Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-04-05 / 12. szám
2 KT agybányai Hírlap 1908. április 5. téglamester és elegendő fa lesz, a mi van a városnak elég s a Zazar homokot kiküszöbölik, feltétlen használható téglát nyernek. Tekintve, hogy a szálloda építkezéséhez javarészben I. osztályú tégla szükséges, hogy a megkívánt quantum kikerüljön legalább 2.500.000 tégla gyártandó. A gyengébb II. osztályú tégla kisebb városi építményekben felhasználható. A szálloda tervezetén felsorolt hibák mind megállják helyüket, ismerem a tervet s annak gyöngéit, de ismerem, sőt ismerik nagyon sokan Jámbor és Bálint építész vénáját is, (kik mellesleg mondva ép most nyerték el a budapesti Belvárosi Takarék tervpályázatán a 6000 koronás dijat) s nagyon ajánlatosnak tartanám, hogy az „ad hoc“ bizottságba meghivassanak. Jóllehet jelen tervezetüknél úgy alapelrendezés, mint épitőművészi szempontból megszokott ügyességük kissé cserben hagyta őket, mindamellet tervüknél egyedül beavatottak a hibák és művészi kiképzés korrigálására. Érzékükben vannak már a magyar motívumok s nagy a tudásuk a constructiók terén, ezek mind olyan garancziák, a melyek a mű tökéletes megoldását biztosíthatják. Nagybánya város történeti múltja határozottan megkövetelné a magyaros kiképzést e legnagyobb épületén, ennek részleteit pedig csak az tudja megtervezni, a ki az eredetit alkotta s a ki formálni tudja az érzéketlen anyagot, lévén az építészet, művészet, mely képesség kevésnek adatott. Az ellenőrzés és leszámolás nagy műszaki munkájára van a városnak ambi- tiozus kiváló szakértő közege, a ki teljes odaadással óvhatja meg a város érdekeit a vállalkozó esetleges kapzsiságával szemben. A takarékosság mindenesetre fontos dolog gazdasági szempontból, de egy nagyobb szabású mű megalkotásánál áldozatot kell hozni, hogy a befektetett nagy tőke hasznot is hozzon, de egyben a nagy közönség Ízlését is kielégítse úgy művészi, mint czélszerüségi szempontokból. Elhibázott művet a legnagyobb pénzáldozattal sem lehet tökéletessé tenni, ezért legelső föltétel egy tökéletes tervezet beszerzése. Tatorján István mfiépiiész. A fogyasztási szövetkezet. Széles ez országban mindenütt, a hol számra nézve elegendő tisztviselő létezik, alakul fogyasztási szövetkezet. Ennek nem czélja a mások érdekeinek csorbítása, sem pedig a mindenáron való nyerészkedés, hanem természetes védekezés az alapja a fentálló súlyos viszonyok, különösen a drágaság ellen. Jogos és érthető tehát ezen társulás városunkban is, daczára, hogy főként a kereskedő osztály részéről sok támadásnak van kitéve. A múltkori czikk, mely e lapban megjelent, kifejezője volt ezen ellenszenvnek. Tiltakoznunk kell az igazság nevébbn a fogyasztási szövetkezetre zúdított vádak ellen, mert nem felel meg a valóságnak azon állítás, hogy a vezetőség hivatalból kényszerítené a tisztviselőket a szövetkezet pártolására. Ha czikkiró venné magának azon fáradságot, hogy lelkiismeretesen utánna nézve a j dolognak, könnyűszerrel győződnék meg az ellenkezőről. Sok olyan tisztviselő van, a ki mai napig sem tagja a fogyasztási szövetkezetnek és előreláthatólag nem is lesz, mert megszokta egyik vagy másik kereskedő czéget, meg is van vele elégedve, melyet pártol s cserbenhagyni nem kiván a jövőben sem. Felületességre vall vád gyanánt felhozni azon körülményt, hogy az intézőség bizonyos honoráriumot nyer végzett munkájáért. Az intézők fáradhatatlan buzgalma és sikeres tevékenysége korántsem fizethető meg azon csekély összeggel, mely esetleg részükre van fentartva ) és elszámolva, mert annyi munkát és időt áldoznak ők azon czélra, mely egy tekintélyes testület' érdekét szolgálja, hogy részükre tiszteletdijat megállapítani és felajánlani mindenütt szokás, sőt kötelesség. Ha számításba veszszük az egyes áru- czikkek árainak magasságát, a milyenek voltak a fogyasztási szövetkezet létesülése előtt és az áraknak a rendes mederbe való visszatérését üzetés kenyerét, mások meg jeltelen sirdomb alatt hallgattak. De a barátok helyett megjelent néhány orosz katonatiszt, egy rendőrhadnagy és a császári fiskális, hogy a gazdátlan birtokot lefoglalják a statusnak. Két napig feküdt, nyitott koporsóban a gróf. Azután befedték a koporsót. Galambősz szolgák vitték le a teremből a kis kápolna elé. A durva tenyerű jobbágyok szemeiből pergett a könny, mintha atyjukat kisérték volna utolsó útjára. Ambrozius páter, az ősz plébános beszentelte a halottat. A czeremónia után a halotti beszédhez fogott. A magas, sovány aggastyán nem tette a legjobb benyomást a hatóság uraira. Nem változott meg semmikép rajta az a kenetteljes alázat, amit papoktól megszoktak az orosz urak. Sokolov hadnagy úgy érezte magát, mintha hideg víz futna át a gerinczén. A páter nagyon