Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-03-15 / 9. szám
I 1908. márczius 15. JT agy bányai Hírlap 7 1848. őszén körülbelül 100.000 főre menő magyar sereg nagyobbára ujonczokból állva, hiányt szenvedve fegyverben és ruhában nem látszott a császári sereggel szemben méltó ellenfélnek. A toborzás, gyakorlás egyre folyik. Lőport készítenek, eleséget szállítanak mindenfelé. Láhner György a budai fegyvergyárban emberfeletti munkát végzett. A pénzügyi kérdés Sem okozott nehézséget; a Kossuth-bankó megfelelő szolgálatot tett a forradalomban. Október közepétől Görgey Arthur lett a sereg fővezére. Vindischgrätz betörése után a hadiszerencse elpártolt tőlönk. Az osztrákok elfoglalták tőlünk Pozsonyt, majd Győrt. Görgey visszavonult. Perczel vereséget szenvedett Mórnál. Vindisgrätz győztesen bevonult Budapestre. A magyar kormány Debreczenbe tette át székhelyét. Északon Schlick elfoglalts Kassát és Miskolczot. Urbán nov. 18-án bevonul Kolozsvárra. Az első győzelem hire Erdélyből jött. Bem elfoglalta Kolozsvárt s igy ura lett Erdélynek. Czeglédnél szintén diadalmaskodott a honvédsereg, úgyszintén Klapka megállítja Schlicket Tokajnál. A magyar erők központo- sultak. Az egyesült magyar sereg élén Görgey a bányavárosokon keresztül hirtelen Szepesben terem és íebr. 10-én egyesült Klapkával. Ezalatt Bem megvívja a dicsőséges piskii csatát és bevonul Nagyszebenbe, majd Brassóba. Bemet táborában kisérte a magyar Tyrtaeus: Petőfi Sándor. Ő a forradalom dalnoka volt és lelkesítette csatadalaival a honvédsereget. Az események haladtak előre. 1849. januárban az orosz sereg átlépte a határt. Vezéreink között viszály ütött ki, melynek íőoka volt Dembinski volt lengyel szabadsághősnek fővezérré történt kinevezése. A viszály átkos következménye volt a febr. 26-án szerencsétlenül megvívott kápolnai csata. Az osztrák azt hitte már, hogy letöri Magyarországot. A forduló pedig ezentúl következett. Damjanich és Vécsey Szolnoknál fényes győzelmet arattak, mely méltó kezdete volt a tavaszi hadjáratnak. A vörös sipkások itt uj babérral övezték homlokukat. Isaszegnél a császári sereg szemben találta magával az egyesült magyar hadsereget, mely alkalommal a honvédek dicső győzelmet vívtak ki ezen véres ütközetben. Görgey most Komárom felé siet. Elfoglalja Váczot legyőzve Götzöt s átkel a Garamon. Alvezérei: Klapka és Damjanich Nagy Sarlónál visszaverik Wohl- gemuth tábornokot. Végre ápril 27-én felmentik a komáromi várat, legyőzve Schicket. Az osztrák sereg a határig folytatta hátrálását. Windisgrätz kegyvesztett lett. A debreczeni nagytemplomban a diadalok hatása alatt kimondotta a nemzetgyűlés a habsburg —lotharingiai ház trónvesztését és Magyarországnak független országgá nyilvánítását. Május 21-én rohammal elfoglalták Budát. Nemsokára ezt követte Déva és Arad bevétele, melylyel tetőpontját érte el a magyar szabadságharcz. Ezentúl szomorú napok következtek. Paskie- vich Ausztria kérelmére csaknem 200000 emberrel átlépte a határt. Haynau, bresciai hiéna visszafoglalja Budapestet; az országgyűlés Szegedre húzódik. Görgey pedig seregével északnak fordul a muszkák ellen. Az orosz már Debreczennél és Beszterczebányánál volt és bénította Bem főbb diadala daczára a székely haderőt. Még- egyszer utoljára, ragyogott a magyar