s ennek refrainje az volt: a kulcsot, a kulcsot. Csakhamar nagy tömeg verődött össze a ház előtt, sőt a rendnek tisztes őre is megjelent. Petronella pedig beszaladt a hálószobába, hogy előkeresse a kulcsot s kiadja... De nem lelte, mert a nagy kalamájkában elvesztette nemcsak a fejét, de a kulcsot is. Péter tovább verte az ajtót s pokoli mód káromkodott, a felesége pedig irtózatosan nyögött, mint akit fojtogatnak. Mindez kihallatszott a - pusztára, azaz utczára. — Be kell törni a kaput! vezénylő a rendőr. A tömeg beszakitotta a kaput s benépesült az udvar. Pétert, aki még mindig vadul döngette és pedig ekkor már egy fejszével onagysága ajtaját, a tömeg lefülelte. Be vitték a rendőrségre. Ott ült délig, amikor aztán kitisztázta magát s szabadon bocsátották. Mire haza ment, már apa volt. Az uj honpolgár minden bajnélkül megérkezett. És mind ez a nagy czéczó azért történt, mert Petronella onagysága nem bízta a kulcs kezelését a házmesterre. Péter másnap felsóhajtott: Ezer dikics, mennyi karmacsáre esett meg velem . . . pedig már kijavultam. HÍREK. Szeptember 12. látszat és való. Ki ez a sápadt, buskomor alak, Ki gondok súlyos terhével halad. Mindég rideg éz nem volt soha szélcsap ? Szerkesztő ő s a lapja — élczlap. Ki ez a vidám, élvhajhász gavallér, Kinek nyakán sohasem volt szennyes [gallér, Elégedett ő, mint egy gazdag kalmár? — Ez társadalmi forradalmár. Ki ez az ur, e jól táplált kövér, Arczából csak úgy csattan ki a vér? Hentes lesz. Mestersége szembeötlő! — Ez az ur világ fájdalmas költő. Ki e korlátolt, hétköznapi lény, Kinek fejében sohsem gyűl ki fény? Tán szolga, ki nem használhat, nem [árthat ? Nem ! Megváltója egy uj pártnak. Hát e hatalmas és csodás jelenség, Elméje tűz és fellépése fenség, Akar s tud is nagyot, merészet tenni ? Nos e nagy ember senki semmi. 3 Személyi hir. Baráti Lajos fővárosi lapszerkesztő rokoni látogatásra városunkba érkezett. Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Károly Imre nagybányai 10-ik fizetési osztályú telekkönyvvezetőt a 9-ik fizetési osztályba telekkönyvvezetővé nevezte ki. Hiányok a nagyvendéglő építésénél. A nagyszálloda építését ellenőrző bizottság az építésnél hibákat vélt. Erről a tanácsnak jelentést tett s ez Jámbor Lajos műépítészt értesítette, ki azonnal lejött s az ellenőrző bizottsággal szemlét tartott. Ekkor megállapították, hogy a főbejárat falazatát az eredeti tervtől eltérőleg a szükségessé vált megerősítések végett megvastagították; a kapuzat ivei az eredeti boltivek helyett vas-traverz hiányában vasbeton tartókkal láttattak el, a színpadi homlokfalat pedig leszedették s újból építtetik. Több pillér pedig czement vakolatba rakott falazattal láttatott el. Az ellenőrző bizottság nehézményezi a folyami homok helyett az építkezésnél alkalmazott tőkési homok-kő porondot s azt vélelmezi, hogy ez is lehet oka a fölmerült hibáknak. A nehéz- ményekre a vállalkozó külön fogja megtenni előterjesztését, mi valószínűleg a közgyűlés elé terjesztetik, a felmerülő költség többletnek ki által való viselése elhatározása végett. A nagybányai ref. egyházmegye f. hó 20 és 21-én tartja rendes ősszi közgyűlését a bikszádi fürdőben. Városunkból Soltész Elemér lelkipásztor, 1. fíay Lajos, Torday Imre, dr. Vass Gyula és dr. Nagy Gábor vesznek hivatalos részt a közgyűlésen. Hatósági husmészárszék városunk= bán. A város közönségének nagy örömöt okoz bizonyára a városi hatóságnak az a rendelkezése, hogy hatósági husmészárszéket állít fel. Ez igen életrevaló intézkedés, mert a húsárak szembeszökő módon mindenütt emelkedtek. Az itt kimért hús 28 fillérrel olcsóbb lesz. Ezen j megszabott ár a tanács által az állatorvos indo- ! költ jelentésére módosítható. A husszék használatáért a város az elárusítandó hús értékének 5 százalékát szedi. Ezen dijat a városi fogyasztási adóhivatal veti ki a hús súlya után olyképen, hogy mielőtt a hús a hatósági mészárszékbe beszállittatnék, köteles a hús tulajdonosa a húst a fogyasztási adóhivatalnál leméretni s erre esedékes székdijat és kimérési dijat, kg.-ként 8 fillért lefizetni. A vágóhídon leölt állat húsa a kimérési dij befizetését igazoló adóhivali elismervény bemutatása mellett szállítható a hatósági husszékbe. A hatósági husszék nyitva lesz április hó l-tpl szeptember hó végéig délelőtt 7-től 10 óráig, délután 5-től 7 óráig, október 1-től márczius 30-ig délelőtt 8-tól 11 óráig, délután 4-től 6 óráig. Azon napokat, mikor a hatósági husszékben hús lesz kapható, a rendőrség dobszóval hirdeti ki. A kimérés helye ezután lesz kiszemelve. Magyar birtokok oláh kézen. Besz- tercze-Naszódmegyében a legutóbbi hónapokban mintegy tiz nagyobb magyar birtok került oláh kézre. A legnagyobb ezek közül a galgói 1300 holdas birtok, melyet egy román konzorcium vett meg a napokban 230.000 koronáért. Az oláh kézre került többi birtokok értéke 60.000 és 120.000 korona között váltakozik. A Gazetta Transilvania örömmel konstatálja, hogyan pusztul a magyar nemesség Erdélyben és hogy az oláhoh takarékosságuk következtében mennyire gyarapodnak. Az ellenőrzési szemlék. A honvédelmi miniszter értesítette törvényhatóságunkat, hogy a közös hadsereg s a m. kir. honvédség nem tényleges álományu legénységének ellenőrzési szemléi az 1909. évben elmaradnak. Gyászhirek. Id. Jalcabovits Miklós, Már- maros vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, m.-szigeti városi képviselő múlt szombaton 89 éves korában M.-Szigeten elhunyt. Részt vett volt a szabadságharezban; a m.-szigeti polgári körnek megalapitója s hosszú időn át elnöke volt s fiatalabb korában a köz- és társadalmi életben élénk részt vett. A megboldogultban Rónai Géza városi közgyám édesapját gyászolja. — Sitányi Károly kereskedő f. hó 8-án éjjel hirtelen elhunyt. Az életerős, egészséges embert az nap délután még többen látták sétálni, másnap már a ravatalon feküdt.