egyszerűen beszélt. Nem fűszerezte beszédét a szent atyák Írásainak idézetével, hanem úgy beszélt, a hogyan szive diktált neki. Hangos tiszta kiejtéssel szólt. Dicsőítette a halált, mely a lengyel ember legjobb barátja. Miért sirtok? — mondta a körülálló parasztoknak, ne sírjatok, a kit e koporsó befed, az megtette kötelességét hazája iránt s ti irántatok. Sokolov a rendőrtiszthez fordult. — Az öreg nagyon heveskedik, mondá. — A legtökéletesebb élet semmisült meg ezzel, a ki itt előttem fekszik, — folytatja a tisztelendő atyja. — Miért hallgatnám el érdemeidet, Potoczky Ádám, népem legdicsőbb fia, miért, talán ezek miatt itt, a kik mint hiénák gyűltek ide, erre a szenthelyre, a te lábaidhoz. Az urak összenéztek. Sokolov hadnagy izgatottan nyúlt fegyverzsebébe és egész teste reszketett. A pap kiegyenesedett. Az aggastyán olyan halálmegvetéssel szónokolt, mint egy próféta. — Oh, Ádám, milyen ember voltál te. Te nem úgy szeretted hazádat mint mi. Mert mi másokat is szeretünk a haza mellet, csalá- dunkat, gyermekeinket, de te Adám, te senki mást e földön nem szerettél, csak boldogtalan, elveszett lengyeleidet. A hadnagy magán kívül volt. Halálsápad- tan izgett-mozgott. — És milyen más módon szeretted te a hazádat, — folytatja a páter — igazán másképen mint mi. Te átérezted, hogy nemcsak az oroszok a mi ellenségeink, hanem az a meg- hasonlás, a mi a nép és nemesek között van. Te büszke nemesek ivadéka megértetted azt és őseid fényűzése helyett egyszerű udvarházzá alakítottad kastélyodat, belőled pedig egyszerű gazda lett, a ki nem ismer rangkülönbséget ember és ember között. Ezzel a nemes felfogásoddal, Ádám, te többet ártottál ellenségeinknek, mint sok hősünk és vitézünk a harcz- mezőn. És ha valamikor rabbilincseink lehullanak, akkor neked nagy részed lesz abban. A rendőrhadnagy már odalépett a paphoz, hogy visszaverje a „lázitót“. Abban a pillanatban Sokolov tiszt egyet lőtt és az ősz páter barátja koporsójára omlott. Az áldozat vére pirosra festette a másik mártír fekete koporsóját. Szabó Imre. annak utánna, úgy szembeötlőn kedvezőbb árkülönbségekhez érünk, melyekért nemcsak a tagok, hanem az egész város fogyasztó közönsége köszönettel tartozik a szövetkezetnek. Komolyabb és belátóbb kereskedőink bizonyára nem balhirek terjesztésével, hanem tisztességes utón és módon veszik fel a versenyt a fogyasztási szövetkezettel. Ez a nemes versengés azután meg fogja osztani a közönséget teljes kielégítésére mindnyájunknak. v A fogyasztási szövetkezet négyéve fentálí és áldásos működését kiterjeszti az egész vidékre. Belépésre és pártolásra senkit nem hiv, sem nem kényszerit, mégis tódulnak az égető, a sorvasztó drágaság réme elől védő szárnyai alá. Ebből látszik, hogy a közönség a szövetkezet jótékony voltát és szükségét felismerte. A vezetőséget pedig tisztelet és elismerés illeti, a kik minden lehetőt elkövetnek a fogyasztási szövetkezet felvirágoztatása érdekében, mely a közjóért fárad és nemes küzdelmét siker fogja koronázni. Mellette a becsületes kereskedő is megéllhet és meg is fog élni, ha jó árut, jó mértékkel nyújt. Ebben az esetben éppenugy megtalálja a biztos haladás ösvényét és a boldogulás titkát, mint a fogyasztási szövetkezet. Lehetséges, hogy anyagilag veszítettek és lehetséges, hogy a fogyasztási szövetkezet váratlan megjelenése és megizmosodása a gazdagodás alkalmát mérsékelte, de a gyűlölködés és az irigység mindazonáltal legyen távol, mert legelső és legfőbb szempont a közérdek. ySkérdarabok. Boston-csárdás. Az idegen méltán irigyli, csodálja, Hogy a magyarnak van sok nemzeti táneza, Csárdás! téged teszünk mindnek elejére: Ősinktől örökölt, féltve őrzött kincsünk, Népünk büszkesége. Kifejezheted a mozdulatidon át A nő szelídségét, férfi méltóságát; Szerelmet és vágyat lágyan, epekedve Szivünk sok érzését a mikor mihez van A magyarnak kedve. Mikor a vigasság a magyarra szállott ügy láthatsz férfias, daliás szép tánczot; Tánczosnője mellé megkapóan talál, Mint szírt által védett, szellőtől hajlongó Bájos ibolyaszál. Ha most végignézem ltjainknak tánczát Pirulva mondom el a mit a szemem lát; Emelik az oltárt idegen szokásnak Hazai csárdásunk szent ereklyéjének Mély, sötét sírt ásnak. Nem világunalom, egészséges kedély, Testierő kell itt. A tietek csekély . . . Nevetséges mozgás a mit visztek végbe így játszátok ki azt, a mi a csárdásban A táncz nehézsége. Szentségtelen meg ne tagadjuk a múltat Csárdást tánczoljon az ifjú mikor mulat Másban nem öntheti kedvét ki, ha magyar, Nemzetköziséget és a divatkényszert Űzze el csakhamar. Tegyük magunkévá a honszer etetet, S mindent, mit a magyar föld, szellem [teremtett; És ne csúfoljuk meg hálátlan, szívtelen: őseink örökét, szokását, erkölcsét Úgy áld s ver az Isten. Dudás.
