Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
TÁRSADALMI ±2JS SZÉPIRODALMI HETILAP. A mostoha gyermek. A debreczeni iparművészeti kiállításra a kereskedelmi és iparkamara kedvezményes vasúti jegyek kieszközlését helyezte kilátásba, ezért a mi iparosaink is nagyobb csoportba verődtek össze, hogy husvét másodnapján Debreczenbe utazzanak s a kiállítást alaposan tanulmányozva szak- képzettségük és tudásuk körét nagyob- bitsák, hazatértük után pedig szerzett tapasztalatukat iparunk javára értékesíthessék. A kamara azonban az elutazás előtti napon értesítette ipartestületünket, hogy a kereskedelmi miniszter a kedvezményes jegyek engedését megtagadta. A kiállítás arra vall, hogy az ország iparosai csüggedés nélküli energiával sorakoznak közgazdaságunk harczmezején és igyekeznek erejüket egyesíteni a kereskedelem erejével. Nem múlnék rajtuk, hogy ez az ország saját erőforrásaiból fedezhesse mindazt, a mire népe millióinak szüksége van. Az uj meg uj ipari kiállítások olyanok, mint a fák rügyei; de még mielőtt e fák rügyei kinyílnának, elsorvasztja őket a milliók fagyos közömbössége és a szakminiszter indokolatlan sziikkeblü- sége. A magyar nemzet zöme felesleges kincseit idegen ipartermékekért fecséreli el, — különösen a honleányok. Nálunk a pénzes osztály külföldre küldi a pénzét, mert abban a téves és ósdi hitben van, hogy elsőrendű és neki Lapunk, mai szama 12 oldal! Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre S."50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete, Rákóczi=.(Fő)-tér 14« ""■■■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ megfelelő czikkeket csakis onnan szerezhet be. Ezer és ezer milliót dobunk ki rémitő könnyelműséggel — idegen államok iparának felvirágoztatására, idegen nemzetek erejének fokozására. A magyar nemzetnek ezzel az őrületes megadóztatásával szemben tehetetlenek vagyunk, szinte észre sem akarjuk venni. A valaha jobb sorsot látott iparos családok ezrével pusztulnak el. Hiába küzdöttek egy hosszú emberéleten keresztül, hiába feszitik meg minden erejüket: semmi sem biztosítja őket, hogy tisztességesen megélhetnek, mert az ipari boldogulásnak másutt beláthatatlanul nagy tere nálunk olyan korlátolt, mint sehol a világon. Milliók ipari munkaereje hever ki- használhatatlanul, uj vállalatok alig keletkeznek. A föld jövedelmét fokozzuk tehát nagy erőlködéssel s ki sem törődik azzal, hogy a földnek ez a fokozott jövedelme idegen zsebekbe vándorol és nem azoknak ád újabb erőt, akik a ' az anyaföldön élnek. Idegen ipar terméke födi testünket. Jórészben idegen eredetű minden, amit magunk körül látunk. Csoda-e hát, ha annyi magyar embernek lassankint a lelke, az érzéke is idegen lesz minden iránt, ami magyar? Hiába üdvözöljük ez ipari kiállításokban ipari életünknek tavaszi rügyfaka- dását, hiába sóhajtunk fel megkönnyebbülten, hogy ime a nemzetközi béke most már biztosítva lévén, remélhetjük gazdasági eleiünk nemi tellenduleset: ha nem tudjuk megszerezni a magyar ipar számára a nemzetnek a szeretetét, ha a nemzetnek érzése a magyar ipar iránt továbbra is idegen marad: hiába minden reménykedés. Odakint már rügyeznek a fák, mert ennek az ideje a nagy természet törvénye szerint már elérkezett. A nemzetek életének is vannak természeti törvényei, de úgy látszik nemzetünkre még nem köszönt a tavasz. Mert bizony még nem látjuk fakadni a nemzet élő fájának rügyeit a nemzeti lélek, a nemzeti érzés megnyilatkozásait. De a concret alkalommal nem látjuk azt a ministerialis jóakaratot sem, melyet az iparfejlesztés terén oly fenhangon sze- retneklépten-nyomon hangsúlyozni. Hiszen kisiparosaink megérdemelnének legalább annyi kis támogatást, hogy nehéz anyagi helyzetük figyelembe vételével minél nagyobb körben lehetségessé váljék számukra az ipari kiállítások megtekintése, mert ennek nevelő hatása kézzelfogható és kétségbevonhatatlan. Csoda-e, ha ily körülmények között kisiparosaink a magasabb jóindulat megléte tekintetében alapos kétségben vannak s elveszítik a haladás szükségszerűségébe vetett hitüket? Csoda volna-e, ha ez a mostoha gyerek elkeserednénk sorsa iránt, mely elzárja előtte a fejlődés útját és csöndes resignatiónak adná át magát, mely a magyar kisipar örökös tengődését és lassú kimúlását eredményezné? R ílagybányai Hírlap tárczája. Alexy E. művéről. Nagybánya város nemesen érző hölgyközönségének egyik kiváló, nagyműveltségü tagja, Alexy Elza könyvet irt a siker és boldogság titkos forrásáról s e művében széleskörű filosophiai, élettani és lélektani tudását, mélyen érző, altroistikus lelkületét, rajongó bizalmát diactikus formába öntötte, hogy a végletek között vergődő társadalmi létben összhangot teremtsen s az egyén boldogulásának, harmonikus lelkiéletének utait egyengesse. — Nagy czél, történelmi egyéniségek számára is hatalmas feladat, melynek megoldása csak a krisztusi szeretet és hit jegyében történhetik meg s eszméi számára fáradhatatlan, buzgó apostolokat, önfeláldozó mártírokat követel. Csodálatos és elragadó az a mély meggyőződés, mely a szerzőt eszméi és tanulmányai értékesítésére vezető törekvésében, gondolatai megrögzítésében, tanításai módszerében jellemzi. Megkapó az a rajongás, melylyel a szerző az élettan, chemiai és természettudomány kétségbevonhatlan igazságaira épített materiális filosophia és psychologia tanai iránt viseltetik s abban oly széleskörű, alapos jártasságot tanúsít, mely korát meghaladó, teljesen érett életbölcselet papnőjévé avatja fel s nagy mértékben képessé teszi őt a kitűzött feladat megoldására: lelket nevel a boldogságnak, a czéltudatos munkának, a valláson nyugvó összhangzatos életnek ! Elvezettel olvassuk Alexy E. jeles művét, mely 13 levélből áll s e levelekben az atya oktatja serdülő fiát a siker és boldogság titkaira. A levelek azonban oly magas színvonalú tudományos készültséggel irvák, hogy a teljesen ki nem forrott műveltségű egyén okulást belőlük agyának és lelkületének megfáradása árán szerezhet csak s ez a körülmény a mű általános népszerűségét nem fogja előmozdítani, a mi viszont a szerző szándékolt czéljain túl esik, hisz ő intentiója szerint a végletek között vergődő, ide-oda kapkodó egyén életében elpocsékolt hatalmi erélyt akarja az egyöntetű életfeladat számára megőriztetni, a test minden atomját, a lélek minden megnyilvánulását az az egységes szellem kormányzata alá helyezni, az én összes mozgató erejét: a magnetikus erőt egy akaratba csoportosítani. S most legyen szabad művéből ezt a kis részletet idézni: „Amint tapasztaljuk egyedül — a koncentráció gyümölcse — az önmagunkba mélyedés vezet igaz egyéni hivatásunk felismerésének magaslatára; törekvéseink és munkálkodásunk közepette pedig ismét csak a koncentraczió juttat eredményhez és sikerhez. Pld. mily szembetűnő különbséget mutat fel a divatos impresszionisták1) változó szeszélyét majmoló, hebehurgyán dolgozó festő művész és a minden gondolatát, minden tehetségét munkájára összpontosító művész alkotása. Mig az előbbiről igy nyilatkozik a közvélemény: „egyéniség nélküli mázoló“, addig az utóbbinak művét szemlélve mindenki elismeri: ez az ember életet lehelt a képébe s ezt a festőt mesternek és teremtőnek nevezi a műértő közönség. A nagy államférfiak is kivétel nélkül mind erős gondolat konczentraczióval élnek, mert csak ezáltal képesek akaratukat és eszméiket annyi ellenvéleménynyel szemben érvényre juttatni. Gondolj csak gróf Tisza István miniszter- elnökre! E geniális állainférfiu csupán szívós akaratában és rendületlen eszme s jellemerejében gyökeredző gondolat konczentracziója által rendszeresíthette az országgyűlés akkori zilált állapotait. S ne hidd ám, hogy amiért gróf Tisza leszállt az elnöki székről, azért talán csökkent volna az ő szellemi hatalma? .... Óh nem! Híveiben tovább él, tovább dolgozik villámokként szétszórt gondolatainak ereje. Hisz az ilyen öntudatosan, konczentrativül magnetikus emberek nem pillanatnyi fénynyel elkápráztató üstökösök, sem hulló csillagok, hanem valóságos napok, melyek elvégezvén hivatásukat, egy időre elvonulnak a közélet zenitjéről, i) hatásvadászok (a futó benyomás hatása alatt dolgozók.)