dicsőség mikor Görgey összemérkőzött Vácznál, Zsolczá-» nál és Gesztelynél az oroszokkal. Haynan aug. 3-án bevonult Szegedre. A kormány Aradra vonult. Bem a segesvári csatában, hol a láng- lelkü Petőfi eltűnt, elvesztette Erdélyt. Nem mentette meg az országot sem a honvédek vitézsége, sem nagy férfiai. Az ellenség tulha- talmán kívül az egység hiányában volt a katasztrófa oka, mely oly hirtelen következett be, alig három hóval a magyar fegyverek diadala után. Harmadnapra Görgey 30.000 har- czossal Világosnál letette a fegyvert az orosz előtt feltétel nélkül. Legutoljára Klapka kapito- lált szept. 29-én. A magyar vitézség hire betöltötte az egész világot. Ez erőkifejtésnek köszönhetjük az elnyomás évtizede után, hazánk s nemzetünk ujubb elismerését és kifejlését. * 1848-ban Nagybányán az uj törvényeket kihirdették a református templomban. A nemzetőrséget szervezték, begyakorolták és megindult a gyűjtés a haza oltárára, megindult a honvédek toborzása és az első népképviselőt junius 15-én megválasztották. A nemzetőri parancsnok Katona Miklós volt, ki az oláh zendülők ellen hadakozott. Bem szervezte a szatmármegyei katonaságot és Teleki Sándor grófot tábori intemdánsul maga mellé rendelte. Bem Nagybányára érkezvén meggyőződött arról, hogy itt a hadviselés kellékei rendben vannak. E várost, melyben az állandó vizerő a lisztelő és lőpormalmokhoz, kohók és vaspörötökhöz, a bányatermékek a pénzveréshez nagy előnyt nyújtanak az itt konczentrált hadműveleti segédeszközök felhasználására, messze vidék kulcsául tekintette. Mese. Csitri lánykorában, bolondos fejecskéjével — mint annyian — szintén valami nagy úrról ábrándozgatott. Hogy minő nagy úrról, azt hirtelenében maga se tudta volna megmondani. Lehet, hogy főherczeg, de lehet, hogy csak báró, gazdag és előkelő, méltóságos volt a képzeletbeli ideál. Minél több regényt fogyasztott el napközben, annál többet álmodozott éjszakánkint s annál mohóbban várta a bajuszos ösmeretlent. Való igaz, hogy szép volt és kedves volt és okos volt a leány s ő ezt ép oly jól tudta, mint azok az urak, kiknek megakadt a szemük rajta. Csodás bája sokaknak szemet szúrt és ez őt elvakulttá tette. A leány mindig és mindenkor csak magát látta. A körülötte rajzó, lebdeselő és neki komolyan és kevésbbé komolyan udvarló férfiakat dehogy vette volna észre. Mert hisz nem volt szive, nem volt lelke, csupán báboknak tekintette az ifjakat és öregeket, a kik közül nem egy vette volna feleségül. Na persze! Holmi jegyző, gyógyszerész, mérnök, tanár, ügyvéd hogy is kellett volna neki, mint a vele egykorú társnőinek, a kik a jó alkalmat dehogy választották volna el, férjhez mentek és boldog asszonyokká váltak. Férjhez menni olyan közönségesen. Brr! Ezt oly nevetségesnek tartotta. Egy-kettőre megtehette volna, de minek tenné, mikor várni akar, mert várni kell. Hadd pukkadjanak a barátnők, azok a szegény, nyárspolgár asszonyok, kik épen csak azért mentek férjhez, hogy ne maradjanak lányok. Még egy aranysujtásos, csengő-pengő sarkantyuju kardcsörtető sneidig hadnagyocska is hidegen hagyta. Igaz ugyan, hogy ilyenféle nem kérte meg a kezét, de jobb is, mert szégyenletes és csúnya dolog lett volna egy tisztecske — kosárral. Az idő vénült, ő se maradt fiatal. Úgy találta egy napon, hogy nagyon