Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-20 / 25. szám
I I II. évfolyam. Nagybánya, 1909. junius hó 20. 25. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAPElőfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi=(Fö)=tér 14. ---------— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Főpásztori bérmaút. A nagybányai járás és városunk rom. kath. egyházainak illusztris látogatója volt a héten, kit nemcsak az egyházak, de a falvak és városok egész közönsége hitkülönbség nélkül osztatlan tisztelettel és hódolattal fogadott. Dr. Bóromissza Tibor szatmári megyés püspök jött a- bérmálás szentségét kiosztani magasztos érzelmekkel és szent áhítattal telt hívei között, kik imádságukba foglalták az áldást osztogató főpásztor nevét, hogy még soká áraszthassa boldogító jótékonyságát és az Istentől nyert kegyelmet azok között, kiknek még mindig drága kincs a hit, melyről a költő azt énekli, hogy tűrni és remélni megtanít; az a remény, melyet a bűneiben elmerült hétköznapi ember csak sátoros ünnepek alkalmával vált ki magából, hogy keresztényi bizodalmában megerősödve tovább küzdjön s várja az idők bételjesedését! Az a krisztusi szeretet, mely az életerős, de galambősz püspök jóságos arczá- j ról szétáradt, az a szelid, mélyenjáró beszéd, melylyel bünbocsánatot hirdetve a hivőke.t megáldotta, az a fenséges nyugalom, mely főpásztori szent szolgálatában nyilvánult, mind alkalmasak arra, hogy nagy ünnepnapokká avassák azt a rövid időt, melyet a főpásztor hivei között töltött, részesítve őket mindama égi javakban, melyek mulhatlanok, melyeknek nincsen sem kezdete, sem vége, melyek örök életűek, mint maga a krisztusi hit!... iwir i wiii i im ii • mr 1 ni um ■" rrrnirrMMTiwrrmmmasm un Mim imiiim—h i ■ A bérmaút részleteiről a következőkben számolunk be: Bérmálás Felsőbányán. Dr. lior-omisszci Tibor látogatása mindenütt a legnagyobb örömet keltette, s az a rajongó őszinte fogadtatás, melyben részesült, méltó kifejezése volt hívei iránta érzett kiapad- I hatatlan szeretetének. Diadalkapuk, lombfüzéres díszsátrak s a hivek nagy serege várta mindenütt s amint a harangzúgás jelezte, hogy a főpásztor a város vagy község határába ér, minden szem kíváncsian nézett jöttének irányába s érkeztével felharsant az éljenriadal. 14-én érkezett Felsőbányára d. u*. 6 órakor. Kíséretében voltak •Hámon Róbert pápai kamarás, titkár, Szőke Béla nagybányai és Szögyényi Lajos alsófernezelyi plébánosok. Az állomáson Farkas Jenő polgármester, a bányahivatal tisztikara és nagy közönség fogadta s innen hosszú kocsisorban indult a menet a városba, hol a bányahivatal előtt hatalmas diadálkapu volt felállítva. Itt a püspök a részére készített díszsátorban átöltözött s nagy kísérettel a templomba vonult. Rövid isteni tisztelet után a plébániára ment, hol a nagyszámú küldöttségek tisztelgését fogadta. Este tiszteletére fáklyásmem,' volt s Vagányi Kálmán igazgató-tanitó beszédet mondott, melyet a püspök meleg szavakkal megköszönt. Kedden délelőtt kezdődött a bérmálás, mely délig tartott. Délben fényes ebéd volt a plébánián, melyen a városi és kincstári tisztikar vezetői s több meghívott vendég vett részt. Délután az iskolák látogatása következett; majd egy beteg fiúnak lakására fuent a püspök, hogy azt is részesítse a bérmálás szentségében. Ezután Farkas Jenő polgármesternél, Bamnerth Károly bányatanácsosnál és Csausz István egyházgondnoknál látogatást tett. 5 órakor kíséretével együtt kocsira ült, hogy Alsófernezelyre utazzék. Farkas Jenő polgármester és tíay Károly rendőrkapitány kisérték a város határáig, hol Dapiokos Ferencz főszolgabíró már várta a menetet. Bérmálás Alsófernezelyen. Kedden d. u. 6 órakor érkezett a püspök Alsófernezelyre. Itt Hullán János főmérnök vezetése alatt a kohómű tisztikara és Szögyény Lajos plébános fogadta az egyházfejedelmet. A kohóhivatal előtt diszkapu ékeskedett, mozsarak durrogtak. Az üdvözlő beszéd befejeztével a püspök a templomba vonult, hol isteni tisztelet zárta be a szívből eredő, meleg fogadtatást. Szerdán következett a bérmálás, majd a felső- handalban levő plébánián ebéd volt, melyen a kincstári tisztviselőkön és tanítókon *kivül Bamakos Ferencz főszolgabíró is résztvett. Ebéd után a püspök az iskolákat látogatta meg, hol az egyik növendék szép csokrot nyújtott át neki. Majdnem 5 órakor utazott el Fernezelyről hozzánk, hogy mindenkor emlékezetessé tegye egyházfejedelmi működését. Megérkezés Nagybányára. Szerdán délután fél 5 órakor dr. Makray Mihály polgármester, Torclay Imre és Csíki őr | Lajos városi tanácsosok, Égly Mihály főjegyző, lovag Berks Leó p. ü. főtanácsos, Oblatek \ Béla bányatanácsos, dr. Kádár Antal kincstári kerületi főorvos, Smaregla Mihály rendőrkapi- I tánv, Brebán Sándor gör. kath. h. plébános, | Bálint Imre v. ekdőtanácsos, dr. Wagner József kincstári műorvos, dr. Stolt Tibor tiszti I ügyész és mások az illusztris vendég elébe mentek az alsófernezelyi volt foncsor művekig. Itt a város határában dr. Makray Mihály polgármester üdvözölte az egyházfőt s azután a menet folytatta útját a város felé. A felsőbányái utczában Grnnwáld-Irányi Béla, Ítéli István j és Falus Elek festőművészek által tervezett tölgy lombokkal felékesitett remek szép diszkapu volt felállítva. Az úttest két oldalán az iskolák növöndékei állottak sorfalat, mögöttük R nagybányai Hírlap tárczája. Hangulat. — Irta: Incze Lajos. Virágitól tarolt mezőre Lassanként az alkony borul . . . Egy fiilmile, a balga, dőre, Csattog, rejtőzve valahol. Ki hallgat rád, te éjszakának • Bus dalnoka ?! A boldogok vig dalra várnak Nincs, nincs társa a bús madárnak Sehol, soha. En, hej, régen társul szegődtem, Szomjas telkemmel várlak én . . . IIű társakká lettünk mi ketten Egy rég múlt tavasz reggelén . . . Akkor dalolni én is tudtam Vig éneket . . . Sok, sok szépet tanultain ottai\ Tőled s veled. Már nem vig a dalod, madárka . . . Mi bánt, miért fáj kis szived? Tán a tavaszt Idába várta?! Dalod bús emléket temet!? - Balga vagyok! Dalod a régi: Vágy, szerelem . . . Csak a lelkem, mi búsnak érzi . . . Miről dalolsz, szivem nem érti Nem érzi, nem. Hajam őszül . . . Szivem verése Csendes ... Remény, vágy nem zavar; Dalom se száll merészen égre . . . Kedves a tarolt rét, avar: A múltakon tengődve élek . . . Kis dalosom Dalolj! Hisz lásd, e fásult lélek Is dalba fog ... S nem érti már meg Senki dalom.------ / A lelkek világából. — Irta: őánthn Dezső. Ünnep volt. A templomban megkondult az estharang az ő vigaszos hangjával. Ilyenkor, midőn a családok szivét boldog, ünnepies érzés melengeti, a nőtlen embernek fütetlen szobájában kellemetlen gondolatai vannak. A subjektivitások is ilyenkor megbocsájt- hatók. Kisiettem. Végig jártam az utczát, mintha | nékem is menőkém lenne valamelyik jókedvű famíliához. De hiába, a nőtlen emberé ilyenkor is a ! kávéház, melynek mutatós festésű jószága kon- | vencionális mosolylyal fogad. Betértem a nőtlen emberek tanyájára. A sok közül csak egyet találtam ott. Szótalan, lehangolva ült a kávéház zöld asztalánál. Kellemetlen érzései voltak, mert amint belebámult a nyomott füstfelhők közé, szeméből baljóslatú sugarakat láttam előtörni. Faggatni kezdtem. Mohó kíváncsiság fogott el megtudni e kedélyváltozásnak okát, j mely most már idegessé, lázassá tett. Nem soká kellett őt ostromolnom, beszélni kezdett. Leirom ahogy volt, mindent a magja valóságában. If Lapunk, mai száma ÍO oldal.
