Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-20 / 25. szám
N agy toáayai Illilap 1909. junius 20. pedig nagyszámú kiváncsi közönség csoportosult. A diszkapu környéke zöld gályákkal volt behintve s-az egész uteza íellobogózva. Mikor a menet feltűnt, az összes templomokban meg- kondultak a harangok. A kocsisor elején a rendőrkapitány kocsija haladt, utánna a püspök díszes négyesfogata, melyben a püspökön kívül Hámon Róbert püspöki titkár ült. Utánuk díszes kocsisor következett. így érkeztek meg a Deák-térre, hol a püspök a Szent István kápolnába ment s egyházi ornátusát vette magára. A ezinteremben a -polgári leányiskola növendékei és fehérruhás kislányok sorfala húzódott végig. A sorfal előtt a nőegylet küldöttsége állott, élén dr. Kádár Antalné elnökkel,. ki rövid üdvözlő szavak kíséretében remek virágcsokrot nyújtott át, amit a püspök hasonló szívélyességgel köszönt meg. A templom ajtajában Szőke Béla h. plébános fogadta a főpásztort, aki a díszbe öltözött bányászok és j nagy segédlet kíséretében vonult a kápolnából á plébánia templomba. Azután a főoltárnál rövid ideig tartó istentisztelet következett, melynek végeztével a főpásztor a plébániára vonult, hogy pár perczig tartó pihenés után a küldöttségek tisztelgését fogadhassa. A küldöttségek fogadása. Mialatt még a rövid isteni tisztelet tartott, a küldöttségek számos tagja várakozott már a plébánia előtt a fogadás megkezdésére. Kevés idő múlva együtt voltak a tagok s hat óra után pár perczczel megkezdődött a tisztelgés. Elsőnek a városi tanács tagjai Dr. Malévciy Mihály polgármester vezetése alatt vonultak a főpásztor elé. A polgármester felemlítette üdvözletében a város szinte egy évtizedes sérelmét, melyet azáltal szenvedett, hogy a plébánosi állás véglegesen betöltve ma sincs, holott a város, mint kegyur magatartásában csakis ősrégi jogainak védelme nyilvánult meg, ez pedig reá nézve oly erkölcsi kötelezettség, a melyhez való ragaszkodásról semmi körülmények között le nem mondhat. A főpásztor válaszában látható örömmel használta fel az alkalmat arra, hogy a várost felvilágosítsa a felől, miszerint a maga részéről a püspöki szék elfoglalásakor mindjárt elkövetett mindent, hogy e diszonans állapot a maga törvényes utján megszűnjék, azonban a kormányhatóság ad akta tette a város felterjesztett kérelmét s mindezt azzal indokolja, hogy az autonómia végleges rendezése alkalmával e rég vajúdó kérdés is megoldást fog nyerni. Inter parentesim megjegyezve sokan vannak olyanok, kik a város meghátráló állásfog— Két évvel ezelőtt — kezdé — olt ama márvány asztalnál három fiatal ember ült. Azt a kit Sándornak hívtak, valami fásult busongás pityókás állapotba kergetett. Öklével csapdosta az asztalt, szeme oly tűzbe égett, mint akit de- liriumtól kell félteni. Össze-vissza beszélt, sőt néha vadul szitkozódott. A pinczért szólítottam megtudni egyet- mást e rejtélyes idegenek személye felől. — Ez a kettő bádogos legény, amaz pedig a részeges tímár — mutatott feléjök a pin- czér. — És miért engednek ide eféle alakokat ? — méltatlankodtam. — Tűrnünk kell; a gazdám bora ment a fejükbe, le kell vonnunk a konzekvenciákat — folytatta pinczéri hidegvérrel. Az igazat megvallva boszantott a részeg emberek brutális magaviseleté. S hogy meneküljek e förtelmes környezettől, bátorítanom kellett a pinczért. — Hát valami gyöngéd utasítás a hazamé- netelre nem tenné meg a hatást ? — Olaj a tűzre — felelt. — Mára tímárnak itt járt a felesége, de azóta duhajkodik csak igazán. Szegény asszony átkozódott, siránkozott, rimánkodott, de mindez borsó volt a falra. Tudja Isten, részvét fogott el az asszony iránt, a pinczér pedig tovább beszélt. — Az a durva tímár igazán engedhetett volna a könnyeknek, mert