is magára vala hagyva. Az urak el-elmaradoznak mellőle, mert megsokalták a lány szívtelen, önző csúfolódásait. Most, hogy magára maradt, elég ideje akadt gondolkodni sorsa felett. Belátta, hogy az álmok, ábrándok nem mindig, sőt igen ritkán szoktak teljesülésbe menni. A mit a bakfislány hóbortos fejjel és rövid szoknyában kigondol, az a tulélénk képzelődés csalfa, hazug játéka. Élragadtatva volt önmagától olyannyira, hogy nem tudott elragadtatva lenni senki mástól. Azért képe külsőleg nem változott. Nem tükröződött le onnan az, a mi bensejében dúlt, tombolt, viharzott. Csitri lánykorában álmatlan éjszakái voltak a képzeletbeli ideál miatt, most meg ezen álmatlan éjszakák miatt nem tudott aludni. Künn a világban, az emberek között büszkén hordta a fejét, vidáman mosolygott, szellemesen gúnyolódott. Úgy vélte, jobb, ha ő neveti az embereket, semmint ezek kaczagják őt. Higyjék azt, hogy ő még a régi, az a régi, ki szívből kaczagta a férfiakat. És ez volt az egyedüli, a mit szívből tett s most még ezt se tudja szívből tenni. Azt hitte, hogy a világ szentül meggyőződve van a felől, hogy a hatalom még mindig a kezében van, csupán kinyújtani kellene kezeit és minden ujjához tapadna egy-egy ur. Aztán még néhány esztendő röpült el. Ő már végleg lemondott holmi királyi sarjról, sőt bácskai nábobról is, de arcza még mindig a régi gúnyos arcz volt, fejtartása a régi büszke fejtartás. Pedig ő igen jól tudta, hogy milyen más, mint egykor volt, minő egészen más . . . Az érthetetlen leány egy napon meglepte a világot. Felesége lett egy éltesebb, két gyermekkel biró özvegy bádogos mesternek, a ki benne csak anyátlan gyermekeinek a gondozóját látta és a kiben ő senkit se látott. Szegény leány, illetve asszony! Azt mondotta mindenfelé, hogy ő nagyon szánta, sajnálta a két árva gyermeket, nem tudta elnézni, hogy anya nélkül legyenek. És ő azt hitte, hogy szánalomból lett az özvegy ember nejévé. Hogy őt se szánják, ő szánakozott. Ebben is megelőzni akarta az embereket. Néglusz. A csárda. Pusztulóban az utszéli csárda, A vén czigány csak kisértet benne, Az elmullott régi jó időknek Nyughatatlan, hazajáró lelke. Befellegzett a régi világnak. Te néked is lehullt a csillagod, — Öreg more! A keserves nótát Most igazán magadnak húzhatod. De megállj csak! Ma még nekem [húzzad! Hadd legyen ma ünnep a világon! Hadd verem fel a halotti csendet, A mi az én telkemre rá szállott. Minden nótád egy lehulló rózsa Legyen a múlt álom országából. Hadd álmodjam arról, ami elmúlt, Szerelemnek tündér-tavaszáról. Tedd szilajjá a lelkem nótáddal, Hadd mulassak egyet utoljára; Hadd álmodjam, hogy a kezdete van S nem a vége a szép ifjúságnak. Repüljön fel szilaj jó kedvében A csillagos menyországig dalod. S el ne hallgass, hogy ha valakinek Könyhullató zokogását hallod. Csak azért is húzzad szilajabban\ Hadd szakadjon meg a szivem tőle. Öreg more ... akkor is csak húzzad, Te kisérj ki majd a temetőbe. V G. A hernyóirtás végzéséhez. Tudjuk, hogy gyümölcsfáink legkártékonyabb hernyói részint hernyófészkekben, részint mint lepketojások telelnek ki. Az őszi teendők közé tartozott volna, hogy a hernyófészkeket — kicsit-nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal, mihelyest a fa lombját lehullajtotta. Alacsonyabb fáról e fész-
