Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-18 / 16. szám

2 KT agy toánya.i Hii-lap 1909. április 18. A bírói függetlenség. (t/.) Ebben a kifejezésben, hogy „független biró“ pleonázmus van, annyira benne gyöke­rezik a köztudatban az, hogy a biró nem is lehet más, csak független. Valaki, aki minden befolyástól, megfélemlítéstől, kedvezéstől ment, nem ismer más tekintetet, mint az igazságot és szigorú pontossággal úgy ítél, ahogy ezt lelkiismerete és az állami törvények parancsolják. A bírót ilyennek ismeri, ilyennek követeli a közvélemény, pedig sok esetben a bírói elő­léptetésnek a mindenkori kormányoktól függő eshetősége által komoly veszedelemben forog a függetlenség. A birói előléptetésnek a koró mánytól függő berendezése mellett a bir- független nem lehet. A függetlenség elenged­hetetlen kelléke a nyugalmas anyagi helyzet, rendezett pénzügyi állapotok, automatikus elő­léptetés s olyan mellékkörülmények, melyek a legfőbb társadalmi javak letéteményeit megóvják a legnyomasztóbb mindennapi gondoktól. Az anyagi helyzete a bírónak pedig nem olyan rózsás és irigylendő, hogy minden hullám­csapástól mentes, biztos helyről nézhetné a zajló élet kavargását. Mindezeket eddig is igen jól tudtuk s vallottuk, de az ismert tény számos s újabb tapasztalataink világitó reflexe által ijesztőbb képet nyer. Pontosabban beállítva a helyzetet, azt látjuk, hogy a magyar birói kar túlnyomó több­sége hivatása magaslatán áll, lelkiismeretesség­ben és függetlenségben nem enged senkinek semmi kívánni valót. De abban, hogy ilyen legyen, nem az állam jóakarata vagy intézményes biztosítékok segítik a magyar bírót. Sőt épen ellenkezőleg: a magyar biró intézményes bizto­sítékok hiányában s az összes ránehezedő ellen­séges viszonyok daczára őrzi meg független­ségét, a jó és lelkiismeretes biró dekórumát. A magyar biró küzd a folytonosan fokozódó munkatöbblet ellen, kis fizetéséből a mindenről lemondó aszkéta életet él. Ha akadna kormány, a melyik kellemetlen­kedni akarna, vagy befolyásolni akarná kineve­zési ígéretekkel, hivatalvizsgáló szekatúrákkal, ez is hatalmában volna, ennek is módját ejt­hetné. hogy uj erőt gyüjtvén, mire az emberiség visszavágyja szellemük fényét, ujult hatalommal, diadalmas eszmékkel még meggyőzőbb, még tisztább világosságot árasszanak. De nemcsak a művészet és politika nívóján,1) hanem a bürökráczia2) és az iparosok körében is, csak az viszi valamire, ki minden zavaró külső hatást száműzve, egész tetterejét arra az egy munkára összpontosítja, melyet éppen végeznie kell. S igy a csak egyetlen dologra konczentrált erő hatása meg is hozza a várt eredményt. Az emberi társadalom munkásai értékük szerint abban a rangfokozatban következnek egymásután, hogy kiki mennyi gondot, (gon­dolatot) milyen mérvű energiát fordít a reá rótt munka elvégzésére. Az az ember, ki figye­lemmel és érdeklődéssel végzi dolgát, egyéni örömet talál kötelessége tökéletes betöltésében; azért nemcsak élő tagja a társadalomnak, de egyszersmind sokkal keresettebb munkás s igy sokkal megelégedettebb és boldogabb ember kapkodó társánál, ki szétforgácsolván figyelmét emiatt egy dolgot sem képes jól és tökéletesen végrehajtani. Van azonban a társadalomnak még egy alkotó eleme s az teszi ki az emberiség zömét. Ez ama egyének tömkelegé, kik szükségből dolgoznak ugyan valamicskét, de minden pilla­natban előrántják órájukat, hogy vájjon hány perez múlva szabadulhatnak már a gyűlölt munkától. Az ilyen emberek legjobb esetben csak oly értékűek, mint a gép; mert óraütéskor azonnal elvégzetlenül félbehagyják dolgukat, hogy azután mit se gondoljanak vele, mig a kényszer ismét munkába nem hajtja őket. S im ezek az emberek még panaszkodni mernek, hogy a sors mostohán bánik velük, hogy munkájuk nem hozza meg a várt sikert, hogy senki sem bízza meg őket nagyobb díja­zással járó magasabb rendű kötelességek telje­>) színvonal. 