Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

4 Nagybányai Hírlap 1909. szeptember 12. Egyébként szeretett egyik támadónk­hoz. Meg van hát a jogczim, mely Bertalan Istvánt a Teleki-Társaságba juttatta! Eddig azt hittük, hogy szerény modora és képes ambiczi- ója, meg egyik laptársunkkal volt összeköttetése segítette be a társaságba, azonban főmunkatár­sunk (J.) czikkeire irt reflexiói következtében arra a gondolatra kell jutnunk, hogy defensiv mozdulatokra alkalmatlan tolláért került be, mint Pilátus a credóba! Kár még a saját tollá­val hivalkodnia! Ilyen tollat még csak fosztani szokás, nem egy társaság jelvényéül kalap mellé tűzni; hiszszük, hogy ez a Teleki-Társaság tudta nélkül is történt, mert az obiectiv kritika ellen aligha óhajt nagyra növekedőben levő gyermek háta mögé húzódni. Bertalan István czikirónkra is jobb volna, ha nem a felsorolt könyvek nehéz terhe alatt, hanem a kapiskált tudomány súlyától görnyedezne; de ezt egy-két jól roszszul megirt czikk ép úgy nem árulja el, mint ahogy nehány czik nem tesz senkit újság­íróvá. — Főmunkatársunk részletes választ irt Bertalan István indokolatlan reflexióira, mi azon­ban sokkal kevesebbre becsülünk minden nagy­képűsködést, semhogy részletes pertraktálását megengedjük különösen azért, mert nincs mó­dunkban meggyőződni arról, hogy ellenfelünk lexikonból avagy saját önálló tanulmányaiból merítette czikkének elfogulatlan szempontból érdemes megjegyzéseit. Ha ez utóbbi eset állana, a tudásnak átka Bertalant is utoléri, de azzal a szerénységgel sohasem fog büszkélkedhetni, mely az érett buzakalászt jellemzi. Erről Írja a régi poéta, hogy mig üres, égnek emeli, de hogy ha megért, földre konyitja fejét! A szer­kesztőség. Jó Pajtás. E czim alatt új képes gyermeklap indult meg, a mely alighanem nagy szerepre fog jutni rövid idő alatt a magyar gyermekirodalomban. Első számából, programmjából s munkatársai nevéből Ítélve új hangokat pendít meg; friss, eleven, a gyermek lelkét okosan foglalkoztató. Szépirodalom, művészet, tudomány, játék, sport és testedzés — mind eszköz benne a gyer­mek lelki életének harmonikus fejlesztésére. Elbeszé­lések, versek, a gyermek felfogásához mért ismeretter­jesztő czikkek, regény, állandó játék- és sport rovat, elme-élesitő rejtvény — szóval minden megvan benne, a mi a gyermeket érdekli, olvasási kedvét fölé­leszti és állandóan ébren tartja. A Jó Pajtás szerkesz­tője Sebők Zsigmond, a kitönő ifjúsági iró, a Maczkó történetei-nek kedvelt szerzője, főmunkatársa Benedek Elek, a magyar ifjúság leglelkesebb és legmelegebb kedélyű Írója. Czikkeit, elbeszéléseit, verseit Lévay József, Mikszáth Kálmán, Rákosi Viktor, Ábrányi Emil, Kozma Andor, Molnár Ferenez, Szöllősi Zzigmond, Padó Antal, Lipcsey Adám Írják s rajtuk kívül a jeles irók és költők egész serege. A Jó Pajtás illusztrácziói is új nyomokat törnek: egyenesen, közvetlenül a gyer­mek fantáziáját ragadják meg, hogy fogékonynyá tegyék szemléletét szép dolgok élvezésére s élesít­sék megfigyelő képességét. Az új lap bő tartalmában minden gyermek megtalálja a magáét s mindenből a lehető legjobbat kapja. Tartalmának gazdagságához és kiállításának szépségéhez képest nagyon olcsó: előfize­tési ára egész évre 10 korona, félévre 5 korona negyed-, évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. Az előfizetések a Jó Pajtás kiadója, a Franklin-Társulat czimére (Budapest, IV, Egyetem-utcza 4) küldendők. Mutatványszámot kívánatra ingyen küld a kiadó. Bányaszerencsétlenség. Felsőbányán e hó 6-án a kincslári keleti bányában a lift, midőn a munkásokat szállította le a bányába, leszakadt. Hat munkás súlyosan megsérült. A nyomozat megindult. Kéménytűz. Csaknem végzetessé válható szerencsétlenség érte Vásárhelyi Gyula pol- gártársánkat. F. hó 19-én Postarét utczai házának egyik kéményében a felgyülemlett korom meg- gyuladt és hatalmas lángnyelvek csaptak ki a kéményből. Szerencsére a házbeliek a bajt ész­revették, s a szomszédságból a tűzoltókat