az asszony szép, fekete szemével, sápadt — szenvedő arczával olyan szánalomra méltó volt. lakását e kérdésben nem szívesen szemlélik, mert a fenforgó viszonyok alaposan indokolnák a város retorsiv fellépését, mely a kegyúri kötelezettségek lerovásának megtagadásában merülne ki anélkül, hogy e miatt kegyúri jogait veszélyeztetné; de még" ez esetben is, hisz utóvégre több szüksége van a róm. kath. egyháznak^ kegyúri kötelezettségek pontos lerovására, nfint a városnak a kegyúri jogokra, melyeket a kormányhatalom negligáló eljárása amúgy is teljesen illusoriussá tett. A jognak diadalmaskodnia kell a poklok, fenekén is, ha csakugyan jogállamban élünk s annak kultuszáért még lelkesedni tudunk! Ezután a minorita-rend tagjai Brogyányi Kálmán házfőnökkel élükön következtek. Utánuk a gör. kath. egyház nevében ,Brebán Sándor h. plébános és segédlelkésze tisztelgett. Azután az égyháztanács vonult a fogadóterembe; majd a protestáns egyházak lelkészei Révész János ág. ev. lelkész vezetése mellett; a bányakincstár küldöttségét Neubauer Ferencz min. tanácsos, a főerdőhivatalét pedig Molesány Gábor fő- erdőtanácsos vezette. Utánuk a főgimn. tanári karának tagjai Dr. Rencz János igazgatóval jöttek, majd az áll. elemi iskolák tanítói és tanítónői s a polgári leányiskola tanítónői együttesen járultak a püspök elé Stolí Béla iskolagondnoksági elnök vezetésével. A postahivatal részéről Stella Sándor postafőtiszt, hivatalfőnök tisztelgett. A „Múzeum- Egyesület“ részéről dr. Rencz János főgimnáziumi igazgató, ja ,,Kath. Legényegylet“ küldöttsége pedig Neuberger István elnök vezetésével tisztelgett. Végül a Nőegylet küldöttsége következett élén dr. Kádár Antalné elnökkel. A főpásztor a legnagyobb szívélyességgel foganta az összes küldöttségeket s egyesekkel hosszabban el is beszélgetett. A küldöttségek távoztával a püspök rövid időre visszavonult pihenni. Este 8 órakor szükkörü vacsora volt, melyre csakis egyháziak voltak hivatalosak. A bányász zenekar szerenádja. Permetező esőben gyűlt össze este 8 órakor a bányász-zenekar' a Deák-térnek a plébánia felé eső oldalán, hogy szerenáddal tisztelje meg a magas vendéget. A czintermeí egészen ellepte a sétáló közönség, mely a meglehetősen hűvös időben kitartóan hallgatta végig a zenekar egyes számait, melyeket a karmester vezetése alatt hosszabb időközökben majdnem 10 óráig adtak elő. Nehány lobogó fáklya fénye mellett a bányász-zenekar ez alkalommal különösen kitett magáért s oly előkelő színvonalon és annyi precisitással, oly szép összhangban És a tímár üti, kegyetlenül üti. Szerencsére itt nem merte bántalmazni, mert ezt már pinczér létemre el nem nézhettem volna. Közel voltam hozzá, hogy nehéz szókat vagdossak a durva tímár fejéhez, mikor az asszony a négy éhező gyermeket emlegette, akik elől elissza a | a kenyérre valót. Az üzletember erősen viaskodott bennem a résztvevő kebellel. Hogy könyörgött, hogy kunczurált az asz- I szony, akinek nyári ruha födte tagjait — és ebből is meztelenül vigyorgott elő fagyszitta j könyöke. — így beszélt a pinczér. E beszéd ösztökélt tettem és cselekményeimben . . . nem hagyott nyugodni. — De nézze pinczér, magának van szive, miért nem löki ki az ilyen embert, a mig józan. Miért áztatja el ? Elvégre is az ilyen emberek rontják a kávéház tekintélyét. — Való — felelt - de ha mi kilökjük, putikba megy, nálunk legalább urasan veri el a pénzét . . . aztán uram, ilyenek után él a kávés, nem a délutáni fekete kávésok után ... A tímár mesésen tud költeni. Pedig az asszony megérdemelné, hogy féltve őrizzék. — Talán a tímár nem szereti a feleségét? — kérdem . . . A pinczér, a ki szerette a határozott formájú kijelentéseket, igy szólt: — Az bizonyos. A kék folt tanúsítja, a gyöngédtelensége bizonyítja. Micsoda gyilkos szemet vetett a feleségére, mikor az nem akarta megengedni, hogy a kis fiát, aki hatesztendős, leitassa. A mig pedig én az egyik vendéget kielismerésre. A szerenád befejezése után csen- játszott, hogy méltán rászolgált a legteljesebb des éjszaka borult a,-nyugalmas városra s az a sok gyermek és szülő titkon fohászkodott a Teremtőhöz, vajha holnap napsugaras, verőfényes szép idő lenne, hogy a szertartás nagyszerűségében a város egész közönsége részt- vehessen, de ez nem adatott meg, mert csütörtökre újból esős reggel virradt s a bérmálás aktusa a templomban folyt le. A bérmálás. Csütörtökön reggel a mise megkezdésére várakozva nagyszámú közönség gyűlt össze a nagytemplomba, mely zsúfolásig megtelt. Pontban 8 órakor kezdte meg miséjét a püspök; az evangélium felolvasása után Szőke Béla h. plébános lépett a szószékre s elragadó beszédben méltatta a nap jelentőségét. A predikáczió végeztével a püspök folytatta miséjét. Ezután a bérmálandók a templom hosszában sorba fel- állottak. Ekkor a főpásztor az oltár lépcsőjén állva remek beszédet intézett a bérmálandókhoz, azután a szentség kiszolgáltatásához fogott: A püspök segédletében résztvettek Frank József szinérváraljai és Pályi Ede felsőbányái plébánosok is, akik reggelre érkeztek városunkba. Az egész ünnepi aktus a déli órákig tartott el. Az ünnepség befejeztével a harangok zúgása mellett a főpásztor kíséretével együtt a plébániára ment, hol délben fényes ebéd következett. A bérmálás szentségében 600-an felül részesültek. A díszebéd. A virágokkal gyönyörűen feldiszitett asztalhoz 1 óra után nehány percczel ültek le a meghívott vendégek, kik közül egy páran kimentették elmaradásukat. Az ebéd, mely bőkezű változatossággal volt kiszolgálva, mindvégig a legderüsebb kedélyhangulatbaii folyt le, bár kissé zokon esett sokaknak, hogy magas kívánságra toasztokban nem gyönyörködhettek. Az ebéd egyházias jellege mellett bizonyít, hogy idegen felekezetek vezető, emberei a meghívottak között nem szerepeltek, holott ezek a főpásztort, mint közjogi méltóságot az őt megillető nagy tisztelettel és hódolattal keresték fel. De ezért nincs ok a mellőzés miatt tőkét kovácsolni, mert a tisztelgések alkalmával a püspök annyi szeretettel és figyelemmel halmozta el a felekezetek lelkészeit, mely a maga nemében ez ideig teljesen szokatlan volt. A jelenvolt meghívott vendégek névsora a következő: Balázs Endre tordai főesperes, Bertalan Miklós főmérnök, Brogyányi Kálmán szolgáltam, kirugdosta az asszonyt fiástul — kibuktak a hóra.- Ezek után már nem maradhattam nyugodtam. Fölállottam. A megtaposott igazság ébredt-e fel bennem, vagy a gondviselés engem rendelt-e ki megtorló feladatra ? Elhatároztam, hogy az emberi bestiával végezni fogok. A részeg emberek balsorsa még segített is. Az az ember velem akart kötözködni. Összenéztünk — és minden retorikai szé- pitgetés nélkül kell kijelentenem, hogy a maga tehetetlenségében kidobtam a részeg timárt. — Nem tudom, de a társadalmi jogrend kiegyenlítése nem hozott lelkemre enyhülést. Azóta egy emlék kínoz, egy megfagyott halottat látok folytonosan, a kinek fagyott keze mintha ökölbe szorulna. És én futok, mig agyam kimerül, a régi emlékekre. Hallani vélem az asszonyi jajveszékelést, midőn hírül vitték neki, hogy az ura a kávéház szomszédságában megfagyott. Látom a didergő porontyokat, a midőn utánozzák anyjukat és ők is kétségbe esetten mennek a koporsó után. És felszólal bennem a vád . . . üldöz kegyetlenül. A halottra vetett szememet íeledékenység- gel akarom befedni, de nem lehet. Pedig talán oka sem vagyok, hogy megfagyott a hóban. 0 akarta az életemet, kést rántott reám s én csak jogos önvédelemből cselekedtem.