2) hivatalnokság. A magyar birói kar magas kvalitásait mutatja, hogy mindezek daczára meg tudott maradni azon a nívón, mely az egész ország bizalmát és tiszteletét megszerezte számára. De szabad-e olyan fontos értékét a köz­nek, mint a bíróság függetlensége, annyira ingatlan és változékony alapra fektetni, mint arra a reménységre, hogy egy egész nagy kaszt minden újabb tisztviselője az egyéni tisz­tesség, becsület és igazságszeretet valósággal kijegeczesedett tökélyeiből álljon. Mert ha csak egyetlen biró akad, aki elmerül az egymás hátára torlódó érdek áradatában, ha csak egyetlen-egy biró akad, a ki a maga személyes előnyéért, magasabb fizetési osztályért vagy egyéb haszonért nem a szigorú és a meztelen igazságot tekinti, már akkor csorba esett a birói tekintélyen s a független bíróságban rejlő alkotmánybiztositékon, annyira, hogy ezer biró önfeláldozó kötelességtudása alig tudja azt helyrehozni. Rokonszenvvel kisérünk minden törekvést, mely a birák helyzetének javítására irányul, mert tudjuk, hogy a busás uzsorakamattal fog fizetni a köz javára. Fináncz furfang. Sok ellensége volt e szegény Magyar­hazának és van a mai napig is, úgymint: török, tatár, német, osztrák, sváb, rácz, fináncz, végrehajtó, kormánybiztos, királybiztos, pestis, cholera és . . . még sok más egyéb. (A sok más egyéb közé sorozható a k. u. k. Armee s egy-egy paprikázó lajtinantocska s más eféle ostobaság.) Ezen ellenségeink közül a legszívósabb a fináncz, mert az állandóan a nyakunkon ül, annak nem szűnt meg a működése sem a darabont kormány alatt, sem az obstructióban, sem annak alatta, felette, vagy mellette. Ma és mindennap működik a fináncz: vizsgál, szagol, szimatol, szemlél, lefoglal, elkoboz, feljelent s a büntetéspénzből jutalékot kap, szid és szidatik mint a bokor, spiczliz és spiczliztetik. Ezekben merül ki tevékenysége, ami bi­zony nem könnyű mesterség, vagy legalább is I sitésével vagy, hogy egyáltalán hiába keresnek, de nem kapnak munkát. Erre vonatkozólag életemnek egy kis ! epizódja1) jut eszembe: Midőn egykor barátaim­mal az építészetnek egyik készülőiéiben levő műremekét csodáltuk meg; a művésziesen ki­dolgozott motívumok2) láttára, elragadtatással kiáltottam fel: „Ah, miként lehetséges, hogy a csakhamar porrá hulló emberi kéz ily örök­becsű tündérpalotát teremtsen?“ . . . „Miként“? szólott közbe az építőmester. „Mert csak oly munkásokat fogadok, kik minden tehetségüket és minden gondolatukat, a . kezükben össz- pontositják.“ Állítólag, ha Phidiás alkotását dicsőítették, ő szerényen igy hárította el magától a tömjén­füstöt: „Az egész mesterség csak abban áll, i hogy vésőmre és kalapácsomra kenem agy­velőmet.“ E kijelentésével azt akarta jelezni, hogy összes gondolatait munkájára konczentrálja. Minden ember, ki az életben önerejéből rangot, hírnevet szerzett, tudatosan vagy ön- tudatlanul a konczentráczió Ilivé volt. Hiszen e világon az organikus élet legkisebb atomjától kezdve a tökéletes emberig minden — minden az egység szüleménye. Maga a gondolat sem egyéb, mint kisebb-nagyobb mértéken kon­czentrált szellemi erő. Bizonyság erre, ha szórakozottak vagyunk, azt mondjuk, hogy nem tudunk gondolkozni. A konczentrált gondolatok tömege pedig a biztos siker előharezosa; habár az első csa­pásra netalán nem is hódítja meg mindjárt vágyaink Jerikóját, hanem esetleg csak hetek, hónapok, sőt évek múltán. Ennélfogva fő­követelmény, hogy minden törekvésünkben és munkákban állandók és kitartók legyünk. Mert nem elég ám a konczentrácziót csupán hetekig, vagy hónapokig gyakorolnunk, hanem örök időkre ez legyen fegyverünk az életküzdelem­ben. Az sem ér semmit, ha csak egyes mun­káink elvégzésénél alkalmazzuk a konczentrá­9 mellékesemény. 2) alakzat. olyan, hogy nem mindenkinek a gyomra venné be. Emellett még a fináncz sok rossz éleznek a tárgya. Én részemről sohasem voltam ellenszenv­vel eltelve a fináncz s a finánczeria iránt, mert a filosofiám sok Árguskodás után oda kunkorodott ki, hogy a finánezság is csak olyan foglalkozás, mint más kenyérkereső fog­lalkozás, teszemazt: a csizmadiaság, a bankárság, vagy a papság. (Egyik sem született annak a mi, hanem a körülmények, vagy a pénz­szerzés vágya tette azzá !) Szóval én nem haragszom a finánezra az említett indok miatt és mert bizonyos szel­lemességet fedeztem fel bennük s szellemes stikliket hallottam róluk. És én szerettem a szellemes embereket! (Jó, hogy nem a nagy obstructió idejében irom e sorokat, mert a perduellió s a hazaárulás vádja zúdulna reám emiatt. Kisüttetnék ugyanis, miként a rostélyos, hogy egy gyékényen árulók a finánczokkal!) Ad vocem: kapanyél, azaz fináncz szel­lemesség és fináncz furfang. A minapában hal­lottam az alábbi esetet. A csengefalvi pusztán Gömböcz Sándor földbirtokos nagy névnapi vacsorát adott. Lévén a meghívott s meg nem hivott barátok, jóismerősök, talp- és tányérnyalók, rokonok, komák, szomszédok, potya eszem- iszomra neki készült kortyondi fráterek száma mintegy 120, és szűk lévén az ebédlő ilyen nagy hadat befogadni, az udvaron a nagy eperfa alatt lön megtérítve hat nagy asztal. Ott folyt le a vacsora, összekötve nagy italozással és kártyázással. A házigazda, aki — bár öreg ember — nagy imádója a szűzdohánynak, vacsora végez­tével intézkedett, hogy az is álljon úgy az ő mint vendégei rendelkezésére. (Jó eszem-iszom után felséges is az!) Tehát az inas előhozta a jó verpeléti szüzet egy zsákban. Az asztal elé tevődött egy zsák, mintegy félmázsa dohány. Azzal ki-ki pipát ragadt s neki a szűzdohánynak. Kojtoltak s olyan füst lett, mintha nehány szénaboglya égett volna le. A kapuajtó tárva-nyitva volt, hogy aki akar, bármikor jöhessen a jó murira. Jöttek is még este 10 órakor is. cziót, a többi dolgunkat pedig csak úgy meggondolatlanul, felületesen csapjuk össze. Jegyezd meg, hogy élted munkásságát es, törekvéseidet csak ugv koronázhatja siker, ha bármit tégy is, — legyen az akár a legcseké­lyebb dolog — mindent meggondolva és teljes energiád felhasználásával viszel véghez. Hisz már önmagad is meggyőződhettél, ha bárminő jelentéktelen kötelességed végrehajtásánál teljes figyelmed megfeszítésével egyedül az elvég­zendő dologba fektetted minden erődet, akkor e téren a legtökéletesebb munkát hoztad létre, mi ismét nagyobb és magasabbrendii-sikereket eredményezett, „ E tapasztalati tényeknek az a tanulsága, hogy bármit cselekedj is, tedd azt teljes erőd­del, minden akaratod és energiád igénybevé­telével, mintha azon egy dologtól függne életed boldogsága. Egyidőben mindig csak egy dolgot végezz, de arra törekedj, hogy e mgnkádat a legnagyobb preczizitással1) vidd véghez.“ íme e rövid mutatvány élénk világításban tárja elénk Alexy Elza kiváló munkáját, mely­ből mindenki csak magasabb lelkiszórakozást és életére mélyen kiható, átalakító okulást szerezhet. Szivünk melegével, őszinte meggyőződés­sel ajánljuk e munkát művelt közönségünk figyelmébe s a szerző részére a teljes sikert és boldogságot kívánjuk. A mű igen tetszetős kiállításban Singer és Wolfner ezég bizományában (Budapest, Andrássy-ut 10.) jelent meg. Kapható 3 koro­náért Kovács Gyula könyvkereskedésében. p szabatos. _____ A Rüdisühli-eset. A legutóbbi napilapok törvényszéki-csar­nok rovatában olvashattunk hiradást egy bün- pörről, a melyben vádlottként Rüdisühli Édvard bázeli festő szerepelt. Azzal volt vádolva, hogy három képét Böcklin mester képe gyanánt for­galomba hozott, sőt egy negyedik képet őmaga

Next

/
Oldalképek
Tartalom