át- hivták, kik a tüzet hamarosan elfojtották. A Néhma Lajos József kávé-űzletét átvette Ben/cő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10 — 12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) Vérengző csempész. Történt . . . hogy hogy hol, nem lényeges. A jó szimatu fináncz rajtaesipett egy atyafit, kinek sok volt a vágat- lan dohánya, ami tudvalevőleg nem trafikból került a batyujába. Persze csendőrt hívtak, el­vitték a fináncztanyára és 12 korona erős bír­ságot szabtak rá a mellett, hogy a drága jószá­got is elvették tőle. Az atyafi dühös lett s mikor lefizette a bírságot, keményen oda szólt : „No ezért három embernek kell meghalnia.“ — E veszélyes fenyegetésért aztán a csendőr ismét nyakon csípte az atyafit s vitte a rendőrkapitány elé, ahol felelősségre vonták imilyen szavakkal: „Na én most magát életveszélyes fenyegetésé­ért kell lezáratnom.“ - Na már — mondja az atyafi — azt szeretném én látni, hogy engem ezért lecsukjanak. — „Hát hogy merte maga azt mondani, hogy ezért háromnak kell meghalnia.“- „Azért kérem, mert 12 koronára büntettek; már pedig én vagyok a burányi kántor és három embernek kell meghalnia, hogy 12 koronát keres­sek a temetésükkel.“ A flóbert=puska. Elszomoritó esetet ol­vastunk a lapokban. Egy tizenegy éves diák­gyereket egy diákbarátja flóbertpuskával vélet- j lenül agyonlőtte. Nemrégiben Aradhegyalján hasonló szerencsétlenség történt. Egy flóbert­puskával egy kis diák egy szőlőmunkásnőt sebe- sitett meg, amidőn madarat akart lőni. Jogos felháborodással kérdezzük, hogy'’ mire való gyer­mekek kezébe a fegyver ? Az a fiatal gyerek nem talál más szórakozást, mint azt, hogy a hasznos madarakat megsebesítse és megölje ? Szó sincs róla, hogy itt elsősorban nem a gyerek, hanem a szülő a hibás, mert nevetséges dolog, hogy a szülő, ha a fia jól levizsgázik, ne tudjon, ne találjon fia részére más ajándékot, mint egy flóbert-puskát! Első sorban a gimnáziumi taná­roknak volna kötelességük tanítványainkat fel­világosítani és őket az épp oly oktalan, mint barbár passziók és időtöltésektől, a flóbert-pus- kának játszószerül való használásától eltiltani. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendeli, hogy az iskolákban évenkint madarak napját kell tartani s ki kell oktatni a fiatalságot a mada­rak hasznáról. A földmivelésügyi minisztérium ezreket és ezreket költ, hogy a hasznos mada­rak ne üldöztessenek, azoknak élelme legyen és hogy minél jobban szaporodjanak az embe­rek hasznára. Szomorú jelensége az elvadult erkölcsöknek, ha a tanuló ifjúság abban leli örömét, hogy flóbert-puskákkél oltsa ki szegény, csak hasznothajtó madarak életét. A szülék gyer­mekeiket jobb erkölcsökre és szabad idejüknek nemesebb irányú eltöltésére serkenthetnék ahelyett, hogy alkalmat adjanak nekik a vad indulatok és kegyetlen szenvedélyek fejlesz­tésére. Mintaszüretek. A m. kir. földmivelésügyi mi­niszter a következő leiratot intézte a vármegyei gazda­sági egyesülethez. „Általánosan ismeretes, hogy minő nagyfontosságu a bor minőségére nézve a szüretelésnél követett eljárás A minőség javítására sokat tehetünk, ha már a szürettől kezdve okszerűen járunk el. Ugyan­azon szőlő meglevő terméséből sokkal jobb és értéke­sebb bor állítható elő, ha a szüretelést kellő szakérte­lemmel végzik. Nagy súlyt helyezeti arra, hogy a helyes szüretelésre vonatkozó gyakorlati ismere­tek a szőlőtermők és szőlőkezelők minél szélesebb körében terjesztessenek. E czél elérésére legjobb eszköz a mintaszüretek tartása vagyis a helyes szüre­telés gyakorlati bemutatása és a legjobb szüretelési eszközök (szőlőzuzók, bogyózók, prések stb), valamint azok kezelésének megismertetése. Ennélfogva a folyó évben is mintaszüretek tartását határoztam el. Ezen mintaszüretek a gazdasági egyesületekkel, hegyközsé­gekkel s ahol vannak, pincze-szövetkezetekkel karöltve és mindenek felett a közérdek szem előtt tartásával oly helyeken rendezendők, ahol azokra legnagyobb szükség van s ahol legkönnyebben és minél több ter­melőnek és szőlőkezelőnek szolgáltatható alkalom arra, hogy a mintaszüreten részt vehessen és a helyes szü­retelésre vonatkozó ismereteket gyakorlatilag is el­sajátíthassa. A folyó évben tizenöt helyen fog ily mintaszüret tartatni, még pedig: a pozsonyi, az egri, a tarczali, bihardiószegi, a nagyenyedi, a ménesi és a kecskeméti vinczellériskoláknál az illető iskola szőlő­jében, a tordai állami szőlőtelepen, a tapolczai, pápai, a beregszászi és nagyenyedi II. szőlészeti és borászati kerületekben később meghatározandó helyen; Zsám- békon, Szinérváralján, Szekszárdon, az ezen közsé­gekben, illetőleg városban levő állami szőlőtelepeken. Ezen mintaszüretek megtartása az állami szakközegek feladatát képezi. Ezekkel a teendőkkel a vármegye területén tervezett mintaszüretre nézve Jablonszky Györgyöt, a szatmári kerületi szőlészeti és borászati felügyelőt bíztam meg. Az említett mintaszüretek tar­tására az ezzel elérendő czél fontosságánál fogva kü­lönös súlyt helyezek és felkérem ennélfogva a í. egye­sületet, hogy szakközegemet ebbeli feladatának teljesí­tésében hathatós támogatásában részesíteni s odahatni szíveskedjék, hogy a mintaszüret megtartása a szőlős­gazdáknak idejekorán tudomásukra hozassák s hogy azon minél többen részt vegyenek.“ Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e hó 5-től a következő bejelentések tétettek : Születtek: Aug. 30. Balajthi Béla posta­tisztnek „Irén Margit,,; szept. 4. Molnár Sándor kereskedőnek „Sára Rozália“; aug. 27. Kovács Lajos csizmadia mesternek halva született leány; aug. 31. Lázár Marinak „László“; aug. 30. Kopestyuk Péter erdőmunkásnak „Róza“; szept. 3. Ilye János bányamunkásnak „Mihály“; szept. 1. Bazerla Luhács kőműves segédnek „Ferenez Mihály“; aug. 31. Kutnai és cörvistyei dr. Zelenka Lajos Béla törvényszéki bírónak „Lajos Pál Márton Rajmund“; aug. 25. Hindii András bányamunkásnak Géza; szept. 2. Lőrincz Ilona szakácsnénak „Kornél“; szept. 7. Deák Flóra bányamunkásnak „Mária“ nevű gyermeke. Meghaltak: szept. 4. Máriás György, róni. kath. 4 hónapos bányamunkás gyermeke, bél­hurutban, szept. 4. Portéka Ilona, róm. kath. 11 hónapos, kincstári ács gyermeke, bélhurut­ban; szept. 6. Majdik Verőn özv. Hofmeiszter Jenőné, róm. kath. 75 éves, napszámos, vég- elgyengülésben; szept 10. Gladávszki Margit, róm. kath. 15 hónapos, kincsári gépkezelő gyermeke, gyermekaszályban; szept. 9. Sitányi Károly, róm. kath. 48 éves, kereskedő, agy- szélhüdésben. Házasságot kötöttek: Tyira János bánya­munkás és Petrilla Ilona szobaleány nagybányai; 1908. aug. 16. Wien Neulerchenfeld Kis Gyula Alajos aranymives és Kabelka Mária Wienni; 1908. nov. 28-án Gácsország-lenbergi érsekség­ben Dubián Babcsuk Demeter és Mikulyák Erzsébet dobsinai lakósok. Az építtetők figyelmébe. Lúgoson, sok éven át szerzett tapasztalatokkal ellátva indít­tatva érzem magam, hogy Nagybányán történt letelepedésem alkalmából mint képesített kő­műves-mester magam az építő közönség párt­fogásába ajánljam. Vállalkozom mindennemű építész- és kőműves munkálatokra teljes erkölcsi és anyagi felelősséggel, méltányos díjfeltételek mellett. Korcsot/ Mi hóig, képe­sített kőműves-mester. Egy teljesen jó karban lévő Sin- ger-féle varrógép eladó. Megtekint- hető Lendvay-tér 5. sz. alatt. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda^bérlete. Borüzlet áthelyezés! Almásy János borkereskedő elárusító helyiségét Nagybánya, Zsellér-utca 5. szám alatti saját helyiségébe helyezte át. Különféle tisztán kezelt BOROK eladása hordókban és palackokban. Az üzlet állandóan nyitva van; azon­kívül kapható több fűszer és vegyes­kereskedésben is égetett dugóval ~ - lezárva. ■ Azonnal bérbeadó Erdélyi ut 30 sz, alatt két tágas szoba és konyhából álló lakás. Értekezhetni Ajtai Nagy János tulajdonossal. Hid=utcza 14. számú házba egymásba nyíló 3 szoba, konyha, kamara BÉRBE KIADÓ. Értekezni lehet ==■■■■ ugyanott. = - - ■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom